A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10353/2007/5. számú határozata pótszabadság kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 260. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 57. §, 72. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.701/2005/14., Miskolci Törvényszék Mf.21776/2006/3., *Kúria Mfv.10353/2007/5.* (BH 2009.2.60)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.I.10.353/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kiss Éva ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, V. rendű, VI. rendű, VII. rendű perújító felpereseknek a dr. Kovács Zoltán ügyvéd által képviselt perújított alperes ellen pótszabadság kiadása iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 5.M.701/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.776/2006/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a perújított alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.776/2006/3. számú ítéletét - a Miskolci Munkaügyi Bíróság 5.M.701/2005/14. számú ítéletére kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felperesek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 10.000 /tízezer/ forintban, az alperesét 70.000 /hetvenezer/ forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s :

A jelen perben perújító felperesek keresete a Kjt. 57. § (6) bekezdésében szabályozott évi 10 munkanap pótszabadság kiadására irányult arra hivatkozással, hogy aneszteziológiai szakasszisztens munkakörükben történt munkavégzésük során kettős egészségi ártalomnak vannak kitéve, amelyből az egyik sugárártalom.

Az alapperben a többször megismételt eljárásban hozott 2.M.4/2000/9. számú ítéletével a Miskolci Munkaügyi Bíróság a kereseteket elutasította, mivel álláspontja szerint a felperesek elsősorban biológiai, és kisebb mértékben kémiai (altatógázok) kóroki tényezők kockázatának lehetnek kitéve, a kis dózisú sugárterhelést azonban nem lehet sugárártalomnak tekinteni, ezért a kettős ártalom nem áll fenn. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Mf.22.102/2000/2. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A hivatkozott jogerős ítélet ellen a felperesek perújítási kérelemmel éltek és 2003-tól kérték a pótszabadság megállapítását arra hivatkozva, hogy a szakhatóságnak minősülő Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos tiszti főorvosa szakmai állásfoglalást adott ki a felperesek munkakörében fennálló kettős egészségügyi ártalomról. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 7.M.1518/2004/5. számú végzésével a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mpkf.20.487/2005/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a perújítást megengedte.

Az előbbiek alapján a perújítási ügyben eljárt Miskolci Munkaügyi Bíróság 5.M.701/2005/14. számú ítéletével a korábbi 2.M.4/2000/9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelem alapját képező országos tisztifőorvos véleményét nem tekintette szakhatósági álláspontnak, továbbá megállapította, hogy a bíróság megkeresésére adott további részletes véleményét kellően nem támasztotta alá, így az nem volt alkalmas a kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben történő munkavégzés bizonyítására. Elutasító álláspontja alátámasztásául hivatkozott még az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet helyszíni felmérésen alapuló szakvéleményére, mivel ez semmilyen hiányosságot nem állapított meg, amely a védőfelszerelés hiányára, a felperesek munkahelyét képező műtőkben használt röntgenberendezések által okozott expozíció tényleges megtörténtére vonatkozna. Emellett utalt az Országos Intézet szakvéleményére is, amely kifejtette, hogy a munkahelyi sugárvédelem jelenlegi szintjén bármely sugaras foglalkozási körben a sugaras kockázat szintje nem haladja meg a biztonságosnak tartott foglalkozások munkahelyi kockázatának normális szintjét. A munkaügyi bíróság kiemelte még az egészségügyi kockázat és az ártalom közötti jogszabályi különbségtételt, azzal, hogy álláspontja szerint az egészségi ártalom nem jelenti egyben a jelentős egészségkárosodást, mindazonáltal a perben a felperesek semmilyen károsodás bekövetkezését nem bizonyították.

A felperesek fellebbezése alapján eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.766/2006/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében megváltoztatta, a Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2000/9. számú, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Mf.22.102/2000/2. számú ítéleteit hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy a felperesek részére személyenként 2003-2006. közötti időre 40 nap pótszabadságot adjon ki 2007. december 31-éig. Megállapította továbbá, hogy a felpereseket jelenlegi munkakörükben történő foglalkoztatásuk esetén évi 10 nap pótszabadság illeti 2007. január 1-jétől kezdődően. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a tisztifőorvos véleménye szakvéleménynek nem tekinthető, azonban megítélése szerint, miután az ÁNTSZ tisztiorvosaként jogosult az egészségügyi tevékenységek engedélyezésére és a szolgáltatók ellenőrzésére, véleménye a bizonyítékok sorában értékelendő. Ezen vélemény alapján ezért a munkaügyi bíróság megalapozottan rendelte ki az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézetet, amely összefoglalóan megállapította, hogy a műtőkben foglalkoztatott felperesek sugárártalom kockázatának kitett szakasszisztensként kettős egészségi ártalom hatásának vannak kitéve. Megjegyezte, hogy a perben nem volt megállapítható, miszerint a felperesek egészségi ártalmat szenvedtek volna, álláspontja szerint azonban a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerinti pótszabadságnak nem feltétele az egészségi ártalom tényleges elszenvedése.

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelemmel élt, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 57. § (6) bekezdését, a Pp. 260. § (1) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését. Érvelése szerint a perújítási kérelem megengedése jogszabálysértő volt, a tisztifőorvos véleménye a Legfelsőbb Bíróság által a BH 1998.453. szám alatt közzétett eseti döntésében az egészségi ártalom és a kockázat megkülönböztetéséről kifejtettek vitatásával elsősorban jogi érvelést tartalmazott, így új bizonyítéknak nem minősülhet. Ez a vélemény továbbá sem tudományos, sem kutatási eredményekkel nem volt alátámasztva. Az alperes szerint a másodfokú bíróság az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet összefoglaló véleményére hivatkozva hozta meg döntését, holott ez a vélemény utalt a sugárártalom megítélése szempontjából szakmai kompetenciával bíró Intézet szakvéleményére, amely egyértelmű abban, miszerint sugárártalomról nem, legfeljebb egészségkárosító kockázatról lehet szó a sugárforrással dolgozók körében. Az alperes másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.