BH 2004.12.517 I. A tag kizárása iránti kereset csak a társaság legfőbb szervének a kizárási per megindításáról hozott határozatában megjelölt okokra alapítható, a per során a felperes a kizárást megalapozó további tényeket, indokokat már nem hozhat fel.

II. A kizárás alapjául olyan, a keresetindításról döntő társasági határozat meghozataláig bekövetkezett ok, magatartás szolgálhat, amelyre tekintettel az érintett tag társaságban maradása a társaság jövőbeni működésére, céljának elérésére nézve nagymértékű veszélyt jelentene. A kizárásnak nem feltétele a hátrány tényleges bekövetkezése [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 49. § (1) bek., 50. § (2) bek.].

A felperesi K. Szolgáltató Kft. a K. Szolgáltató B. T. átalakulásával 1999. január 18-án jött létre. Tagjai L. I.-né I. r. és L. I. II. r. alperes, továbbá F. M. és F. Zs. Az átalakulástól 2001. augusztus 11-éig a felperes ügyvezetői F. M. és az I. rendű alperes voltak önálló cégjegyzési joggal. A felperesi társaság tevékenységét az ügyvezetők személyes közreműködésével, valamint három alkalmazottal végezte.

A felperes jogelődje 1995. március 9-étől 1996. december végéig ellátta - más társasházak mellett - az U. Üzletközpont társasház közös képviseletét is. E társasházra nézve a feladatokat F. M. és az I. rendű alperes közösen végezték, egymás tevékenységét ismerték.

A társasház egyik résztulajdonosának feljelentése alapján indult büntetőeljárásban az I. rendű alperest a bíróság számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt 24 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Ezt követően a társasház által indított polgári perben a felperest - a büntetőeljárásban készült szakvéleményt is figyelembe véve - 1 404 912 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság, amely kár abból adódott, hogy a társasház a kifizetett közüzemi díjak egy részét a számviteli hiányosságok folytán nem tudta beszedni a tulajdonosoktól.

A II. rendű alperessel szemben egy részvénytársaság vezető tisztségviselőjeként végzett tevékenységéhez kapcsolódóan 1994-1995. években folytatott magatartásával összefüggésben indult büntetőeljárásban az ügyészség 1999 februárjában vádat emelt különböző vagyon elleni bűncselekmények, egyebek mellett csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés miatt.

F. M. ügyvezető 2001. augusztus 11. napjára taggyűlést hívott össze az I. rendű alperes ügyvezetői tisztségéből történő visszahívása, továbbá az I. és II. rendű alperesek társaságból való kizárása iránti perindítás napirendi pontokkal. A taggyűlés 1/2001 számú határozatával az I. rendű alperest ügyvezetői tisztségéből visszahívta, a 2/2001. számú határozattal pedig az alperesek kizárása iránti perindításról határozott. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a kizárási per megindításáról hozott döntés indoka, hogy az alperesek ellen részben számviteli fegyelem megsértése, részben vagyon elleni bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőeljárások következtében társaságban maradásuk a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné.

A határozat alapján a felperes 2001. augusztus 24-én keresetet terjesztett elő az alperesek kizárása iránt. Keresetében előadta, hogy a vagyon elleni bűncselekmények miatti büntetőeljárások önmagukban alkalmasak a felperes és a vele kapcsolatban álló társasházak közötti bizalmi viszony megingatására, ily módon alapul szolgálnak a kizáráshoz. További indokként hivatkozott a felperes arra, hogy I. rendű alperes a társaság iratanyagát magához vette, ezért az ügyvezető a rendőrséghez fordult. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a II. rendű alperes az elsajátított okiratok birtokában F. M. ellen alaptalan feljelentést is tett. Ugyancsak a kizárás indokaként jelölte meg a felperes a per során, hogy az alperesek gyermeke röplapok útján valótlan állításokat híresztelt a felperesről és F. M. ügyvezetőről.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták a 2001. augusztus 11-i taggyűlés határozatképességét, a taggyűlés határozatainak jogsértő voltára hivatkoztak. Állították továbbá, hogy F. M. és az I. rendű alperes közösen végezték az U. Üzletközpont társasház közös képviselői tevékenységét, a következmények F. M.-nek ugyanúgy felróhatóak.

A II. rendű alperes elleni büntetőeljárás 1999-ben indult, akkoriban az ügy nyilvánosságot kapott, arról a felperesnek illetve F. M.-nek is tudomása volt. A kizárási határozat meghozatalakor nem volt olyan ok, indok, amely a kizárást megalapozná, a felperes üzletmenetére kihatással lett volna. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a kizárási perben a taggyűlési határozathoz illetve a keresethez képest újabb indokok nem hozhatók fel.

Az elsőfokú bíróság 2001. szeptember 18-án kelt ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperesek javára perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a kizárási per megindításáról döntő 2001. augusztus 11-i taggyűlésen nem volt meg a határozathozatalhoz szükséges 3/4-es többség, továbbá nem lehet kétséget kizáróan állást foglalni abban, hogy az alperesek társaságban maradása nagymértékben veszélyezteti-e a társaság céljának elérését, mert az alperesek ellen indult büntető-eljárások még nem fejeződtek be jogerősen.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2002. december 9-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, az alperesek tagsági jogainak gyakorlását felfüggesztette. Megállapította, hogy az alperesek kizárása iránti per megindításáról döntő taggyűlési határozat meghozatala megfelelt a jogszabályoknak, azt az elsőfokú bíróság tévesen kifogásolta. A kereset érdemi részét illetően az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak találta és további bizonyítás felvételét írta elő. Rámutatott, a felperes keresetében nem a bűncselekmények elkövetésére, hanem az alperesek ellen folyamatban lévő büntetőeljárások tényére hivatkozással kérte az alperesek kizárását, így az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperesek társaságban maradása a keresetben megjelölt okokra tekintettel veszélyeztetné-e nagymértékben a társaság céljának elérését.

Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság beszerezte az alperesekre vonatkozó büntetőeljárásban keletkezett iratokat, meghallgatta az alpereseket és a felperes ügyvezetőjét.

A felperes keresetét változatlanul fenntartotta.