EH 2006.1401 A szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti követelés elévülése nyugszik addig az időpontig, amíg a jogosult által a szerződéssel elidegenített ingatlan tulajdonjogának és a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet a bíróság el nem bírálta [Ptk. 203. §, 236. §, 326. §]
A felperes és az I. r. alperes az 1994. december 22-éig fennállott házassági életközösségük alatt közösen végeztek építkezési munkákat az I. r. alperes tulajdonában álló D. K. Cs. S. u. 378. szám alatt lévő lakóházas ingatlanon. Az életközösség megszakadásakor a felperes az ingatlanból elköltözött.
Az 1995. március 16-án létrejött adásvételi szerződéssel az I. r. alperes a perbeli ingatlant 3 800 000 forint vételárért barátjának, a II. r. alperesnek adta el. A szerződés szerint az I. r. alperes a vételárat átvette, a II. r. alperes pedig a szerződés aláírásával egyidejűleg lép az ingatlan birtokába.
Az I. r. alperes 1995. március 20-án nyújtott be keresetet a házasság felbontása iránt. A per során a felperes viszontkeresettel kérte a házastársi közös vagyon megosztását, ennek keretében annak megállapítását, hogy az ingatlan 4/10-ed illetőségének a tulajdonosa. A per során 1995 decemberében derült ki, hogy az alperesek között az ingatlanra adásvételi szerződés jött létre, melyet 1995. szeptember 6-án nyújtottak be az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes ekkor a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt külön pert indított, melyet a bíróság a házasság felbontása és a közös vagyon megosztása iránti perrel együtt bírált el.
Ebben az ügyben a Pest Megyei Bíróság a 2003. február 4. napján kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes az ingatlanon telekkönyvön kívüli tulajdonjogot szerzett 363/1000-ed részben. Az ingatlan 12 000 000 forint akkori forgalmi értékéből a házastársak közös vagyona 8 712 000 forint, melynek fele, 4 356 000 forint illeti meg a felperest. Az ingóságok értékét is figyelembe véve az I. r. alperest a felperes javára 5 477 678 forint, használati díj címén 336 762 forint megfizetésére kötelezte, mert az I. r. alperes a II. r. alperessel létrejött szerződés megkötését követően az ingatlant bérbe adta és ebből is jövedelme keletkezett.
A jogerős ítélet indokolása a felperesnek az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségével kapcsolatos keresete vonatkozásában megállapításokat nem tartalmaz.
A felperes megkísérelte a javára megítélt összeg végrehajtását, mely azonban nem vezetett eredményre.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. A II. r. alperest a perbeli ingatlanra vonatkozóan a végrehajtás tűrésére kérte kötelezni.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyrészt arra hivatkoztak, hogy a szerző fél rosszhiszeműsége nem állapítható meg és a szerződés megkötésének időpontjában a felperesnek még nem volt olyan érvényesített követelése, amelynek fedezetéül a perbeli ingatlan szolgált volna. Másrészt álláspontjuk szerint a követelés elévült.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest fellebbezési költség megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy az előlegezett illetéket az állam viseli.
Indokolásában megállapította, hogy a körülményekből feltételezhetően az I. r. alperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát éppen azért ruházta át a II. r. alperesre, hogy azt a megosztásra kerülő vagyonból kivonja. A tulajdonjog átruházása folytán a felperes javára tulajdonjog megállapítására nem kerülhetett sor és meghiúsult az ingatlanból történő későbbi végrehajtás lehetősége is. A felperes vagyoni igényének kielégítését ellehetetlenítő I. r. alperesi rosszhiszemű magatartás azonban nem befolyásolja az elévülési időt. A szerződéskötéskor a felperesnek már megnyílt az igénye a közös vagyon megosztásából eredő követelése érvényesítésére. Az elévülési idő akkor kezdődött, amikor az alperesek a szerződést megkötötték. A felperes erről legkésőbb 1995 decemberében tudomást szerzett, eddig az elévülés nyugodott. Ezt követően azonban nem volt akadálya annak, hogy a felperes a szerződés hatálytalanságával kapcsolatos igényét érvényesítse. Ennek nem volt feltétele az I. r. alperessel szemben fennálló vagyonközösségi igényének bíróság általi jogerős elbírálása. A felperes tehát 1995 decemberétől ugyanúgy érvényesíthette volna az adásvételi szerződés hatálytalanságából eredő igényét, mint a tulajdoni igényét. Tény, hogy a hatálytalanság megítélésénél előkérdés a házastársi vagyonközösségből eredő követelés elbírálása. Ez azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a felperes az adásvételi szerződés hatálytalanságára is hivatkozzon. Nem állt fenn olyan ok, mely a felperest igénye érvényesítésében akadályozta volna, ezért követelése - melyet 2003. október 6-án terjesztett elő - elévült.
A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása, az adásvételi szerződés hatálytalanságának a megállapítása és a II. r. alperesnek a végrehajtás tűrésére kötelezése érdekében - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytelen jogi következtetésre jutott azzal, hogy követelését elévültnek tekintve utasította el a keresetet. A vagyonközösségi pert lezáró jogerős ítéletet követően került ugyanis abba a helyzetbe, hogy a jelen pert megindítsa. Bizonyítania kellett, hogy az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa. A szerződés fedezetelvonó jellege akkor vált számára világossá, amikor az I. r. alperes a jogerős ítéletbeli marasztalás ellenére sem teljesített. Álláspontja szerint az elévülés nyugvó állapotban volt, mert követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni. Az elévülés nyugvása pedig az elévülési határidőt meghosszabbította.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Jogerős ítéletében a bíróság a felperes keresetének elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg, helytelen azonban az abból levon jogi következtetés.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a perbeli adásvételi szerződés felperessel szembeni hatálytalanságának a feltételei fennállnak, a felperes követelése azonban elévült. Ezért a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes követelése valóban elévült-e.
A felperes a házasság felbontása iránti perben viszontkeresettel a perbeli ingatlan tulajdonjogának megállapítása iránti követelést érvényesített. Miután a felperes az adásvételi szerződésről tudomást szerzett, a szerződés érvénytelenségének a megállapítását is kérte. A perben hozott jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosa, a szerződés érvénytelenségét azonban nem állapította meg és az I. r. alperest a felperes tulajdoni illetőségének a megváltására kötelezte.
A fentiekből következik, hogy mindaddig, amíg a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben a bíróság döntést nem hozott, a felperesnek nem kötelmi, hanem tulajdoni igénye volt. A felperes joggal bízhatott abban, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét a bíróság megállapítja és a közös vagyonhoz tartozó tulajdoni illetőséget a tulajdonába adja. Eddig az időpontig a felperesnek az I. r. alperessel szemben nem volt olyan kötelmi jogi követelése, mely kielégítési alapjának az elvonását eredményezhette volna. A felperes a kielégítési alap elvonásánál többet állított, tulajdonszerzésre hivatkozott. Abban az esetben, ha a bíróság ezen követelésének helyt ad, a szerződés hatálytalanságának a kérdése fel sem merülhetne.
A felperes tehát akkor került abba a helyzetbe, hogy a szerződés hatálytalanságára hivatkozzon, amikor a bíróság az I. r. alperest az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonának a megtérítésére kötelezte. Eddig az időpontig az elévülés nyugodott, mert a felperest menthető ok - tulajdoni igényének érvényesítése - akadályozta a szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti követelésének az érvényesítésében [Ptk. 326. § (2) bekezdés]. Az 1995. május 16-án létrejött megállapodásban az I. r. alperes egyrészt a felperes tulajdoni illetőségére kötött szerződést, másrészt a saját tulajdonát azért adta el a II. r. alperesnek, hogy a felperes esetleges pénzbeli követelésének a kielégítési alapján elvonja. A szerződéskötéssel kívánta lehetetlenné tenni a felperes tulajdoni és a vele szemben fennálló pénzbeli követelésének az érvényesítését.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes alappal hivatkozott a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, mely szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő. Ezért azt a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta és megállapította, hogy az 1995. március 16-án kelt adásvételi szerződés a felperessel szemben a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján hatálytalan. Egyben a II. r. alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az adásvételi szerződéssel érintett ingatlanra a javára a közös vagyon megosztása jogcímén járó összeg behajtására végrehajtást vezessen.