A Fővárosi Törvényszék Pf.638774/2014/3. számú határozata bérleti díj megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 51. §, 78. §, 82. §, 163. §, 164. §, 393. §, 394. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 217. §, 218. §, 240. §, 298. §, 301. §, 423. §, 434. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 178. §, 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 7. §] Bírók: Dóczi Márta, Kozma Brigitta, Molnár Judit

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

44.Pf..../2014/3.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Soltész Beatrix ügyvéd (Hámori és Soltész Ügyvédi Iroda, fél címe 3.) által képviselt felperes neve(felperes címe.) székhelyű felperesnek,

dr. Mucsányi Zoltán ügyvéd (Oppenheim Ügyvédi Iroda, fél címe2 által képviselt I.rendű alperes neve(I.r. felperes címe.) lakos I. rendű és II.rendű alperes neve(II.r. felperes címe.) lakos II. rendű alperesek ellen bérleti díj megfizetése iránt indított perében, a Budai Központi Kerületi Bíróság 2014. év július hó 4. napján kelt 21.P.../2013/6. számú ítélete ellen, a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

Í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül egyetemlegesen 67.544.- (hatvanhétezer-ötszáznegyvennégy) forintot, és ennek 2013. év február hó 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.

Mellőzi a felperes perköltség-fizetési kötelezettségét.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül egyetemlegesen 57.275.- (ötvenhétezer-kétszázhetvenöt) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 38.100.- forint perköltséget.

Az ítélet indokolása szerint, az alperesek és az ... Kft. között 2000. október 5-én bérleti szerződés jött létre a ... üdülőingatlan "D" 911. számú apartmanjának minden év 48-49. naptári hetére szóló, időben osztott üdülőhasználati jogára azzal, hogy a bérleti jogviszony 2001. január 1.-jétől kezdődően 99 évre áll fenn. A bérbeadó kijelentette, hogy a bérleti szerződés tárgyát képező ingatlan egységes bérbeadására a felperes jogosult. Az alperesek az évenkénti bérleti díjat a felperes részére fizették meg. A bérleti díj 2001. évtől 38.400.- forint + ÁFA összegben került meghatározásra, biztosítva az éves bérleti díj inflációs rátával történő emelését. A bérleti díjat késedelmikamat-mentesen minden év január 31-ig lehetett megfizetni. A szerződés 7. pontja évi 20% késedelmi kamatot határozott meg. Az alperesek a bérleti szerződés mellett adásvételi szerződést is kötöttek a ... Zrt.-vel, 1999.02.25-én a ... Rt. 22 db 10.000.- forintos névértékű részvényére, melynek vételára 860.000.- forint volt. 2013. évre vonatkozóan az alperesek fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az alperesek 2012. december 30. napján az üdülőhasználati jogra adásvételi szerződést kötöttek a ... nevű céggel. A szerződésben eladták a fenti üdülési jogukat, valamint 11 db 10.000.- forint névértékű részvényt. Az eladók a használati jogukról a birtokba adás napjával, azaz 2013. január 1-vel lemondtak. A vevő ettől a naptól vállalta a hasznok szedését, és az üdülőhasználati jog terheinek viselését.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesek és az ... Kft. között létrejött szerződés tartalmában atipikus, a Ptk.-ban nem nevesített üdülőhasználati szerződésnek minősül. E körben utalt a 2008./122./EK Irányelv (2009.01.14.) 6. pontjára és a 94/47. EK Irányelv (1994.10.26.) 5. pontjára és 2. cikkére. Álláspontja szerint, nem megalapozott az a felperesi hivatkozás, miszerint jelen jogviszonyra a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó törvény szabályait kellene alkalmazni. Egyértelműen megállapítható, hogy az üdülőhasználati jog vagyoni értékkel rendelkező, átruházható jog, ahol a vásárló lehet természetes vagy jogi személy. A 20/1999. Korm. sz. rendelet 7.§ (1) bekezdése alapján az üdülőhasználati megállapodásban rendezni kell az elidegenítés lehetőségét és korlátait. A 7.§ (1) bekezdés k) pontja szerint a szerződésnek tartalmaznia kell a használati jog elidegenítésnek lehetőségét illetve korlátait. Az alperesekkel kötött bérleti szerződésben nem szerepel korlátozás. Ebből az állapítható meg, hogy az üdülőhasználati jog szabadon átruházható volt. A részvények kapcsán arra utalt, hogy az alperesek külön szerződésben vásárolták meg részvényeiket, így a két szerződés jogilag nem kapcsolódott össze. A részvények nem testesítik meg az üdülési jogot. A Gt.178.§ szerint a részvény szabadon átruházható. Mindezek alapján az alpereseknek jogukban állt a részvények üdülőhasználati joguktól független értékesítése. Mivel az alperesek értékesítették üdülési jogukat, így velük szemben a 2013. évi díj nem érvényesíthető. Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy az alperesek és a perben nem álló ... között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének a kérdése jelen perben nem vizsgálható, a szerződő fél perben nem állása miatt. A fentiek miatt a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. A perköltségről a Pp.78.§ és a kapcsolódó jogszabály alapján döntött.