A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5904/2008/24. számú határozata munkabér tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 97. §, 130. §, 136. §, 141. §, 159. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 13. §, 14. §, 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 4. §] Bírók: Bíró Éva, Roszinszky Rudolfné, Szalai Beatrix

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5904/2008/24.*, Fővárosi Törvényszék Mf.630662/2011/4., Kúria Mfv.10323/2012/7. (BH+ 2013.8.350)

***********

Fővárosi Munkaügyi Bíróság

26. M.5904/2008/24

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság

dr. Hoffmann Lilla pártfogó ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

dr. Cs. Kovács Zsuzsanna ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt

alperes neve ( alperes címe ) alperes ellen

munkabér iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 891.568.-Ft-ot,(azaz nyolcszázkilencvenegyezer-ötszázhatvannyolc forintot) szabadságmegváltás címén és ezen összeg után 2008. december 26-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát.

A bíróság a felperes keresetét egyebekben elutasítja.

A bíróság megállapítja, hogy a felperes 50%-ban lett pervesztes, az alperes perrel felmerült költségét maga viseli, a pártfogó ügyvédi díjat az állam viseli.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az APEH külön felhívására fizessen meg 49.639.-Ft (azaz negyvenkilencezer-hatszázharminckilenc) eljárási illetéket az állam javára.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Bírósághoz címezve a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felperes keresetlevele, alperes ellenkérelme, a felek nyilatkozatai a becsatolt iratok, valamint 1. sz. tanú, 2. sz. tanú, 3. sz. tanú, 4. sz. tanú, 5. sz. tanú és 6. sz. tanú tanúvallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 1998. augusztus 1-től állt házfelügyelőként munkaviszonyban az alperessel. A felperes munkaköri feladatait a munkaszerződés 2. pontja tartalmazta, míg munkabére a mindenkori minimálbér szerint alakult. Az alperes 2008. október 27-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát 55 nap felmondási idővel 2008. december 22. napjával felmondta. Az alperes a felmondásról szóló okiratban akként rendelkezett, hogy a felperest a felmondási idő teljes időtartamára felmenti a munkavégzési kötelezettsége alól. Ezt követően az alperes a felmondási idő kezdő napját 2008 november 1. napjára, utolsó napját és egyben a munkaviszony megszűnésének napját 2008. december 25. napjára módosította azon okból kifolyólag, hogy a felperes a rendes felmondásról szóló értesítést 2008. október 31. napján vette kézhez.

A felperes 2008. december 22-én keresetlevelet nyújtott be a bíróságra és módosított kereseti kérelmében nem vitatva a rendes felmondás jogszerűségét 2007. január 1-től 2008. november 30-ig terjedő időszakra az 50 év feletti munkavállalókra vonatkozó garantált bérminimum alkalmazását kérte, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az alperes jogellenesen a 361/2005 (XII.25.) Korm. r. rendelkezéseit nem vette figyelembe és a mindenkori minimálbérrel számolta a megjelölt időszakra munkabérét. E körben 296.500.-Ft és járulékai megfizetésére kérte elmaradt munkabér címén kötelezni az alperest. Továbbá ugyancsak a garantált bérminimummal számolva a munkaviszony teljes fennállásának időtartamára ki nem adott 313 nap szabadság pénzbeli megváltását igényelte 1.159.720.-Ft összegben. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes ugyan teljes időre felmentette a felperest munkavégzési kötelezettsége alól, azonban a munkakör átadás-átvételét az alperes nem biztosította, a felperes ezért a felmentési idő alatt is mindvégig, majd ezt követően 2009. január 15-ig alperes tudomásával munkát végzett. Ezért 2008. december 25-től 2009. január 15.-ig, a garantált bérminimummal számolva összesen 63.800.-Ft és járulékai megfizetésére tartott igényt a felperes elmaradt munkabér címén. Figyelemmel arra, hogy a felmentési idő alatt is munkát végzett a felperes, ezért felmentési időre járó átlagkeresetként 111.440.-Ft megfizetésére is kérte kötelezni az alperest a garantált bérminimummal számolva. A felperes elismerte, hogy 3 havi végkielégítést megfizetett részére az alperes, de álláspontja szerint nem a jogszabályoknak megfelelő összeggel, mivel az helyesen a garantált bérminimummal számolva további 51.900.-Ft járt volna a felperesnek, így ennek megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

Másodlagosan a felperes arra vonatkozóan terjesztett elő kereseti kérelmet, hogy ha a bíróság nem osztja álláspontját a garantált bérminimum alkalmazásának jogszerűségével kapcsolatosan, akkor a mindenkori minimálbérrel számolva 908.520.-Ft szabadságmegváltásra tartott igényt, továbbá 43.500.-Ft elmaradt munkabérre és 89.040.-Ft felmentési időre járó átlagkereset és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Felperes pártfogó ügyvédi díjban felmerülő perköltségigényt is előterjesztett. Kereseti kérelme indokolásául a felperes előadta, hogy álláspontja szerint egyetemi végzettségére és 50 év feletti életkorára tekintettel a Korm.r.-ben meghatározott garantált bérminimummal kellett volna alperesnek, munkabérét számolnia, ezért elévülési időn belül a különbözetre vonatkozó igénye jogszerű. Továbbá a felperes munkaviszonya fennállta alatt szabadságon nem volt, az alperes mindösszesen 90.000.-Ft összegben váltotta meg a munkaviszony megszüntetésekor szabadságát. Ugyanakkor a felperesnek álláspontja szerint a munkaviszony fennállta alatt mindvégig rendelkezésre kellett állnia, szombat és vasárnapokon is és ugyan volt távol munkahelyétől a munkaviszony fennállta alatt, azonban az a munkáltatói jogkör gyakorlója által engedélyezett, de nem szabadság jogcímén történő távollét volt.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a házfelügyelői munkakör nem igényt sem középiskolai végzettséget, sem szakképzettséget, ezért a Korm. r.-ben megállapított garantált bérminimum a felperesre nem vonatkozhat. Továbbá az alperes a felmondási idő teljes időtartamára felmentette a felperest a munkavégzés alól és a munkaviszony 2008. december 25-ével megszűnt. Ezt követő időszakra az alperes megbízási szerződéseket kötött a takarítási, illetve a fűtési munkálatokra és kifejezetten megtiltotta a felperesnek azt, hogy munkát végezzen, ezért álláspontja szerint 2009. január 15-ig terjedő időszakra vonatkozó kereseti kérelem is megalapozatlan az elmaradt munkabér vonatkozásában. Az alperes álláspontja szerint a felperes minden évben rendszeresen távol volt munkavégzési helyétől, a távollét jogcíme pedig szabadság volt, még ha az alperes e körben nyilvántartást nem is vezetett.