BH 2002.12.504 A szerződéseket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálni. A munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztását nem lehet megállapítani és emiatt bírságot kiszabni, ha a munkáltató megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival, de a szerződés egyébként megfelel a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek [Mt. 76. § (1) és (4) bek., 1996. évi LXXV. tv 3. § (1) bek.].

Az alperes I. fokú hatósága munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy 1999. május 17-én és 18-án tizenegy személy parkosítási munkálatokat végzett reggel 7-től délután 17 óráig tartó munkaidőben 2000 forint napi munkabér ellenében a munkáltató utasítása és irányítása mellett. A munkavégzésre megbízási szerződést kötöttek annak ellenére, hogy ténylegesen munkaviszony jött létre a felek között. Az ellenőrzés eredményeként a Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőségének vezetője a határozatával 400 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest az 1996. évi LXXV. tv 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján. A felperes fellebbezése folytán az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felek között ténylegesen munkaviszony jött létre, a munkáltató elmulasztotta a munkaszerződés írásba foglalását, megsértve ezzel az Mt. 76. §-ának (1)-(4) bekezdésében foglalt kötelezettségét, ezért az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el a munkaügyi bírság kiszabásánál.

A felperes a törvényes határidőben benyújtott keresetlevelében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a munkavállalókkal ténylegesen munkaviszony jött létre, a munkabérükből nyugdíj-, egészségbiztosítási- és munkavállalói járulékot vont le a kifizetéskor, a társadalombiztosítási járulékot és a munkaadói járulékot is megfizetette a bérek után. A megbízási szerződés tartalmában megfelel a munkaszerződés tartalmi elemeinek, a szerződést a tartalmuk és nem az elnevezésük szerint kell elbírálni és minősíteni. Másodlagos kereseti kérelme új eljárás lefolytatására irányult, mivel a kötelezettségszegéshez viszonyítottan túlzott mértékűnek tartotta a kiszabott bírság összegét.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és az alperes javára perköltség, valamint az állam javára eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az eseti megbízási szerződések a tartalmuk alapján nem felelnek meg a munkaszerződés követelményeinek, minthogy nem tartalmazzák a munkavállalók munkakörét, személyi alapbérét és a munkavégzés helyére is csupán következtetni lehet. Meghatározzák a szerződések a tevékenység leírását, valamint a munkavégzésért kifizetett díjazást, ennek alapján azonban a felperes a munkaügyi bíróság szerint nem hivatkozhatott jogszerűen arra, hogy az eseti megbízás elnevezéssel kötött szerződés tartalma mindenben megfelel a munkaszerződés tartalmának, azzal annak írásba foglalása megtörtént. Nem találta alaposnak a felperes másodlagos kereseti kérelmét sem, mivel a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok megszegése tizenegy munkavállalót érintett, ennek alapján a jogszabályi keretek között mérlegelési jogkörében állapította meg az alperes a bírság mértékét.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását, az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását kérte, másodlagosan új eljárás lefolytatását a mulasztással arányban álló bírság kiszabása érdekében. Arra hivatkozott, hogy a tizenegy munkavállaló szerződése tartalmazza az Mt. 76. §-ában meghatározott valamennyi elemet, amelynek alapján a szerződések munkaszerződésnek minősülnek. Azok tartalmazzák a dolgozó munkakörét: "építési külterületi földmunka-tereprendezés". A személyi alapbért is meghatározzák, továbbá a munkavégzés helyét is akként, hogy M.-on a T. üzlet parkosítási feladatait látják el. Álláspontja szerint az iratokhoz becsatolt befizetési bizonylatok arra engednek következtetni, hogy a felperes munkaviszonynak tekintette a munkavégzésre irányuló szerződéseket, valamennyi bejelentési és befizetési kötelezettségét is ennek megfelelően teljesítette. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság több eseti állásfoglalására, amelyek szerint a szerződéseket minden esetben azok tartalma és célja szerint kell elbírálni. A perbeli esetben csupán a munkavégzésre irányuló szerződések címének téves megjelölése képezte a bírság kiszabásának alapját. Másodlagosan arra is hivatkozott, hogy a tájékozatlanságból adódó pontatlanság miatt első alkalommal kiszabott bírság összege eltúlzottan magas, ezért a lefolytatandó új eljárásban vizsgálni kell, hogy a mulasztással arányban állóan milyen alacsonyabb összegű bírság kiszabása lehet indokolt.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.