BH 2002.3.105 A törvény a tisztességtelen általános szerződési feltételhez (kikötéshez) nem a semmisség, hanem a megtámadhatóság jogkövetkezményét fűzi [Ptk. 209. § (1) bek., 236. § (2) bek. c) pont, (3) bek., Pp. 215. § (1) bek., 36/1993. (XII. 29.) PM-BM r. 5. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I-II-III-IV. r. alpereseket egyetemlegesen 470 339 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 12+6% kamata megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy a III-IV. r. alperesek helytállási kötelezettsége az I-II. r. alperessel egyetemlegesen 255 299 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 3+6% kamata tekintetében áll fenn. Az I-IV. r. alpereseket egyetemlegesen további 96 335 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó kamatában is marasztalta. Az I-II. r. és az V-VI. r. alpereseket egyetemlegesen 215 524 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 12+6% kamata megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy az V-VI. r. alperesek helytállási kötelezettsége 215 524 Ft és ennek 1995. március 1-jétől járó évi 3+6% kamata erejéig áll fenn. Az I- II. r. és V-VI. r. alpereseket egyetemlegesen további 113 410 Ft és ennek kamataiban marasztalta. Ezen felül az I-II. r. alpereseket 150 000 Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az 1989. január 19- én kelt szerződéssel a felperes - lakóházépítéshez - 380 000 Ft állami és 100 000 Ft bankkölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek mint adósnak, amelyekért a II. r. alperes egyetemleges adóstársi kötelezettséget, a III-IV. r. alperesek pedig készfizető kezességet vállaltak. A felperes az I. r. alperes részére 150 000 Ft szociálpolitikai kedvezményt is folyósított. Az 1989. január 30-án kelt kölcsönszerződés alapján a felperes - lakóház építéséhez - 320 000 Ft állami, 100 000 Ft bankkölcsönt folyósított a II. r. alperesnek, amelyekért az I. r. alperes egyetemleges adóstársi kötelezettséget, az V-VI. r. alperesek pedig készfizető kezességet vállaltak.

Az I-II. r. alperesek (adósok) a szerződésben vállalt kötelezettségük ellenére a lakhatási - használatbavételi - engedélyt többszöri felhívás ellenére sem tudták bemutatni, ezért a felperes 1992. június 2-án a kölcsönszerződéseket felmondta, a szociálpolitikai kedvezményt visszavonta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I-II. r. alperesek a kölcsönszerződés több feltételét is megsértették, az építési engedélytől eltértek. A két lakás helyett egy lakóházat építettek, és a használatbavételi engedélyt nem mutatták be a kölcsönszerződésben írt időben, azt csak 1994. augusztus 30-án kapták meg. Így a felperes jogszerűen mondta fel a szerződéseket, ezért kötelesek az alperesek a kölcsönt, az I-II. r. alperesek pedig a szociálpolitikai kedvezményt visszafizetni.

Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság az I. r. és II. r. alperes fellebbezése folytán felülbírálta, és azt annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy a perbeli szerződések egyértelműen előírják az építtető alperesek használatbavételi engedély-csatolási kötelezettségét. A végleges használatbavételi engedélyt az I-II. r. alperesek a felperes által megjelölt újabb határidőben sem mellékelték, ezért a felmondás joghatályosan történt. A másodfokú bíróság a szakvéleményt kellően megindokoltnak és aggálytalannak találta, ezért azt ítélkezése alapjául elfogadta. Ennek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét összegszerűség tekintetében is megalapozottnak találta.

A jogerős másodfokú ítélettel szemben az I. r. és II. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének az elutasítására irányult. A jogszabálysértést abban jelölték meg, hogy az eljárt bíróságok nem észlelték hivatalból, hogy a perbeli kölcsönszerződésben általános szerződési feltételként használt 14.d) és e) pontokban írt felmondási okok semmis kikötések, és nem oktatták ki a jogi képviselő nélkül eljáró I-II. r. alpereseket a jogaik helyes gyakorlására. A kölcsönszerződés hivatkozott általános szerződési feltételei semmisségét arra alapították, hogy a felperes erőfölényével visszaélve a kölcsönszerződésbe olyan kártérítési konzekvenciát épített be, amely szerződésszegés esetén alkalmazható. A vitatott általános szerződési feltétellel összemosta a vállalkozási jogviszony keretében elvárható eredmény határidőre történt teljesítését a kamat nem teljesítése jogszerű szankciójával. Erre tekintettel annak megállapítását kérték, hogy a jogellenes kikötésen alapuló felmondás miatt a felperes kártérítési felelőssége fennáll. A hatósági határozat késedelme az OTP javára jogalap nélküli előnyt nem keletkeztethet. Ezen felül jogszabálysértő, hogy az eljárt bíróságok nem állapították meg tényként, hogy a lakóház felépült, a hitelcél realizálódott, így az adósok jogosultak voltak a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételére.

A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.