BH 2008.4.91 Az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét megalapozó hátrányos üzletpolitika megállapításánál irányadó szempontok [1997. évi CXLIV. tv. 296. §].

A T.-B.-H. Kft.-nek létrejöttétől kezdődően 95%-ban tulajdonosa az alperes. A kft. előre gyártott faszerkezetű készházak értékesítésével foglalkozik. A társaság tekintetében a pénzügyi, gazdasági döntéseket az alperes egy személyben hozta, ő a társaság ügyvezetője önálló képviseleti jog mellett. A kft. jelen per felperesének - a kft. által elismerten - 731 671 Ft tőke és kamatai tekintetében tartozik.

Felperes keresetében a gazdasági társaságokról 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 296. §-ának (3) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes, mint a kft. uralkodó befolyással rendelkező tagja felel a kft. tartozásaiért.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 2006. május 18-án kelt ítéletével megállapította, hogy az alperes, mint a T.-B.-H. Kft. uralkodó tagja korlátlanul és teljes mértékben felel az ellenőrzött társaság tartozásaiért. Rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, tényként volt megállapítható, hogy a kft.-nek a számviteli törvény rendelkezései szerint őrzésre rendelt dokumentumai nem álltak rendelkezésre, mert az alperes azokat nyilatkozata szerint átadta ismeretlen román és kínai személyeknek, akik a kft.-ben lévő üzletrészét meg kívánták vásárolni. Az alperes által készített és a kirendelt szakértő rendelkezésére bocsátott adatokat az alperes is tervnek minősítette, így az egyes évek mérlegében szereplő adatokból kellett következtetéseket levonni. A kft. könyvelőjének és építésvezetőjének tanúvallomásából egyértelműen megállapítható, amit az alperes maga is elismert, hogy a mérlegben nem valós adatok szerepelnek. Az alperes a bevitt tagi kölcsönt a társaság megkísérelt értékesítését követően kivette, és azzal végleg ellehetetlenítette a társaság gazdálkodását. E magatartása megalapozza az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Gt. 296. § (3) bekezdése szerinti felelősségét. Ugyancsak ezt a felelősségét alapozza meg az a magatartása is, hogy az üzletrészt át kívánta ruházni, a potenciális vevőknek állítása szerint átadta a cég iratanyagát, ezáltal ellenőrizhetetlenné tette a kft. gazdálkodását, továbbá a számviteli törvény szabályait megszegte. Ugyancsak az alperes felelősségének megállapíthatóságát erősítette meg az alperesnek az a vezető tisztségviselőként folytatott gyakorlata, mellyel éveken keresztül hátrányos (közvetett költségeket nem tartalmazó vételáras) szerződéseket kötött.

A másodfokú bíróság 2006. november 16-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.

Alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Kifejtette, tévedtek a bíróságok, amikor tényként állapították meg, hogy az alperes a megrendelőkkel kötött szerződésekben a gazdasági társaság működési költségeit nem érvényesítette. Kezdetben előfordult, hogy a kalkulációk veszteséges kivitelezést eredményeztek, de ez később megszűnt. Helytelen az a megállapítás is, hogy a tagi kölcsön kivétele lehetetlenítette el a társaság működését. A társaság fizetésképtelenségét az okozta, hogy működése elején felvállalta két d.-i sorház építését, az építtető pedig jelentős összeget nem fizetett meg a társaságnak. A társaság veszteséges működéséhez jelentősen hozzájárult, hogy az építésvezetők szakszerűtlen tevékenységet folytattak. Tévesen értékelték a bíróságok az alperesnek az üzletrész elidegenítésével kapcsolatos döntését. Az igazságügyi könyvszakértői véleményből látható, hogy a társaság bevételei folyamatosan növekedtek. Ugyanakkor a társaságnak további tőkére volt szüksége, ezért döntött az alperes üzletrésze eladásáról. A büntetőeljárásban egyértelműen megállapításra került, hogy az alperes a cég eladásakor jóhiszeműen járt el. Alperes álláspontja szerint a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján az uralkodó tag korlátlan felelőssége megállapításának feltétele, hogy az uralkodó tag tudatos magatartásának célja nála jelentkező előny megszerzése legyen. Ilyen előny pedig az alperes oldalán nem keletkezett. Tévedtek a bíróságok, amikor abban látták megállapíthatónak az alperes által folytatott hátrányos üzletpolitikát, hogy 2003. évben a jelentős tagi kölcsön egy része visszafizetésre került. 2004-es év elején a tagi kölcsön jelentős részét az alperes visszatette a társaságba, ezért a társaságnak csak 2004. május végétől jelentkeztek fizetési problémái. A tagi kölcsön részbeni kivonása folytán az alperesnél előny nem keletkezett, a társaság működésével összefüggésben kizárólag veszteségek érték. Alperes többek között hivatkozott a bírói gyakorlatra, kiemelten a 2004. évi 1038. számú EBH határozatban írtakra.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem megalapozott mérlegelést támad.