BH 1984.9.356 Ha a volt házastársak a közös lakásban bérleti jogviszonyuk alapján laktak, a lakás használatának a rendezése a lakásbérleti jogszabály alapján történik, míg ha a lakás a közös tulajdonukban álló házasingatlanban van, a lakás használatának elrendezésénél a Ptk-nak a közös tulajdon használatára vonatkozó rendelkezései az irányadók, de a lakáshasználat rendezésénél a családvédelmi érdekeket figyelembe kell venni [Ptk. 140. §, Csjt. 31. § (6) bek., PK 391. sz., 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 99-101. §].

A peres felek 1944-ben kötöttek házasságot, 1948-ban átépítéssel és bővítéssel három szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, kamra és nyárikonyha helyiségekből álló lakás készült el, amelynek mindegyik szobája az előszobából önállóan megközelíthető.

A házasság megkötése után az alperes először fuvarozással foglalkozott, majd kőműves kisipari engedélyt kért és kapott, s ezt az ipart folytatta 1982. május 31-ig, amikor is nyugdíjba ment. Az alperes különböző községekben dolgozott mint kőműves, s emiatt sokat volt távol családjától. A nevezett 1970-ig nagyobb mértékben fogyasztott szeszes italt, ekkor azonban agyvérzést kapott, s az italozást abbahagyta. Az alperes utóbb cukorbeteg lett - és főként anyagi viták miatt a felek között a viszony fokozatosan megromlott, 1980 elején pedig közöttük az életközösség is megszűnt.

Az alperes 1980 decemberétől egyik ismerősének K. községben levő lakásán tartózkodott.

Az alperesnek az illetékhivatal kimutatása szerint 24 701 forint illetéktartozása, és 819 080 forint adótartozása keletkezett, emiatt vele szemben ingó- és ingatlanárverést rendeltek el.

A felperes a házasság tartama alatt munkaviszonyban nem állt, nyugdíjjal vagy egyéb jövedelemmel nem rendelkezik. Az alperesnek 1982. június 1-től kezdődően havi 3451 forint nyugdíja van, amely magában foglalja a havi 180 forint házastársi jövedelempótlékot is.

A felperes 1983. január 10-én előterjesztett keresetlevelében a házasság felbontását, 1982. július 15-től az alperesnek havi 1380 forint házastársi tartásdíj fizetésére kötelezését és a volt házastársi közös lakás kizárólagos használatára történő feljogosítását kérte.

Az alperes a házasság felbontására és a lakás kizárólagos használatára irányuló kereset elutasítását kérte, a házastársi tartásdíj tekintetében a kereset jogalapját elismerte, az igényelt összeget azonban túlzottnak minősítette. Végül a lakás megosztott használata iránt viszontkeresetet terjesztett elő.

Az első fokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, és 1982. augusztus 1. napjától kezdődően a felperes javára 1200 forint házastársi tartásdíjat ítélt meg, végül a felek közös tulajdonában levő házasingatlan megosztott használatát rendelte el akként, hogy az előszobából jobbra nyíló 2 szoba kizárólagos használata a felperest, a balra nyíló szoba használata az alperest illeti meg az egyéb helyiségek közös használata mellett.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság annyiban változtatta meg az első fokú ítéletet, hogy a perbeli lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. A fellebbezési bíróság ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy az alperes a perbeli lakásból visszatérési szándék nélkül távozott; ezért lakáshasználati jogviszonya a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 101. §-a értelmében megszűnt.

A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A volt házastársak közös lakása használatának rendezésére az R. csupán arra az esetre állapít meg szabályokat, ha a házastársak a közös lakásban bérlőtársi jogviszony alapján laktak vagy a lakás valamelyikük szolgálati lakása volt. Az ilyen lakásokra vonatkozik az R. 101. §-ában foglalt rendelkezés, amelyet a másodfokú bíróság a lakásvita elbírálásánál alkalmazott.