BH 1981.1.15 Lakóterületen létesített üzemnek a szomszédos lakóépület rongálódását okozó rezgésekkel járó működése sérti a környezetvédelmi törvény előírásait, és az ilyen módon okozott kárt az üzemben tartó a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni [1976. évi II. tv. 38. § (1) bek., 40. §, 41. § (1) bek., 46. §, Ptk. 345. § (1) bek.].

B. belterületén, lakóterületen fekszik a felperes családi háza. Az ingatlan 1930 évben épült, s azt a felperesek 1962. évben vásárolták meg.

Az alperes B-n szövőüzemet létesített oly módon, hogy az üzemcsarnokot a felperesek lakóházától 5,7 m távolságra helyezték el. Az üzembehelyezés 1977 augusztusában történt.

A felperesek keresetükben előadták, hogy az alperesi üzemben a gépek működése által okozott rezgések miatt lakóházuk falaiban repedések keletkeztek, megmozdult a tetőszerkezet. Keresetükben ezért az alperest kártérítés megfizetésére kérték kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, védekezése szerint a felperesi épület szakszerűtlen kivitelezés és nem megfelelő alapozás miatt rongálódott, előadása szerint az üzem működése csak kis mértékben hatott közre az épület állagromlásában.

Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 300 000 forintot, valamint 10 000 forint perköltséget és az államnak 18 000 forint illetéket.

Az első fokú bíróság megállapította, hogy az OÉSZ VI. fejezete 12. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt előírásokat az alperes nem tartotta meg, és a szövőüzemnek a felperesi lakás közvetlen közelébe való telepítésével a felperesi ingatlant gyakorlatilag forgalomképtelenné tette, a házingatlan rendeltetésszerűen lakásként nem használható. Így a Ptk. 339. §-a alapján az alperes teljes kártérítő felelőssége fennáll.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, a marasztalási összeget 120 000 forintra, a perköltség összegét pedig 5000 forintra leszállította. Rendelkezett az illeték lerovása felől is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek lakóházának udvarán a zajszint nappal a megengedett határ alatt van, míg éjjel a megengedett határt alig haladja meg. Az alkalmazott mérések - az ítélet indokolása szerint - arra utalnak, hogy a felperesek épületének károsodása kizárólag a rezgés miatt nem következhetett be. Az építész szakértők véleménye szerint a felperesi lakóépület alapozási síkját helytelenül választották meg, és a tetőszerkezet kivitele szakszerűtlen. A károsodás ténye tehát két okra vezethető vissza: az egyik a nem megfelelő kivitelezés, a másik az alperes által létesített üzem működése és az annak folytán keletkezett rezgőhatás. A megyei bíróság ezért kármegosztást alkalmazott, a felperesekre terhesebb 60-40%-os arányban.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

Az alperes települési környezetben, lakóterületen létesített szövőüzemet. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint települési környezetben csak olyan üzem építhető vagy tartható fenn, amely a lakosság életfeltételeit károsan nem befolyásolja.

A környezetvédelmi törvény 41. §-ának (1) bekezdése külön is előírja, hogy nem szabad üzemben tartani települési környezetben olyan gépeket amelyek káros mértékű zajt okoznak. Az adott esetben az első fokú építési hatóság éppen arra figyelemmel, hogy az üzem elhelyezése lakóterületen történt, a környezetvédelmi szempontok szem előtt tartásával előírta, hogy a szövöde falát hangszigetelő anyaggal kell burkolni, továbbá hogy a kiszűrődő zajszint nem lehet magasabb 40 decibelnél.