BH 2010.10.277 Az egyik hitelező a másik hitelező igényének nyilvántartásba vétele, illetve besorolása miatt - a törvényben írt határidőn belül - kifogással élhet, de ez csak akkor lehet eredményes, ha a felszámoló nyilvánvalóan jogszabálysértéssel fogadta el és sorolta be a bejelentett hitelezői igényt [1991. évi XLIX. tv. 46. §, 51. §].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

Az adós felszámolását a bíróság a 2003. augusztus 5-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A hitelezők felhívását tartalmazó végzés a 2003. szeptember 11-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre.

Az elsőfokú bíróság első közbenső mérleget jóváhagyó 89. sorszámú, majd a második közbenső mérleget jóváhagyó 119. sorszámú végzését is helybenhagyta a másodfokú bíróság. A második közbenső mérleg 1. számú mellékletében 34, 37, 39, 45. és 47. sorszám alatt szerepeltek elfogadott hitelezői igényként a V. Kft., az M. Kft., a D. Kft., a H. Kft. és a K. Kft. hitelezők igényei. Ezek a hitelezők a megyei önkormányzat kórháza új műtő- és diagnosztikai épületébe beépített és elhelyezett különböző orvosi berendezések, készülékek és kiegészítő tartozékok beszerzését, leszállítását és ehhez kapcsolódó további szolgáltatások nyújtását (beüzemelés, betanítás) vállalták a W. Építő és Vállalkozási Rt. adóssal kötött szerződés alapján.

A kifogást előterjesztő hitelező és az adós között már több, választottbírósági és peres eljárás is volt folyamatban. Az adós, mint I. rendű felperes két társával a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt a hitelezővel, mint alperessel szemben vállalkozói díj és kártérítés megfizetése iránt eljárást indított. Ebben az eljárásban 2007. november 27-én vette kézhez a hitelező az adósnak, mint felperesnek a válasziratát, s erre alapozta kifogását. A válaszirat azt tartalmazta, hogy a felszámoló a V. Kft. 263 604 285 Ft; az M. Kft. 140 251 094 Ft; a D. Kft. 113 572 500 Ft; a H. Kft. 14 370 000 Ft; a K. Kft. 37 853 922 Ft összegű hitelezői igényét vette nyilvántartásba.

A megyei önkormányzat hitelező 2007. december 6-án előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló a válasziratban felsorolt hitelezők igényét nyilvántartásba vevő magatartásával megsértette a felszámolási kérelem benyújtásakor hatályban volt, az akkori megnevezés szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (6) bekezdésében foglaltakat, mert az iratokból megállapíthatóan e hitelezők nyilvántartásba vételére akként került sor, hogy a hitelezők nem állítottak ki számlát és a teljesítésre nem, vagy csak részben került sor. Kérte, hogy a bíróság a felszámolónak a felsorolt hitelezői igényeket nyilvántartásba vevő döntését semmisítse meg és kötelezze őt arra, hogy a kifogással érintett hitelezői igényeket vitatott hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.

Kereshetőségi joga és kifogásának jogalapja tekintetében a hitelező hivatkozott a Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (XI. 11.) számú kollégiumi véleményében foglaltakra.

A felszámoló a kifogás elutasítását kérte elsődlegesen azért, mert az elkésett, másodsorban pedig azért, mert a felszámolónak a Cstv. 46. § (6) bekezdésén alapuló, mérlegelési jogkörben hozott döntése kifogással nem támadható. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2001/292. számú eseti döntésében kifejtett álláspontjára.

Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította és kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg a felszámolónak 36 000 Ft eljárási költséget. Döntését azzal indokolta, hogy a hitelezőnek a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igény jogosultján kívüli hitelezőként nincs aktív ügybeli legitimációja arra, hogy a kifogás jogintézményén keresztül a felszámolónak a Cstv. 46. § (6) bekezdésében meghatározott, mérlegelési jogkörbe tartozó döntését, annak érdemi alaptalanságára hivatkozva támadja. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Cstv. 46. § (6) bekezdése három kötelezettséget fogalmaz meg a felszámoló részére:

- a követelés 45 napon belüli felülvizsgálatát és az érdekeltekkel való egyeztetését (érdekeltek alatt a követelést bejelentő hitelezőt és az adós képviselőjét értve);

- a továbbra is vitatott követelések bíróság részére való megküldését;

- a bíróság döntésének a közbenső mérlegbe való beépítését.

A felszámoló mérlegelési jogkörébe tartozik a követelés érdemi minősítése, az abban való döntés, hogy azt jogalapjában és/vagy összegében elfogadja, vagy vitatottnak minősíti. A felszámoló döntése során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni (Cstv. 54. §), kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felel.

Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság BH 2001/292. számon közzétett eseti döntésében is a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozónak tartotta azt, hogy a felszámoló a hitelező igényét elfogadja, vagy vitatottnak minősíti jogalapjában és/vagy összegében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az, hogy a felszámoló eljárások megindítására nem kötelezhető, nem kizárólag az adós nevében indítható peres és nemperes eljárásokra vonatkozik, hanem a felszámolónak a Cstv. 46. § (6) bekezdése szerinti eljárására is, amely a vitatott hitelezői igényeknek a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjesztésével induló eljárás.

A felszámolónak a hitelezői igény elfogadásával vagy annak vitatásával kapcsolatos döntése a törvény által részére biztosított döntési jogkör gyakorlását jelenti. A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a kifogás benyújtásához a felszámoló közvetlen jogszabálysértésére van szükség. A felszámoló mérlegelési jogkörbe tartozó döntése esetén azonban fogalmilag kizárt a jogszabálysértő intézkedés, vagy mulasztás bekövetkezése, ezért az adós és egy adott hitelezője közötti jogviszony érdemi felülbírálatába való külső, más hitelező által történő beavatkozás még az e tárgyban hozott kirívóan alaptalan, avagy a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapuló felszámolói döntés esetén sem megengedett. Erre vonatkozó megállapítási igényt a jogviszonyon kívül álló hitelező nem terjeszthet elő, erre őt a felszámolási eljárásban az eljárás jellegéből és egyéb szabályaiból adódóan létrejött hitelezői jogközösség ténye - kifejezett eljárásjogi rendelkezések hiányában - nem hatalmazza fel.

Az elsőfokú bíróság megvizsgálta a kérdést a kifogás intézménye (Cstv. 51. §) oldaláról is. Kifejtette, hogy a felszámolónak a hitelezői igények felülvizsgálatához fűződő magatartása számos esetben eredményezhet közvetlen jogszabálysértést, így például a Cstv. 46. § (6) bekezdésében felsorolt - a korábbiakban említett - három kötelezettség megsértése esetén, de emellett a bejelentett hitelezői igény "kezeléséhez" fűződő intézkedések körében is [Cstv. 37. § (3) bekezdés; 46. § (5) és (7) bekezdés; 57. § (1) bekezdés]. Ilyen esetekben a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatban a felszámoló által kezelt hitelezői igény jogosultján kívüli, egyéb hitelezők is terjeszthetnek elő kifogást, ha a felszámoló intézkedése a Csődtörvény kifejezett rendelkezéseibe ütközik és nekik érdeksérelmet okoz.