Az Egri Törvényszék Mf.20031/2015/4. számú határozata kártérítés (FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSBŐL eredő kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 253. §, 254. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §, 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 18. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Hunyadi-Buzás Ágnes, Nádai Tímea, Szalai Tünde

Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Mf.20.031/2015/4.

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság a Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda (1380 Budapest, Pf.: 1056; dr. Karczub Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek (felperes címe) - a dr. Nagy Péter ügyvéd (3300 Eger, Csiky Sándor u. 34. I/3.) és Marosvölgyi György végelszámoló (3300 Eger, Bródy Sándor u. 9.) által képviselt alperes neve "v.a." alperes (alperes címe) ellen foglalkozási megbetegedésből eredő kártérítés megfizetése iránt az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2014. év november hó 11. napján 6.M.468/2013/34. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes által 35. és 37. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán az Egerben 2015. március 11-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az első fokon eljárt bíróság a felperes 2012. október 10. napján elszenvedett üzemi balesetből eredő kártérítés iránt benyújtott és a 2013. február 19-én kelt munkaszerződés módosítása érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasította. A felperest marasztalta perköltségben is.

Az elsőfokú bíróság a baleseti kártérítési igény tárgyában azt állapította meg, hogy a felperes munkavállaló balesetét az alperes munkáltató ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és elháríthatatlan, előre nem látható ok vezetett a felperes balesetéhez. A felperes kéményseprő szakmunkás volt, ismerte a munkavégzés szabályait, munkavédelmi oktatásban részesült. A biztonságos munkavégzés helyi feltételeit, a munkavégzés helyszínén rendelkezése álló létra állapotát a kéményseprőnek kell ellenőriznie. Amennyiben a munkavégzés körülményeit a kéményseprő nem találja megfelelőnek, úgy a munkavégzést megtagadhatja.

Nem találta bizonyíthatónak azt, hogy a felperes a munkavégzés helyszínén az ingatlan tulajdonosát megkérte a létra rögzítésére. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperesi munkáltató részéről elháríthatatlan volt az a vétkes felperesi magatartás, ami kifejezetten ok-okozati összefüggésben állt a bekövetkezett balesettel. A felperes balesetéhez ugyanis kizárólag az vezetett, hogy a munkavállaló a reá irányadó technológiai előírásokat, óvórendszabályokat nem tartotta be.

A munkaszerződés módosítása érvénytelenségének megállapítására irányuló felperesi keresetet az elsőfokú bíróság mint megalapozatlant szintén elutasította. Megállapította, hogy a munkaszerződés-módosítás aláírásakor a felperes nem volt az alperes által okozott tévedésben, a bérre vonatkozó rendelkezés egyértelmű volt. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a későbbiekben azt önmagára nézve hátrányosnak értékelte, nem jelent megtámadási okot.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalását és a perrel felmerülő költségének megtérítésére kötelezését kérte, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta.

Fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (továbbiakban: Mt.) 166. §-ban foglaltakat, mert a munkáltató objektív felelősséggel bír és a kimentésre a bizonyítási teher az alperest terheli, nem a munkavállaló felperest és az alperes magát kimenteni nem tudta. Fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a helyszíni munkavégzés során az ingatlanok tulajdonosainak bevonását a munkavégzésbe az alperes nem megfelelően szabályozta.

Továbbra is fenntartotta szakértő kirendelésére irányuló indítványát annak bizonyítására, hogy az alperes megfelelő irányítással, egyértelmű írásos szabályozással, szükség esetén két személy munkavégzéshez irányításával a kárveszélyt csökkenthette volna. Szakkérdésnek tartotta, hogy a feladat egy emberrel ellátható-e egyáltalán, vagy szükséges lenne minimum két munkavállaló kirendelése. Szakkérdésnek tartotta azt is, hogy magasban végzett munkának minősül-e a kéménytisztítás és ehhez milyen védőeszközöket kell biztosítani.

Továbbra is fenntartotta a munkaszerződés módosítása körében benyújtott keresetében foglaltakat is azzal, hogy a munkaszerződés-módosítást felperesnek átadó munkavállaló nem volt az alperes képviselője és a felperes nem kapott megfelelő tájékoztatást.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy a baleset kizárólagos oka a felperes elháríthatatlan magatartása volt, nevezetesen az általa is ismert irányadó jogszabályi rendelkezéseket és technológiai szabályokat nem tartotta be. A szakértői bizonyítást, mint indokolatlant ellenezte.

A munkaszerződés módosítás érvénytelenségének körében is fenntartotta, hogy a felperesnél megtámadási ok nem állt fenn, illetve a törvényben meghatározott megtámadási határidő az igényérvényesítésekor eltelt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (továbbiakban: Pp.) 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül és az elsőfokú bíróság iratai, a lefolytatott bizonyítási eljárás, a fellebbezésben foglaltak, a fellebbezési ellenkérelem valamint a másodfokú tárgyalás alapján azt állapította meg, hogy a fellebbezés nem megalapozott.