1040/2000. (V. 31.) Korm. határozat

a 2000. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről (A Magyar Köztársaság 2000. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterve)[1]

A Kormány a 2000. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekről (A Magyar Köztársaság 2000. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterve) szóló előterjesztést megtárgyalta és a következő határozatot hozta:

A)

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló - többször módosított - 1991. évi IV. törvény 8. § (2) bekezdése alapján a Kormány naptári évenként foglalkoztatáspolitikai irányelveket ad ki a várható munkaerőhelyzetről és az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről.

A kormányprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai törekvéseknek megfelelően a foglalkoztatáspolitika a középtávú stratégiai feladatai között a következő célokat határozta meg:

- a foglalkoztatottság bővítését, hosszabb távon - az EU által kitűzött célnak megfelelően - a teljes foglalkoztatás lehetőségének biztosítását;

- az inaktivitás tendenciájának a visszafordítását;

- a munkanélküliség jellegének a megváltoztatását, a tartósból a rövid távú, a tömegesből a konjunkturális, a strukturálisból a súrlódásos munkanélküliség elérését;

- a foglalkoztatottak alkalmazkodóképességének és a vállalkozások versenyképességének javítására irányuló törekvések támogatását;

- a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek mérséklését.

Az irányelvek kapcsolódnak azokhoz a súlyponti elemekhez, amelyek az ország gazdaságpolitikájában, illetve annak megvalósításában a legfontosabb prioritásokat jelentik.

Ebben az évben az egyik meghatározó célkitűzés a foglalkoztatottak számának növelése. Ez egyrészt a közgazdasági szabályozás továbbfejlesztésével, másrészt a direkt módszerek alkalmazásával, az infrastruktúra építési programok beindításával, a befektetésösztönzés és a munkahelyteremtés támogatásával valósítható meg. A Kormány tervei szerint a foglalkoztatottak száma 2000-ben 1-1,5%-kal növekszik.

Mindemellett alapvető célkitűzés a vállalkozások stabil működési feltételeinek biztosítása, valamint a munkahelyteremtő képesség növelése, főként a kis- és középvállalati körben.

Az elmúlt években folytatott következetes gazdaságpolitika eredményeként kedvező tendenciák alakultak ki mind a gazdaság növekedésében, mind az infláció csökkentésében, de a legmarkánsabb eredmények a foglalkoztatás területén mutathatók ki.

A foglalkoztatási helyzetben 1998 óta határozott javulás érezhető. Abban az évben a foglalkoztatottak évi átlagos száma - a KSH egységes módszertani elvei alapján számítva - az 1997. évi átlagos értéket 51,6 ezer fővel haladta meg.

1998-ban a munkanélküliek száma éves átlagban 313 ezer fő volt, 36 ezerrel kevesebb, mint az előző évben. Így a munkanélküliségi ráta a nemzetközileg elfogadott módszertani elvek szerint számítva az 1997. évi 8,7%-ról 1998. átlagában 7,8%-ra mérséklődött. A II. félévben különösen jelentős volt a csökkenés üteme.

Ugyanakkor a KSH 1999. évi adatai szerint a munkaerő-felmérés (MEF) azt mutatja, hogy tavaly a foglalkoztatottak száma 3811,5 ezerre nőtt, ami 3,1%-os, illetve 114 ezer fős növekedést jelent az előző év átlagához viszonyítva. Ezzel mind a foglalkoztatottak száma, mind a 15-64 éves népességre számított 55,7%-os foglalkoztatottsági arány újra elérte az 1993. évi szintet. A foglalkoztatottak száma az év folyamán - csökkenő ütemben - negyedévről negyedévre nőtt, s a IV. negyedévben 3843,6 ezren (a 15-64 évesek közül 3820,2 ezren) minősültek foglalkoztatottnak a MEF fogalmi rendszere szerint.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kategóriája szerint - amely egyébként megegyezik a KSH módszertanával - a munkanélküliek száma 1999-ben éves átlagban 285 ezer fő volt. Az éves munkanélküliségi ráta a munkaerő-felmérés történetében a legalacsonyabb értéket érte el (7,0%). Az Európai Unióra jellemző 1999. évi átlagérték 9,2% volt.

A gazdaságilag inaktív népesség száma szintén mérséklődött, ennek ellenére a 15-54 éves nők, illetve a 15-59 éves férfiak 33%-a - mintegy 2023 ezer fő - nem volt jelen 1999-ben a munkaerőpiacon.

Ez évben arra számítunk, hogy a kormányzati intézkedések, valamint az irányelvekben meghatározott feladatok végrehajtásának eredményeként a foglalkoztatottak számának bővülése - a munkatermelékenység várható növekedése miatt csökkenő ütemben - az év során folytatódik és összességében várhatóan eléri a 40-60 ezer főt.

Mindezen kedvező tendenciák mellett számolni kell azonban azzal is, hogy a magyar munkaerőpiac néhány vonásában jelentősen különbözik a nyugat-európai országokétól. Az eltérések közül a legfontosabbak a következők:

- A tagországokhoz viszonyítva nagyon alacsony a foglalkoztatottak aránya a munkavállalási korú népességen belül (Magyarországon 1999-ben a-nemzetközi összehasonlításban munkavállalási korúnak tekintett 15-64 éves népesség 55,7%-a volt foglalkoztatott, miközben az EU tagállamok átlagában 1998-ban 61,1%-ot ért el ez a mutató). Hasonló különbség tapasztalható a gazdasági aktivitást illetően is.

- A munkanélküliségi ráta ugyan jóval alacsonyabb, mint az Európai Unióban, de az állástalanok aránya egyes térségekben még nagyon magas, és különösen kedvezőtlen, hogy a munkanélküliek fele tartósan nem tud elhelyezkedni.

- Nálunk a jövő felé tekintve nem a statisztikákkal megragadható munkanélküliség kezelése jelenti a fő kihívást, hanem az, hogy akik akár a szükséges képzettségük hiánya miatt, akár egészségügyi gondjaikra visszavezethetően, vagy csak a megfelelő, könnyen elérhető munkahely hiányában a munkanélküli ellátásukat kimerítve elhagyták a munkaerőpiacot, hogyan vezethetők vissza a szervezett munka világába.

- A középtávú demográfiai prognózisok szerint az elkövetkező években jelentősen bővül a munkaerő-kínálat, s ez várhatóan fokozza a feszültségeket a munkaerőpiacon.

Az ez évi irányelvek az EU országaiban kialakult gyakorlathoz hasonlóan éves Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv formájában készültek el.

Az Európai Unióban az 1997-es luxemburgi csúcsértekezleten elfogadott Európai Foglalkoztatási Stratégia keretében kezdődött el a nemzeti foglalkoztatáspolitikák összehangolása. E stratégiának két fő célja van: a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség visszaszorítása. Ez az Unió Tanácsa által évente elfogadott foglalkoztatási irányvonalak segítségével valósul meg, amelyek négy stratégiai cél (pillér) mentén határozzák meg a teljesítendő feladatokat:

- a foglalkoztathatóság javítása;

- a vállalkozói szellem megerősítése;

- a vállalkozások és dolgozóik alkalmazkodóképességének fejlesztése;

- az esélyegyenlőség politikájának megerősítése.

Ezek keretül szolgálnak egy több évre szóló, integrált foglalkoztatáspolitika kialakításához, aminek adaptálására a tagállamoknak minden évben nemzeti foglalkoztatási akciótervet kell készíteniük, majd ennek teljesítéséről a következő évben számot kell adniuk.

A Kormány meggyőződése, hogy az irányelveiben foglalt célok, feladatok döntő részben a 2000. évi költségvetési törvény által meghatározott kereteken belül a rendelkezésre álló pénzügyi források célirányosabb felhasználásával, a támogatási rendszerek korábbiaknál összehangoltabb és hatékonyabb működtetésével, valamint a meglévő intézményrendszer eredményesebb tevékenységével valósíthatók meg.

B)

Az EU gyakorlatában érvényesülő négy pillér szerint csoportosítva a hazai foglalkoztatáspolitika rövid távú törekvéseit és konkrét akcióit, az alábbiakban fogalmazhatók meg a magyar Kormány szándékai:

I. PILLÉR: A FOGLALKOZTATHATÓSÁG JAVÍTÁSA

A foglalkoztathatóság javítása egyfelől azt jelenti, hogy a munkanélkülieket és az inaktívakat alkalmassá kell tenni arra, hogy foglalkoztassák őket, másfelől pedig azokra az ösztönzőkre és lehetőségekre vonatkozik, amelyekkel az egyéneket álláskeresésre késztetik. Ennek megfelelően magában foglalja a fellépést a szociális kirekesztődéssel szemben, mivel morális és politikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan, hogy a társadalom egyes csoportjainak esélyük sincsen arra, hogy kikerüljenek a szegénységi csapdából és életszínvonaluk érzékelhetően javuljon. A foglalkoztathatóság ily módon szorosan kapcsolódik a szegénységi csapdához: azok a társadalmi csoportok, amelyekben a különböző szociális segélyből élő személyek dominálnak, nem érdekeltek abban, hogy saját maguk biztosítsák megélhetésük forrását, mert ezzel nemcsak segélyre való jogosultságukat veszítenék el, de munkájukkal nagy valószínűséggel kevesebb jövedelemre tudnának szert tenni, mint amennyit a különböző jogcímeken szerzett támogatások kitesznek.

1. IRÁNYVONAL

FELLÉPÉS AZ IFJÚSÁGI MUNKANÉLKÜLISÉGGEL SZEMBEN

Az ifjúsági és a tartós munkanélküliség trendjének befolyásolása érdekében a tagállamoknak intenzív erőfeszítéseket kell tenniük az egyéni szükségletek korai felismerésére építő preventív és foglalkoztathatóság-orientált stratégiák kidolgozására. Az egyes tagállamoknak a maguk által meghatározott határidőn belül, ami nem haladhatja meg a három évet - kivéve azon tagállamokat, ahol magas a munkanélküliek aránya - a következőket kell biztosítani:

A munkaerőpiacba való eredményes integrálódás céljából minden munkanélküli fiatalnak képzés, átképzés, munkatapasztalat-szerzés, állás vagy más, foglalkoztathatóságukat javító intézkedés formájában fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget, még mielőtt a munkanélkülisége elérné a 6 hónapos időtartamot.

A magyar Kormány célja a munkanélküli fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek további növelése azáltal, hogy bővüljön azon konkrét és hatékony intézkedések köre, amelyek révén ezek a fiatalok a munkanélkülivé válást követő hat hónapon belül érdemi segítséget kapnak a munka világába való bekapcsolódáshoz.

Indoklás

1999-ben Magyarországon a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája 12,4% volt, ami jóval alacsonyabb az EU tagállamok 18%-os értékénél.

Az igazi probléma, hogy a fiatal generációk körében közel 30%-ot tesz ki azoknak az aránya, akik tanulási idejük befejeztével (mely sok esetben alacsony iskolai végzettség megszerzésével zárul), vagy azt hosszabb-rövidebb időre megszakítva a szüleik háztartásában maradnak, "gyermek" eltartotti státuszban. A tartós munka hiánya nemcsak az egy életre kiható "hendikepes" indulás veszélyét rejti magában, de az eltartotti lét akadálya a saját család alapításának, s mint ilyen, nem közömbös a jövőbeni demográfiai folyamatok alakulása szempontjából sem.

A pályakezdő munkanélküliek esetében a gyors beavatkozás, segítség azért szükséges, mert az elhelyezkedési esélyeik romlanak, nehézségeik fokozódnak az ezredforduló után. Ennek az az oka, hogy az iskolarendszerből kikerülőkhöz viszonyítva a foglalkoztatottak közül a munkaerőpiacról fele annyian lépnek ki, és ez évente - a prognózisok szerint - mintegy 70-80 ezer pályakezdő fiatal elhelyezkedését nehezíti.

A pályakezdők hátrányos helyzete a munkaerőpiacon főként azon okra vezethető vissza, hogy a munkáltatók elsősorban a gyakorlattal rendelkező, esetleg több munkakörben és rugalmasan alkalmazható munkavállalókat keresik, de gyakori probléma az is, hogy iskolarendszerből kilépők szakmastruktúrája nem egyezik a munkaerő-kereslet struktúrájával.

Az 1999-es évben ugyan a foglalkoztatottak száma mintegy 114 ezerrel nőtt, de a pályakezdő fiatalokat elsősorban felvevő intézményi szférában (az öt főnél nagyobb létszámot foglalkoztató vállalkozások és a költségvetési szféra) a növekmény csak mintegy 25 ezerre tehető.

Korábbi kormányzati intézkedések

A pályakezdő munkanélküliek elhelyezéséhez szükséges munkaerőpiaci intézkedésekről - a kérdés társadalompolitikai súlya miatt - a Kormány rendeletet adott ki. Ennek is köszönhetően a magyarországi gyakorlat az EU irányelvekkel lényegében összhangban van.

A fiatalok foglalkoztatásának elősegítése munkaerőpiaci szolgáltatásokkal és aktív eszközök alkalmazásával történik. A szolgáltatások már az iskolában megkezdett tájékoztatásból, tanácsadásból, továbbá a pályamegerősítő, pályaorientációs és korrekciós, valamint impulzus-foglalkozásokból és álláskeresési technikák oktatásából állnak. Eredményesek az olyan egyéni együttműködési pályatervek is, amelyek kidolgozása és megvalósítása során a munkaügyi központok folyamatosan figyelemmel kísérik és személyre szabott szolgáltatásokkal segítik a fiatalokat. Az aktív eszközök közül a legeredményesebb a munkatapasztalat-szerzés támogatása, a foglalkoztatási támogatás, valamint a foglalkoztatást elősegítő képzések támogatása.

A regisztrált munkanélküli pályakezdők közhasznú munkavégzésben történő nagyobb arányú részvételét segíti, hogy a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségeknek az általában szokásos 70%-osnál nagyobb arányú, 90%-os átvállalása történhet meg közhasznú foglalkoztatásuk esetén.

A pályakezdő munkanélküliek megkülönböztetett ellátását az is segíti, hogy a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprésze decentralizált keretének számításánál figyelembe veszik az egyes megyékben a pályakezdő munkanélküliek arányát.

A pályakezdés feszültségeit kezelő intézményrendszer működésének tapasztalatai kedvezőek, mert a támogatott képzésekben jelentős mértékű a fiatalok részvétele, valamint a munkatapasztalat szerzésben és a támogatott foglalkoztatásban részt vevő fiatalok nagy arányban maradnak a munkahelyükön.

Szükséges akciók

- Fel kell készülni arra, hogy a következő években a munkaügyi szervezet számára növekvő feladatot jelent a pályakezdő fiatalok várhatóan romló elhelyezkedési esélye, amit a 2001. évi és a későbbi évekre szóló működési költség- és létszámtervezésénél számításba kell venni. Ennek megállapításánál azonban figyelembe kell venni a passzív eszközök működtetésével foglalkozó létszám változását is. Bővíteni szükséges a pályakezdő fiatalok munkaerőpiaci integrálását célzó programokat is.

- A munkaügyi szervezeteknek - a feladatba bevonható helyi szervezeteknek közreműködését is igénybe véve - nagyobb figyelmet kell fordítaniuk azokra a nem elhelyezkedő és nem továbbtanuló pályakezdőkre, akik nem is regisztráltatják magukat.

- A fiatalok munkaerőpiacra történő belépésének elősegítése érdekében felül kell vizsgálni, hogy a nemzetgazdaság mely szektoraiban indokolt a nyugdíjuk felvétele mellett tovább dolgozó - 62 évet még el nem ért - munkavállalók foglalkoztatása. Ahol ez nem indokolt, a helyükre még nyugdíjjogosultságot nem szerzett munkavállalókat célszerű beállítani.

Mutatók

A pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatására tett erőfeszítések mérésére az alábbi mutató használata indokolt:

A 15-24 éves munkanélküli fiatalok hány százalékát érik el munkanélküliségi időtartamuk első hat hónapja alatt a részükre biztosított szolgáltatásokkal és támogatásokkal.

2. IRÁNYVONAL

A TARTÓS MUNKANÉLKÜLISÉG KIALAKULÁSÁNAK MEGELŐZÉSE

A munkanélküli felnőtteknek a munkaerőpiacba való eredményes integrálódása céljából, szintén fel kell ajánlani egy - tanácsadással egybekötött - újrakezdési lehetőséget valamelyik fentebb említett eszköz formájában, mielőtt munkanélküliségük a 12 hónapot elérné.

Ezeket a preventív és a foglalkoztathatóságot javító eszközöket kombinálni kell a tartós munkanélküliek újrafoglalkoztatását elősegítő intézkedésekkel.

A Kormány célja a tartós munkanélküliség kialakulásának megelőzése azzal, hogy a munkanélküliek számára - az irányvonalban jelzett időtartamon belül egyéni jellemzőikhez igazítva - biztosítja a foglalkoztathatóságukat és a munkába helyezésüket érdemben segítő aktív eszközök és szolgáltatások igénybevételének lehetőségét.

Indoklás

A regisztrált munkanélküliek között mintegy 100 ezer fő a tartósan munkanélküliek száma. Legalább ilyen nagyságrendű azoknak a száma, akiket csak időlegesen, támogatott munkahelyeken tudnak elhelyezni, és ezért rendszeresen rövid idő múlva visszatérnek a regisztrációba. A tartósan munkanélküliek zöme egyáltalán nem rendelkezik szakképzettséggel, vagy nem piacképes a szakképzettsége, több közöttük az idősödő, mint általában a munkanélküliek között, és többségük motivációs nehézségekkel küzd.

Korábbi kormányzati intézkedések

A tartós munkanélküliség kialakulásának megelőzésére a foglalkoztatási törvény az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök és intézkedések széles skáláját biztosítja. A megtett intézkedések elsősorban ezen eszközök és szolgáltatások működtetését foglalták magukban. Mintegy 200 ezer munkanélkülit sikerül évente aktív eszközökkel támogatni, ez az érintett létszámnak - az egy évben regisztráltak halmozott számának - kb. 20-30%-a. A tapasztalatok szerint az intézkedésekre - a munkanélküli megfelelő együttműködése esetén - a munkanélküliség első 12 hónapjában mindig sor kerül, annak eredményessége azonban nemcsak az eszközöktől és az egyén motiváltságától, hanem a munkaerőpiaci helyzettől, főképpen a munkaerőkereslet alakulásától is függ.

A tapasztalatok azonban azt is mutatják, hogy a segítségnyújtás eredményessége jelentősen növelhető azáltal, ha a beavatkozásokra a munkanélküliség első szakaszában, az első hónapokban kerül sor. Ez szükségessé teszi a segítségnyújtás hazai gyakorlatának további gyorsítását, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Magyarországon az EU irányelvben foglaltak szigorúbb értelmezését célszerű követni.

Az ellátórendszer legutóbbi változása szintén ezt támasztja alá, hiszen ennek következtében a munkanélküli felnőttek számára az újrakezdés lehetőségét nem munkanélküliségük 12., hanem 9. hónapja előtt célszerű felajánlani, mivel a járulékos idő rövidülését követően fennáll a veszélye annak, hogy a 9. hónap után az ellátási rendszerből és nyilvántartásból kikerülők elérése nehézkesebbé válik.

Szükséges akciók

A munkaügyi szervezet szolgáltató tevékenységének továbbfejlesztésével el kell érni, hogy a szervezethez forduló minden munkanélküli a szükséges információt személyre szólóan a legeredményesebb formában és tartalommal megkapja. Minden esetben készüljön első ún. helyzetfeltáró interjú (amely alapja az együttműködési tervnek), együttműködési terv, amely a helyzet felmérésén kívül az egyéni igényeknek megfelelő szolgáltatásokat is tartalmazza (álláskeresési technikák oktatása, reintegráló képzések, felzárkóztató és szakmai képzés, foglalkoztatási támogatás). Minél rövidebb időn belül meg kell próbálni a munkába helyezést. Ehhez - az országos közvetítői rendszer működésével - javítani kell a közvetítői tevékenység minőségét. Bővíteni kell a vállalati kapcsolattartást és a civil szervezetek bevonását mind a közvetítő tevékenység sikere, mind a munkanélküliek integrálását célzó komplex programok működtetése érdekében.

Amennyiben a munkanélküli munkaerőpiaci integrációjának sikere érdekében indokolt, úgy az aktív eszközök igénybevétele előtt fel kell ajánlani szolgáltatási jellegű segítséget (információs szolgáltatások, álláskereső klubok működtetése, reintegráló foglalkozások, álláskeresési technikák oktatása). Az információnyújtás eszközeit bővíteni és fejleszteni kell, ennek keretében az információs és öninformációs anyagok (pálya- és foglalkoztatási, valamint képzési információk) mennyiségének és minőségének javítását, a Foglalkoztatási Információs Tanácsadó intézmények további létesítését, bővítésüket, munkaadói fórumok, állás- és képzési börzék szervezését segíteni kell.

Mutatók

Az EU irányvonalban szereplő feladat teljesítésének figyelemmel kísérése érdekében folyamatosan mérni szükséges az alábbi adatokat:

- a 9 hónapon belül támogatással, szolgáltatással elért munkanélküliek száma, nemenként,

- a 9 hónapon belül támogatással és szolgáltatással elért munkanélküliek közül hánynak sikerült tartós megoldást adni.

3. IRÁNYVONAL

ÁTTÉRÉS A PASSZÍV ESZKÖZÖKRŐL AZ AKTÍV ESZKÖZÖKRE

A támogatási, adózási és képzési rendszereket - ahol szükséges - felül kell vizsgálni, és úgy kell módosítani, hogy azok aktívan segítsék elő a foglalkoztathatóság javítását. Minden tagállam:

arra törekszik, hogy jelentősen növelje azoknak a személyeknek a számát, akik a foglalkoztathatóságukat javító intézkedések hasznát élvezik. A képzésben vagy más hasonló programokban részt vevő munkanélküliek számának bővítésére az egyes tagállamok - kiinduló helyzetüktől függően - célul tűzik ki, hogy fokozatosan elérik a három legsikeresebb tagállam átlagos mutatóját, de legalább a munkanélküliek 20%-át.

Az irányvonal szelleméből következően a Kormánynak az a célja, hogy tovább növelje az aktív eszközökkel érintettek száma mellett azoknak az arányát is, akik részére a nyújtott támogatások valóban tartós megoldást adnak.

Indoklás

A munkanélküliség mérséklését az még önmagában

nem segíti, ha az EU-irányvonalban foglaltaknak megfelelő szinten biztosítjuk az aktív munkaerőpiaci programokban és támogatásokban részesülők arányát. E tekintetben ugyanis a hazai helyzet már ma jobb az EU minimum célkitűzésénél; a hazai regisztrált munkanélküliek több mint 20%-át elérik az aktív támogatások. Magyarországon elsősorban az eszközök eredményességét, hatásuk tartósságát kell fokozni, a minőségi kérdésekre helyezve a súlyt. Az aktív eszközök hatékonyságának értékeléséhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy az 1999-ben a regisztrációba belépő állástalanok 78%-a már korábban legalább egyszer munkanélküli volt. Ez összefüggésben van azzal, hogy egyrészt a gazdaság a munkanélküliek jelentős részére csak időlegesen tart igényt. Másrészt - a munkaerő-kereslet és -kínálat eltérése miatt - a munkaerőpiaci eszközök önmagukban nem elégségesek a munkanélküliség kezelésére, illetve, hogy az egyes eszközök hatékonyságvizsgálata szerint számos eszköz eredményessége korlátozott, elmarad a kívánatostól.

Korábbi kormányzati intézkedések

A munkaügyi hálózat kiépítése és az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer működtetése, valamint a szükséges források Munkaerőpiaci Alapból történő zökkenőmentes biztosítása lehetővé tette, hogy Magyarország az irányvonalban szereplő feladatot teljesítse. Az eddigi intézkedések azonban nem voltak elégségesek ahhoz, hogy az eszközök működésének hatékonysága is lényegesen javuljon, ez elsősorban az egyes hátrányos helyzetű munkaerőpiaci rétegek speciális gondjainak kezelésénél látható, valamint az egyes elmaradott, gazdasági szerkezetátalakítással érintett térségek esetében nyilvánul meg. Az aktív eszközökkel elért munkanélküliek jelentős része ezen okoknál fogva újra és újra munkanélkülivé válik. A Kormány ez ideig számos központi foglalkoztatási (felzárkóztatási, képzési, reintegrációs, réteg- stb.) programot indított, de az említett gondokon ezek is csak részben segíthettek.

Szükséges akciók

Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök szerepét a jövőben tovább kell erősíteni. Törekedni kell arra, hogy a minimum 20%-os elérési rátát ne csak globálisan, hanem a munkaerőpiac valamennyi hátrányos helyzetű rétegére és a nagy munkanélküliséggel sújtott földrajzi térségekre is értelmezni lehessen.

Az aktív eszközök működésének eredményességét a 2. irányvonalnál leírtak szerint is fokozni kell. Szükséges továbbá a munkanélküliség kialakulásának megelőzését szolgáló eszközök hatókörének bővítése, valamint az egyes eszközök szétaprózott működtetése helyett azok programokhoz rendelt felhasználásának előtérbe helyezése.

Az eszközök együttes, programszerű működtetésére jó példa lehet a non-profit szektor önfenntartást célzó foglalkoztatási programjainak támogatása és a közhasznú foglalkoztatás és a képzési támogatások fokozottabb összekapcsolása. Ez utóbbi hozzájárul a közhasznú munkán lévők tartós munkahelyhez való jutási esélyeinek növeléséhez.

Mutatók

Indokolt figyelemmel kísérni az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök által elértek globális, munkaerőpiaci rétegenkénti és területenkénti alakulását, valamint azt a viszonyszámot, hogy az egyes eszközökkel újonnan

érintettek száma hogyan aránylik az álláskereső munkanélküliek éves átlagos számához.

4. IRÁNYVONAL

FOKOZNI KELL A SEGÉLYEZÉSI ÉS ADÓRENDSZER MUNKÁRA ÖSZTÖNZŐ HATÁSÁT, TOVÁBBÁ FELÜL KELL VIZSGÁLNI A MUNKAERŐPIAC KORAI ELHAGYÁSÁRA KÉSZTETŐ NYUGDÍJAZÁSI KONSTRUKCIÓKAT

Minden tagállam felülvizsgálja és módosítja segélyezési és adórendszerét azért, hogy

- azok valóban ösztönözzék a munkanélkülieket vagy inaktívakat a munkakeresésre és a foglalkoztatási, illetve képzési lehetőség elfogadására, a munkáltatókat új munkahelyek teremtésére, továbbá

- az aktív öregedés érdekében olyan politikát fejlesztenek ki, amely megfelelő intézkedéseket tartalmaz a munkabírási képesség, élethosszig tartó tanulás és más rugalmas munkaforma fenntartására, annak elősegítésére, hogy az idősebb dolgozók is maradhassanak, és részt vehessenek az aktív munkában.

A Kormány célja az irányvonalban foglaltakkal kapcsolatban: a gazdasági és a munkaerőpiaci rendszer olyan irányú továbbfejlesztése, amely fokozottabban ösztönzi a munkahelyteremtést és segíti az inaktívak és a munkanélküliek munkakeresését, ösztönzi a foglalkoztatási és képzési lehetőségek elfogadását, valamint támogatja az idősebb munkavállalók aktív munkában való részvételét.

Indoklás

A munkanélküliek jogi intézményi ellátórendszere olyan diszfunkcionális elemeket is tartalmazott, amelyek lehetővé tették a liberálisabb szabályozással történő visszaélést. További problémát jelent, hogy részben az elmúlt évtizedben alkalmazott nagyvonalú, engedékeny korai nyugdíjazási lehetőségek következtében a gazdasági aktivitás is nagyon visszaesett.

Az adórendszer kedvezményei önmagukban nem eredményeztek markánsabb változtatásokat a vállalkozásoknál a munkahelyek kialakításában. A gazdasági növekedés azonban lehetővé tenné, az EU-csatlakozás hamarosan feltétlenül szükségessé teszi ezen anomáliák mérséklését.

A munkaerőpiacon bekövetkezett változások többsége az idősebb, nyugdíjkorhatár elérése előtt 5-10 évvel lévő munkavállalók számára nagyon kedvezőtlen volt. Az idő előtti nyugdíjba vonulásuk segítése és a munkaerő-kereslet fiatal korosztályok irányába történő átstrukturálódása odavezetett, hogy a 45-50 év feletti korosztályba tartozók aktivitási rátája nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsonnyá vált. Nem alakultak ki azok a módszerek, eljárások, amelyek lehetővé tennék ezen korosztályok számára, hogy a munkaerőpiac új kihívásainak - a fiatalabbakhoz hasonlóan - meg tudjanak felelni.

Korábbi kormányzati intézkedések

A munkaerőpiaci segélyezési rendszer szigorítását célzó intézkedések sorozata már 1993-ban megkezdődött. A főbb lépések az alábbiak voltak:

- a munkanélküli járadék időtartamának lerövidítése két évről másfél, majd egy évre,

- a jövedelempótló támogatás időbeli korlátozása két évre,

- a pályakezdő munkanélküliek segélyezésének felváltása a pályakezdők elhelyezkedési programjával,

- az előnyugdíj felváltása a nyugdíj előtti munkanélküli segéllyel,

Az elmúlt év végén a foglalkoztatási törvény (Flt.) átfogó módosításával az ellátórendszer tovább szigorodott. Ezzel a változással a munkanélküliség passzív ellátásaihoz kapcsolódó támogatásokat kihasználók, azzal visszaélők számának csökkentésére, a mielőbbi elhelyezkedés "ösztönzésére" irányuló cél fogalmazódott meg a költségek minimalizálása mellett. A lépések (rövidebb időtartamú ellátás, a jövedelempótló támogatás megszüntetése) tényleges hatásai jelenleg még nem számszerűsíthetők, a működtetés tapasztalatainak levonására még legalább 1-1,5 évet várni kell.

Ugyancsak a korábbi intézkedésekhez sorolható az egységesen kialakított, illetve 62 évre emelt öregségi nyugdíjkorhatár elfogadása, illetve a korai nyugdíjazás lehetőségeinek beszűkítése, amelyek várhatóan javítják a társadalomban az inaktív és aktív munkavállalók előnytelen arányát, csökkentik az egy foglalkoztatottra jutó eltartottak számát.

Az új munkahelyek számának növekedését gyorsította a munkahelyteremtő támogatási rendszerek továbbfejlesztése és a bérarányos közterhek mértékének csökkentése is.

Szükséges akciók

- A munkahelyteremtés feltételrendszerét tovább kell javítani. Ennek elsődleges módja a központi célelőirányzatokból finanszírozott támogatási rendszerek olyan irányú

továbbfejlesztése, hogy azok - elsősorban a közép- és kisvállalkozások támogatásával, a beszállítói kapacitások bővítésének ösztönzésével, valamint a multinacionális vállalatok foglalkoztatási hajlandóságának növelésével - fokozottabban segítsék a foglalkoztatás bővülését.

- A különböző atipikus foglalkoztatási formák törvényi szabályozását meg kell teremteni.

- Fel kell gyorsítani azokat a szakmai munkálatokat, és mielőbb le kell szűrni azon folyamatban lévő kutatások eredményeit, amelyek az atipikus foglalkoztatási formák - főként a rugalmas munkalehetőségek, a részidős foglalkoztatás - elterjesztését célozzák. Meg kell vizsgálni az ezekhez kapcsolódó adó- és tb-kedvezmények biztosítási lehetőségét a 45-50 év feletti munkavállalók, illetve munkanélküliek alkalmazása esetén.

- A munkanélküli passzív ellátórendszer további szigorítása jelenleg nem indokolt, egyes területeken - elsősorban az önkormányzatok által szervezett közhasznú munkavégzés feltételeinek biztosításával - a várhatóan kiéleződő feszültségek megelőzésére kell felkészülni.

- Folyamatosan figyelemmel kell kísérni az Flt. módosításának hatásait, és indokolt esetben kezdeményezni szükséges a korrekciókat.

- Törekedni kell az illegális munka kifehérítésére.

- A rokkantnyugdíjazás feltételeit szigorítani kell, a testileg, szellemileg károsodott emberek mobilizálását elősegítő képzési és foglalkoztatási programokkal egybekötve.

Mutatók

Az irányvonalban foglaltakat elsősorban az alábbi két globális jellegű mutató használatával célszerű nyomon követni:

- az aktív és inaktív munkavállalók arányának alakulása"

- a 45 év felettiek foglalkoztatási és aktivitási rátájának alakulása, nemenként.

5. IRÁNYVONAL

SZOCIÁLIS PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁSOKKAL BŐVÍTENI KELL A FOGLALKOZTATHATÓSÁGOT JAVÍTÓ INTÉZKEDÉSEK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGÉT

A tagállamok erőfeszítései önmagukban nem elegendők arra, hogy a kívánt eredményt elérjék a foglalkoztathatóság javításában. Ezért:

a szociális partnerek ösztönzése szükséges - felelősségi körük és tevékenységi területük minden szintjén - annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megállapodások jöjjenek létre a képzés, a munkahelyi tapasztalatszerzés és gyakorlat, a tanoncképzés, továbbá más, a fiatal és felnőtt munkanélküliek foglalkoztathatóságát javító intézkedések

elterjesztésére és a munkaerőpiacra kerülésük elősegítésére.

A Kormány célja a foglalkoztathatóság javítása érdekében a szociális partnerek fokozottabb bevonása és ilyen célú megállapodás kötése azért, hogy

- a fiatalok szakképzésében a gyakorlatigényes részek oktatása a mainál megfelelőbb intézményi és technikai feltételek között folyjon;

- a szakképzettség nélkül munkaerőpiacra lépett fiatalok nagyobb arányban szakképzésben részesüljenek;

- a pályakezdő fiatalok "gyakornoki rendszere" elterjedtebbé váljon;

- a felnőtt korúak szak- és átképzésében előrelépés történjen.

Indoklás

Sok más ország tapasztalatával összhangban hazánkban is komoly gond, hogy a szociális partnerek együttműködése a foglalkoztathatóság javítása tekintetében jelentős kihasználatlan lehetőségeket tartalmaz. E tartalékok kihasználása, a partnerek aktivitásának fokozása nagymértékben segítheti a pályakezdő fiatalok és felnőtt munkanélküliek munka világába történő integrálását, a szakképzés színvonalának emelését.

Korábbi intézkedések

A szociális partnerek munkaügyi érdekegyeztetésbe vonásának intézményrendszere kiépült és működik. Ez az intézményrendszer 1999 óta átalakulóban van. A partnerek együttműködése az esetek döntő részében a Kormány által kidolgozott jogszabályok és programok véleményezésére terjedt ki, és nem sikerült kialakítani azokat a működési mechanizmusokat, amelyek lehetővé tették volna a szociális partnerek aktívabb közreműködését a feladatok megfogalmazásában, az általuk felvállalható feladatok meghatározásában és végrehajtásában a foglalkoztathatóság növelése érdekében. A helyzetet nehezíti az, hogy

- a vállalkozásoknál a humánerőforrás-fejlesztésre kevés gondot fordítanak;

- a szakmunkásképzésben a munkahelyi tanműhelyek száma nagyon alacsony, a munkahelyi igények a szakképzést kevésbé képesek befolyásolni;

- a szakmai mobilitás és a szakmai továbbképzés tekintetében a munkaadók nem eléggé dinamikusak.

Szükséges akciók

A konkrét cél a működő intézményrendszer (Országos Munkaügyi Tanács, az OMT Munkaerőpiaci Bizottsága, a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete, az Országos Szakképzési Tanács, a Megyei Munkaügyi Tanácsok) hatékonyságának növelése. Az irányelvben foglaltakkal összhangban átfogó akciók kidolgozására van szükség. Az Oktatási Minisztérium országos koordináló szerepének biztosításával az OMT szintjén elő kell készíteni egy megállapodást arról, hogy ajánlások készüljenek az érdekegyeztetés lehetőleg valamennyi szintjén arra vonatkozóan, hogy a munkaadók aktívabb befolyást gyakoroljanak a képzési szerkezet alakítására, valamint a gyakorlati tanműhelyek

számának növelésére. Ennek során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a pénzügyi-szervezeti eszközök eredményességét növelő feladatokra. A megállapodás keretében célszerű olyan intézkedési javaslatokat, a partnerek együttműködésére vonatkozó konkrét programokat megfogalmazni, amelyek elősegítik a foglalkoztathatóság növelését, mint például a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztéséhez szükséges feltételek meghatározása és kialakításuk megkezdése.

Mutatók

A megállapodásban rögzíteni szükséges azokat az indikátorokat is, amelyek érzékeltetni képesek a vállalt feladatok várható eredményeit.

6. IRÁNYVONAL

AZ ÉLETPÁLYÁT VÉGIGKÍSÉRŐ TOVÁBBKÉPZÉS LEHETŐSÉGÉNEK MEGTEREMTÉSE

A szakképzett és alkalmazkodóképes munkaerő számának növelése érdekében a tagállamok és a szociális partnerek törekedjenek arra, hogy - különösen az információs és kommunikációs technológiák területén - megteremtsék az egész életen át tartó tanulás lehetőségét, és tűzzenek ki konkrét célokat arra vonatkozóan, hogy abban minden évben egyre többen vegyenek részt. Az idősebb dolgozók bekerülésének megkönnyítése különösen fontos szempont.

A magyar Kormány célja az egész életen át tartó tanulás lehetőségének megteremtése. Ennek különösen fontos területe az információs és kommunikációs technológiák társadalmi méretű elterjesztése, amellyel a fiatalok és a felnőttek önállóan is képesek tanulásukat segíteni. Célként fogalmazódik meg, hogy az elkövetkező egy-két év alatt a munkavállalóknál folyó képzések a jelenlegi létszám kétszeresét érjék el, valamint az, hogy a folyamatos képzés lehetősége állampolgári jogon legyen biztosítva.

Indoklás

Az emberi erőforrás-fejlesztés egyik kulcsproblémája, hogy a nemzetgazdaság számára állandóan rendelkezésre áll-e megfelelően szakképzett és alkalmazkodóképes munkaerő. Ennek biztosítása szükségessé teszi az oktatás és szakképzés folyamatossá tételét az egész életpályán, mivel a technikai-technológiai változás, fejlődés is folyamatos. A munkaerő képzése társadalmi méretben csak a munkanélküliek vonatkozásában mondható szervezettnek, számszerűen viszont csak a fiatalok képzésben való részvétele megfelelő arányú. A munkában lévők mindenkori felkészültsége esetlegesnek mondható, mivel csupán a gazdaság élenjáró vállalatainál van tudatos humánpolitika, illetve szervezett folyamatos képzés. Az ezen körbe tartozó vállalatok

száma viszont ma csak körülbelül ötszázra tehető, és ezeknél dolgozik a foglalkoztatottak mintegy húsz százaléka.

Korábbi intézkedések

Az egész életen át tartó tanulás rendszerszerű

alkalmazására kevés új intézkedés történt. A jogszabályok differenciáltan támogatják a képzési lehetőségek különböző formáit.

A képzésben résztvevők arányát a munkaerő-állomány 10%-ára lehet becsülni, amely évente mintegy 400 ezer főt jelent, ebből 75-80 ezer fő iskolai rendszerű, 70-75 ezer fő a munkaügyi szervezet által támogatott, foglalkoztatási célú képzésben vesz részt. Egyenletes időbeli eloszlást feltételezve, ez 10 évenként egyszeri tovább- vagy átképzést jelent minden munkavállalónak, amely a mai technológiai fejlődés alapján már nem mondható megfelelőnek.

Az elmúlt években kialakult a távoktatási központok országos, illetve regionális hálózata, amely főleg a felsőoktatás céljait szolgálja.

Az információs és kommunikációs technológiák elterjesztését szolgálta az alap- és középfokú iskolák, illetve szakképző intézmények korszerű számítógépparkkal történő ellátása; a felnőttképzés területén pedig a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központokat már létesítésükkor korszerű számítástechnikával látták el. Ugyancsak korszerű informatikai bázissal rendelkezik néhány nagy felnőttképzési intézmény a számítástechnikai, a pénzügyi-ügyvitelellátói képzés területén.

Az általános iskolai tanulmányaikat 1999. szeptember 1-jén megkezdő gyermekek esetében a tankötelezettség a korábbi 16 évről 18 évre emelkedett. A tankötelezettség kiterjesztése felmenő rendszerben történik. Ugyancsak ettől az időponttól kezdődően ingyenessé vált a nappali oktatás munkarendje szerinti oktatásban a második szakképesítésre való felkészülés, valamint ennek keretében a felzárkóztató oktatásban illetve a munkába álláshoz, életkezdéshez szükséges ismeretek átadásakor a gyakorlati képzéshez biztosított munkaruha, egyéni védőfelszerelés stb.

A Kormány 2000-től törvénymódosítással lehetővé tette a gazdálkodó szervezetek szakképzési hozzájárulása egyharmadának a saját dolgozók képzésére való fordítását. Létrehozta a megyei szakképzési bizottság rendszerét, amelynek feladata az iskolarendszeren kívüli képzések koordinálása, illetve értékelése.

Szükséges akciók

A kijelölt célok érdekében szükséges:

- az információs és kommunikációs technológiák további elterjesztése a közoktatási intézményekben az Irisz-SuliNet program keretében;

- a távoktatási hálózat (konzultációs központok) bővítése a felnőttképzés további területeire;

- a felnőttképzési törvénylétrehozása és elfogadása - várhatóan 2001-ben -, amely megteremti az egész életen át tartó tanulás támogatásának feltételeit is, különös tekintettel az állampolgári jogon igénybe vehető, támogatott szakképzésre;

- a munkahelyi képzés megfigyelése információs rendszerének kialakítása.

Mutatók

- A munkavállalók (népesség) képzettségének növekedése (2001. évi népszámlálás), nemenként.

- A munkaerőpiaci képzésben résztvevők számának növekedése, nemenként.

7. IRÁNYVONAL

JAVÍTANI KELL AZ OKTATÁS MINŐSÉGÉT, CSÖKKENTENI KELL A LEMORZSOLÓDÁST

Azoknak a fiataloknak rosszak az elhelyezkedési esélyei,

akik az iskolarendszert olyan képességek nélkül hagyják el, amelyekre a munkaerőpiacra való belépéshez szükségük lenne. Ezért a tagállamok:

javítani fogják iskolarendszerük minőségét annak érdekében, hogy lényegesen csökkentsék az iskolarendszerből lemorzsolódó fiatalok számát, többek között úgy is, hogy kitüntetett figyelmet szentelnek a tanulási nehézségekkel küszködő fiataloknak.

A Kormány célja az iskolázottsági szint emelése érdekében a lemorzsolódás mértékének csökkentése a különböző oktatási formákban és típusokban.

Indoklás

A munka világába való bekapcsolódáshoz, illetve a szakképzés megkezdéséhez szükséges iskolai végzettség megszerzése elsődleges feladat. Problémát okoz, hogy a tanítás módszere az átlagtanulóhoz igazodik, ezért kevéssé alkalmas a lassabban haladók ösztönzésére. Emiatt sok tanuló lemorzsolódik, elsősorban a hátrányos helyzetű - ezen belül a roma - fiatalok közül, és befejezett szakképesítés nélkül hagyja abba tanulmányait. A lemorzsolódás csökkentésének feladata különösen hangsúlyos az aprófalvas térségekben, valamint a legszegényebb lakossági csoportok, köztük a cigányság koncentrálódási területein. A lemorzsolódás az esélyegyenlőség további romlásához és az előítéletek növekedéséhez vezet, valamint növeli a társadalom spontán szegregációját.

Korábbi kormányzati intézkedések

A hátrányos helyzetű tanulók számára indított oktatási programok, az ilyen helyzetű fiatalokat is oktató, nevelő intézmények kiegészítő normatív támogatása, a kistelepülések normatív támogatása, a regionális források (területfejlesztés, közalapítványok) megakadályozták a helyzet romlását, de a problémák teljes körű felszámolására nem voltak elegendőek.

Szükséges akciók

A közoktatás különböző fokozataiban eltérőek a feladatok. Ezek közül 2000-ben az alábbiak megvalósítása, illetve megkezdése áll a kormányzati figyelem középpontjában:

- folytatni kell - elsősorban a kistelepüléseken - az óvodák kiemelt fejlesztését, mert ez az egyik feltétele annak, hogy a gyerekek előmenetele a későbbiek során is megalapozott legyen;

- növelni kell az általános iskolai oktatás hozzáférhetőségét, elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben, az aprófalvakban az intézmény fenntartó társulások támogatása által;

- a középfokú oktatásban két feladatcsoport van. Az egyik: az OKJ szakképesítések tartalmi felülvizsgálata során ki kell dolgozni a modulrendszerű képzés elemeit teljeskörűen, és ezzel együtt a lassabban haladók számára felzárkóztató programokat is kell készíteni

a lemorzsolódás csökkentése érdekében. A másik: javítani kell a roma fiatalok számára a szakképesítéshez jutás, a továbbtanulás feltételrendszerét, növelni kell a kollégiumi férőhelyhez jutás esélyeit, továbbá meg kell vizsgálni a középfokú oktatási központok roma fiatalok számára történő létrehozásának feltételeit;

- minden oktatási szinten fejleszteni kell az oktatási környezetet, és meg kell honosítani a lemorzsolódás csökkentését is szolgáló korszerű pedagógiai és oktatás-technológiai módszereket.

Mutatók

Az iskolarendszerű képzések lemorzsolódási arányának változása iskolatípusonként, nemenként.

8. IRÁNYVONAL

A SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSÉVEL EL KELL ÉRNI, HOGY A FIATALOK RENDELKEZZENEK AZ ALKALMAZKODÓKÉPESSÉGHEZ SZÜKSÉGES ISMERETEKKEL ÉS A MUNKAERŐPIACON ELISMERT KÉSZSÉGEKKEL

A tagállamok:

gondoskodnak arról, hogy a fiatalok jobban fel legyenek készítve a technológiai és gazdasági változásokra, s hogy eladható ismeretekkel rendelkezzenek a munkaerőpiacon. Különös figyelmet kell szentelni a szakmunkásképzési rendszerek fejlesztésére és modernizációjára, arra, hogy a diákok és tanárok számítógépes képességeinek és készségeinek elsajátítására megfelelő oktatóprogramot dolgozzanak ki, valamint az iskolákat számítógépekkel lássák el, és segítsék elő a diákok Internethez jutását 2002 végéig.

A Kormány célja a szakképzési színvonal emelése annak érdekében, hogy a fiatalok jobban fel legyenek készítve a technológiai és gazdasági változásokra, és eladható ismeretekkel rendelkezzenek a munkaerőpiacon. Az elkövetkezendő évek legfontosabb oktatási és képzési feladatai között szerepel a képzés nagyobb összhangjának biztosítása a technológiai és technikai modernizációval.

Indoklás

Az iskolarendszerből a munkaerőpiacra kilépő fiatalok munkaerőpiaci pozícióit a képzés szempontjából kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a szakképesítések folyamatos korszerűsítése csak késéssel követi a munkaerőpiac igényeit. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a pályakezdők jelentős része nem tud elhelyezkedni, és meglévő szakképzettsége ellenére azonnal munkaerőpiaci átképzésre szorul.

Korábbi kormányzati intézkedések

Évek óta folyik a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprész központi és decentralizált részének terhére eszközfejlesztés az iskolák részére. Minden évben a pályázati célok és prioritások meghatározása az Országos Szakképzési Tanács feladata.

A megyei/fővárosi közoktatás-fejlesztési közalapítványok 1997-ben jöttek létre elsősorban a fejlesztési

tervekben jóváhagyott körzeti, térségi és országos feladatok támogatására. A közalapítványok 1999-ben az Országos Szakképzési Tanács javaslata alapján a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészéből támogatást kaptak a szakképzésben oktatók, gyakorlati oktatók képzésének, továbbképzésének, valamint a szakképzési alapozó funkciókkal kapcsolatos infrastruktúra fejlesztésének támogatására.

Szükséges akciók

A fent említett problémák miatt fontos a meglévő oktatási-képzési infrastruktúra színvonalának emelése, a szakképzés tartalmának (korszerű technológiára való felkészítés, informatikai oktatás erősítése) folyamatos fejlesztése, 6 éven belül az oktatási, képzési intézmények eszközellátottságának javítása oly módon, hogy valamennyi középfokú oktatási intézmény folyamatosan a megfelelő szinten tartott korszerű eszközállománnyal rendelkezzen.

A tartalmi korszerűsítés mellett a szakoktatók továbbképzésének intenzívebbé tételét is meg kell valósítani. Bővíteni kell a kurzusok tartalmát a korszerű technológiai, szakmai elméleti és gyakorlati ismeretekkel, korszerű oktatás-módszertani ismeretekkel.

Fel kell gyorsítani (a következő 3 év alatt) az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések tartalmi felülvizsgálatát, és a korszerű technológiák fokozottabb

beépítésével a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő színvonalra kell emelni azokat.

Az informatikai képzés súlyát és óraszámát emelni szükséges, ehhez meg kell teremteni a jogszabályi és a költségvetésből a finanszírozási hátteret.

A 2000. évi konkrét akciókat a fentiekben jelzett több évre szóló feladatok determinálják. Az oktatási intézmények kötelező eszköz és felszereléssel való ellátottságát szolgálja a megyei közalapítványok által kiírandó pályázat, amelyre a költségvetés jelentős forrásokat rendelt. Ez évben (július 31-ig) a jogszabály által előírt kötelező eszköz- és felszerelési jegyzék végrehajtása érdekében minden intézményfenntartónak ütemtervet kell készítenie. Az OKJ korszerűsítésének megalapozása érdekében konferencia szervezésére és kiadvány megjelentetésére is sor kerül.

Mutatók

- A szakképzésből kikerülő fiatalok elhelyezkedési aránya, nemenként.

- A munkanélküliség aránya a 25 év alattiak körében, nemenként (szakmai, képzettség szerinti).

9. IRÁNYVONAL

A FOGYATÉKOS EMBEREK BEKAPCSOLÁSA A MUNKA VILÁGÁBA, A ROMA NÉPESSÉG MUNKAERŐPIACI ESÉLYEINEK JAVÍTÁSA

Sok egyén és csoport találja különösen nehéznek, hogy megfelelő szakképzettséget szerezzen, bejusson a munkaerőpiacra vagy megtartsa állását. Koherens intézkedéscsomaggal kell támogatni az ilyen egyének és csoportok integrációját a munka világába és a diszkriminációval szembeni küzdelmet. Minden tagállam:

megkülönböztetett figyelmet fordít a fogyatékos emberekre, az etnikai kisebbségekre és más hátrányos helyzetű csoportokra, illetve egyénekre, továbbá a preventív és aktív politikák megfelelő formáit fejleszti ki ahhoz, hogy támogassa munkaerőpiaci integrációjukat.

A Kormány célul tűzi ki, hogy gyorsuljon a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek munkaerőpiaci integrációja, és közülük minél többen tartósan kapcsolódhassanak be a munka világába.

Indoklás

A munkavállalók egyes csoportjainak hazai és nemzetközi összehasonlításban is rendkívül súlyos a munkaerőpiaci helyzete. Nehezen szereznek szakképzettséget, illetve jutnak be a munkaerőpiacra, másokhoz viszonyítva könnyebben és hosszabb időre veszítik el az állásukat. Sokszor a társadalmi előítéletek miatt is hátrányos megkülönböztetés sújtja őket. Inaktivitásuk állandósulásából, illetve munkanélküliségük tartósságából következően nagy a veszélye annak, hogy e rétegek végleg a társadalom perifériájára kerülnek, szegényekké és kiszolgáltatottá válnak. Ezek a veszélyek messze túlmutatnak a foglalkoztatáspolitika keretein, és társadalmi feszültséget okoznak azért is, mert megfelelő kezelés hiányában nagyrészt öröklődnek, újratermelődnek. A hátrányos helyzetű rétegek esélyeinek növelése érdekében az eddigieknél hatásosabb intézkedéseket kell tenni.

A) A fogyatékos emberek

Korábbi kormányzati intézkedések

1997-től kezdődött meg a foglalkoztatási rehabilitáció jogi, intézményi feltételeinek kiépítése a munkaügyi központok és kirendeltségek keretében. Kialakult a munkaügyi szervezet és a foglalkoztatás egészségügyi szakellátó helyek szabályozott együttműködése a foglalkoztathatóság, a foglalkoztatási rehabilitáció megalapozása érdekében.

Megtörtént a munkaügyi szervezet foglalkoztatási rehabilitációs felkészítése, elsőként a megyei szinten dolgozó rehabilitációs munkacsoportok körében. 1999-ben a közvetlen ügyfélkapcsolattal rendelkező munkaközvetítői munkakörökben dolgozók, valamint a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok rehabilitációs szakmai felkészítésére került sor.

1999-ben a munkaügyi központokban mintegy 27 ezer megváltozott munkaképességű ügyféllel foglalkoztak, rehabilitációs eljárásba 18 ezer fő került bevonásra, közülük közel 8 ezer fő elhelyezkedett.

Bővült a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára munkahelyteremtést biztosító Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének forrása. Ez 1999-ben 1,7 Mrd forint, 2000-ben 2,150 Mrd forint, melynek többsége (80%-ot meghaladó hányada) decentralizáltan a megyéknél kerül felhasználásra.

Foglalkoztatási kötelezettség terheli a munkáltatókat a fogyatékos személyeket illetően. A kötelezettséget nem teljesítő munkáltatók munkavállalónként az előző évben 20 600 Ft, 2000-ben 24 400 Ft rehabilitációs hozzájárulást kötelesek fizetni.

1999-ben a foglalkoztatási rehabilitáció kiépítésével szemben fokozott igényeket támasztott a fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény elfogadása, illetve ezt követően a további évekre szóló Országos Fogyatékosügyi Program.

Szükséges akciók

Az Országgyűlés az Országos Fogyatékosügyi Programról intézkedő határozatával többek között megjelölte azokat az intézkedéseket és feladatokat, amelyek célzottan ezen csoport foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak.

Ennek keretében ez évben:

- elő kell készíteni a fogyatékos személyek speciális munkahelyen történő foglalkoztatása feltételeinek megteremtését,

- ki kell dolgozni az integrált munkavégzést támogató programokat,

- meg kell kezdeni a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerének felülvizsgálatát, a munkaadói támogatási rendszer átalakítását,

- koncepciót kell kidolgozni a védett foglalkoztatás újraszabályozásának lehetséges irányaira.

Mutatók

- A rehabilitációs új munkahelyek száma.

- A fogyatékos munkanélküliek elhelyezkedésének mértéke, nemenként.

B) A roma népesség

Korábbi intézkedések

Bár a hatályos magyar jogszabályok tiltják a származás szerinti megkülönböztetést, s ezért a munkaügyi nyilvántartás nem tartalmaz az etnikai hovatartozásra utaló adatot, a munkaügyi szervezet bevált gyakorlata a pozitív diszkrimináció alkalmazása. Ez a cigány érdekű foglalkoztatási programok kiemelt mértékű támogatásával valósul meg, amelyet az Flt. lehetővé tesz. A cigány kisebbség munkaerőpiaci integrációját célzó foglalkoztatáspolitika azon a felismerésen alapul, hogy a cigány népcsoportban nagy az alacsony iskolai végzettségűek aránya. Az érintettek csak olyan egyszerűbb, kvalifikálatlan munkák elvégzésére képesek, amelyek iránt a gazdaságban kicsi a kereslet. A munkakínálat növelésére lényegében csak a helyi önkormányzatok által szervezett közhasznú foglalkoztatásban illetve a központi közmunka-programokban nyílt reális lehetőség.

Az alacsony iskolai végzettségből adódó hátrányokat az ún. felzárkóztató képzésekkel és az azokhoz kapcsolódó rövidebb idejű szakmai képzésekkel, továbbá munkaszervezői, közösség-szervezői, családsegítő asszisztensek képzésével törekszik a munkaügyi szervezet csökkenteni.

A romák munkaerőpiaci részvételének növelésében részt vesznek a non-profit szervezetek is. Az OFA és az Autonómia Alapítvány több olyan programot dolgozott ki, illetve működtetett, amelyek a romák konkrét helyzetéhez, igényeihez, lehetőségeikhez igazodtak.

Szükséges akciók

A foglalkoztatáspolitika új lehetőségei adódnak a Kormány 1999-ben elfogadott - a cigányság élethelyzetének javítását célzó - határozatából. Ez az ún. középtávú intézkedéscsomag a cigányság lakókörnyezeti, kulturális és iskolai oktatási feltételeivel kapcsolatos feladatokat határozott meg.

Ehhez kapcsolódóan a 2000. évben indul a halmozottan

hátrányos helyzetű fiatalok munkaerőpiaci integrációját szolgáló komplex oktatási program, mely az iskolarendszerű és munkaerőpiaci képzéseket egyaránt átfogja.

A munkaügyi szervezet általános gyakorlatává teszi az együttműködést a Cigány Önkormányzatokkal a foglalkoztatási kérdésekben, ami a megyei munkaügyi központok és a helyi testületek között évenként megkötött megállapodásokban nyer konkrét tartalmat.

Mindemellett kormányzati törekvés - a "Segély helyett munkát" elv alapján - a munkanélküli ellátás feltételeinek megváltoztatása révén nagyobb munkaerőpiaci aktivitás elérése a tartósan munkanélküliek körében, illetve a helyi önkormányzatok által szervezett közhasznú foglalkoztatás hányadának növelése, különös tekintettel a közhasznú foglalkoztatás felzárkóztató és szakmai képzéssel kombinált formájának elterjesztésére.

A cigánylakosság foglalkoztatási integrációjának általános eszközei - a fenti specifikus programok mellett - egybeesnek a foglalkoztatási törvényben meghatározott támogatási formákkal (ún. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel).

A végrehajtás a megyei munkaügyi központok feladata, a pénzügyi forrás a Munkaerőpiaci Alap decentralizált része. A munkaügyi központok együttműködnek e tevékenységükben a területi Cigány Kisebbségi Önkormányzatokkal és a cigányság civil szervezeteivel.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kidolgozott egy olyan roma foglalkoztatási programot, amelyet az SZCSM mint Európai Szociális Alap típusú projektet PHARE pályázatként elfogadott, és a jövőben támogatását indokoltnak tartja.

Mutatók

- A cigány népesség iskolázottságának alakulása.

- A cigányok munkanélküliségi rátájának alakulása.

II. PILLÉR: A VÁLLALKOZÓI SZELLEM MEGERŐSÍTÉSE

10. IRÁNYVONAL

CSÖKKENTENI KELL A VÁLLALKOZÁSOKAT TERHELŐ ADMINISZTRÁCIÓT ÉS RÁFORDÍTÁSOKAT

A munkahelyteremtés és a fiatalok képzési lehetőségeinek növelése szempontjából alapvető fontosságú az új vállalkozások beindítása és a kis- és középvállalkozások számának a növelése. Ezt a folyamatot elő kell segíteni a vállalkozói szellem tudatos fejlesztésével az egész társadalomban és az oktatási alaptantervben, világos, stabil, kiszámítható szabályok biztosításával, a kockázati tőkepiacok fejlődéséhez szükséges feltételek javításával és a tőzsdére

jutással. A tagállamok csökkentsék és egyszerűsítsék a kis- és középvállalatokra nehezedő adminisztrációt és adóterheket. Ezek az intézkedések támogatni fogják a tagállamok illegális munka elleni harcát. A tagállamok ennek érdekében:

különös figyelmet fordítanak a vállalkozások fenntartási költségeinek és adminisztrációs terheinek jelentős csökkentésére, különösen a kis- és középvállalatok esetében, s főleg akkor, ha azok az alapítás stádiumában vannak, vagy pótlólagosan dolgozókat vesznek fel.

A Kormány a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében kiszámítható gazdasági környezetet és tisztességes versenyfeltételeket kíván biztosítani. A kkv.-k versenyképességének fokozásában, önfinanszírozó képességének és foglalkoztatási szerepének erősítésében, továbbá a fekete gazdaság visszaszorításában fontos kormányzati eszköz a kedvező szabályozási feltételek megteremtése.

Indoklás

A foglalkoztatási helyzet jövőbeni alakulása döntően a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások stabilitásától, foglalkoztatási kapacitásuk bővülésétől függ.

A jelenleg működő több mint háromnegyed millió vállalkozás 96,3%-a mikrovállalkozás, 2,9%-a kisvállalkozás, 0,6%-a középvállalkozás. A szektor eddig is kiemelt szerepet játszott a foglalkoztatásban - az egyéni vállalkozókat is figyelembe véve - jelenleg a munkahelyek közel kétharmad részét kis- és középvállalkozások adják.

Az EU-országokhoz hasonlóan azonban a hazai vállalkozások is nehezményezik a bonyolult igazgatási eljárásokból adódó felesleges adminisztratív terheket és a gyakran változó szabályozást. Ezek a gondok végső soron fékezik foglalkoztatási kapacitásuk bővülését is, amelyre pedig nagy szükség lenne.

Korábbi kormányzati intézkedések

A kis- és középvállalkozások fejlődésének elősegítését, támogatását a 2000. évtől törvény szabályozza. E törvény határozza meg azt is, hogy a vállalkozások segítését külön célelőirányzat biztosítja, amelyből pályázati úton támogatás nyerhető el a piacképes fejlesztésekhez. (A

célelőirányzat ebben az évben 7 milliárd forintos kerettel rendelkezik.) A gazdaságfejlesztési célelőirányzat szintén támogatást biztosíthat számukra.

Az üzleti tevékenység indításának egyszerűsítése érdekében történtek már kezdeti lépések. Bővültek az "egyablakos" rendszer szolgáltatásai, az egyéni vállalkozók számára a szolgáltatások, illetve információk (pl. adózási

segédletek) egy helyen biztosíthatók.

Az adminisztrációs terhek csökkentését és az önfoglalkoztatás terjedését, az új vállalkozások létrehozását is segíti, hogy az átalányadózás alkalmazhatósága kibővült. Ezt az adózási módot választhatja ez évtől minden olyan egyéni vállalkozó, akinek nincs munkaviszonya és bevétele nem több 4 millió forintnál. (Feltétel továbbá, hogy az általános

forgalmi adóban az alanyi adómentességet kell alkalmazni, aminek a határa ugyancsak 4 millió forint.)

Könnyítés, hogy nem kell havonta ÁFA-bevallást benyújtani, hanem évente csak egyszer, akinek 8 millió Ft alatt volt a nettó árbevétele és 1 millió Ft alatt volt az előző évi nettó ÁFA-fizetési kötelezettsége.

2000-től lehetőség van a könyvelés (kimenő, bejövő számlák) számítógépes adatfeldolgozására, illetve ennek eredményét nem kell pénztárkönyvben, naplófőkönyvben havonta kézzel rögzíteni, hanem elegendő az adatok számítógépes tárolása, amely bármikor kinyomtatott formában megjeleníthető (ellenőrzés céljából is).

2000-ben megszűnik a kamarai tagság kötelező jellege, s ezzel a kisvállalkozások számára komoly anyagi megterhelést jelentő, adójellegű kamarai tagdíjfizetési kötelezettség is.

Szükséges akciók

- A Kormány a 2000. évben is prioritásként kezeli a kis- és középvállalkozások fejlesztését, és bővíti foglalkoztatási képességüket. Ezt a működési feltételek javításával, megfelelő támogatáspolitika alkalmazásával és a vállalkozási kultúra fejlesztésével kívánja elősegíteni. Az egyszerű és hatékony szabályozási környezet kialakítását segíti a vállalkozások működéséhez kapcsolódó igazgatási eljárások további egyszerűsítése, az ügymenet gyorsítása és a költségek csökkentése.

- A külföldi cégek beszállítóivá tehető középvállalkozások megerősödését, piacbővítését a központi célelőirányzatokból nyújtott támogatások fokozottan segítik.

- A foglalkoztatás és a legális gazdaság növelése érdekében vizsgálni kell az élőmunkát terhelő elvonások mérséklési, valamint a kisvállalkozások adóterhei csökkentésének lehetőségét.

- A számviteli törvény módosításával a mikro- és kisvállalkozások számára egyszerűsített értékelési módszereket, eljárásokat kell kialakítani.

- Az elektronikus iratról szóló törvénnyel egyidejűleg lehetővé kell tenni a bevallások elektronikus úton történő teljesítését.

- A számlaadási kötelezettség betartásának folyamatos ellenőrzésével és bírságolással a beszedhető adó összege jelentősen növelhető, a legálisan foglalkoztatottak és a munkaadók adóterhe pedig csökkenthető.

- A hitelnyújtással összefüggésben elő kell segíteni a vállalkozások közös felelősségvállalásán alapuló garanciaszövetkezetek további bővítését, országos hálózat kialakítását.

Mutatók

- Az önfoglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva, nemenként.

- Az egy vállalkozóra jutó alkalmazotti létszám, nemenként.

11. IRÁNYVONAL

AZ ÖNFOGLALKOZTATÁS ÖSZTÖNZÉSE ÉS TÁMOGATÁSA

A tagállamok ösztönzik az önfoglalkoztatás terjedését oly módon, hogy megvizsgálják, vajon csökkenthetők-e az ennek útjában álló akadályok, különösen az adók és a tb-járulékok, amennyiben ezek gátolják az önfoglalkoztatóvá válást vagy egy új vállalkozás létrehozását. Emellett támogatják a vállalkozói ismeretek oktatását és a vállalkozók, illetve a leendő vállalkozók által igényelt célirányos szolgáltatások hozzáférhetőségét is.

A Kormány célja az önfoglalkoztatás terjedését, az egyéni vállalkozások létesítését és fejlődését gátló akadályok csökkentése, valamint a vállalkozási ismeretek oktatásának bővítése. Fontos, hogy a nagyobb termelő cégek hazai beszállítói háttérkapacitásai kiépülésében a magyar egyéni vállalkozások jelentős szerepet kapjanak. Fokozatosan csökkenteni kell a vállalkozók munkabérének közterheit és elősegíteni a kedvező hitelnyújtás feltételeit.

Indoklás

Az egyéni vállalkozók többsége minimális mértékű saját forrással képes csak vállalkozását elkezdeni. A vállalkozásokon belül az egyéni vállalkozások jutnak legnehezebb feltételek mellett hitelhez, mivel a hitelnyújtáshoz elengedhetetlenül fontos hitelgaranciákkal ez a réteg rendelkezik legkevésbé.

A helyzetet nehezíti, hogy az egyéni vállalkozók egy része piaci, vállalkozói ismeretekkel, tapasztalatokkal sem rendelkezik, ezért számukra különösen fontos forrásokat, lehetőséget biztosítani a vállalkozói képzés és szaktanácsadás költségeinek finanszírozására.

A hazai adó- és tb-járulék behajtását nagymértékben nehezíti, hogy a valós bér egy részét "zsebből" fizetik a munkavállalónak. Az adók és a tb-járulékok mérséklése feltételezhetően javítaná a befizetési fegyelmet.

Korábbi kormányzati intézkedések

Az eddigi intézkedések közül meghatározó, hogy a foglalkoztatási törvény a munkanélküliek vállalkozóvá válását a munkanélküli járadék összegének megfelelő támogatás meghatározott ideig történő folyósításával, a vállalkozói szaktanácsadás és a tanfolyami képzés költségeinek, valamint a hitelfedezeti biztosítás részbeni megtérítésével segíti.

Ezenkívül támogatás nyújtható annak a munkanélkülinek, aki munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, vagy aki vállalkozást indít, vagy vállalkozáshoz csatlakozik. Jelenleg a támogatás mértéke: 500 ezer forintig terjedő visszatérítendő kamatmentes tőkejuttatás.

Az önfoglalkoztatóvá válást - nemcsak a munkanélküliek esetében - az FVM is több formában támogatja. Ezek közül az egyik legjelentősebb a már két éve működő fiatal agrárvállalkozók támogatási rendszere, amely az önálló versenyképes családi gazdaság kialakításához nyújt fejlesztési támogatást és kedvezményes hitellehetőséget.

Az oktatásban - az alsó-, közép- és felsőfokú alap- és szakképzésben egyaránt - elkezdődött a vállalkozói ismeretek tanítása és a készségek fejlesztése, illetve a vállalkozásokat alakítani, tervezni tudó szakemberek képzése.

Jelentős szerepet játszik a kezdő vállalkozások indításában az inkubátorházak kiépített hálózata is, ahol vállalkozási szolgáltatásokat vehetnek igénybe.

Szükséges akciók

- Az irányvonallal és a Kormány céljaival összhangban folyamatosabbá és könnyebben elérhetővé kell tenni a vállalkozói szaktanácsadást, az ehhez szükséges intézményi és pénzügyi feltételek bővítésével.

- Az egyéni vállalkozások működésének elősegítése, a vállalkozás-átadás megkönnyítése érdekében - az EU Bizottság ajánlásainak megfelelően - módosítani kell az illetéktörvényt.

- Tovább kell mérsékelni az élőmunkát terhelő elvonásokat, valamint az adó- és adminisztrációs terheket (a 10. irányvonalban részletezettek szerint).

- Továbbra is indokolt a munkanélküliek vállalkozóvá válásának prioritásként történő kezelése.

- Az adózási fegyelem javítása, gyakoribb adóellenőrzés (jellemzően alacsony a bevallott átlagjövedelem a kereskedelmi, a vendéglátóipari, a lakossági szolgáltatásokat végző egyéni vállalkozóknál).

- A számla- és nyugtaadási kötelezettség folyamatos ellenőrzése.

Mutatók

- Egyéni vállalkozók száma az összes munkavállaló százalékában, nemenként.

- Túlélési ráta (az indulástól számított 1-2-3 év múlva működik-e a vállalkozás).

- Újonnan alapított vállalkozások száma.

12. IRÁNYVONAL

ÚJ MUNKAHELY-TEREMTÉSI LEHETŐSÉGEK KIAKNÁZÁSA HELYI SZINTEN

Ha az Európai Unió a foglalkoztatási kihívással szemben sikeresen kíván fellépni, a munkahelyteremtésnek, az új technológiáknak és innovációknak minden lehetséges forrását fel kell tárnia és hatékonyan kiaknáznia. Ennek érdekében a tagállamok:

támogatják azokat a megoldásokat, amelyekkel teljes mértékben ki lehet használni a munkahelyteremtésben rejlő lehetőségeket helyi szinten és a szociális gazdaságban, különösen olyan új tevékenységekben, amelyek a piac által még ki nem elégített szükségletekhez kapcsolódnak, továbbá a csökkentés szándékával megvizsgálják, milyen akadályok állják útját e kezdeményezések megvalósításának. Ebben a tekintetben a regionális és helyi szintű partnerek sajátos szerepét és felelősségét, csakúgy, mint a szociális partnerekét, fokozottabban el kell ismerni és támogatni. Emellett teljes mértékben ki kell használni az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (értsd: munkaerőpiaci szervezet) szerepét a helyi foglalkoztatási lehetőségek feltárásában és a helyi munkaerőpiacok működésének javításában.

A Kormány célja a jó külföldi tapasztalatok megismerése után a hazai elterjesztési lehetőségek megvizsgálása és segítése.

Indoklás

A helyi szükségletre alapozott szolgáltatások szerepe az elkövetkező években várhatóan növekszik, ugyanakkor foglalkoztatási szempontból indokolt támogatásuk. A szektor növekedését valószínűsítik a megváltozott családszerkezetből, a népesség elöregedéséből, a környezeti károk elhárítására vonatkozó követelményekből, valamint a hulladékok hasznosítására vonatkozó tendenciákból eredő feladatok.

Korábbi kormányzati intézkedések

Hazánkban még nem sikerült eredményeket elérni a helyi szükségletekre alapozott tartós munkahelyek teremtésében. A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészéből nyújtott támogatások révén összességében több tízezer új munkahely létesült az elmúlt években, de ezek túlnyomó része nem a helyi szociális gazdaságban, hanem az ún. első munkaerőpiacon a piaci szférában jött létre. Az ideiglenes foglalkoztatást biztosító közhasznú programok szervezése hozott bizonyos sikereket. E programokat az önkormányzatok és a non-profit szervezetek kezdeményezték, helyi szinten a szociális szférába tartozó munkahelyteremtések terén.

A közhasznú munkavégzés tekintetében döntő részt (mintegy 80%-ot) képviselnek az alacsonyabb képzettségű munkavállalók foglalkoztatására alkalmas tevékenységek, főként a kommunális szolgáltatások, a településtisztaság, a környezetvédelmi és egyéb - elsősorban fizikai munkát igénylő - területeken. A közhasznú munkába bevontak száma 1999-ben mintegy 120 ezer fő volt, de az egészségügyi és szociális szolgáltatói területen a közhasznú munkában résztvevőknek mindössze 5%-a dolgozott.

A foglalkoztatási törvény ez évi változása, a rövid időtartamú közhasznú munkavégzés bevezetése várhatóan bővíteni fogja az érintett létszámot, bár az eszköz alkalmazása során azzal számolni kell, hogy a hatékonysága minimális, hiszen az elsődleges munkaerőpiacra történő visszatérés aránya alatta van az érintett létszám 5%-ának.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatáspolitikájának része a non-profit szervezetek foglalkoztatásbővítést, munkahelyteremtést szolgáló programjainak

támogatása. A személyi szolgáltatást megvalósító kísérleti programok egyrészt feltérképezik a szociális szféra foglalkoztatási kapacitásait, másrészt bővítik a minőségileg hatékony szolgáltatások körét. Az OFA ez irányú tevékenysége szélesíti a helyi önkormányzatok és non-profit szervezetek együttműködését, de az irányvonalban megfogalmazottak tekintetében az OFA által támogatott programok révén sem sikerült átütő eredményt elérni.

Szükséges akciók

- Az új munkahelyteremtés feltételeinek megalapozottabb kialakítása érdekében fel kell tárni a helyi, kistérségi kezdeményezéseket, a szolgáltató szektor, azon belül főként a szociális gazdaság és a környezetvédelem munkahelyteremtő képességét és azok helyi mobilizálásának,

vagy legális keretek közé terelésének a lehetőségeit.

- Részletesebben meg kell ismerni azokat a külföldi tapasztalatokat, amelyek az irányvonalban foglaltak hazai megvalósítását megalapozzák. Elsősorban a francia-magyar kétoldalú munkaügyi kapcsolatokat kell felhasználni az adaptálási lehetőségek tisztázása érdekében, tekintettel arra, hogy az említett ország tett a legtöbbet az irányvonal megvalósításáért.

Mutató

A támogatott munkahelyek számának bővülése a szolgáltató szektorban.

13. IRÁNYVONAL

A SZOLGÁLTATÓ SZEKTOR FOGLALKOZTATÁSI POTENCIÁLJÁNAK SZÁMBAVÉTELE

A tagállamok koncepcionális keretet dolgoznak ki ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázzák a szolgáltató szektorban és az iparral kapcsolatos szolgáltatásokban rejlő

foglalkoztatási potenciált, többek között az információs társadalom és a környezetvédelem munkalehetőségeinek számbavételével, annak elősegítésére, hogy több és jobb munkahely jöhessen létre.

Hazánkban az elmúlt években a szolgáltató szektor foglalkoztatási szerepe nőtt.

Ugyanakkor az információs társadalom foglalkoztatási képességére vonatkozó előzetes felmérésekről, tanulmányokról, az ezen területen elérhető fejlődésről, bővítési lehetőségekről még nincs átfogó képünk. Ezekre vonatkozóan feltétlenül pontosításra, további információk megszerzésére van szükség, amelyet főként a kétoldalú kapcsolatok során a nálunk e területen fejlettebb országok

módszereinek megismerésével, illetve átvételével kívánunk elérni.

Kezdeti lépések már történtek kísérleti jelleggel e téren, hiszen az otthoni munkavégzés elterjesztése érdekében a megváltozott munkaképességűek részére pályázatot hirdettünk meg. A távoktatás tekintetében pedig még ennél is jelentősebb előrelépés történt, főként az üzleti szféra segítségével.

Szükséges akciók

A fejlettebb országok módszerei, tapasztalatai megismerésétől függően meg kell kezdeni az információs társadalom valamint a környezetvédelem és környezetgazdálkodás foglalkoztatási potenciáljának felmérését.

A kistelepülések információs infrastruktúrájának kiépítése - a Teleház program keretében - főként a munkaerő-közvetítés tekintetében, valamint a távmunkavégzés informatikai megteremtésében eredményezhet előrelépést.

14. IRÁNYVONAL

AZ ÉLŐMUNKÁT TERHELŐ ADÓ- ÉS BÉRJÁRULÉKOK CSÖKKENTÉSE, KÜLÖNÖSEN AZ ALACSONYAN KÉPZETT ÉS ALACSONY BÉRSZINTŰ MUNKAVÁLLALÓK TEKINTETÉBEN

Meg kell fordítani azt a tartós tendenciát, amely egyre magasabb adókat és befizetési kötelezettségeket hárít az élőmunkára (ami az 1980. évi 35%-ról 1995-re 42%-ra nőtt). Minden tagállam:

célul tűzi ki, hogy fokozatosan csökkenteni fogja az általános adóterhelést, amennyiben az adók jelenlegi szintje azt szükségessé teszi, továbbá indokolt esetben fokozatosan mérsékeli az élőmunkára nehezedő fiskális nyomást és a nem-bérjellegű munkaerőköltségeket, különösen a viszonylag alacsonyan képzett és alacsony bérszintű munkaerő esetében, de anélkül, hogy veszélyeztetné a közkiadások fedezetét és a társadalombiztosítási rendszerek pénzügyi egyensúlyát, meg fogja vizsgálni - amennyiben ezt még nem tette meg - az energia adó bevezetésének vagy a környezetszennyező kibocsátások megadóztatásának kérdését - esetleg más adójellegű intézkedések is szóba jöhetnek.

A Kormány célja, hogy a vállalkozásokat és a munkavállalókat terhelő - főként a bérekhez kapcsolódó - elvonások mértéke csökkenjen.

Indoklás

A gazdaság élénkítéséhez, a vásárlóerő fokozásához, új munkahelyek kialakításához szükséges, hogy felülvizsgálatra kerüljenek - a csökkentés érdekében - főként a bérekhez rendelt adók, valamint a tb-terhek. Alapvető feladat ugyanakkor az elvonások mértékének csökkentéséből adódó bevételkiesésnek - a szociális jellegű költségvetési tételek szinten tartása érdekében - a pótlása.

Korábbi kormányzati intézkedések

Az elmúlt években különböző mértékben változtak az adózási rendszer egyes elemei. Csökkent például a társaság

adó mértéke. A bérek után fizetendő tb-terhek a következők szerint változtak:

- A munkáltatók által fizetendő tb-hozzájárulások összege 1999-ben jelentős, 6%-pontos mértékkel a korábbi 39%-ról 33%-ra csökkent. Ezen belül a nyugdíjbiztosítási járulék 24%-ról 22%-ra, az egészségbiztosítási járulék 15%-ról 11%-ra. 2000-ben ezek a mértékek nem változtak.

- A munkáltatók által az alkalmazásban állók után fizetendő fix összegű egészségügyi hozzájárulás mértéke 3600 Ft-ra nőtt az 1998. évi 2100 Ft-ról, ami meghaladta a keresetek növekedési ütemét. Az egészségügyi hozzájárulás összege 2000-ben 3900 Ft, növelésének mértéke a prognosztizált keresetnövekedéssel áll szinkronban, és elmarad a minimálbér megvalósított emelése mögött.

- A munkavállalók által fizetendő tb-járulékok mértéke az elmúlt évben 1%-ponttal a korábbi 10%-ról 11%-ra nőtt. A növekedés a nyugdíjjárulék mértékében következett be. 2000-ben a mértékek nem változtak.

Az 1994-től megindult folyamat eredményeként a béreket terhelő lineáris elvonások aránya a munkaerőköltségben összességében néhány százalékponttal csökkent, de a foglalkoztatás összes közterhe még így is meglehetősen magas.

Fokozza a problémát, hogy a foglalkoztatás közterhei nem egyenletesek, az alacsony kereseti kategóriákba tartozó munkavállalók tekintetében relatíve magasabbak.

Az európai mértékkel is magas közterhek egyik oka az, hogy a legális bérek - a munkaerőpiaci szabályozottság töredékes volta és egyéb körülmények miatt - gyakorta kisebbek a valós kifizetéseknél. Becslések szerint gyakori, hogy a munkavállalót minimálbéren jelentik be, de a valós bérét részben "zsebből kifizetik". Mindez azzal jár, hogy a befolyó járulékösszeg az elérhetőnél lényegesen kisebb.

A befizetési fegyelmet várhatóan ez évben tovább javítja - növelve a járulékbevételeket - az, hogy 1999-től a járulék beszedése, behajtása az adóhatósághoz került.

A 2000. évi adózás szerkezetében, új adók kialakításában - bár erre voltak kísérletek az elmúlt év során - nem történt változás.

Szükséges akciók

- A következő évi adózási feltételek kialakítása során indokolt megvizsgálni az adózás szerkezetének átalakítási feltételeit, azok közelítését az EU adózási szisztémájához. Ennek keretében azt is vizsgálni kell, hogy az alacsony kereseteket terhelő elvonások csökkenthetők-e.

- Ugyancsak indokolt vizsgálni a bérekhez kapcsolódó terhek további csökkentési lehetőségét, és a kieső költségvetési bevételek pótlását alternatív adók bevezetésével (pl. kamatadó, biztosítási adó, ingatlanadó, földadó stb.).

- Éves szinten az állami központosítás mértékét - a gazdaság élénkítése érdekében - legalább 1%-kal csökkenteni kell.

Mutatók

- A munkabért terhelő és egyéb jövedelmeket terhelő adók aránya.

- 100 Ft munkabérre jutó közteherelvonás mértéke.

III. PILLÉR: A VÁLLALATOK ÉS DOLGOZÓIK ALKALMAZKODÓKÉPESSÉGÉNEK FEJLESZTÉSE

15. IRÁNYVONAL

A MUNKASZERVEZETEK MODERNIZÁLÁSA

A munkaszervezet és a munkavégzési formák modernizálása érdekében szoros partneri kapcsolatokat kell kialakítani a megfelelő (európai, országos, ágazati, helyi és vállalati szinteken):

A szociális partnereket ösztönözni kell megállapodás kötésére egy olyan folyamat végrehajtásában, amely modernizálja a munkaszervezetet, beleértve a rugalmas munkaidőrendszereket. Ennek célja a vállalkozások versenyképességének és termelékenységének javítása legyen, egybekötve a rugalmasság és állásbiztonság kívánatos egyensúlyának elérésével. Ezek a megállapodások magukban foglalhatják például a képzést és átképzést, új technológiák bevezetését, új munka- és munkaidő-formákat, mint a munkaidő éves mennyiségben történő meghatározását, a munkaidő csökkentését, a túlórák korlátozását, a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztését, az egész életen át tartó tanulás rendszerének bevezetését, illetve lehetőséget a munkaviszony átmeneti szüneteltetésére az élet meghatározott szakaszaiban.

A Kormány célja az, hogy a szociális partnerek kössenek megállapodást - a munkavállalók munkahelyeinek biztonsága figyelembevételével - a vállalkozások versenyképességének és termelékenységének javítása érdekében. A megállapodások lehetőleg terjedjenek ki a humánerőforrás-képzésre, átképzésre, a foglalkoztatási formákra, a munkaidő-rendszerekre, a munkaidő beosztására, a munkaidőkeret szabályozására, a túlórák korlátozására, a nem tipikus foglalkoztatási formák elterjesztésére.

Indoklás

A gyorsan átalakuló gazdasági viszonyok és a megváltozott munkafeltételek számos ponton szükségessé teszik a munkaviszonyra vonatkozó szabályok (jogszabályok, vállalati szabályzatok) felülvizsgálatát. Ennek keretében jelentős figyelmet kell fordítani a rugalmas alkalmazkodást nehezítő szabályok oldására, anélkül azonban, hogy az veszélyeztetné a foglalkoztatás munkavállalók által reálisan elvárható biztonságát. A Kormány kész a munkaidőt, a munkarendet érintő jelenlegi törvényi előírásokat módosítva, azok szabályozását átengedni a szociális partnerek által kötött megállapodásoknak.

A munkavállalók alkalmazkodóképességének fejlesztésében fontos szerepet játszik a munkahelyen belüli és munkahelyen kívüli képzési és átképzési formák alkalmazása. A szociális partnerek képviselői a tripartit döntéshozó testületeken keresztül jelenleg is aktív szerepet vállalnak a rendelkezésre álló, e célokra felhasználható források felhasználási stratégiájának kialakításában központi és regionális szinten egyaránt. Ennek ellenére - az 5. irányvonalnál kifejtettekkel összhangban - szükséges a szociális partnerek humánerőforrás-fejlesztésben történő nagyobb mértékű szerepvállalása.

Korábbi kormányzati intézkedések

Kormányzati kezdeményezésre megkezdődött az Munka Törvénykönyvének és a kapcsolódó jogszabályoknak átfogó módosítása, amelybe számos, a munkavállalói és munkaadói oldalon felvetődött javaslat is beépülhet.

A szakszervezetek egyes területeken kezdeményezték a munkaidő csökkentését. A munkaadók azt az igényt, hogy a munkaidő-csökkentés nem járhat a bérek lefaragásával, csak úgy tudják elfogadni, ha a munkaidő-csökkentést jelentős termelékenységnöveléssel lehet összekapcsolni.

Jelenleg eltér a szociális partnerek álláspontja arról, hogy szükségesek-e - a munkavállalók védelme érdekében - törvényi szabályok a munkaidő, a munkaidőrend meghatározásában, vagy kellő védelmet nyújtanak az erre vonatkozó kollektív megállapodások is.

A kollektív szerződések jelentős része tartalmaz a munkavállalók alkalmazkodóképességének fejlesztésére vonatkozóan olyan megállapodásokat, amelyek a gazdasági szervezet követelményeihez igazodó képzési formák igénybevétele esetén különféle kedvezményeket, illetve költségtérítést adnak a képzésben részt vevő munkavállalóknak.

Szükséges akciók

A kollektív szerződések már kiépült nyilvántartási rendszerét felhasználva:

- egyrészt ki kell alakítani azokat a modelleket, amelyek eredményesen működtethetők a munkaidőre, a rugalmas foglalkoztatásra vonatkozó helyi (ágazati, szakmai) szabályok megalkotására;

- másrészt újabb szakmai, ágazati kollektív szerződések kötésére kell ösztönözni a szociális partnereket, hogy tovább terjedjen a rugalmas munkaformák helyi körülményeknek megfelelő és a foglalkoztatás biztonságát nem veszélyeztető szabályozása.

A munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók képzési, továbbképzési formái esetében ugyancsak jelentős ösztönzőként hathat a kollektív szerződések tapasztalatai alapján kidolgozható modellek alkalmazása, amelyek elterjesztésében szintén előrelépést jelenthet a lefedettség növelése, a szakmai, ágazati kollektív szerződések megkötésének kezdeményezése, az ezt segítő tripartit paritásos bizottságok rendszerének kialakítása (meglévő európai minták adaptálása alapján).

A kedvező tapasztalatok alapján továbbra is támogatni kell a tripartit rendszer fenntartását a munkaerőpiaci eszközök alkalmazásának irányításában.

Mutatók

A rugalmas munkaidő-rendszerekben foglalkoztatottak aránya, nemenként.

16. IRÁNYVONAL

A FOGLALKOZTATÁSI FORMÁK FLEXIBILIZÁLÁSA

A saját területén minden tagállam meg fogja vizsgálni, beépíthetők-e jogszabályaik közé olyan szerződéstípusok, amelyek rugalmasabb alkalmazkodást tesznek lehetővé, tekintettel arra, hogy a foglalkoztatási formák egyre változatosabbá válnak. Azok, akik az utóbbiak keretében dolgoznak, kapjanak megfelelő biztonságot és magasabb szakmai státuszt, összhangban a vállalat igényeivel.

A Kormány jelentős szerepet szán a rugalmas foglalkoztatási lehetőségek szélesítésének, feltételei javításának. Ezért a munka világát meghatározó feltételek, elsősorban a munkajogi szabályozás módosítása szükséges, annak érdekében, hogy jogi keretet biztosítson a vállalat igényeivel összhangban álló rugalmasabb foglalkoztatási formák alkalmazásához, valamint a jelenleginél nagyobb védelmet az ilyen keretek között foglalkoztatott munkavállalóknak.

Indoklás

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk feltételezi a munkaerőpiacunk rugalmasabbá tételét. Az ún. atipikus foglalkoztatási formákban dolgozók részaránya Magyarországon az összes foglalkoztatottakon belül nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony. Ez azért okoz feszültséget, mert a hagyományos foglalkoztatás mellett az atipikus formák jelentős bővítése nagymértékben segítené a foglalkoztatási színvonal emelését, és hozzájárulna a "fekete" gazdaság szűkítéséhez is.

Korábbi kormányzati intézkedések

A Munka Törvénykönyve a hagyományos nagyvállalati munkafeltételekhez igazodóan szabályozza a munkaidő és a munkarend általános feltételeit. A munkajogi háttér nem igazodott elég gyorsan a gazdasági szerkezet átalakulásához és a munkaerőpiacon bekövetkezett változásokhoz. Nem eléggé sikerült rendezni a rugalmas munkaviszonyokhoz kötődő társadalombiztosítási, szociális stb. szolgáltatásokkal kapcsolatos jogosultsági feltételeket.

Ugyanakkor előrelépést jelentett, hogy Magyarországon 1998-ban megkezdődött a kollektív szerződések nyilvántartása. A kollektív szerződések a verseny- és közszférában foglalkoztatott munkavállalók több mint

felét érintik. E szerződések egy részében a szerződéskötők a munkarendre, a munkaidőre, a rugalmas munkaviszony egyes formáira vonatkozó helyi szabályokban is megállapodtak.

Szükséges akciók

A Munka Törvénykönyvének megkezdett, átfogó felülvizsgálatát tovább kell folytatni, és ki kell terjeszteni a munka világára vonatkozó összes jogi szabályozásra is.

A rugalmasabb foglalkoztatási formáknak megfelelő jogszabályi háttér kidolgozásának irányait az alapján kell meghatározni, hogy milyen ismérvek szerint és milyen csoportokba lehet rendezni a rugalmas jogviszonyokat, melyek az általános, tipikus munkaviszonyoktól eltérő jellemzőik, amelyek a szabályozás szempontjából megkülönböztetetten kezelendők. A csoportosítás az alábbiak szerint történhet:

- a munkaviszony tartama szerint (határozott időre létesített munkajogviszony);

- a napi munkavégzés időtartama szerint (részmunkaidőben végzett munka);

- a munkavégzés helye szerint (bedolgozói jogviszony, távmunka);

- a munkaviszony kétpólusos jellegétől való eltérés szerint (munkaerő-kölcsönzés).

A munkajogi szabályokat felülvizsgáló bizottságban a szociális partnerek közreműködése a jövőben is szükséges.

A kollektív szerződéskötésben szerzett tapasztalatokat

a jövőben is hasznosítani kell a munkajogi szabályok felülvizsgálatára irányuló kormányzati munkában.

Külön feladatot jelent a jelenlegi és várható technológiai, munkaszervezeti változásoknak megfelelően annak a körnek körültekintő meghatározása, ahol - a szociális partnerek egyetértésével - a munkaviszony, munkarend, munkaidő stb. jogi szabályozása helyettesíthető a szociális partnerek megállapodásával.

A munkajogi szabályozásnak igazodnia kell a gazdasági szerkezet változásához, valamint a statisztikai mérés akadályainak megszüntetéséhez.

Mutatók

Az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozók aránya, nemenként.

17. IRÁNYVONAL

AZ ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG ÖSZTÖNZÉSE A VÁLLALATON BELÜL

A vállalaton belüli szakismereti szint megújítása érdekében a tagállamok vállalják, hogy

felülvizsgálják azokat az akadályokat, főként az adózás területén jelenlévőket, amelyek gátolják a humán beruházásokat, továbbá gondoskodnak a vállalaton belüli képzések

adóügyi vagy más jellegű ösztönzéséről. Az érvényben lévő szabályok összességét is áttekintik abból a szempontból, hogy azok hozzájárulnak-e a foglalkoztatás útjában álló akadályok elhárításához, és kellően segítik-e a munkaerőpiac alkalmazkodását a gazdaság strukturális változásaihoz.

A Kormány célja az irányvonalban említett akadályok és a vonatkozó hazai jogszabályok folyamatos felülvizsgálata, és a felülvizsgálat eredményeitől függően a humánberuházások és a vállalaton belüli képzések, valamint a munkaerő alkalmazkodóképességének ösztönzése, illetve továbbfejlesztése.

Indoklás

A gazdaság és a munkaerőpiac 90-es évek első felében megtörtént gyors átalakulása a munkaerő képzettségével és alkalmazkodóképességével szembeni igényeket dinamikusan megnövelte. Az átalakulás ugyanakkor - elsősorban a nagyüzemeknél korábban kiépült tanműhelyek megszűnése miatt - nem kedvezett a munkaadóknál folyó képzéseknek. Jelentősen csökkent a munkaadóknak az a lehetősége, hogy saját utánpótlásukat kiképezzék. A vállalaton belüli humánberuházások, képzések kedvezőtlen tendenciája csak az utóbbi években kezdett megváltozni. A már beindult kedvező folyamatokat azonban tovább kell erősíteni, mert a munkaerő felkészültsége, alkalmazkodóképessége alapvető feltétele az EU-hoz történő sikeres csatlakozásnak.

Korábbi kormányzati intézkedések

A megtett intézkedések közül alapvető jelentőségű, hogy a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészéből, valamint a foglalkoztatási alaprészéből a képzési támogatások széles rendszere épült ki. A szakképzési alaprészből az alapképzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére irányuló beruházásokra pályázat útján támogatások nyerhetők el. A szakmunkástanulók képzési feltételeinek javítását szolgálja az a szabályozás, amely szerint a fizetendő szakképzési hozzájárulás 75%-áig költséget számolhat el az a vállalkozás, amely csoportos gyakorlati képzés feltételeit biztosítja a szakmunkástanulók számára. A szakképzési hozzájárulás egy része felhasználható a vállalaton belüli humánerőforrás-fejlesztésre.

A foglalkoztatási alaprészből képzési támogatás nemcsak a munkanélkülieknek, hanem a munkanélküliséggel veszélyeztetetteknek is nyújtható. Ezáltal az alaprész nagy szerepet játszik abban, hogy a vállalaton belüli átképzésekkel is javuljon a munkaerő alkalmazkodóképessége, és megelőzhetők legyenek az elavult képzettség miatti elbocsátások.

Az adótörvények is elősegítik a foglalkoztatás növelését és a szakképzettség megszerzését. Így a személyi jövedelemadó törvény szerint adózó vállalkozók, valamint a legfeljebb 20 fő alkalmazottat foglalkoztató társas vállalkozások - ha legalább 50%-ban megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatnak - személyenként havi 3 ezer

forinttal csökkenthetik bevételeiket. Emellett a szakképzésre vonatkozó kedvezményeket a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint adózó gazdálkodó szervezetek is létszámkorlát nélkül vehetik igénybe. A szakképző iskolai tanulóval kötött, jogszabályban meghatározott szerződés alapján személyenként havi 6 ezer forinttal csökkenthetik a bevételüket. Ha sikeres szakvizsgát tett tanulót, valamint korábban munkanélküli személyt foglalkoztatnak - a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon keresztül - a befizetett társadalombiztosítási járulék összegével is csökkenthetik a bevételt.

Az Aktív Foglalkoztatási Célelőirányzatból nyújtott támogatásokkal az új munkahelyek teremtése, a meglévők megőrzése különösen a foglalkoztatási szerkezet átalakításával érintett térségekben segíthető. A támogatást gazdasági társaságokon kívül egyéni vállalkozók is igényelhetik, beruházási és képzési költségeikre egyaránt. A Célelőirányzatból a beruházásokhoz kötődő képzések támogatása elérheti a költségek 100%-át, amelyet a kedvezményezett munkaadó vissza nem térítendő formában kaphat meg. E támogatás a munkahelyteremtéshez és a munkahelymegőrzéshez kapcsolódó képzések esetében egyaránt segítette a munkavállalók alkalmazkodóképességének javulását.

Szükséges akciók

A jelenleg érvényben lévő szabályozási elemeket - esetleg kisebb módosításokkal - továbbra is fenn kell tartani. Az esetleges módosításoknak azt kell szolgálniuk, hogy a támogatások az Európai Unió előírásainak is megfeleljenek.

Az érvényes adókedvezmények és támogatások rendszerének eredményességét azonban folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és értékelni kell. A szükséges korrekciókról, új támogatási elemek bevezetéséről ezen vizsgálatoktól függően kell dönteni.

IV. PILLÉR: AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG POLITIKÁJÁNAK MEGERŐSÍTÉSE

18. IRÁNYVONAL

A FÉRFIAK ÉS NŐK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉNEK ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYESÍTÉSE

A nők még mindig sajátos problémákkal küzdenek a munkaerőpiacra jutásban, a karrier építésében, a keresetek alakulását és a munka, illetve család összeegyeztetését illetően. Ezért igen fontos többek között:

- Annak a biztosítása, hogy a női munkanélküliek az összes munkanélküli arányához képest lehessenek aktív munkaerőpiaci intézkedések alanyai.

- Az adó- és ellátási rendszerek ösztönzést gátló elemeinek minden lehetséges módon való csökkentése, a női munkaerő-kínálatra gyakorolt negatív hatásuk miatt.

- Új vállalkozás létrehozása, illetve a vállalkozóvá válás elé gördített akadályok megszüntetése.

- Annak a biztosítása, hogy a nők rugalmas munkavégzési formák előnyeiben részesedhessenek.

Ennek érdekében a tagállamok:

a négy pillér végrehajtásának megközelítését a nemek viszonylatában fogják áttekinteni. Az ilyen megközelítésben elért fejlődés kielégítő értékelésének érdekében a tagállamoknak megfelelő adatgyűjtő rendszert és eljárásokat kell kiépíteniük.

A Kormány a statisztikai rendszer jelenlegi helyzetének ismeretében nem tűzheti ki célul, hogy a négy pillér végrehajtását nemenként értékeli, de az ez irányú megalapozó szakértői munkálatok megkezdését szükségesnek tartja.

Hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának előkészítése megköveteli, hogy az Unió gyakorlatának megfelelően a hazai statisztikai rendszer is képes legyen a foglalkoztatási adatok megfelelő részletezettségben való szolgáltatására és elemzésére. Erre azért is szükség van, mert a foglalkoztatáspolitikai támogatásokat és programokat célzottabbá, ezáltal eredményesebbé lehetne tenni, ha a megcélzott réteg sajátosságait - beleértve a nemek szerinti sajátosságokat is -, valamint speciális igényeit jobban figyelembe véve indulnának a különböző akciók.

Korábbi kormányzati intézkedések

A közelmúltban megjelent a "Jelentés a nők és férfiak helyzetéről Magyarországon" című kiadvány, amely a jelenleg elérhető statisztikai adatokat közli. Ez az adatközlés az Európai Unió tapasztalatait figyelembe véve került összeállításra.

A statisztikai adatszolgáltatásunk már ma is sok tekintetben felkészült a nők és férfiak munkaerőpiaci helyzete megítélésének elemzésére, azonban szervezett formában az adatok ilyen szempontból való elemzése ez idáig nem megoldott.

Szükséges akciók

AZ EU igényeinek megfelelően tovább kell fejleszteni a statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozást. Ehhez a szakértői előkészítő munkálatokat már ez évben meg kell kezdeni. A munka célja olyan mutatószám-rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy az irányvonalak teljesítésében való előrehaladás nemenkénti bontásban is mérhető legyen.

19. IRÁNYVONAL

CSÖKKENTENI KELL A MUNKAERŐPIACI HELYZET TEKINTETÉBEN MUTATKOZÓ NEMENKÉNTI KÜLÖNBSÉGEKET

A tagállamoknak és a szociális partnereknek az egyenlő esélyek iránti elkötelezettségüket úgy kell kifejezésre juttatniuk, hogy elősegítik a nők magasabb foglalkoztatási arányát. Arra is figyelmet kell fordítani, hogy mennyire nagy aránytalanságok vannak az egyes gazdasági szektorokban, foglalkozásokban a női és férfi munkavállalók előfordulási gyakoriságában. Javítani kell a nők karrierépítési lehetőségeit. A tagállamok:

megkísérlik csökkenteni a férfiak és nők munkanélküliségi arányának különbségét, mégpedig úgy, hogy aktívan támogatják a női foglalkoztatás bővülését, továbbá olyan intézkedéseket hoznak, amelyek megfordítják a nők alulreprezentált jelenlétét egyes gazdasági szektorokban vagy foglalkozási ágakban. Pozitív lépéseket tesznek annak érdekében, hogy azonos munkáért azonos bért kapjanak, hasonló értékű munkát végezhessenek, és megszűnjenek a férfi és női bérek közötti különbségek. A tagállamok a nők előrehaladása érdekében fokozott mértékben alkalmaznak intézkedéseket.

A Kormány célja - a súlypontokat érintően - részben eltér az Unióban megfogalmazottaktól. A munkanélküliségi mutatók szempontjából a nők jobb helyzetben vannak, mint a férfiak. Ugyanakkor egyes szakmákban alulreprezentáltak és a családban jelentkező többletterheik miatt nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a munkaerőpiacon. Esetenként a bérek tekintetében és a munkaerő-felvételeknél is megnyilvánulnak diszkriminációs tendenciák. Ebből következően a cél a férfiak és nők kiegyensúlyozott jelenlétének biztosítása egyes foglalkozásokban és szakmákban, valamint az esetenként megnyilvánuló diszkriminációt megszüntető jogi környezet és társadalmi feltételek kialakítása.

Indoklás

A nők munkaerőpiaci helyzetének megkülönböztetett javítását az alábbiak indokolják:

Az aktív kereső nők aránya jelentősen visszaesett, a nem-foglalkoztatottak (inaktívak, eltartottak, munkanélküliek) száma ugrásszerűen megnövekedett. A hazai nők munkavállalása a fejlett piacgazdaságok szintje alatti, azonban a ledolgozott munkaidő volumenét tekintve nálunk magasabb foglalkoztatottságot jelent az összehasonlításba vont országokénál, mivel nálunk nem jelentős a részmunkaidős foglalkoztatás.

A munkanélküli férfiak száma az utóbbi időben csökken, a nőké szintén. Számítani kell azonban arra, hogy az államháztartási és közigazgatási reform keretében meghirdetett racionalizálás rontja a nők eddigi jobb munkahelymegtartó képességét.

Azonos munka elvégzése esetén a férfiaknál tapasztalható kereseti előny - a kereseti olló szűkülése ellenére is - továbbra is mutatkozik.

Hazánkban kialakult hagyományok szerint a családok életében a nők szerepvállalása hangsúlyosabb, ezért esetükben gyakoribb a hosszabb távollét után történő visszatérés a munkaerőpiacra, mely az esetek jelentős részében problémákat hoz a felszínre.

A munkahely és a család igényeinek egyeztetése és együttes kielégítése fizikailag és lelkileg is nagy megterheléssel jár. A munkaerőpiacon a nők egyes csoportjai (pl. szülőképes korú gyermektelenek, többgyermekesek,

idősebb nők) foglalkoztatásával kapcsolatosan diszkrimináció is megfigyelhető.

Korábbi kormányzati intézkedések

A munkaviszonyra vonatkozó szabály a fiatalkorút, a terhes nőt, a kisgyermekes anyát/szülőt munkajogi védelemben részesíti, illetve munkaidő-kedvezményt biztosít részükre.

A szülő és a munkavállalói szerep összehangolása szempontjából különösen fontos a gyermekgondozási szabadságról visszatérő szülő (többségben anya) harmonikus visszailleszkedésének elősegítése, ezért az újból munkába álló szülőt a munkajog fokozottan védi. A gyakorlatban azonban ez a védelem gyakran csak formális.

Az állampolgárok figyelmének felkeltése, aktivitásának növelése érdekében a Szociális és Családügyi Minisztérium ingyenes jogi tanácsadást indított a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés orvoslására és megelőzésére. Tapasztalatok szerint élénk az érdeklődés a gyesről visszatéréssel kapcsolatban, valamint a bérbeli hátrányos megkülönböztetést érintően.

Több olyan aktív támogatási eszköz és program működik, amely kifejezetten a nők, illetve a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci esélyeit növeli. Ilyenek: a nők munkában maradását biztosító részmunkaidős foglalkoztatás, a nők munkába helyezését támogató részmunkaidős foglalkoztatási program, valamint a távmunka program. E programok azonban parciális hatásúak, érdemi javulást ez ideig nem eredményezhettek.

Képzést indítottak a munkaügyi felügyelők és szakszervezeti vezetők részére, az esélyegyenlőség munkahelyi megvalósulásának elősegítésére.

Szükséges akciók

A nők támogatására indított kísérleti foglalkoztatási, képzési programokat ki kell értékelni, és ezt követően kell dönteni a szélesebb körű elterjesztésükről. A programok továbbfejlesztésénél kiemelten kell törekedni a gyerekes anyák, valamint a nyugdíjkorhatár közelében lévők munkaerőpiaci esélyeinek növelésére.

A diszkrimináció megszüntetése érdekében a meglévő jogi szabályozást szigorúbbá kell tenni, valamint a jogi eszközöket, szankciókat szélesebb körben és demonstratív módon (pl. próbaperek, munkaügyi ellenőrzés) kell alkalmazni.

Szükséges, hogy a szociális partnerek is tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a nők foglalkoztatási struktúrájának pozíciója javuljon, azonos munkáért azonos bér elv érvényesüljön.

Mutatók

- Férfi-női munkanélküliségi ráta alakulása.

- Férfi-női foglalkoztatási mutatók.

- Férfiak és nők koncentrációja tevékenységi és foglalkoztatási csoportok szerint.

- Női keresetek aránya a férfiak keresetének százalékában, az összehasonlítható munkakörökben.

20. IRÁNYVONAL

A MUNKAHELYI ÉS CSALÁDI KÖTELEZETTSÉGEK HARMONIZÁLÁSA

A munkaviszony megszakításával, a szülési szabadsággal, a részmunkaidős foglalkoztatással és a rugalmas munkaidő-beosztással kapcsolatos intézkedések, amelyek mind a munkáltatók, mind a munkavállalók érdekeit szolgálják, különös fontossággal bírnak úgy a nők mint a férfiak számára. A kérdéskörrel kapcsolatos különböző direktívák és a szociális partnerekkel kötött megállapodások bevezetését fel kell gyorsítani és ezek végrehajtását rendszeresen figyelemmel kell kísérni. Biztosítani kell a megfelelő gyermekgondozási szolgáltatásokat, illetve az eltartott családtagok gondozását annak érdekében, hogy a nők és férfiak egyaránt beléphessenek a munkaerőpiacra, és folyamatosan ott tudjanak maradni. Ebben a tekintetben a családi felelősségben való egyenlő részesedés rendkívüli jelentőséggel bír. Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a tagállamok és a szociális partnerek:

olyan programokat dolgoznak ki és vezetnek be, amelyek támogatják a családbarát politikát, beleértve a megfizethető, elérhető és magas színvonalú gyermekgondozási szolgáltatásokat, az egyéb eltartottak és hozzátartozóik által igényelt szolgáltatásokat, továbbá a szülői és egyéb szabadságokat.

A Kormány célja a családok jólétének növelése, melynek eléréséhez a munkavállalás és a családi kötelezettségek összehangolását biztosító intézkedések bevezetése, illetve elterjesztése, ilyen tartalmú programok működtetése is szükséges. Az irányvonalban megfogalmazott, a szolgáltatások fejlesztésére és a szülői szabadságok feltételrendszerére vonatkozó feladatok megoldását ezekkel a programokkal kell segíteni.

Indoklás

A munkahelyi és családi kötelezettségek jobb összehangolására tett intézkedések - nemzetközi tapasztalatokkal is alátámasztva - javítják a dolgozók motiváltságát, ragaszkodását munkahelyükhöz, és hozzájárulnak a hatékonyság növeléséhez, a családok élethelyzetéből fakadó gondok zökkenőmentesebb megoldásához.

Magyarország több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amelyekkel jogi kötelezettséget vállalt a családok helyzetének javítására, ezek közül kiemelendő "Az Emberi Jogok Európai Egyezménye" és az "Európai Szociális Charta".

Korábbi intézkedések

A Kormány több olyan intézkedést tett, amely a családok élethelyzetét javítja: például visszaállította a családi pótlékra, a gyermekgondozási segélyre való alanyi jogosultságot, valamint a gyermekek utáni adókedvezményt, bevezette a lakásépítés utáni részleges ÁFA-visszaigénylést, csökkentette a fiatal házasok első lakásvásárlási illetékét.

A Kormány a családpolitikai intézkedéseiről a Nemzeti Családpolitikai Koncepcióban rendelkezik. A koncepció felsorolja a családpolitika megvalósításának legfontosabb eszközeit és intézményeit, megjelöli ezek fejlesztési irányait. Legfontosabb feladatai között fogalmazza meg a gyermeknevelés anyagi támogatását, a gyermeknevelés és a munkavállalás összehangolásának elősegítését, az otthonteremtés támogatását, a családokat segítő szolgáltatások bővítését. Kiemelten foglalkozik a fokozott törődést igénylő családok - például fogyatékos gyereket nevelő családok, a roma családok, a munkanélküliek - családtagjainak a támogatásával.

A családpolitikai célú szolgáltatások közül a gyermekintézmények (bölcsődék, óvodák, napközik) kiépítettsége és hozzáférhetősége meghaladja a nálunk fejlettebb országok színvonalát. Családsegítő központok, gyermekjóléti alapellátást biztosító gyermekintézmények működnek, illetve megkezdődött a helyettes-szülői hálózat, valamint a családi napközik kiépítése.

A gyermeknevelés anyagi támogatásai közül kiemelendők: az adókedvezmények, a gyermekvédelmi támogatás, családi pótlék (iskoláztatási támogatás), a természetbeni juttatások (a közlekedés támogatása, a közgyógyellátás, az üdültetés, a tankönyvvásárláshoz adott támogatás, az iskolai étkeztetés stb.), az egészség- és nyugdíjbiztosítás keretében nyújtott támogatások.

A gyermeknevelés és a munkavállalás összehangolása érdekét szolgálják a gyermekek gondozásával összefüggő kedvezmények és támogatások: a szülési és a gyermekgondozási szabadság, a gyed, a gyes, a gyet.

Tapasztalatok szerint a munkavállalási és a családi szerepek összehangolását szolgálják a különböző rugalmas foglalkoztatási formák (a részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunka, alkalmi munkavállalói könyv bevezetése, a bedolgozói rendszer működtetése) elterjesztésére indított programok.

Szükséges akciók

Továbbra is fontos feladat a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának elősegítése. Ezért részben az előzőekben említett elmúlt évi akciók folytatásával, részben új akciók indításával indokolt a részmunkaidős és más rugalmas foglalkoztatási formák elterjedését ösztönözni, a munkavállalást a "családbarát foglalkoztatás" népszerűsítésével, a munkahelyi diszkriminációval szembeni határozottabb fellépéssel elősegíteni. Ennek megfelelően elsősorban:

- a "családbarát" foglalkoztatás érdekében rugalmas munkavégzést segítő programok indítása szükséges, valamint újabb intézkedések bevezetése (pl. a munkaerő-kölcsönzés törvényi szabályozása, a bedolgozói rendszer korszerűsítése) indokolt,

- a szülők munkavégzését segítő gyermekintézmények ellátásának színvonalát meg kell őrizni, illetve a hálózat bővítésének feltételeit meg kell vizsgálni,

- a család tagjainak gondozását házi gondozás és ápolás fejlesztésével, támogatási kör kiszélesítésével (pl. ápolási díj alanyi jogon történő biztosítása, ápolási díj melletti részmunkaidős foglalkoztatás lehetővé tétele) segíteni kell, családi napközi, valamint házi betegellátó szolgáltatás kísérleti jellegű beindítása szükséges több önkormányzat együttműködésével,

- külön program indítása szükséges azon munkanélküliek esetében, akik olyan családban élnek, ahol több személy is munkanélküli,

- fontos a családbarát akcióprogram indítása: a munkaadókkal, kamarákkal, szakszervezetekkel feltételrendszer kidolgozása, véleményezése a "CSALÁDBARÁT MUNKAHELY" díj első meghirdetéséhez, auditáló rendszer kidolgozása és működtetése a további évek családbarát munkahely díj kiosztásának jobban a munkahelyekre szabott, együttműködésben kialakított feltételeinek megállapításához,

- a részmunkaidős foglalkoztatást a társadalombiztosítási jogszabályok ösztönző átalakításával, a gyesen, gyeden lévő nők számára is támogatni kell.

21. IRÁNYVONAL

A MUNKAERŐPIACRÓL HOSSZABB IDEIG TÁVOL MARADÓK BEILLESZKEDÉSÉNEK ELŐSEGÍTÉSE A MUNKA VILÁGÁBA

Azok, akik hosszabb szünet után próbálnak visszakerülni a munkaerőpiacra, idejétmúlt készségekkel rendelkezhetnek, és nehézségekbe ütközhet a képzésük. Ezentúl az adó- és ellátási rendszer is ösztönzést gátló hatású lehet. A tagállamok:

különös figyelmet szentelnek azon nőknek és férfiaknak, akik hosszabb megszakítás után fontolgatják a

keresőmunkába való visszatérésüket, és ennek érdekében megvizsgálják azokat az intézkedéseket, amelyekkel fokozatosan ki lehet küszöbölni a visszatérést gátló akadályokat.

A Kormány célja segíteni azokat, akik hosszabb megszakítás után szeretnének visszatérni a munka világába.

Indoklás

A hazai munkanélküliségre jellemző, hogy a munkanélkülieken között - nemzetközi összehasonlításban is - túlságosan magas a hosszú ideig munka nélkül lévők aránya. Ennél is nagyobb foglalkoztatáspolitikai gond, hogy a népesség gazdasági aktivitása rendkívül alacsony, a keresők és eltartottak aránya kedvezőtlen. Mindezek miatt különösen indokolt segíteni azokat az inaktívakat, tartós munkanélkülieket és a munkából családi vagy más ok miatt hosszabb időre kiszakadókat, akik szeretnének visszakerülni a munkaerőpiacra.

Korábbi kormányzati intézkedések

A hosszú időtartamú távollét után a munkába való ismételt bekapcsolódást a Kormány elsősorban az új munkahelyek létrehozásának ösztönzésével, a tartós munkanélküliek foglalkoztatásához adott bértámogatással és a munkaerőpiaci képzési (továbbképzés, átképzés) feltételek javításával segítette. Idetartoznak azok az intézkedések is, amelyek a munkaerő alkalmazkodási képességének javítására, továbbá azok is, amelyek a "fekete" munkavégzés visszaszorítására irányultak. Végső soron mindazok az intézkedések, amelyek a foglalkoztatási színvonal már megkezdődött növekedését eredményezték, egyúttal az irányelvekben foglaltak megvalósítását is segítették. Különösen fontos e tekintetben, hogy a Kormány a közelmúltban megkezdte a foglalkoztatási közterhek mérséklését, amely a munkaerő-kereslet alakulására kedvezően hatott, és javította a tartósan távollévők visszakerülését esélyeit is.

A gyermekgondozási szabadság lejárta után állásukat vesztett nők visszatérését eredményesen segítheti a közelmúltban elfogadott "A nők reintegrálása a munka világába" című program is, amely a nők alkalmazkodóképességét növelő képzési program keretében kíván segítséget nyújtani.

Szükséges akciók

A 2000. évben fenn kell tartani a felsorolt szabályozási kedvezményeket, és továbbra is biztosítani kell az elmúlt években működtetett támogatásokat. Keresni kell ugyanakkor azokat a módszereket, eljárásokat, amelyek révén fokozottabban el lehet érni a munkaképes, de jelenleg inaktív állományban lévő, dolgozni akaró személyeket, beleértve a tartósan "fekete" munkát végzőket is.

"A nők reintegrálása a munka világába" című program keretében ki kell dolgozni a nők munkaerőpiaci alkalmazkodóképességét növelő speciális képzési programot, ki kell dolgozni a szükséges oktatási anyagokat, és meg kell kezdeni a multiplikátorok képzését.

A statisztikai rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó munkálatok keretében vizsgálni kell annak lehetőségeit,

hogyan lehetne feltárni a munkaerőpiachoz kötődő inaktívak munkaerőpiaci jellemzőit (nem, kor, iskolai végzettség, településtípus, családi állapot) annak érdekében, hogy ezekhez jobban igazodó, rétegekre szabott reintegrációs programok indulhassanak.

C)

1. A Kormány szükségesnek tartja, hogy készüljön intézkedési terv a 2000. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvekben megjelölt akciók végrehajtására. Az intézkedési tervben külön-külön kell meghatározni az egyes tárcákra háruló feladatokat, évenkénti ütemezéssel szerepeltetve a 2001. és 2002. évekre is áthúzódó akciókat.

Felelős: gazdasági miniszter

Határidő: 2000. július 31.

2. A Kormány felkéri a gazdasági minisztert, hogy a 2001. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek készítése során számoljon be az ez évi irányelvekben (NFAT) megfogalmazott feladatok teljesítéséről is.

Felelős: gazdasági miniszter

Határidő: 2001. március 31.

3. A Kormány szükségesnek tartja, hogy az irányvonalakhoz kapcsolódó mutatók, indikátorok kialakítása, pontosítása érdekében az érintett tárcák, valamint a KSH részvételével bizottság jöjjön létre, amelynek fő feladata a munkaügyi statisztikai rendszer irányvonalakhoz kapcsolódó mutatószámainak EU-konform továbbfejlesztése.

Felelős: gazdasági miniszter

Közreműködő: Miniszterelnöki Hivatalt vezető

miniszter

oktatási miniszter

pénzügyminiszter

szociális és családügyi miniszter

Központi Statisztikai Hivatal elnöke

Határidő: 2000. június 30.

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök

Függelék

Fontosabb munkaerőpiaci fogalmak

Teljes foglalkoztatottság: a teljes foglalkoztatottság értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy mindazon munkavállalási korú állampolgárok, akik munkát szeretnének vállalni, ezt minél kisebb kompromisszumokkal tehessék meg, miközben a munkanélküliségi ráta néhány százalékos értéket mutat.

Aktív kereső: a keresőtevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező, vállalkozásoknál, intézményeknél főállású munkaviszony keretében alkalmazásban álló személy, a szövetkezeti és a társas vállalkozás tagja, az egyéni vállalkozó, a segítő családtag (a mezőgazdasági segítő családtag esetében az, aki az év folyamán legalább 90 napot dolgozott), az alkalmi munkás, a napszámos. Nem tartozik az aktív keresők közé a nyugdíja mellett dolgozó és a gyermekgondozási ellátásban részesülő személy.

Alkalmazott: az, a munkaerő felmérésben (KSH, MEF) megkérdezett 15-74 éves személy, aki a megfigyelt héten vállalkozással, költségvetési, társadalombiztosítási, illetve nonprofit szervezettel munkaviszonyban vagy bedolgozói jogviszonyban állt, illetve azoknál szóban vagy írásban történt megállapodás alapján munkát végzett (ILO /Nemzetközi Munkaügyi Szervezet/ definíció).

Foglalkoztatott: az, a munkaerő felmérésben megkérdezett 15-74 éves személy, aki a megfigyelt héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától átmenetileg (betegség, szabadság, gyes, gyed, sorkatonai szolgálat stb. miatt) volt távol (ILO definíció).

Gazdaságilag aktív népesség: a foglalkoztatottak és a munkanélküliek (azaz a munkát végzők és a munkavégzésre rendelkezésre állók) együttes száma.

A hazai munkanélküliségi helyzet kétféle munkanélküliségi (abszolút) számmal és két - számszakilag eltérő - rátával jellemezhető.

Az egyik mutató az ún. ILO munkanélküliségi szám. Ehhez a KSH 1992 óta negyedévente mintegy 65 ezer 15-74 év közötti személyt kérdez meg aktuális munkaerőpiaci helyzetéről. Közülük az alábbiak minősülnek munkanélkülinek:

Munkanélküli: az a munkaerő felmérésben megkérdezett 15-74 éves személy, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt, aktívan keresett munkát a kikérdezést megelőző négy hétben, rendelkezésre áll, azaz munkába tudna állni két héten belül, illetve már talált munkát, ahol 30 napon belül dolgozni kezd.

Munkanélküliségi ráta: a 15-74 éves munkanélküliek száma a 15-74 éves gazdaságilag aktív (foglalkoztatott és munkanélküli) népesség százalékában.

A másik mutató az Országos Munkaügyi Kutató és Munkaügyi Módszertani Központ (OMKMK) ún. regisztrált munkanélküliségi száma. A regisztrált munkanélküliek száma olyan adminisztratív nyilvántartásból származó adat, ami azt mutatja, hogy a munkaügyi szervezet - a hozzá fordulók közül - egy adott időben hány főt tart nyilván állásnélküliként (a nyilvántartás a 80-as évek vége óta létezik). Az OMKMK szerint az alábbiakban határozható meg a munkanélküliek fogalma:

Regisztrált munkanélküliek: a regisztrált állást keresők közül azok, akik

- munkaviszonnyal nem rendelkeznek, nem nyugdíjasok, nem tanulók,

- foglalkoztatást elősegítő támogatásban (átképzés, közhasznú foglalkoztatás, bértámogatás stb.) nem részesülnek,

- munkát, állást vagy önálló foglalkoztatást keresnek és a munkavégzésre, tehát az adódó állás elfogadására rendelkezésre állnak.

Munkanélküliségi ráta: a regisztrált munkanélküliek tárgyhavi záró létszáma az előző év január 1-jei gazdaságilag aktív népesség (foglalkoztatottak és munkanélküliek együtt) százalékában.