EH 1999.20 Nem valósul meg ajándékozás akkor, ha a bérlő az önkormányzati bérlakását a leszármazója részére úgy vásárolja meg, hogy holtig tartó haszonélvezeti jogát fenntartja és a kedvezményes vételárat a leszármazó fizet. [Ptk. 579. § (1) bek., 582. § (1) bek., 32/1969. (IX. 30.) Korm. r. 5. § (2) bek.]
A felperes felajánlotta tanácsi bérlakása megvásárlásának lehetőségét tőle külön élő gyermekének, az alperesnek. Az alperes 1989. január 5-én 78700 forint kedvezményes vételárért megvásárolta a magyar államtól a felperes budapesti tanácsi bérlakását a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
Az elsőfokú bíróság a felperes ajándék visszakövetelése iránti keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes a perbeli lakásingatlan tulajdonjogát nem ingyenes ajándékozási, hanem visszterhes adásvételi szerződés alapján szerezte meg, ajándékozás hiányában pedig az ajándék tárgyának visszakövetelésére nem kerülhet sor.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli lakásingatlan 7/8 részilletőségének tulajdonjoga ajándék visszakövetelésének a jogcímén a felperes javára nyerjen bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba, a felek között az ilyen módon létrejött 7/8-1/8 arányú közös tulajdont pedig megszüntette akként, hogy az alperes 1/8 tulajdoni illetőségét 25000 forint ellenérték fejében a felperes tulajdonába adta. A másodfokú ítélet indokolása szerint téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja abban, hogy a peres felek között ajándékozás nem történt, hiszen a felperes elővásárlási joga folytán a saját vagyona rovására ingatlanhoz juttatta az alperest. Az ajándék tárgya a haszonélvezettel terhelt lakás vásárláskori forgalmi értéke (925000 forint), amelyből az alperes az általa megfizetett 127500 forintnak megfelelő tulajdoni hányadot szerzett meg azzal, hogy őt illetik meg az egyösszegű teljesítéshez kapcsolódó kedvezmények is. Az alperes által kifizetett 127500 forintos vételár az ingatlan egészhez viszonyított 1/8 tulajdoni hányadának felelt meg. E tulajdoni hányadot az alperes visszterhesen szerezte meg, azt tehát a felperes nem követelheti vissza. A fennmaradó 7/8 tulajdoni illetőségre mint ajándékra azonban az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-a (1) bekezdésében írt feltételei azonban fennállnak, a felperesnek ugyanis a lakásra létfenntartása érdekében szüksége van.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perbeli lakás megvételére az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes elővásárlási joga folytán került sor. Helyesen foglalt állást a jogerős ítélet abban, hogy az állami, illetőleg az önkormányzati tulajdonú lakásnak az abban bennlakó bérlő által a leszármazó részére az említett jogszabály alapján történő megvásárlása a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ajándékozás törvényi tényállásának felel meg. Nem valósul meg azonban a bennlakó bérlő általi megvásárlás ténye és ebből következően a bérlő általi ajándékozás sem akkor, ha egyrészt a vételárat nem maga a bérlő, hanem az ingatlan tulajdonjogát ténylegesen megszerző leszármazója egyenlíti ki, másrészt ha a bennlakó bérlő a bérleti jogviszonyból eredő lakáshasználati jogosultságát a lakás leszármazója által történő megvásárlása ellenére is változatlanul fenntartja.
A lakás alperes általi megvételére nem vitásan kedvezményes vételár kikötése mellett került sor. A lakás tényleges forgalmi értéke és a kikötött vételár közötti különbözet egyrészt nem a bérlő vagyona terhére történő juttatást valósított meg, másrészt pedig e juttatás nyújtására nem ingyenesen, hanem a lakáshasználat változatlan feltételekkel történő biztosításának a vevő által törénő átvállalása fejében, tehát visszterhesen került sor. Önmagában a bérlőt megillető elővásárlási jog pedig - forgalomképesség, illetőleg a vételár befolyásolására való képesség hiányában - vagyoni értéket nem képvisel.
Nem valósult meg tehát a felperes vagyonának a terhére történő ajándékozás az alperes javára azáltal, hogy az alperes a perbeli önkormányzati bérlakást a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten a saját pénzeszközeinek a felhasználásával vásárolta meg, ezért fogalmilag kizárt az ajándéknak az ajándékozó által a Ptk. 582. §-án alapuló visszakövetelése sem. (Pfv.II.21.892/1997. sz.)