EH 2006.1539 A műszakpótlékra való jogosultság feltételeinek fennállása megállapítható, ha a munkáltató nyitvatartási ideje lényegesen meghaladja a munkavállalók napi munkaidejét, és ezért a munkavállalók munkájukat részben egymást követő időben végzik úgy, hogy az egyes műszakok részben egymással egybeesnek, továbbá a műszakbeosztás hetenként változik [Mt. 117. § (1) bek. e) pont].
A felperesek módosított keresetükben 2002. február 10-étől 2004. június 30-áig terjedő időszakban, 25 hónapra minden második hetet figyelembe véve délután 14 óra és 19 óra közötti időtartamra délutáni műszakpótlék megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek az alperes áruházában álltak alkalmazásban többségében napi 6 vagy 7 órás részmunkaidőben, illetve 8 órás munkaidőben dolgoztak. Az áruház nyitvatartási ideje hétfőtől péntekig 9 órától 19 óráig tartott. A napi hat órás munkaidőben foglalkoztatottak egyik héten délelőtt 9 órától délután 15 óráig, a másik héten délután 12 órától 18 óráig, a napi hét órás munkaidővel alkalmazottak egyik héten délelőtt 9 órától 16 óráig, a másik héten 12 órától 19 óráig, a napi nyolc órás munkaidőben foglalkoztatottak az egyik héten délelőtt 9 órától 17 óráig, míg a másik héten délelőtt 11 órától 19 óráig dolgoztak.
A 2004. július 1-jén kötött kollektív szerződés szerint, ha a munkavállaló beosztása rendszeresen (naponta vagy hetente) változik, akkor megvalósul a többműszakos munkavégzés; ha a második műszakjának legalább a fele részét 14 óra után dolgozza le, a 14 óra utáni rész délutáni műszaknak minősül. A felpereseknek e megállapodást követően az alperes 2004. július 1-jétől délutános műszakpótlékot fizetett.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a felperesek munkavégzése nem minősült többműszakos munkavégzésnek. A felperesek heti váltásban a lépcsőzetes munkakezdésre tekintettel eltérő időszakban teljesítették napi munkaidejüket, azonban az nem volt megállapítható, hogy egy napon belül egymást váltva végezték azonos tevékenységüket; ún. "ölelkezési idő" volt megállapítható, mialatt a munkaidejük egy részében együtt végezték tevékenységüket, nem egy napon belül egymást váltva.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a felperesek javára az igényelt műszakpótlék megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogi következtetéssel azonban nem értett egyet. Az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontjában szereplő feltételeket a másodfokú bíróság a 93/104/EK irányelv 2. cikkének 5. pontja alapján értelmezte. Megállapította, hogy megvalósult az a feltétel, hogy a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét. A másik feltétel, hogy a munkavállalók időszakonként rendszeresen végezzék azonos tevékenységüket, szintén megvalósult, a felperesek hetenként váltott műszakban dolgoztak, egyik héten délelőttös, másik héten délutános beosztással végezték munkájukat. A harmadik törvényi feltétel fennállását is megállapította, mivel a munkavállalók egy bizonyos időbeosztás szerint ugyanazon a munkahelyen akként váltották egymást, hogy az alperes a két műszakot ún. ölelkező műszak módjára váltotta. A felpereseknek így hetente különböző időben kellett munkát végezniük, egyik héten délelőtt, a másik héten pedig délután. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a harmadik feltételt nem az irányelvvel összhangban, hanem leszűkítve értelmezte. Minthogy az alperes a felperesenként kimunkált műszakpótlék összegét elfogadta, így a megyei bíróság azt a felperesek részére megfizetni rendelte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek eltérő megállapodása, illetve kollektív szerződés hiányában a felperesek munkarendje nem minősült többműszakos munkarendnek, csupán a lépcsőzetes munkakezdésre tekintettel eltérő időszakban teljesítették napi munkaidejüket. A műszakpótlékra jogot adó eltérő megállapodás csak 2004. március 19. napján jött létre. Jogszabálysértőnek tartotta, hogy a megyei bíróság a 93/104/EK tanácsi irányelvet közvetlenül alkalmazta. Az a tény, hogy a két csoport munkaideje átfedésben volt egymással, nem teszi megállapíthatóvá, hogy többműszakos munkarend alapján végeztek volna munkát, naponta egymást nem váltották.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint mivel az alperes nyitvatartási (üzemelési) ideje (9 órától 19 óráig) a napi teljes munkaidőt meghaladta, a felperesek hetenként változó munkaidő beosztásban úgy dolgoztak, hogy az egyik héten a munkaidejük nagyobb része a délelőtti műszak idejére (9-14 óra), másik héten a munkaidejük nagyobb része a délutáni műszak idejére (14-19 óra) esett. Az ilyen módon nagyobbrészt délelőtt, illetve nagyobb részt délután munkát végzők munkaideje részben egy időre esett.
Az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontja szerint többműszakos a munkarend, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók időszakosan rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket. Ez a szabályozás összhangban áll a jogerős ítéletben hivatkozott 93/104/EK irányelv 2. cikk 5. pontjával (illetve az annak helyébe lépett 2003/88/EK irányelv 2. cikk 5. pontjával).
Az irányadó tényállás és az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontja alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet a felperesek munkarendjét jogszabálysértés nélkül minősítette többműszakos munkarendnek.
Az alperes napi nyitvatartási ideje lényegesen meghaladta a felperesek munkaidejét, ezért a munkájukat egymást követő időben, egymást váltva is végezték attól függetlenül, hogy az egyes műszakok részben egymással egybe is estek. A felperesek műszakbeosztása hetenként változott. Fennállt tehát esetükben a rendszeresen váltakozó, és hetenként eltérő időben történő munkavégzéssel együtt járó, az életvitelt kedvezőtlenül érintő helyzet, amelyet a műszakpótlék hivatott ellentételezni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.