BH 1997.5.260 A munkaügyi perre nem tartozik a társasági határozat felülvizsgálata és esetleges hatályon kívül helyezése. A munkaügyi perben a munkavállaló keresete alapján abban a kérdésben kell dönteni, hogy a jogviszony megszüntetése a Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel összhangban történt-e, és nemleges esetben - a megszüntetés érintése nélkül - az anyagi következmények szempontjából e törvény mely rendelkezéseit kell alkalmazni [1988. évi VI. tv. (Gt.) 28. § (1) bek., 30. § (1) bek., 45. §, 1992. évi XXII. törvény 88. §, 100. §, Pp. 244. § (2) bek., 274. § (2) bek.].

Az I. rendű felperes - aki az alperessel ügyvezetőként határozatlan időre szóló munkaviszonyban állt - munkaviszonyát az alperes 1993. augusztus 12-én augusztus 13-tól kezdődő 30 napi felmondási idővel 1993. szeptember 11. napjára felmondta az Mt. 87. §-a (1) bekezdésének b) pontjára való hivatkozással. Az I. rendű felperes a munkaügyi bírósághoz 1993. szeptember 20-án előterjesztett keresetlevelében a felmondás jogellenessége miatt az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Ezt az 1994. február 10-i tárgyaláson akként pontosította, hogy a visszahelyezését nem kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek az 1993. szeptember 11-től 1994. február 10-ig terjedő időre elmaradt munkabér címén 607 310 forintot, továbbá 1994. február 11-től az ítélet jogerőre emelkedéséig napi 5521 forintot, valamint 2 havi végkielégítésként 242 924 forintot. A munkaügyi bíróságnak ugyanez az ítélete az II. rendű felperes keresetét elutasította, és az ítélet e részében jogerőre emelkedett.

Az ítélet indokolása szerint az I. rendű felperessel szemben a munkáltatói jogkör a taggyűlést illette meg, a taggyűlés 1993. augusztus 12-én hozott ugyan olyan határozatot, amellyel az I. rendű felperest az ügyvezetői tisztségéből visszahívta, és a munkaviszonyának megszüntetését rendelte el, e határozat meghozatalánál azonban nem tartották meg a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) rendelkezéseit, különösen annak 186. §-ának (2) bekezdésében és 191. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. Ennek folytán a másik ügyvezető által közölt rendes felmondás jogellenes. Ezért az alperes köteles megfizetni az I. rendű felperesnek 1993. szeptember 11-től az elmaradt munkabérét havi 121 462 forint átlagkereset figyelembevételével, továbbá az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján az egyhavi átlagkereset kétszerese szerinti végkielégítésnek megfelelő összeget.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt. Fellebbezésében különösen arra hivatkozott, hogy a visszahívó határozat és az arra alapított rendes felmondás jogszerű és érvényes, és hogy az összegszerűség megállapítása egyébként is tévesen történt. A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az I. rendű felperes munkaviszonya nyugdíjazás folytán 1994. május 11-én megszűnt, így őt 1993. szeptember 12-től 1994. május 11-ig illeti meg elmaradt munkabér 106 217 forint havi átlagkereset figyelembevételével, és az időközi jövedelem beszámításával. Ezek szerint 720 735 forint elmaradt munkabér, 212 434 forint végkielégítésnek megfelelő összeg és 4000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest az I. rendű felperes javára. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű felperesnek az ügyvezetői tisztségéből való visszahívása jogszerű volt ugyan, de a rendes felmondásról is határozó taggyűlés összehívása és eljárása nem felelt meg a jogszabályoknak [Gt. 191. § (2) bek., 192. § (2) bek.]. Ezért törvényes döntéssel állapította meg a munkaügyi bíróság az 1993. augusztus 12-i munkáltatói rendes felmondás jogellenességét. Az összegszerűség kérdésében azonban a marasztalási összegeket csökkenteni kellett, mert a munkaügyi bíróság ítéletében a helyes 106 217 forint havi átlagkereset helyett tévesen nagyobb összeget vett figyelembe, és elmulasztotta levonni az I. rendű felperes megtérült keresetveszteségét.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az I. rendű felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint mind a visszahívó, mind pedig a munkaviszonyt megszüntető határozat jogszerű. Az adott esetben taggyűlés megtartására került sor, amelyen - egy kivételével - valamennyi tag részt vett. A távol lévő tag is ismerte a vitatott napirendi pontot, és azzal egyetértett. A Gt. rendelkezései szerint a taggyűléshez nem szükséges minden esetben fizikai jelenlét, nem kizárt a telefonon történő egyetértés nyilvánítása sem. Ezért a taggyűlés és annak határozatai a Gt. 191. §-a (3) bekezdésének harmadik mondata alapján jogszerűek. Ennek folytán az I. rendű felperesnek az általa önként megfizetett felmondási időre járó összegen túlmenő követelése nincs.

Az I. rendű felperes ellenkérelme az alperes felülvizsgálati kérelme vonatkozásában a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, csatlakozó felülvizsgálati kérelmében pedig kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a jogerős ítélet meghozataláig, vagyis 1994. május 12-ét követő időre 1994. november 10-ig az alperesnek az I. rendű felperes elmaradt munkabére megfizetésére való kötelezését, és a járulékok megfelelő módosítását. Ezt a kérelmét az Mt. 100. §-a megsértésére alapította.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem pedig elkésett.