BH 2010.5.126 Az egyesület feloszlatásának van helye, ha a tevékenysége adott személyi körnek közösségi szinten is érzékelhető és értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való jogát sérti, fajgyűlöletről tesz tanúságot, és ennek következtében sérül a közrend és a köznyugalom is. A feloszlatás hatálya kiterjed arra a közösségre is, amelyik az egyesületen, mint anyaszervezeten belül tevékenykedik [1989. évi II. tv. 5. §, 16. §, 1949. évi XX. tv. 63. §, 1969. évi 8. tvr.-tel kihirdetett New York-i Egyezmény 4. cikke, 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 22. cikke, 1993. évi XXXI. tv.-nyel kihirdetett Római Egyezmény 11. cikke].

A főügyészség felperes kereseti kérelmében az M. G. Egyesület (a továbbiakban: alperes) feloszlatását, vagyonának állami tulajdonba adását kérte az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (továbbiakban: Etv.) 16. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozással. Állította, hogy az alperes által létrehozott, támogatott, annak szervezeti keretei között működő M. G. Mozgalom (a továbbiakban: M. G.) tevékenysége mások jogainak, szabadságának sérelmével jár. Utalt a 2007. december 9-én, 2008. június 21-én, 2008. szeptember 7-én tartott rendezvényekre, a gárdisták avatására szervezett ünnepségekre, az ott elhangzott beszédek tartalmára, az alperes elnökének illetve tagjainak nyilatkozataira, a gárdisták külső megjelenésére, a demonstrációk megtartásának módjára, céljára. Álláspontja az volt: az események azt igazolják, hogy az alperes tevékenységével a roma és a zsidó kisebbség tagjainak egyenlő emberi méltósághoz fűződő jogát sérti, alkotmányellenes, rasszista nézetek terjesztésének biztosít intézményes kereteket, az M. G. katonai jellege folytán alkalmas mások megfélemlítésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy feloszlatásának a jogszabályban előírt feltételei fennállnának. Azt nem vitatta, hogy az alperes hozta létre az M. G.-t, azt pénzügyileg és egyéb módon támogatja, azzal szorosan együttműködik. Állította azonban, hogy az, az alperestől függetlenül, mozgalomként működik. Függetlensége folytán, tevékenységéért az alperest helytállási kötelezettség nem terheli. Hivatkozott arra is, hogy sem az alperes, sem az M. G. nem folytat mások jogait, szabadságát sértő tevékenységet. Mindkét szerveződés a magyar társadalom számára fontos célok megvalósítása érdekében jött létre, tevékenykedik. A közérdeklődés középpontjában álló kérdések megvitatása, - pl. a vidék közbiztonsága, a "cigánybűnözés" - az azzal kapcsolatosan kifejtett vélemények az alperes feloszlatására nem adnak alapot. Hangsúlyozta azt is, hogy a véleménynyilvánítási, gyülekezési és egyesülési jog olyan alkotmányos jogok, amelyek csak alkotmányos célból korlátozhatóak, és szükségesség esetén is a jogkorlátozásnak arányosnak kell lennie. Sem az alperes, sem az M. G. tagjai a gyülekezési jog gyakorlása során emberi méltóságot nem sértettek, véleményük sarkosabb megfogalmazása nem irányult egyetlen kisebbségi csoport ellen. Az M. G. tagjainak összetartozását kifejező egyenruhás felvonulása nem járt mások erőszakkal való fenyegetésével, megfélemlítésével.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperest feloszlatta. Elrendelte a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásából való törlését. Megállapította, hogy az alperes bankszámláján lévő készpénz vagyon az állam tulajdonába kerül. Rendelkezett az ennek megfelelően szükséges intézkedések megtételéről.

Határozatának indokolásában kifejtette: az alperes és az M. G. különállása formális, az egymástól függetlenség nem állapítható meg. Az M. G.-t az alperes hozta létre, annak azóta is pénzügyi, infrastrukturális segítséget nyújt, kapcsolatuk állandó. A közvélemény számára az egyesület és az M. G. egységes képződményként jelenik meg, tevékenységük nem különül el. Az alperes legfőbb tevékenysége az M. G. működtetése, amely az alperesnek a per megindítását követően tett intézkedései ellenére változatlanul fennáll. Az alperesnek ezért az M. G. tevékenységéért felelnie kell.

Az M. G. "cigánybűnözés" elleni rendezvényein valójában az etnikai, faji alapon hangoztatott vélemények az egyenlő emberi méltóság alapeszméjét sértették meg. Az M. G. illetve az alperes programjává tette az emberek közötti megkülönböztetést. Az M. G. ennek kifejezésére több esetben másokat megfélemlítő felvonulásokat tartott. Az Alkotmánybíróság 95/2008. (VII. 3.) AB határozatában foglaltakra utalással az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a közösségeknek is van jog által védett méltósága, amelyet az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. (továbbiakban: Etv.) 2. § (2) bekezdése is véd.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint, az egyesülési jog korlátozható akkor is, ha annak gyakorlása során nem valósult meg bűncselekmény, tényleges fizikai erőszak. A szóbeli megnyilvánulások, az erődemonstrációk is járhatnak ugyanis jogsérelemmel. Ismert történelmi események miatt az M. G. egyenruházata alkalmas bizonyos kisebbséghez tartozók történelmi érzékenységének megsértésére. Civilizált jogállamban az erőszak alkalmazása állami monopólium, amelyet az M. G. - magát a lakosság védelmezőjeként feltüntetve - sem törhet meg.

Az elsőfokú bíróság mindezek mérlegelésével arra következtetett, hogy az alperes az M. G. működése révén meghatározóan olyan tevékenységet folytat, amely ténylegesen sérti egyes kisebbséghez tartozók egyenlő emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. A véleménynyilvánítás szabadsága ugyanis nem terjed ki az emberek közötti megkülönböztetésre, az emberi méltóság megsértésére. Az Etv. 16. § (2) bekezdés d) pontja alapján ezért az alperest feloszlatta.

Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy ítélete közvetlenül nem érinti az M. G.-t. Az ugyanis jogi személyiséggel nem rendelkező szerveződés. Mozgalom, amely perbe nem vonható, helyzetére a feloszlatás nem hat ki, arra vonatkozóan egyébként kereseti kérelem sem volt.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Határozatának indokolásában elsődlegesen azt rögzítette: a felperes keresete az alperes részének tartott M. G. feloszlatására is irányult. Az elsőfokú eljárásban a bíróságnak ezért elsősorban az M. G. és az alperes önállósága kérdésében kellett állást foglalnia. Az elsőfokú bíróság - ítéletének rendelkező része szerint - a kereseti kérelemnek teljes egészében helyt adott. Ebből eredően, az alperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletnek nem fellebbezett rendelkezése nem volt, azt teljes egészében, az indokolásra is kiterjedően kellett felül bírálni.

A másodfokú bíróság - az alperes állításával ellentétben - úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez alapul szolgáló tényeket, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírtak szerint.

A tényállást kiegészítette a perbeli megmozdulások helyszíneivel kapcsolatosan, az internetről bárki által hozzáférhető, köztudomású azokkal a tényekkel, amelyek a rendezvények által érintett települések lélekszámára, lakosságának összetételére, a rendezvényeken részt vevő gárdisták számára, a rendezvények helyszínét biztosító rendőri létszámra, valamint arra vonatkoztak, hogy egyik esetben sem történt erőszakos cselekmény e helyszíneken.