ÍH 2009.124 TÁRSADALMI SZERVEZET, TÖMEGMOZGALOM ELHATÁROLÁSA - TÁRSADALMI SZERVEZET FELOSZLATÁSÁNAK FELTÉTELEI, SZEMPONTJAI - AZ EGYESÜLET MÁSOK JOGAINAK ÉS SZABADSÁGÁNAK SÉRELMÉT MEGVALÓSÍTÓ MŰKÖDÉSE

I. A magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott, társadalmi szervezetnek nem minősülő közössége jogi értelemben tömegmozgalomnak nem tekinthető. amennyiben a közösség egy bejegyzett egyesületen - mint anyaszervezeten - belül mozgalomként fejti ki tevékenységét, annak szervezeti egységeként kell kezelni.

Ilyen esetben az anyaszervezet feloszlatása az egyesülethez kötődően működő közösség szervezeti kereteit is megszünteti, a közösséghez tartozó természetes személyek egyesülési és gyülekezési jogára - mint anyagi jogi jogosultságra - azonban kihatással nincs.

II. Az alapjogoknak - így az egyesülési jognak - illetve tényleges gyakorlásuknak a korlátozása akkor megengedett, ha a korlátozás törvényben meghatározott, rendelkezik törvényes céllal, szükséges egy demokratikus társadalomban és arányban áll az érvényesített törvényes céllal.

III. Az emberi méltóság joga szükségképpen csak természetes személyhez kötődik, e személyhez fűződő jognak a közösség jogaként való értelmezése fogalmilag kizárt.

A közrend és köznyugalom ezzel szemben olyan, csak a közösség szintjén értelmezhető értékek, melyekbe a természetes személyek biztonsághoz és szabadsághoz való joga beletartozik. E jogok sérelme az erőszak reális veszélye esetén is bekövetkezik.

IV. Társadalmi szervezet feloszlatása csak konkrét tevékenység kapcsán megállapított objektív tényekből következő szankció lehet, nem alapulhat a szervezet egészének működésével, tevékenységével kapcsolatos általános társadalmi megítélésen, mivel ez szükségszerűen szubjektív.

A demokratikus társadalomban valamely közérdekű kérdés megvitatását kezdeményező csoport másoktól nem kényszerítheti ki a vitában való részvételt; bármely társadalmilag elfogadott cél sem indokolhatja mások jogainak és szabadságának megsértését.

A faji megkülönböztetés és kirekesztés, mint a demokratikus rendet alapjaiban támadó magatartás tilos, ezért beavatkozást indokol

[Alkotmány 2. § (3) bekezdés, 63. § (1) bekezdés; 1989. évi II. tv. 2. § (2) bekezdés, 3. § (1)-(2) bekezdés, 5. §, 16. § (2) bekezdés, d) pont, 21. § (2) bekezdés; Ptk. 1. § (1) bekezdés, 30. § (1)-(2) bekezdés, 75. § (1) bekezdés, 76. §, 85. § (1) bekezdés; Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó 8 kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (Római Egyezmény)].

A felperes keresetében az 1989. évi II. törvény (Etv.) 16. § (2) bekezdés d) pontja alapján kérte, hogy a bíróság az alperesi szervezetet oszlassa fel, az egyesület vagyonáról pedig rendelkezzen úgy, hogy az alperes meghatározott pénzintézet által vezetett pénzforgalmi számláján levő pénzösszeget a Magyar Államkincstár javára rendelje átutalni.

A felperes keresetében felhívta az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezményt, továbbá az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló, New Yorkban elfogadott egyezményt. Hangsúlyozta, hogy a felsorolt nemzetközi szerződésekben rögzített alapelvekből kiindulva az Alkotmánybíróság következetes joggyakorlatot alakított ki, miszerint az emberi élethez és méltósághoz való jogot olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjognak tekinti, amely minden más emberi jognak az alapja és korlátja egyben. A politikai szabadságjogok - mint az egyesüléshez és véleménynyilvánításhoz való jog - ezzel szemben nem korlátozhatatlanok. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése szerint az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz csatlakozni; az egyesülési jog gyakorlása azonban nem járhat mások jogainak és szabadságának a sérelmével. Jelen esetben az alperesi egyesület működése a cigányok mint Magyarországon honos népcsoportba (kisebbségbe) tartozó személyek emberi méltóságához, egyenlőségéhez és szabadságához való jogainak sérelmével jár. Az egyesület és az általa szervezett Gárda tevékenysége objektíve alkalmas mások jogainak megsértésére.

Így például a 2007. december 9-i tatárszentgyörgyi rendezvény meghívójának szövegezése és a rendezvényen elhangzó beszédekben használt kifejezések összhatásukban alkalmasak voltak arra, hogy a társadalomban a roma közösség tagjaival szemben negatív érzelmeket, ezzel egyidejűleg a roma közösség tagjaiban félelmet váltsanak ki, ezáltal társadalmi feszültséget keltve. Az alperesi egyesület rendezvényén elhangzott beszédekben olyan gondolattartalmak találhatók, amelyek alkalmasak az emberi méltóság megsértésére. Az egyesület által hangoztatott nézetek azért is alkotmányellenesek, mert a közrendvédelmi, közbiztonsági feladatok ellátása az állam kizárólagos feladata, ilyen tevékenységet az egyesülési jog keretei között önkényesen végezni nem lehet. Az egyesület a cigányság szegregációját támogatja annak ellenére, hogy a népcsoportok elkülönítésére irányuló magatartás kifejezetten tiltott tevékenység. A többségi társadalom és a cigányság szembeállítása, a cigány népcsoport elkülönítésére irányuló és a népcsoport tagjait közmegvetettségnek kitenni szándékozó kijelentések megtétele a Magyar Köztársaság Alkotmányával és nemzetközi egyezményeivel nem férnek össze.

A rendezvény külsőségei alkalmasak voltak arra, hogy a település és - a médiák tudósításán keresztül - az ország cigány lakosságát megfélemlítsék. Az egyenöltözetet viselő gárdisták katonai vezényszavak kíséretében, sorokba rendeződve masíroztak végig a településen, illetve a település Fő terén felsorakoztak és előttük beszédek hangzottak el. Az egyesület nézeteinek olyan - kulturális egyesülettel összeegyeztethetetlen - katonai jellegű demonstráció keretében ad hangot, amely a társadalom egyes csoportjainak megfélemlítésére alkalmas. A helyi romaközösség az alperesi megmozdulás miatt ellentüntetést szervezett, ez is mutatja, hogy a rendezvény megtartása a cigány népcsoporthoz tartozó személyeknek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósága megsértésére alkalmas. Az alapszabálya szerint eredetileg törvényes célokra létrehozott egyesület tényleges tevékenységének megkezdése rávilágított arra, hogy valójában - visszaélve az egyesülési jog lehetőségével - intézményesített kereteket teremtettek olyan tevékenységhez, amely mások jogainak és szabadságának sérelmével jár. A rasszista, kirekesztésre építő eszmék hirdetésére és terjesztésére az egyesülési jog hatálya alá tartozó jogi személy nem hozható létre, ilyen tevékenységet társadalmi szervezet sem közvetlenül, sem közvetett módon nem folytathat.

Ez utóbbi megállapítással összefüggésben a felperes utalt arra, hogy a Gárda nem önálló, tevékenysége nem értékelhető az egyesülettől függetlenül. A Magyar Gárdát az alperes elnöksége hívta életre azzal a szándékkal, hogy utóbb az egyesületbe tagozatként integrálják; ennek megfelelően a Magyar Gárdát Alapító Nyilatkozat az egyesület alapító tagjainak nevében került közzétételre a Magyar Gárda hivatalos honlapján. A Magyar Gárda Egyesület jogi keretet nyújt a Gárda működéséhez, mellyel eszmei azonosságot is vállal, azt támogatja, azzal együttműködik. A névazonosság nyilvánvalóan tudatos, erre figyelemmel az egyesület és a gárda között a közvélemény sem tesz különbséget. Az alperes képviselője nem járt el annak érdekében, hogy a Magyar Gárda a névhasználatával ne keltse azt a látszatot, hogy működése az egyesülethez kapcsolódik. A Magyar Gárda internetes honlapján egy 2007. július 17-én és 2007. augusztus 27-én közzétett tájékoztatásból kitűnik, hogy a Magyar Gárda céljait, szervezeti felépítését, horizontális-vertikális szerveződését, a tagság feltételeit, a gárda külsőségeit, rangjelzéseit az alperesi egyesület határozta meg. A Gárda rendezvényeinek a vezérszónokai rendszerint az egyesület elnöke, illetve tagjai voltak, a 2008. március 29-ei gárdista avatáson pedig D. I. országos főkapitány ünnepi beszédének jelentős részét az alperesi egyesület ellen folyamatban levő pernek szentelte és azt hangsúlyozta, hogy a per a Gárda élethalálharcáról szól. Ez pedig arra utal, hogy a Magyar Gárda léte az alperesi egyesület létével szorosan összefügg, az egyesület nélkül a Gárda nem létezne. Ezt támasztja alá a szónok azon előadása is, miszerint a Magyar Gárda társadalmi szervezet marad. V. G. az ügyészi felszólalásra írt 2007. november 9-ei válaszlevelében arról tájékoztatta a Fővárosi Főügyészséget, hogy az egyesület a Magyar Gárda Alapító Nyilatkozatából törölte a kifogásolt célokat, amelyek az egyesület alapszabályában foglalt céloktól eltérnek: ha a Magyar Gárda független lenne, ezt az egyesület elnöke nem tehette volna meg. A Magyar Gárda hivatalos honlapján a Magyar Gárda Egyesület bankszámlaszámát megadva szólítják fel az érdeklődőket a Gárda célkitűzéseinek támogatására. Mindezek bizonyítják, hogy az alperesi egyesület és a Magyar Gárda nevű szerveződés működése egymástól elválaszthatatlan, a Gárda létrehozása, szervezése és irányítása az egyesület tevékenységének szerves része. Éppen emiatt a Magyar Gárda nem minősíthető mozgalomnak sem.