BH 2019.8.226 Ha a fél a teljesítés megtagadása következményének érvényesítésére vonatkozó alanyi jogát már érvényesítette, és a választása szerint előterjesztett, a késedelem jogkövetkezményének alkalmazását célzó, teljesítés iránti keresetet a bíróság jogerősen elutasította, a teljesítés elmaradása miatt indított kártérítési per ítélt dolognak minősül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 300. § (1) bek. 312. § (2) bek. 313. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az I. rendű alperes között korábban folyamatban volt perben a felperes a felek közötti ügyvédi letéti szerződés teljesítése iránt terjesztett elő keresetet, amelyben 67 600 euró megfizetését kérte. A keresetet a másodfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A jogerős ítélet meghozatalát követően a felperes újabb pert indított. A keresetében azon az alapon kérte az I. és II. rendű alperesek kötelezését 67 600 euró megfizetésére, hogy az I. rendű alperes az ügyvédi letéti szerződés teljesítésének megtagadásával kárt okozott, a II. rendű alperes pedig az I. rendű alperes tagjaként mögöttesen felel a kár megtérítéséért.

Az első- és másodfokú végzés

[3] Az elsőfokú bíróság végzésével a pert az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 130. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel a 157. § a) pontja alapján megszüntette. A döntését azzal indokolta, hogy a felperes érvényesíteni kívánt követelését a másodfokú bíróság ítéletével már jogerősen elbírálta. Bár a felperes eltérő jogcímen érvényesítette a követelését, az mindkét perben ugyanazon a szerződéses jogviszonyon alapult és az összege is egyező volt. A korábbi perben a jelen per II. rendű alperese nem volt fél, de a felperes a mögöttes felelősségére hivatkozott. Annak okán, hogy az I. rendű alperes a jogerős ítéletre tekintettel nem kötelezhető, a II. rendű alperes kötelezése is kizárt.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a régi Pp. 254. § (3) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. Az indokolásában rögzítette, hogy az ítélt dolog tárgya a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló tényekkel és jogi okfejtéssel együtt, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely egy későbbi perben már nem tehető vitássá (BH 2002.235.). A felperes nem vitatta, hogy az új keresetével érvényesíteni kívánt jog a korábbi perben érvényesített elszámolási igénnyel egyezően az I. rendű alperessel kötött ügyvédi letéti szerződés teljesítésének elmaradásából ered. A felperes a korábbi perben az ügyvédi letéti szerződés teljesítését követelte, míg a jelen perben a teljesítés jogellenes megtagadása miatt felmerült kára megtérítését követeli. Az új keresetet ennélfogva ugyanazon a tényalapból származó ugyanazon jog iránt indította, amelyen nem változtat az a körülmény sem, hogy az igény jogcímét eltérően terjesztette elő. A jogerős ítéletben a bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperest nem terhelte a felperes részére az ügyvédi letét kifizetésének kötelezettsége. Mivel a korábban elbírált, és a jelen perben érvényesíteni kívánt igény jogi és ténybeli alapja azonos, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli követelés tárgyában már jogerős ítélet született. A II. rendű alperes az I. rendű alperes tartozásaiért mögöttes felelősséggel tartozik, a jogerős ítélet értelmében azonban az ügyvédi letéti szerződéssel kapcsolatban helytállásra nem kötelezhető. Az ügyvédi iroda tagja önállóan nem, csak az I. rendű alperessel együttesen perelhető, de a felperes a letéti szerződés teljesítése iránti perben a II. rendű alperessel szemben nem érvényesített követelést. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes tekintetében is helytállóan szüntette meg a pert.

A felülvizsgálati kérelem

[5] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[6] Az alperesek nem terjesztettek elő felülvizsgálati ellenkérelmet.

A Kúria döntése és jogi indokai

[7] A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen ítélték meg egyrészt az anyagi jogerő tárgyi terjedelme körében az érvényesített jog azonosságát, másrészt az anyagi jogerő személyi hatályát.

[8] A régi Pp. 229. § (1) bekezdése kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Az eljárásjogi szabályok alkalmazásában a keresettel érvényesített jog az anyagi jog rendelkezései által biztosított alanyi jogosultságot jelenti, míg a jogalap az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározó és az igény támasztására feljogosító anyagi jogi jogszabályi rendelkezés.

[9] A felperes a korábbi perben az ügyvédi letét kifizetését igényelte. A keresetében az ügyvédi letéti szerződés alapján teljesítésre (67 600 euró kifizetésére) kérte kötelezni az I. rendű alperest. A jogerős ítéletében a bíróság az érvényesített jogot illetően arról döntött, hogy az I. rendű alperes az ügyvédi letéti szerződés alapján a teljesítést (a 67 600 euró kifizetését) okkal tagadta meg. A jelen perben előterjesztett keresetében a felperes azon a jogalapon kívánt igényt érvényesíteni, hogy kárt okoztak neki az ügyvédi letéti szerződés teljesítésének jogos ok nélküli megtagadásával. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy nem zárja ki a jelen per érdemi tárgyalását az, hogy a kártérítéshez fűződő joga a letéti szerződés teljesítésének a megtagadásából ered.

[10] A Kúria álláspontja szerint a felperes hivatkozása azért téves, mert a jelen perben ugyanazon tényekre és ugyanarra a szerződésszegő magatartásra alapított keresetében valójában ugyanannak az alanyi jognak a sérelmét - a teljesítés megtagadását - állítja, mint a korábbi perben. A korábbi perben a bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes jogszerűen járt el (nem szegett szerződést) akkor, amikor nem fizette ki a letétet. A felperes ehhez képest a jelen perben a keresetével már egy elbírált jogot tesz vitássá, és annak alapján kíván a jogerős ítélettel ellentétben szerződésszegésre hivatkozással más jogcímen kártérítési igényt érvényesíteni. A teljesítés megtagadása következményének érvényesítésére vonatkozó alanyi jogát azonban a felperes már érvényesítette: a régi Ptk. 313. §-án alapuló választási jogát gyakorolta, a késedelem következményének alkalmazásával kapcsolatos kereset [régi Ptk. 300. § (1) bekezdés] jogerősen elbírálásra került. A jogerős ítéletben már elbírált jogot pedig ismét vitássá tenni nem lehet.

[11] Az elbírált jog a II. rendű alperessel szemben sem tehető vitássá, mivel az anyagi jogerő személyi hatálya az egységes pertársakra [régi Pp. 51. § a) pont] is vonatkozik. A felperes I. rendű alperessel szembeni keresetét elutasító jogerős ítéleti döntés a II. rendű alperesre is kiterjed, az ő felelőssége ugyanis az Ütv. 69. § (2) bekezdése alapján mögöttes. A mögöttesen felelős személy ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel mint a főkötelezett (1/2007. PJE határozat 2. pont). Az ügyvédi iroda felelősségének hiányában az ügyvédi iroda tagját sem terhelheti felelősség, ezért a II. rendű alperes ügyvédi tevékenysége körébe tartozó magatartása önállóan nem is vizsgálható.