BH 2002.6.235 I. Az ítélt dolog tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el [Pp. 229. §].

II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára [1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 2. § (1) bek., 9. § (1) bek., 35. §, 37. § (1) bek., 70/A. § (1) bek., Ptk. 1. § (1) bek., 2. § (1) bek., 4. § (4) bek., 7. § (1) bek., 28. § (1) és (3) bek., 198. § (1) és (2) bek., 200. § (1) és (2) bek., 205. § (1) bek., 207. § (1) bek., 219. § (2) bek., 227. § (1) bek., 300. §, 312. § (1) és (2) bek., 313. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1992. évi LXXXIX. tv. 1. § (1) és (2) bek., 4. §, 157/1995. (XII. 26.) Korm. r., 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 3. § (1) bek., 7. § (1) bek., 9. §, 12. § (2) bek., 12/A. §, 19. §, 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 28. § (1) bek., 31. §, 33. § (1) bek., 35. §, 42. § (1) bek., 151/1996. (X. 1.) Korm. r. 4. §, 1997. évi CXLVI. tv. 34. §].

III. Amennyiben a polgári jogi kötelezettségvállalások teljesítése csak meghatározott közigazgatási, közjogi intézkedések megtörténte után lehetséges, azok elmaradása a teljesítés lehetetlenülését eredményezi [Ptk. 1. § (1) bek., 4. §, 312. § (2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

A rendelkezésre álló adatokból megállapítható tényállás lényege a következő:

A Fővárosi közgyűlés hosszabb ideje foglalkozik a 4. számú Dél-B-R Metró megépítésének tervével. E tárgyban határozatot hozott, és felhatalmazta a főpolgármestert, hogy az állami támogatásról tárgyalást folytasson a Kormánnyal. A Kormány az I. r. felperes által tervezett beruházás felőli elhatározását (többszöri előzmény után) az 1027/1997. (III. 5.) számú határozatában juttatta kifejezésre: egyetért azzal, hogy a metróvonal első szakasza központi költségvetés által támogatott önkormányzati beruházás keretében épüljön meg.

A továbbiakban a határozat a beruházás költségeiről rendelkezett. A központi költségvetés "saját erő"-hozzájárulását 23 000 M Ft-ban határozta meg hat éves bontásban. 1998. évre 2000 M Ft-ot irányzott elő. Ekkor még az I. r. felperes és az alperes sajáterő-hozzájárulását meghaladó költségek forrása nem volt tisztázott. A határozat 4. pontja szerint azonban az 1996. évi áron számított 514 millió ECU projektköltség 60%-a biztosítását a Kormány (akár közvetlen beruházásiköltség-hozzájárulás, akár hiteltörlesztés formájában) a központi költségvetés terhére vállalta. Az 1998. évre kilátásba helyezett központi költségvetési "saját erő"-hozzájárulás csak részben teljesült: az 1998. évi költségvetésről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 1. számú mellékletének Belügyminisztérium XI. fejezete a beruházás támogatásaként 200 millió Ft költségvetési előirányzatot hagyott jóvá.

A Kormány utóbb, az 1036/1998. (III. 27.) Korm. határozatával módosított tartalommal rendelkezett a beruházás támogatásáról. Hatályában fenntartotta az 1027/1997. (III. 5.) Korm. határozat 1. pontját, a költségviselés módjára és összegére vonatkozó rendelkezéseket (2-5.pont) azonban hatályon kívül helyezte. Erre nézve elhatározását a következők szerint foglalta össze:

- beruházónak elfogadja a B. K. Rt.-t,

- a beruházás költségeit - 1996. évi árakon - 514 M ECU-ban elfogadja,

- a központi költségvetés "saját erő"-hozzájárulását - szintén 1996. évi árakon - 23 000,7 M Ft-ban állapítja meg, attól függően, hogy az I. r. felperes 15 338,5 M Ft hozzájárulást biztosít (a hozzájárulás ütemezését a határozat 1. és 2. számú melléklete tartalmazza),

- egyetértett azzal, hogy az 1996. évi árakon számított 514 millió ECU projektköltség sajáterő-hozzájárulásokat meghaladó részét a beruházó nemzetközi hitelből finanszírozza, egyben úgy rendelkezett, hogy az adósságszolgálati kötelezettség 60%-át a központi költségvetés biztosítsa,

- a Magyar Államkincstárral kötött szerződésben kell szabályozni a finanszírozást, a beruházás teljes pénzügyi lebonyolítása az erre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően a Magyar Államkincstáron keresztül történjék.

A pénzügyminiszter által képviselt alperes az I. r. felperessel és a beruházóval 1998. április 7-én megállapodást kötött. Ebben az alperes vállalta annak biztosítását, hogy a központi költségvetési hozzájárulás (23 000,7 M Ft sajáterő-hozzájárulás és a felveendő 313 430 000 ECU bankhitel adósságszolgálati költségeinek mindenkori 60%-a) a beruházónak a Magyar Államkincstárnál vezetett projekt pénzügyi lebonyolítását szolgáló számláján rendelkezésre álljon. E megállapodás szerint az alperes vállalta azt is, hogy a hatáskörébe tartozó intézkedéseket megteszi annak érdekében, hogy a beruházó a hitelszerződésben folyósítási feltételként vállalt kötelezettségének eleget tehessen.

A Kormány az 1999. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatban a beruházás támogatására előirányzatot nem terjesztett az Országgyűlés elé.

A pénzügyminiszter 1998. november 10-én levélben közölte a főpolgármesterrel, hogy a Kormány a beruházás támogatására többé nem lát lehetőséget.

A Kormány az 1147/1998. (XI. 23.) számú határozatával hatályon kívül helyezte az 1027/1997. (III. 5.) Korm. határozat 1. pontját és az 1036/1998. (III. 27.) Korm. határozat egészét. Képviselői indítvány alapján az Országgyűlés megtárgyalta, és elvetette a T.325 számú törvényjavaslatot, amely a beruházás támogatásának az 1999. évi költségvetésbe való felvételére irányult.

Az I. r. és a II. r. felperes a pénzügyminiszter hivatkozott levelét felmondásnak tekintette, és a felmondás érvénytelenségének a megállapítása iránt az elsőfokú bíróságon pert indított. Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletét - melyben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek a peres felek között 1998. április 7-én létrejött megállapodásra vonatkozó azonnali hatályú felmondásnak minősülő nyilatkozata érvénytelen - a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a perbeli megállapodás közigazgatási jegyeket is mutat (a megállapodás 1. pontjában írt megállapítások körében a felek elszámolása, a költségvetések elkészítése, a kincstári szerződés), míg a polgári jelleg a felek egymás közötti viszonyára vonatkozik. A másodfokú bíróság - arra is tekintettel, hogy a beruházó nem közigazgatási szerv, és a szerződés tartalma nem alapul jogszabályon - azt a következtetést vonta le, hogy a felek közötti szerződés polgári jogi szerződésnek minősül. A jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem támadta a jogerős ítéletnek a felmondás érvénytelenségét megállapító rendelkezését. Az kizárólag az első- és másodfokú ítéletek indokolása kérelemben megjelölt részei ellen irányult. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet 8. sorszámú ítéletében a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül, és mellőzte a megalapozottan sérelmezett indokolásbeli megállapításokat.