62018CJ0039[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2019. július 10. Európai Bizottság kontra Icap Management Services Ltd és Icap New Zealand Ltd. Fellebbezés - Verseny - Kartellek - A japánjen-alapú kamatláb-derivatívák ágazata - Az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Valamely vállalkozásnak a kartell elősegítőjeként betöltött szerepe miatti felelőssége - Bírságkiszámítás - Indokolási kötelezettség. C-39/18 P. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2019. július 10.(*)

"Fellebbezés - Verseny - Kartellek - A japánjen-alapú kamatláb-derivatívák ágazata - Az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat - Valamely vállalkozásnak a kartell elősegítőjeként betöltött szerepe miatti felelőssége - Bírságkiszámítás - Indokolási kötelezettség"

A C-39/18. P. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: B. Mongin, M. Farley, T. Christoforou és V. Bottka, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2018. január 22-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a NEX International Limited, korábban Icap plc (székhelye: London [Egyesült Királyság]),

az Icap Management Services Ltd (székhelye: London),

az Icap New Zealand Ltd (székhelye: Wellington [Új-Zéland], képviselik őket: C. Riis-Madsen advokat és S. Frank avocat)

felperesek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen, J. Malenovský, C. G. Fernlund (előadó) és L. S. Rossi bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. február 14-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2019. május 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2017. november 10-i Icap és társai kontra Bizottság ítéletének (T-180/15, továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2017:795) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék részlegesen megsemmisítette az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39861 - "jenalapú kamatláb-derivatívák" ügy) 2015. február 4-én hozott C(2015) 432 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

2 A jogvitánk a megtámadott ítélet 1-21. pontjában kifejtett előzményeiből kitűnik, hogy az Icap plc (a NEX International Limited jogai és kötelezettségei erejéig), az Icap Management Services Ltd és az Icap New Zealand Ltd (a továbbiakban együttesen: Icap) olyan, hangalapú és elektronikus hálózatok közvetítésével tőzsdeügynöki szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnak képezi a részét, amely kereskedés utáni szolgáltatásokat is nyújt.

3 A Bizottság a vitatott határozatban megállapította, hogy az Icap a London Interbank Offered Rate (LIBOR, a Londonban [Egyesült Királyság] alkalmazott bankközi kamatláb) és a Tokyo Interbank Offered Rate (TIBOR, a Tokióban [Japán] alkalmazott bankközi kamatláb) bankközi referencia-kamatlábak manipulációját illetően a japánjen-alapú kamatláb-derivatívák piacán részt vett az EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.) 53. cikke hat olyan megsértésének elkövetésében, amelyeket az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39861 - "jenalapú kamatláb-derivatívák" ügy) 2013. december 4-én hozott C(2013) 8602 final bizottsági határozat korábban megállapított.

4 A Bizottság 2013. október 29-én jogsértési eljárást indított az Icap ellen.

5 2013. november 12-én az Icap tájékoztatta a Bizottságot azon szándékáról, hogy nem kíván vitarendezési eljárást igénybe venni.

6 A Bizottság 2015. február 4-én elfogadta a vitatott határozatot, amelyben összesen 14 960 000 euró összegben hat bírságot szabott ki az Icappel szemben amiatt, hogy "elősegített" hat jogsértést, jelesül az alábbiakat:

- 2007. augusztus 14. és november 1. között a "2007. évi UBS/RBS jogsértést";

- 2008. augusztus 28. és november 3. között a "2008. évi UBS/RBS jogsértést";

- 2009. május 22. és augusztus 10. között a "UBS/DB jogsértést";

- 2010. március 3. és június 22. között a "Citi/RBS" jogsértést;

- 2010. április 7. és június 7. között a "Citi/DB jogsértést";

- 2010. április 28. és június 2. között a "Citi/UBS jogsértést".

7 A megtámadott ítélet 18-21. pontja a következőképpen szól:

"18. A Bizottság elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.; a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) alapján a bírság alapösszegét a jogsértés elkövetésének összefüggéseire, különösen pedig a jogsértés súlyára és időtartamára tekintettel kell meghatározni, továbbá hogy az egyes résztvevők által játszott szerepet egyedileg kell értékelni, ezzel együtt tükrözve az esetleges súlyosító vagy enyhítő körülményeket (a [vitatott] határozat (284) preambulumbekezdése).

19. A Bizottság megjegyezte, hogy a 2006. évi iránymutatás csak kevés útmutatást tartalmaz a jogsértés elősegítőivel szembeni bírság kiszámításának módszeréről. Mivel az Icap a tőzsdeügynöki szolgáltatások piacain, nem pedig a kamatláb-derivatívák piacán tevékenykedő gazdasági szereplő volt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a forgalom megállapításához és a bírság összegének meghatározásához a kamatláb-derivatívák árait nem helyettesítheti a tőzsdeügynöki díjakkal, mivel az ilyen helyettesítés nem tükrözné a jogsértés súlyát és jellegét. A Bizottság ebből lényegében azt vezette le, hogy a 2006. évi iránymutatás 37. pontját kell alkalmazni, amely a bírság alapösszegének meghatározását illetően lehetővé teszi az ezen iránymutatástól való eltérést (a [vitatott] határozat (287) preambulumbekezdése).

20. A szóban forgó magatartások súlyára és az Icap által a szóban forgó hat jogsértés mindegyikében való részvétel időtartamára tekintettel a Bizottság minden egyes jogsértés vonatkozásában megállapította a bírság alapösszegét, vagyis 1 040 000 eurót a 2007. évi UBS/RBS jogsértés esetében, 1 950 000 eurót a 2008. évi UBS/RBS jogsértés esetében, 8 170 000 eurót a UBS/DB jogsértés esetében, 1 930 000 eurót a Citi/RBS jogsértés esetében, 1 150 000 eurót a Citi/DB jogsértés esetében és 720 000 eurót a Citi/UBS jogsértés esetében (a [vitatott] határozat (296) preambulumbekezdése).

21. A bírság végleges összegének meghatározását illetően a Bizottság nem vett figyelembe semmilyen súlyosító vagy enyhítő körülményt, és rögzítette, hogy az éves forgalom 10%-ában meghatározott felső határt nem lépték túl (a [vitatott] határozat (299) preambulumbekezdése). Ezért a megtámadott határozat rendelkező részének 2. cikke a felperesekkel szemben olyan bírságokat szab ki, amelyek végleges összege megegyezik az alapösszegükkel."

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

8 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 14-én benyújtott keresetlevelével az Icap a vitatott határozat megsemmisítése, illetve másodlagosan a kiszabott bírságok összegének csökkentése iránt fellebbezést nyújtott be.

9 Az Icap a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására hat jogalapra hivatkozott. Az első négy jogalappal a vitatott határozatnak a jogsértések fennállásával kapcsolatos 1. cikkének jogszerűségét vitatta. Az ötödik és a hatodik jogalap e határozatnak a kiszabott bírságokkal kapcsolatos 2. cikke ellen irányult.

10 A megtámadott ítéletben a Törvényszék egyfelől a vitatott határozat 1. cikkét részben, másfelől pedig e határozat 2. cikkét teljes egészében megsemmisítette.

A felek kérelmei a Bíróság előtt

11 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az megsemmisíti a vitatott határozat 2. cikkében kiszabott bírságokat;

- utasítsa el az Icap által a Törvényszék előtt felhozott, a bírságokra vonatkozó ötödik és hatodik kereseti jogalapot, továbbá a korlátlan felülvizsgálati jogkörének alkalmazásával állapítsa meg az Icappel szemben kiszabandó megfelelő bírságokat;

- az Icapet kötelezze ezen eljárások valamennyi költségének viselésére, továbbá változtassa meg az elsőfokú ítéletnek a költségekkel kapcsolatos rendelkezését annak érdekében, hogy az tükrözze a jelen fellebbezés kimenetelét.

12 Az Icap azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést egészben vagy részben utasítsa el, és

- kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás valamennyi költségének viselésére, beleértve az első fokon felmerült költségeket is.

A fellebbezésről

13 A Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a bírságokat kiszabó határozatok indokolására vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmezését és alkalmazását érintő téves jogalkalmazáson alapul.

A felek érvei

14 A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az Icappel szemben kiszabott bírságok összegének meghatározása nem volt kellően indokolt a vitatott határozatban.

15 Ez az intézmény azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 287-291. pontjában az indokolási kötelezettség téves értelmezésére támaszkodott. A Törvényszék nem vette figyelembe a 2011. december 8-i Chalkor kontra Bizottság ítéletből (C-386/10 P, EU:C:2011:815, 61. pont) és a 2015. október 22-i AC-Treuhand kontra Bizottság ítéletből (C-194/14 P, EU:C:2015:717, 66-68. pont) következő ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság akkor teljesíti ezt a kötelezettséget, ha az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértésért a jogsértés elősegítőjeként felelősségre vonható vállalkozás számára megjelöli a jogsértés súlyának és időtartamának megítélését lehetővé tévő elemeket, anélkül azonban, hogy a bírság összegének meghatározásához alkalmazott összes számadatot és számítást meg kellene jelölnie.

16 Ezen túlmenően a Törvényszék a megtámadott ítélet 295. és 296. pontjában nem vette figyelembe a 2016. január 28-i Quimitécnica.com és de Mello kontra Bizottság ítéletet (C-415/14 P, nem tették közzé, EU:C:2016:58, 53. pont), amelyből azonban kitűnik hogy a Bizottság valamely jogi aktusának indokolását annak kontextusára tekintettel kell értékelni, ami magában foglalja a Bizottság és az érintett felek között a szóban forgó jogi aktus elfogadását megelőzően és azt követően történő egyeztetéseket.

17 A Bizottság úgy véli, hogy a vitatott határozat jogilag megkövetelt módon megjelöli az Icap jogsértésben való részvételének súlyát és időtartamát illető tényezőket, és hogy az erre vonatkozó indokolása hasonlít ahhoz, mint amely a Bíróság 2015. október 22-i AC-Treuhand kontra Bizottság ítéletének (C-194/14 P, EU:C:2015:717) alapjául szolgáló ügy tárgyát képező határozatban szerepel.

18 A Bizottság véleménye szerint a kötelezettségét meghaladó mértékben igyekezett válaszolni az Icapnek, amely úgy vélte, hogy - az ugyanezen kartellben játszott elősegítő szerepe miatt szintén bírságfizetésre kötelezett, de vitarendezési eljárás igénybe vétele mellett döntő - R. P. Martin vállalkozáshoz képest eltérő bánásmódban részesült.

19 A Bizottság mindenekelőtt kifejti, hogy a számítások alapjául az eladások értéke és a részt vevő bankokra vonatkozó világszintű forgalom szolgált. Ezt követően figyelembe vette az Icap részvételének időtartamát, végül pedig az elméleti alapösszeget csökkentette annak érdekében, hogy megfelelő és arányos átalánybírságot érjen el. Ugyanezt a módszert alkalmazták az R. P. Martin vállalkozás esetében is, az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartva. Az utóbbi vállalkozást azonban engedékenység címén nyújtott 25%-os csökkentés, a vitarendezési eljárás címén pedig 10%-os csökkentés illette meg. Ráadásul a forgalma közel huszada volt az Icapének, és a jogsértésben való részvétele hozzávetőleg egy hónapig tartott, míg az Icap részvétele több mint két hónapig.

20 Arra az esetre, ha a Bíróság a bírságok összegét a korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva maga kívánja meghatározni, a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság az egyes bírságok összegét a Törvényszék által jogerősen megállapított időtartamok csökkentésével arányos mértékben határozza meg.

21 Az Icap azt állítja, hogy ez a jogalap megalapozatlan.

A Bíróság álláspontja

22 A fellebbezési jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta-e a Bizottságra háruló indokolási kötelezettség terjedelmét, amikor a megtámadott ítélet 287-296. pontjában lényegében azt mondta ki, hogy a Bizottság nem elégedhet meg annak általános biztosításával, hogy a kartell elősegítése miatt az EUMSZ 101. cikk megsértéséért felelős vállalkozások esetében megállapított alapösszegek tükrözik a jogsértésben való részvételük súlyát, időtartamát és jellegét, valamint a bírságok elrettentő hatását, noha nem vitatott, hogy ezeket az összegeket egy konkrét - e vállalkozásokkal nem közölt - módszertan alapján határozták meg.

23 Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 287. és 288. pontjában emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a kifogásolt aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést igazoló okokat, az uniós bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény- és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikkben meghatározott követelményeknek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd különösen: 1998. április 2-i Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ítélet, C-367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont; 2019. május 8-i Landeskreditbank Baden-Württemberg kontra EKB ítélet, C-450/17 P, EU:C:2019:372, 87. pont).

24 Az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt a vállalkozásokkal szemben bírságokat kiszabó határozatokat illetően az indokolási kötelezettség különös jelentőséggel bír. A Bizottságnak meg kell indokolnia határozatát, és ki kell fejtenie különösen azt, hogy a figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte. Az indokolás meglétét a bíró hivatalból ellenőrzi (2011. december 8-i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 61. pont).

25 Bár a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az uniós versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok kiszámítási módja tekintetében (2012. december 19-i Heineken Nederland és a Heineken kontra Bizottság ítélet, C-452/11 P, EU:C:2012:829, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az átláthatóság érdekében azonban elfogadta a 2006. évi iránymutatást, amelyben megjelöli, hogy milyen címen fogja figyelembe venni a jogsértés adott körülményeit és a bírság összegére tekintettel ezekből levonható következtetéseket (2011. december 8-i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 59. pont).

26 A 2006. évi iránymutatás a kiszabandó bírságok alapösszegének meghatározásához tehát a jogsértéssel érintett termékek eladásának értékét veszi figyelembe. Az iránymutatás 6. és 13. pontja kimondja, hogy az ilyen eladások értéke a jogsértés időtartamával együtt "tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét, valamint a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások egymáshoz viszonyított súlyát".

27 Ez a módszer azonban néha nem igazodik az ügy sajátos körülményeihez. Ez különösen abban az esetben áll fenn, ha a kartell elősegítése miatt az EUMSZ 101. cikk megsértéséért felelősségre vont vállalkozás egyáltalán nem bonyolít forgalmat az érintett termékpiacokon. Ilyen helyzetre nézve a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság megalapozottan alkalmazhat más számítási módszert, mint amelyet a 2006. évi iránymutatás megszab, és ezen iránymutatás 37. pontja értelmében átalányjelleggel határozhatja meg a tanácsadó tevékenysége folytán a kartellt elősegítő vállalkozással szemben kiszabott bírság alapösszegét (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22-i AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet, C-194/14 P, EU:C:2015:717, 65-67. pont).

28 A 2006. évi iránymutatásban meghatározott általános módszertől való eltérés esetén a Bizottságra háruló indokolási kötelezettség terjedelmét illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az állandó döntéshozatali gyakorlatot követő határozat összefoglaló jelleggel, például korábbi döntésekre hivatkozással is indokolható, amennyiben azonban a határozat lényegesen túllép a korábbi határozatok gyakorlatán, a Bizottság köteles érvelését kifejezett módon kifejteni (lásd különösen: 1975. november 26-i Groupement des fabricants de papiers peints de Belgique és társai kontra Bizottság ítélet, 73/74, EU:C:1975:160, 31. pont; 2011. szeptember 29-i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C-521/09 P, EU:C:2011:620, 155. pont).

29 Emlékeztetni kell továbbá arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely elismerte, hogy az említett iránymutatás a követendő gyakorlatot érintő, tájékoztató jellegű olyan magatartási szabályokat tartalmaz, amelyektől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot adna, amely összeegyeztethető többek között az egyenlő bánásmód elvével (lásd ebben az értelemben: 2013. május 30-i Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ítélet, C-70/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:351, 53. pont; 2013. július 11-i Ziegler kontra Bizottság ítélet, C-439/11 P, EU:C:2013:513, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 Amennyiben a Bizottság a 2006. évi iránymutatás 37. pontjára hivatkozik, ki kell fejtenie azokat az okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő ügy sajátos jellemzői vagy az elrettentő hatás elérésének szükségessége indokolja az említett iránymutatásban meghatározott módszertől való eltérést, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 289. pontjában lényegében megállapította.

31 Egyébiránt a Bizottság akkor is eleget tesz indokolási kötelezettségének, amikor a határozatában kifejti a jogsértés súlyának és időtartamának meghatározását lehetővé tevő tényezőket (2015. október 22-i AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet, C-194/14 P, EU:C:2015:717, 68. pont). Ugyan nem köteles feltüntetni valamennyi számadatot a kiszabott bírság számítási módjának egyes közbenső szakaszaira vonatkozóan, mégis ki kell fejtenie, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 291. pontjában megállapította, hogy az általa figyelembe vett tényezőket hogyan súlyozta és értékelte (2011. december 8-i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 61. pont).

32 Amennyiben e tényezőket szükséges megemlíteni, azt hogy ezeket kellőképpen kifejtették-e, a szóban forgó körülmények és a bizottsági határozat összefüggései alapján kell megvizsgálni.

33 Kétségkívül, egy olyan ügyben, amelyben a Bizottság átalányjelleggel határozta meg a kartellt elősegítő vállalkozással szemben kiszabott bírság alapösszegét, a Bíróság kimondta, hogy elegendő az az indokolás, amely csupán azt fejti ki, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vették a jogsértés súlyát és időtartamát (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22-i AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet, C-194/14 P, EU:C:2015:717, 68. és 69. pont). Ebből az ítéletből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy az ilyen indokolás mindig elegendő, tekintet nélkül a szóban forgó helyzet sajátosságaira.

34 Egyébiránt, amennyiben a Bizottság eltér a 2006. évi iránymutatástól, és más, konkrétan a kartellt elősegítő vállalkozások helyzetének sajátosságaihoz igazított módszert alkalmaz, a védelemhez való jogra tekintettel szükséges, hogy a módszertant az érintett felekkel ismertessék, hogy kifejthessék álláspontjukat mindazon tényezőkkel kapcsolatban, amelyeket a Bizottság a határozatban alapul kíván venni (lásd analógia útján: 2013. október 22-i Sabou ítélet, C-276/12, EU:C:2013:678, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezek ismertetése ugyanis hozzájárul a Bizottság határozatainak méltányosságához, pártatlanságához és minőségéhez, amelytől függ végső soron a nyilvánosságnak és a vállalkozásoknak a Bizottság versenyjogi tevékenységének jogszerűségébe vetett bizalma (lásd ebben az értelemben: 2019. január 16-i Bizottság kontra United Parcel Service ítélet, C-265/17 P, EU:C:2019:23, 31., 33., 34. és 53. pont).

35 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság az Icappel és az R. P. Martinnal szemben kiszabott bírságok alapösszegét ugyanazon, a kifejezetten az elősegítők sajátos helyzetének kezelésére kialakított, egy ötlépcsős vizsgálaton alapuló és a szóban forgó jogsértésekben való részvételük időtartamának és súlyának mérésére alkalmas módszer alapján határozta meg. Így a jelen ügy körülményei különböznek a 2015. október 22-i AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet (C-194/14, EU:C:2015:717) alapjául szolgáló ügy alapját képező helyzettől, amely ítéletben a Bizottság a kartell egyetlen elősegítőjével szemben kiszabott bírság alapösszegét átalányjelleggel határozta meg.

36 A Törvényszék ezenfelül a megtámadott ítélet 293. pontjában megjegyezte, hogy a vitatott határozat (287) preambulumbekezdése "nem szolgál pontosítással a Bizottság által előnyben részesített módszerről, hanem megelégszik annak általános biztosításával, hogy az alapösszegek tükrözzék az Icap szóban forgó jogsértésekben való részvételének súlyát, időtartamát és jellegét, valamint annak szükségességét, hogy biztosított legyen a bírságok kellő elrettentő hatása".

37 A jelen ítélet 28-34. pontjában hivatkozott jogi helyzetre tekintettel a Törvényszék helyesen fogadta el a megtámadott ítélet 294. pontjában azt az értékelést, amely szerint egyrészt "[a vitatott] határozat ekként megszövegezett (287) preambulumbekezdése nem teszi lehetővé sem a felperesek számára, hogy megértsék a Bizottság által előnyben részesített módszer megalapozottságát, sem pedig a Törvényszék számára, hogy felülvizsgálja azt", másrészt pedig, hogy "[a]z indokolás ezen elégtelensége felfedezhető az említett határozat (290)-(296) preambulumbekezdésében is, amelyek nem adják meg azokat a minimális információkat, amelyek lehetővé tehették volna a Bizottság által a bírságok alapösszegének meghatározása során figyelembe vett körülmények relevanciájának és súlyozásának megértését és felülvizsgálatát, mindezt az [...] ítélkezési gyakorlat megsértésével" (lásd ebben az értelemben: 2011. december 8-i, Chalkor kontra Bizottság ítélet, C-386/10 P, EU:C:2011:815, 61. pont).

38 A Bizottság állításával ellentétben az előnyben részesített alternatív módszer meghatározásakor figyelembe vett tényezők relevanciájának és súlyozásának kellő indokolására vonatkozó kötelezettség - a jelen ítélet 31. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve - nem jelenti azt, hogy a Bizottság köteles a bírság kiszámításának módjára vonatkozó számadatokat szolgáltatni, vagy az általa elvégzett közbenső számításokat részletesen megmagyarázni. Egyébiránt a jelen ügyben a Bizottság nem állította, hogy az alkalmazott alternatív módszer öt szakaszának felsorolása folytán, amelyet csak a Törvényszék előtti eljárás szakaszában ismertetett, számadatokat vagy közbenső számításokat közölne.

39 A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a számítási módszerre vonatkozóan a fellebbezőnek mind a közigazgatási eljárásban, mind pedig a peres eljárás szakaszában szolgáltatott információkat.

40 Tekintettel azonban arra, hogy a jelen ítélet 34. pontjában hivatkozott tényezők fényében az indokolási kötelezettség jelentőséggel bír, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 295. pontjában megállapította, hogy bár "valamely megtámadott jogi aktus indokolását az aktus összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni, nem lehet kijelenteni, hogy az ilyen puhatolózó jellegű és informális megbeszélések mentesíthetnék a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy a megtámadott határozatban fejtse ki azt a módszert, amelyet a kiszabott bírságok összegének meghatározása érdekében alkalmazott".

41 Továbbá, tekintettel arra, hogy a Bizottság az Icappel szemben kiszabott bírság alapösszegét illető számítási módszer meghatározásakor figyelembe vett tényezők relevanciájára és súlyozására vonatkozóan nem szolgált magyarázattal, a Törvényszék a megtámadott ítélet 296. pontjában helyesen állapította meg, hogy "a Törvényszék előtti eljárás szakaszában nyújtott [...] magyarázatot nem lehetett figyelembe venni annak mérlegelése során, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta-e az indokolási kötelezettségét".

42 Ennélfogva a fellebbezés egyetlen jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

43 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

44 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Icap kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.