A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20901/2016/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.901/2016/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a 230. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Esősi Béla ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Imre Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, valamint a dr. Kiss István ügyvéd által képviselt IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. január 15. napján meghozott 36.G.44.609/2014/32. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 33. és a IV. rendű alperes részéről 34. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az I. és IV. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül egyetemlegesen a felperesnek 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által elbírált kereseti kérelem szerint a felperes elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az I-III. rendű alperesekkel 2008. augusztus 7. napján kötött, közjegyzői okiratba foglalt, devizában nyilvántartott, jelzálog típusú kölcsönszerződés nem jött létre, mivel az nem tartalmazza a kölcsön devizában meghatározott pontos összegét. Másodlagosan kérte a kölcsönszerződés semmiségének megállapítását a Hpt. 213. § (1) bekezdés a), c), d) és e) pontja alapján. Harmadlagosan kérte annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződés V.4. pontja tisztességtelen feltételt tartalmaz, amelynek jogkövetkezményeként kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását. Negyedleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés III. pontjának második, a közjegyzői ténytanúsítványról szóló bekezdése tisztességtelen feltételt tartalmaz, ezért az a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, illetve a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § j) pontja és 2. § d) pontja alapján semmis. Ötödleges kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződést biztosító zálogszerződés a Ptk. 205. § (2) bekezdése, 200. § (2) bekezdése és 251. § (1) bekezdése alapján semmis, mivel érvénytelen szerződésből eredő követelés zálogjoggal nem biztosítható.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítást és perköltségben való marasztalását. A közjegyzői ténytanúsítványról szóló szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása iránti kereseti kérelemmel összefüggésben előadta, hogy a felperes megalapozatlanul hivatkozott a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontjára, ugyanis a kölcsönszerződés nem fordítja meg a felperes hátrányára a bizonyítási terhet. Az I. rendű alperes a kölcsönöket a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendeletben előírt szabályoknak megfelelően ügyletenként devizában is meghatározva naponta nyilvántartja, amellyel biztosítja a tartozás összegének pontos naprakész és objektív meghatározását. A felperes tartozását tehát az I. rendű alperesnek jogszabályi kötelezettségénél fogva kell nyilvántartania, így az egyenleg összegének és a befizetések elszámolásának bizonyítása az I. rendű alperesre hárul. A felperesnek a Hpt. 275. § (2) bekezdése alapján módja van arra, hogy a részére nyújtott tájékoztatás tartalmát vitassa, azzal szemben kifogással éljen, illetve panasszal fordulhat a pénzügyi intézményhez. A felek a szerződésben úgy állapodtak meg, hogy a pénzügyi intézmény által vezetett könyvekből kiolvasott követelésre vonatkozó állítását a pénzügyi intézmény erre vonatkozó közjegyzői tanúsítvánnyal hitelesíti, amely nem a bizonyítási teher megfordítását szolgálja, hanem annak meghatározását, hogy a pénzügyi intézmény miként tesz eleget a fennálló tartozás összege bizonyítására vonatkozó kötelezettségének. A Ptk. 209. § (6) bekezdésére figyelemmel nem minősülhet tisztességtelennek az a kikötés, amely szerint a felek elfogadják a pénzügyi intézmény által vezetett könyvekből kiolvasott követelés összegét az adós tartozásaként. Mivel a szerződő felek megállapodása maradéktalanul megfelel a Hpt.-nek, így a felperes által támadott szerződési feltétel jogszerű és tisztességes, azaz nem ütközik a Korm. rendelet 1. § j) pontjába.

A II. és III. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A IV. rendű alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. A negyedleges felperesi kereseti kérelemmel összefüggésben előadta, hogy az nem a bizonyítási teher megváltoztatására irányul, hanem a szerződő felek közjegyzői ténytanúsítvány alkalmazására vonatkozó megállapodását rögzíti.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek közötti kölcsönszerződés III. pontjának második bekezdése érvénytelen, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A perköltség viselésére a feleket pernyertességük, illetve pervesztességük arányában kötelezte azzal, hogy az I. és IV. rendű alperes 65.880 forint le nem rótt kereseti illetéket egyetemlegesen köteles megfizetni a Magyar Államnak. Indokolásában megállapította, hogy a perbeli szerződés a 2014. évi XXXVIII. törvény, illetve XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) hatálya alá tartozik. Mivel a felperes a harmadlagos és negyedleges kereseti kérelme (helyesen: másodlagos és harmadlagos kereseti kérelme) tekintetében bírósági felhívás ellenére nem terjesztett elő a DH2 törvény 37. § (1) bekezdésének megfelelő keresetpontosítást, ezért az elsőfokú bíróság a DH2 törvény 37. § (3) bekezdése alapján úgy tekintette, hogy e kérelmeit a felperes nem tartja fenn, így azokat érdemben nem is bírálta el. A közjegyzői ténytanúsítványról szóló szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása iránti kereseti kérelemmel összefüggésben megállapította, hogy annak alapján az I. rendű alperes jogosult a perbeli kikötés, valamint a saját nyilvántartásai révén meghatározni követelése összegét és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltatni. Ez a közokirat a Vht. 21. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal látható el az I. rendű alperes kérelmére, amely azzal a következménnyel jár, hogy a felperes az ellene indított végrehajtási eljárás megszüntetését, illetve korlátozását a Pp. 369. §-a szerinti perben csak akkor tudja elérni, ha a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint bizonyítja a követelés részbeni vagy egészbeni megszűnését. A perbeli kikötés tehát lehetőséget biztosít az I. rendű alperesnek arra, hogy a követelés összegszerűségére vonatkozó bizonyítási terhet a felperes hátrányára megfordítsa, amelyből következően a kikötés a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének j) pontjába ütközik. Miután a felperes tartozásának meghatározásakor az I. rendű alperes csak saját nyilvántartását tekinti hitelesnek és a szerződés feljogosítja, hogy saját nyilvántartásai alapján állapítsa meg, hogy a felperes teljesítését szerződésszerűnek fogadja-e el, ezért a kikötés sérti a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontját is. Az elsőfokú bíróság a felperes további kereseti kérelmeit ugyanakkor alaptalannak találta és azokat elutasította.