BH 2019.4.119 Annak elbírálása, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az általa nevezett alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó anyagi jogi kérdés. Anyagi jogi kapcsolat hiányában a keresetet ítélettel kell elutasítani [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (1) bekezdés, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdés, 20. § (1) bekezdés, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 349. §].

A tényállás

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint 2013-ban egy művészeti iskola igazgatói állásának betöltésére pályázatot írtak ki, amelyre II. rendű alperes jelentkezett. Az intézményben dolgozó pedagógusok - közöttük a felperesek is - az intézményfenntartó központon keresztül jelezték a pályázatot elbíráló és a megbízási jogkört gyakorló I. rendű alperes számára, hogy a II. rendű alperes intézményvezetői megbízását az ahhoz szükséges végzettség hiánya miatt nem támogatják.

[2] Az I. rendű alperes 2013. augusztus 13-ától a II. rendű alperest tanári munkakörbe nevezte ki, egyidejűleg az iskola igazgatói feladatainak ellátására ötéves határozott idejű megbízást adott.

[3] A felperesek 2014. december 8-án jogi képviselőjük útján az intézményfenntartó elnökétől a II. rendű alperes vezetői megbízásának felülvizsgálatát és a jogellenes helyzet megszüntetése érdekében a szükséges intézkedések megtételét kérték.

A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme

[4] A felperesek a keresetükben a II. rendű alperes intézményvezetői kinevezése semmisségének megállapítását, valamint azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a II. rendű alperes vezetői kinevezésének azonnali hatállyal történő megszüntetésére.

[5] Keresetük indokolásában arra hivatkoztak, hogy a II. rendű alperes pályázatának benyújtását követően általuk megkeresett felsőoktatási intézmények egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a II. rendű felperes végzettsége alapján oktatási tevékenységet nem folytathat és módszertani képzettsége hiányában a kinevezése szerinti tantárgyat sem oktathat. A végzettség hiánya miatt a II. rendű alperes vezetői megbízása nem felel meg a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 67. § (1) bekezdése a) pontjában, 98. §-a (8) bekezdésének a) pontjában, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. §-ának (1) bekezdésében és 29. § (1) bekezdésében, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 20/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, ezért semmis. Álláspontjuk szerint a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat.

[6] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint megtámadásra a sérelmet szenvedett fél, továbbá az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik, a felperesek ennek hiányában perbeli jogképességgel nem rendelkeznek.

[7] A II. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen - arra hivatkozással, hogy a felperesek és közötte közalkalmazotti jogviszony nem áll fenn - a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

[9] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 285. § (1) bekezdése és a Pp. 349. § (1) bekezdése alapján a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyból származó munkajogi igényét a munkáltatójával szemben érvényesítheti. Rámutatott arra, hogy az I. és II. rendű alperes nem volt a felperesek munkáltatója. A keresettel érvényesített jogot ugyanakkor munkáltatójukkal szemben sem érvényesíthették, mivel az nem a saját közalkalmazotti jogviszonyukkal összefüggő igény volt, következésképp a felperesek a Pp. 48. § szerinti perbeli jogképességgel nem rendelkeztek.

[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesek semmisségre történő hivatkozása is megalapozatlan volt tekintettel arra, hogy az Mt. 27. § (3) bekezdése szerint semmisségre csak az érdekelt hivatkozhat. Mivel a felperesek perbeli jogképességgel nem rendelkeztek, ezért a semmisségre, mint érdekeltek nem hivatkozhattak. Rámutatott arra is, hogy a felperesek keresetükben a II. rendű alperes kinevezését nem az Nkt. 40. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozással támadták meg, hogy a fenntartó a döntés meghozatalához szükséges előzetes vélemény beszerzését elmulasztotta, ezért a keresetüket az I. rendű alperessel szemben sem érvényesíthetik közigazgatási bíróság előtt.

[11] A felperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemben helytálló döntést hozott, azonban a törvényszék a jogi indokolással nem értett egyet.

[12] A másodfokú bíróság az EBH 2005.1227. számú elvi bírósági határozat alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a felperesek a Pp. 48. §-a alapján rendelkeztek perbeli jogképességgel. Az elsőfokú ítélet ugyanakkor helyesen idézte a Pp. 349. § (1) bekezdésében és a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 285. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely jogszabályhelyekből kiindulva arról kellett dönteni, hogy a felperesek a perben közalkalmazotti jogviszonyból eredő igényt érvényesítenek-e.

[13] A törvényszék álláspontja szerint az Nkt. 70. § (1) bekezdés és 40. § (1) bekezdés rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy az intézményvezetői pályázattal kapcsolatos véleményezési jog a nevelőtestületet illeti meg és amennyiben a nevelőtestületi véleményt elmulasztották volna beszerezni, úgy egységesen csak a nevelőtestület fordulhatott volna a bírósághoz. A perbeli esetben azonban a nevelőtestület a véleménynyilvánítási jogával élt.

[14] A törvényszék rámutatott arra, hogy sem a nevelőtestületet alkotó egyes pedagógusoknak, sem a nevelőtestületnek nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az intézményvezetői kinevezés semmisségének megállapítása iránt kereseti kérelmet terjesszenek elő, következésképp a felperesek esetében nem a perbeli jogképesség hiányzik, hanem a perbeli legitimáció, azaz a kereshetőségi jog, amely a kereset elutasítását eredményezi.

[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában állapította meg, hogy az Nkt. 40. § (1) bekezdése alapján a felperesek közigazgatási perben sem érvényesíthetik igényüket, ezért e megállapítást az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte.

A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek

[16] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (1) bekezdésében, az Mt. 27. § (3) bekezdésében, a Kjt. 2. § (3) bekezdésében és az Mt. 285. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az eljárt bíróságok a tényállást helytállóan állapították meg, azonban a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vontak le a perbeli legitimáció körében.