3148/2019. (VI. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában - Dr. Dienes-Oehm Egon és Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.046/2017/8. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Egy távhőszolgáltató gazdálkodó szervezet indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 57/C. § (4) bekezdés f) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Indítványozta továbbá a Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.046/2017/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: MEKH) 2015. augusztus 27-én kelt levelében felhívta az indítványozó jogelődjét a Tszt. 57/C. §-a, illetve a Tszt. végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 17/I. §-a alapján előírt adattartalomnak a honlapján való megjelenítésére. Ezt követően a MEKH 2015. november 19-én ismételt felhívást bocsátott ki, és ezzel egyidejűleg a Tszt. 4. § (2) bekezdése alapján hivatalból hatósági eljárást indított. Ezután a MEKH 2016. március 22-én kelt 2009/2016. számú határozatával a Tszt. 57/C. § (4) bekezdés f) pontja szerint a távhőszolgáltató területén elérhető, a távhőszolgáltatással kapcsolatos támogatások és pályázatok egyértelmű és tényleges közzétételére kötelezte az indítványozót. Emellett 60 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte az indítványozót a vonatkozó jogszabályi előírások be nem tartása miatt.
[3] A határozattal szemben a jogutód indítványozó bírósághoz fordult, keresetében kezdeményezte a határozat hatályon kívül helyezését. Az indítványozó álláspontja szerint a közigazgatási határozat nem volt egyértelmű, nem jelölte meg konkrétan a hiányosságokat, ami alapján a MEKH elmarasztalta az indítványozót.
[4] Az első fokon eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. április 25-én kelt, 6.K.32.365/2016/11. számú ítéletével a MEKH 2009/2016. számú határozatát hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú ítélet szerint a távhőszolgáltatással kapcsolatos támogatások feltétele, pályázatok adatai a Tszt. 57/C. § (4) bekezdés f) pontjának megfelelően elérhetőek voltak az indítványozó honlapján. Az első fokon eljáró bíróság megítélése szerint a törvényi előírásban foglaltaknál szélesebb körű közzététel nem volt megkövetelhető, így ennek alapján nem volt szankcionálható az indítványozó.
[5] A MEKH fellebbezése nyomán másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 2018. február 21-én kelt, 2.Kf.650.046/2017/8. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az indítványozó keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a közigazgatási perben a bíróság az alperesi határozat törvényességét vizsgálja, és abban a kérdésben foglal állást, hogy a határozat sérti-e a felperes keresetében megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. A másodfokú bíróság vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi határozat nem sérti a felperes kereseti kérelmében megjelölt rendelkezéseket, hiszen épp a Tszt. 57/C. § (4) bekezdés f) pontjában, illetve a Vhr.-ben foglalt kötelezettség szabályszerű teljesítését kérte számon a felperes indítványozón.
[6] Ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát az indítványozó, kérve a Tszt. 57/C. § (4) bekezdés f) pontja, valamint a Fővárosi Törvényszék 2.Kf.650.046/2017/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. (Az indítványozó alkotmányjogi panaszában jelezte, hogy a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nem lehet előterjeszteni, perújítást pedig nem kezdeményezett.)
[7] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Tszt. 57/C. § (4) bekezdés f) pontját az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta. Úgy vélte, hogy a támadott jogszabályhely nem egyértelmű, ezért sérti a jogállamiság, jogbiztonság és a normavilágosság követelményét. Állítása szerint nem világos, hogy mit kell érteni a jogszabályi rendelkezésben foglalt, a távhőszolgáltató területén elérhető, a távhőszolgáltatással kapcsolatos támogatások, illetve pályázatok alatt.
[8] A támadott ítélet megsemmisítését az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, illetve XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva kezdeményezte.
[9] Érvelése szerint sérti "az Alaptörvényben biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való alapvető jogot, hogy a hatóság a marasztaló határozatában konkrétan nem jelölte meg, hogy milyen hiányosságokat" rótt fel. Szerinte a hatósági határozat nem tartalmaz olyan tényállást, amely megalapozná a határozat rendelkező részének törvényességét, így a határozat nem felelt meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény [a továbbiakban: Ket.] előírásainak, ennélfogva sérti a "tisztességes hatósági eljárás alkotmányossági követelményét".
[10] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek pedig azért tartotta az indítványozó a bírói döntést, mert szerinte a bíróság nem vizsgálta kimerítően a kereseti kérelmet. Nem vizsgálta szerinte a bíróság azt, hogy az alperesi határozat nem felelt meg a Ket. előírásainak. Nem foglalkozott a bíróság szerinte azzal sem, hogy nem volt olyan pályázati lehetőség, amit a Tszt. 57/C. § (4) bekezdés f) pontja alapján közzé kellett volna tennie.
[11] Az indítványozó utóbb indítványát kiegészítette. E beadványában hivatkozott a 24/2018. (XII. 28.) AB határozat indokolásának több elemére, amelyek az indítványozó szerint alátámasztják az eredetileg előterjesztett panaszában foglaltakat.
[12] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26. § (1) bekezdés és a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket.
[13] Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt figyelemmel kellett lennie arra, hogy az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében pedig az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[14] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a jogállamiság elvéből fakadó normavilágosság követelményének sérelmére hivatkozással terjesztette elő.
[15] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta azt a korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás tilalma és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17], 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adott indítványi kérelmet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva nem az előbbiek szerinti összefüggésben terjesztették elő. Ekként az indítvány e tekintetben nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmére előterjesztett kérelem, így az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz érdemben nem bírálható el.
[16] 2.2. Az indítványozónak az Abtv. 27. §-a szerinti, vagyis a bírói döntéssel szemben előterjeszthető panasza részben arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, illetve XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának e részében nem fejtette ki azonban azt, hogy magát az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszban támadható bírói döntést miért tartja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe, illetve XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközőnek. Panaszában kizárólag törvényi szabályok értelmezését, illetve alkalmazását vitatta a támadott bírói döntés kapcsán.
[17] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az indítványban kifejezetten meg kellett volna jelölni, hogy a támadott bírói döntés az Alaptörvény megjelölt rendelkezését miért sérti (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés alkotmányossági felülvizsgálatára van jogköre. Az Alkotmánybíróságnak a bírói ítéleteket csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény által megszabott értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz. Megállapítható ezért, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, illetve XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító részében nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontjában foglaltaknak.
[18] Az Alkotmánybíróság a fentiek figyelembe vételével visszautasította az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján egyrészt azért, mert nem felelt meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésének, másrészt azért, mert az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontjában foglaltaknak.
Budapest, 2019. június 18.
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott
Dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[19] Egyetértek az indítvány visszautasításával.
[20] Alkotmányjogi panaszok esetében következetesen képviselt álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az indítványozói jogosultságot kellett volna vizsgálnia. Jelen indítványozó közvetve Budapest Főváros Önkormányzata 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság. Jelen indítványozó egy központi hivatal közigazgatási határozatának felülvizsgálatára indított perben hozott bírói döntés kapcsán állította, hogy megsértették az alapvető jogait. Az alkotmányjogi panaszban érvényesített alapjogok mindazonáltal alapvetően az egyének szabadságát biztosítják az állammal, a közhatalom birtokosával szemben, rendeltetésük ekként a közhatalom (állami hatalom) korlátok közé szorítása. Alapjogoknak állami szervek, állami kézben lévő jogi személyek így általában nem lehetnek az alanyai. Következésképpen az alkotmányjogi panasz visszautasításának a jelen ügyben is elsődlegesen az indítványozói jogosultság hiányán kellett volna alapulnia.
Budapest, 2019. június 18.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
[21] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.
Budapest, 2019. június 18.
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/923/2018.