A Fővárosi Ítélőtábla Bf.53/2011/6. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 28. §, 51. §, 87. §, 99. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 78. §, 118. §, 171. §, 172. §, 192. §, 331. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1340/2008/63., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.53/2011/6.* (ÍH 2012.107)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.53/2011/6.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. évi május hó 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év december hó 7. napján kelt 15.B.1340/2008/63 számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene a Btk. 282/A § (1) és (3) bekezdései szerint minősülő visszaélés kábítószerrel bűntette kísérlete miatt emelt vád alól felmenti.

A Btk. 282/A § (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő, a Btk. 21. § (1) bekezdés szerint felbujtói minőségben elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészségen feljelentést tesz.

A büntetését 100 (száz) napi tétel 500 (ötszáz) forint napi összegű összesen 50.000 (ötvenezer) forint pénzbüntetésre enyhíti.

A pénzbüntetésbe beszámítani rendeli az általa előzetes fogvatartásban töltött időt és ezáltal abból kettő napi tételt azaz 1.000 (egyezer) forintot lerovottnak nyilvánít.

Az eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 488.069 (négyszáz-nyolcvannyolcezer-hatvankilenc) forint. A vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 44.782 (negyvennégyezer-hétszáznyolcvankettő) forintra mérsékli, míg a további 443.287 (négyszáznegyvenháromezer-kettőszáznyolcvanhét) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

Indokolás:

A Fővárosi Bíróság 2010. évi december hó 7. napján kihirdetett 15.B.1340/2008/63. számú ítéletével vádlott bűnösségét kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében (Btk. 282/A § (1) bek., (3) bek.) és kábítószerrel visszaélés vétségében (Btk. 282. § (1) bek., (5) bek. a/ pontja) állapította meg.

Ezért őt - halmazati büntetésül - egy év nyolc hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette.

Végrehajtása elrendelése esetére az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította a szabadságvesztésbe. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az eljáró ügyész a vádlott terhére, a tényállás részben téves megállapítása és téves minősítés miatt, valamint a büntetés súlyosításáért jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője a határozatot tudomásul vették.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 321/2011/4. számú átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen a fellebbezést az 1./ tényállási pontot érintően, a 2003. december 11. napját megelőzően történt átadás vonatkozásában nem tartotta fenn, mert ekörben az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a mintaként átadott tabletták tekintetében kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy valóban kábítószert tartalmaztak volna. Ezt meghaladóan azonban az ügyészi perorvoslatot a forgalomba hozatal befejezett alakzatának megállapításáért, valamint a büntetés kiszabása körében mindenben fenntartotta.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a perrendi szabályokat megtartva folytatta le az eljárást és ennek eredményeként hibáktól, hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. A bizonyítékokat feltárta és okszerűen, a logika követelményeinek megfelelően értékelte.

A másodfokon is irányadó, megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a terhére rótt bűncselekményt azonban befejezett forgalomba hozatal helyett tévesen minősítette e bűncselekmény kísérleteként.

Tévedett a büntetés kiszabása során is, amikor eltúlzott jelentőséget tulajdonított az időmúlásnak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott hasonló bűncselekmény miatti próbára bocsátás hatálya alatt követte el a cselekményét. A büntethetőség elévülése miatt ugyan a próbára bocsátást megszüntetni és vele szemben büntetést kiszabni nem lehetett, de az megállapítható, hogy ilyen cselekmény elkövetése nem idegen a vádlottól, akit a Pesti Központi Kerületi Bíróság átadással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége (Btk. 282/A. § (1) bek. és (6) bek.) miatt amiatt bocsátott próbára, mert fiatalkorúként 1999. február és 2000. január között két társának kábítószert adott el.

Az enyhítő körülmények nem teszik lehetővé halmozott kedvezmény, vagyis kétszeres leszállás alkalmazását vele szemben. A megváltoztatandó minősítés tükrében nem enyhít, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, s így egyszeres leszállás alkalmazásával a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése szóba sem jöhet, miként enyhébb végrehajtási fokozat meghatározása sem indokolt. Ezért a minősítés megváltoztatását, a cselekménynek a forgalomba hozatal befejezett alakzatakénti értékelését, valamint a próbaidő mellőzésével végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A védő perbeszédében kifejtette, hogy azért nem jelentett be fellebbezést az elsőfokú ítélet ellen, mert mind az ítélet jogi indokolásával, mind az alkalmazott joghátránnyal egyetértett.

A védői érvelés szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott eljárása során nem merült fel hatályon kívül helyezésre adó ok. A lefolytatott bizonyítás eredményhez képest az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás másodfokon is irányadó, ezt érdemben nem befolyásolja, hogy az ítélet 7. tanú szerepét illetően nyilvánvaló elírás folytán téves megállapítást tartalmaz, 3. számú tanú írásbeli vallomását illetően pedig iratellenes. A mintaként átadott tabletták vonatkozásában az elsőfokú ítélet megállapításai - figyelemmel arra, hogy a fellebbviteli főügyészség e vonatkozásban a fellebbezését nem tartotta fenn, - jogerőre emelkedtek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által fenntartott fellebbezésre reflektálva a védő nem tartotta elfogadhatónak a bűncselekmény befejezett forgalomba hozatalkénti értékelését. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla jelen tanácsának korábbi döntésére (3.B.1487/2004/55. számú ítélet) amelyben a bíróság részletesen kifejti, hogy forgalomba hozatalnál mikor tekinthető egy cselekmény befejezettnek.

Hasonló ügyekben is szokatlan, hogy a nyomozó hatóság a vevő elfogására soha még csak kísérletet sem tett. A konkrét esetben a kábítószer jelentős hatóanyagtartalma - immár két szakvélemény ismeretében - nem vitatható, azonban feltétlen figyelmet érdemel, hogy a vádlottól lefoglalt kábítószer tényleges hatóanyag-tartalma alig (mindössze 3%-kal) haladja meg a jelentős mennyiség alsó határát.