ÍH 2012.107 TÖRVÉNYES VÁD - A BIZONYÍTÉKOK ÉRTÉKELÉSE

A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés keretében a rendőrség, fedett nyomozó nem fejthet ki olyan tevékenységet, amelynek során konkrét személyt bűncselekmény elkövetésére rábír és az így elkövetett cselekmény alapozza meg a nyomozást és az ügyészi vádat. A titkos információgyűjtés nem terjedhet ki arra, hogy a rendőrség mást bűncselekmény elkövetésére bírjon rá [Be. 78. § (4) bekezdés; Be. 373. § I./c.].

Az alapvető jogok a titkos eszközök használata során is csak a szükségesség keretei között korlátozhatók [Az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kihirdetett Egyezmény cikkei fogalmaznak meg követelményeket; Egyezségokmány 6. cikke 3. pont].

Az elsőfokú bíróság 2010. évi december hó 7. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében [Btk. 282/A. § (1) bek., (3) bek.] és kábítószerrel visszaélés vétségében állapította meg.

Ezért őt -halmazati büntetésül - egy év nyolc hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a tényállás részben téves megállapítása és téves minősítés miatt, valamint a büntetés súlyosításáért jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője a határozatot tudomásul vették.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen a fellebbezést - az egyik tényállási pontot érintően - nem tartotta fenn, mert e körben az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a mintaként átadott tabletták tekintetében kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy valóban kábítószert tartalmaztak volna. Ezt meghaladóan azonban az ügyészi perorvoslatot a forgalomba hozatal befejezett alakzatának megállapításáért, valamint a büntetés kiszabása körében mindenben fenntartotta.

Ezért a minősítés megváltoztatását, a cselekménynek a forgalomba hozatal befejezett alakzatakénti értékelését, valamint a próbaidő mellőzésével végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A védő perbeszédében kifejtette, hogy azért nem jelentett be fellebbezést az elsőfokú ítélet ellen, mert mind az ítélet jogi indokolásával, mind az alkalmazott joghátránnyal egyetértett.

A másodfokú bíróság a bejelentett ügyészi fellebbezés alapján a Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel teljes terjedelmében felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást.

Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat megtartva folytatta le a bizonyítást.

A bíróság a megismételt eljárásban - a hatályon kívül helyező végzés iránymutatásának megfelelően - a lefoglalt kábítószer tényleges hatóanyagtartalmára nézve újabb vegyészszakértői véleményt szerzett be, továbbá széles körű bizonyítást lefolytatva megkísérelte valamennyi az ügy érdemére nézve tudomással bíró tanút kihallgatni. A tanúk jelentős részét azonban lényeges körülményekre nézve nem hallgathatta ki, mivel a pótlólag feltett kérdések tekintetében az országos rendőrkapitány, mint titokgazda titoktartási kötelezettségük alól felmentést nem engedélyezett. (Titoktartási kötelezettségükre hivatkozással tagadták meg a vádbeli bűncselekménnyel összefüggő kérdésekre a válaszadást: 5 tanú)

A perrendszerűen lefolytatott bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság minden, a tényállás szempontjából releváns körülményt feltárt és értékelt.

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351. §-ának (2) bekezdés b) és c) pontjai szerinti megalapozatlanságban szenved, mivel kismértékben pontatlan, s részben ellentétes az iratok tartalmával. A tényállás ezen felül éppen azokat a körülményeket nem tartalmazza, amit a bíróság a cselekmény indítékaként a határozatának indokolásában megállapított, de szerkesztési hibaként nem a tényállásban szerepeltetett.

Emiatt a másodfokú bíróság a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerint -az iratok tartalma alapján -kiegészítette, illetve helyesbítette:

Az ítélet tényállása és indokolása között ellentétek feszülnek, mivel a megállapított történeti tényállással nem állnak összhangban a határozat indokolásában tett ténymegállapítások.

A vádlott maga sem vonta kétségbe, hogy kábítószer továbbítására vállalkozott.

Az elsőfokú bíróság elfogadta a terhelt az 1. sz. tanúval szemben fennálló tartozásának tényét, azzal, hogy ez kényszert nem eredményezett és a bűncselekmény elkövetésénél a kényszerítés feltételei nem álltak fenn.

Az ügyben igen lényeges kérdés, hogy mi indította a vádlottat a bűncselekmény elkövetésére.

E körben számos rendőrtanú kihallgatásának akadálya volt, hogy őket titoktartási kötelezettségük alól nem mentették fel. Az 1. sz. tanú azonban a 2. sz. tanúra nézve úgy nyilatkozott, hogy a rendőrök konkrétan megjelölt fajtájú és mennyiségű kábítószer eladására hívták fel a vádlottat. Ezt az állítását a 3. sz. és 4. sz. tanúk cáfolták, de e körben az ellentmondásokat szembesítéssel feloldani nem lehetett.

Bár az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a vádlott kábítószer megszerzésére történt felhívása olyan körülményekre utal, amely felveti annak lehetőségét, hogy már a megrendelés is a hatóság ellenőrzése, megfigyelése mellett történt, továbbá egyértelműen megállapította, hogy a rendőrség előtt tudott volt a kábítószer átadásának helye és ideje, valamint az abban közreműködő személyek köre, továbbá több rendőri egység összehangolt akciója keretében, a kábítószer átadását és az ügylet másik szereplőjének akadálytalan távozását követően került sor a vádlott elfogására, - a tényállás semmit nem tartalmaz arra nézve, hogy mi volt a rendőrök szerepe a vádbeli cselekményben.

Az ítélőtábla az ítélet indokolásának ezzel kapcsolatos megállapításait a tényállásba emelte át, míg az ellentétes megállapításokat kirekesztette az ítéletből.

Az e körben kiegészített tényállás a következő:

A vádlottat az 1. sz. tanú és a 2. sz. tanú közvetítésével ismeretlen személyazonosságú, rendőr foglalkozású személy vagy személyek hívták fel arra, hogy részükre kábítószert adjon el. A vádlott a kilátásba helyezett haszon reményében tett eleget a felhívásnak. Ezen alkalmi cselekményen kívül másnak kábítószert nem szerzett és nem adott el. Nem állapítható meg továbbá az, hogy a jelentős hatóanyag-tartalmat alig meghaladó szert milyen forrásból szerezte meg, így az sem, hogy azt fedett nyomozó, avagy e körbe nem tartozó személy adta át a részére.

A fenti kiegészítésekkel és pontosításokkal az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú felülbírálat alapját képezte.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, valamennyi az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró tényt feltárt, a rendelkezésre álló bizonyítékokat elemző részletességgel értékelte és indokolási kötelezettségét is teljesítette, logikus és okszerű indokát adva, hogy mely bizonyítékokat, mely részükben és miért fogadott el.