A Fővárosi Törvényszék P.28637/2005/177. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 141. §, 163. §, 164. §, 193. §, 206. §, 217. §, 233. §, 234. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 315. §, 318. §, 339. §, 340. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Knapik Zoltán

Fővárosi Törvényszék

25.P./P.I.28.637/2005/177.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

a meghatalmazott neve ( meghatalmazott címe) hozzátartozói meghatalmazott által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a dr. Bihary László jogtanácsos ( Zrt. Jogi Igazgatóság - jogtanácsos címe ) által képviselt

Részvénytársaság ( alperes címe) alperes elleni

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

ÍTÉLETET

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 750.000,- (hétszázötvenezer) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság útján - annak külön felhívásában foglaltak szerinti határidőben és módon - fizessen meg 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forint feljegyzett kereseti illetékösszeget a Magyar Állam javára.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál, de a Fővárosi Ítélőtáblához címezve lehet, három egyező példányban írásban benyújtani.

A fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el, de a felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását is. Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik; az csak a teljesítési határidővel kapcsolatos vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul: a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, de bármelyik fél kérheti, hogy a másodfokú bíróság ezt a fellebbezést is tárgyaláson bírálja el.

INDOKOLÁS

A bíróság az ügy iratainál rendelkezésre állt írásbeliségek, így különösen: a Fővárosi Bíróság Pk.24.181/2005. számú fizetési meghagyásos eljárás iratanyaga, az 1992. december 10. napján, illetve az 1999. január 12. napján kelt területbérleti szerződések, az 1999. március 16. és július 12. napján kelt felszólítások, az 1999. október 11. napján kelt felmondás, a terület visszaadása tárgyában kelt jegyzőkönyv, a megye Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának .../2000.bü. sz. ügyében kelt szaktanácsadói műszaki vélemény és annak kiegészítése, a települési szám illetve szám hrsz.-ú területekre vonatkozó adásvételi szerződések, térképkivonatok, a Scania nyergesvontatóra vonatkozó adásvételi szerződés, a felek levelezése, tanu1 neve, tanu2 neve, tanu3 neve, tanu4 neve, tanu5 neve, tanu6 neve vallomásai, továbbá a peres felek képviselői által beadványaikba foglaltan írásban, illetőleg általuk az ügy tárgyalásán élőszóban megtett további tényállítások és jognyilatkozatok, valamint a felperesek tárgyalási személyes előadása alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes 1986. év óta egyéni vállalkozóként tevékenykedett, ennek keretében a 90-es évek elejétől kezdődően tűzifa és kandallófa exportálására irányuló tevékenységet folytatott, melynek érdekében első ízben 1992. évben - ekkor még határozott időre szóló - területbérleti szerződést kötött a települési vasútállomás területén a IV. (csonka) vágány melletti 200 m2-es burkolatlan földterületre vonatkozóan az alperessel, mint a vasútállomás fenntartójával. E szerződésüket a kikötött határidő lejártával a felek rendre megújítottak. E szerződéses láncolatban a felperes a szóban forgó területen utóbb már két, határozatlan időre szóló - .../1993. és .../1997. számú - szerződéssel összesen 500 m2-es burkolatlan terület bérelt, ahol a jellemzően különböző erdőgazdaságoktól oda beszállított dorongfát - átlagban 5 fő alkalmazottja segítségével - gépi úton méretre fűrészelték, felhasogatták, majd a területen kiépített futószalagos rendszerrel a fát, mint aprítékot vagonokba helyezték, mely így vasúton főként országba exportálásra került. Utóbbi szerződésekben a felek megállapodtak, hogy azokat mind a bérlő, mind a bérbeadó indokolás nélkül, bármikor jogosult írásban felmondani.

E jogával élve az alperes képviseletében eljárva a települési állomásfőnök a .../1993. illetve a .../1997. számú szerződéseket az 1998. december 7. napján kelt levelével - hosszas indokolás mellett - 2000. január 1. napjára felmondta. E felmondást - a felperes panasza nyomán - az alperes hatályából visszavonta és a felek egymással 1999. január 12. napján - 1999. január 1. napjára visszamenő hatállyal - új bérleti szerződést kötöttek a vasútállomás szóban forgó - IV. vágány és a homlokrakodó közti immár 550 m2-es burkolatlan területre vonatkozóan. E szerződés szintén határozatlan időre szólt azzal, hogy azt bármelyik fél bármikor, indokolás nélkül jogosult volt felmondani. Az új bérleti szerződés fennálltának ideje alatt a felperes testvére: név 1999. április 21. napján megkötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a települési vasútállomás közvetlen szomszédságában lévő települési szám hrsz.-ú 889 m2-es területet, melyet a térítésmentesen a felperes használatába adott abból a célból, hogy ott ő vállalkozási tevékenységét folytathassa. Ezzel lényegében egyidőben, a 1999. május 17. napján megkötött szerződéssel a felperes és másik testvére: 1-es személy egymás közt 1 - 1 arányban megvásárolta az ugyancsak a települési vasútállomással közvetlen határos települési szám hrsz.-ú 3771 m2-es területet az előbbivel azonos célból, így e terület is a felperes vállalkozásának ingyenes használatába került. Mindkét megvásárolt terület nemcsak a pályaudvar területéről, hanem közútról is megközelíthető volt: a szám hrsz.-ú terület bejárata a Petőfi utcára, míg a szám hrsz.-ú terület bejárata a Kossuth Lajos utcára nyílott, a két terület közti "belső" azaz közterület igénybevétele nélküli átjárás az alperesi pályaudvar közforgalmú rakterületén keresztül volt lehetséges akként, hogy onnan a szám hrsz.-ú területre egy árok felett átívelő hídon volt lehetséges a behajtás. A szóban forgó hídon vasúti sínpár is húzódott, a hídon közúti járművel - különösen teherszállító járművel - áthaladni - és így a pályaudvar felől a szám hrsz.-ú ingatlanra behajtani - csak úgy lehetett, hogy az áthaladni kívánó közúti jármű a hídon haladó sínpárt keresztezve azon közel merőlegesen áthajtott vagy pedig a sínek mellett, azokkal párhuzamosan, de helyszűke miatt a vasúti talpfákat is érintve közlekedett. Az itt kiépített átjáró nem közút és vasúti pálya kereszteződésében kiépített "közúti" átjáró, hanem a vasúti rakterületen belüli, belső közlekedési átjáró.

A felperes mozgó rakodógépe illetve a felperesi területre beszállítást, illetve onnan kiszállítást végző teherautók, kamionok az említett belső közlekedési átjárót rendszeresen igénybe vették, illetve a csonkavágányt olyan helyeken is keresztezték, ahol erre alkalmas átjáró nem is került kiépítésre - minderre és az ettől való jövőbeni tartózkodásra az állomásfőnök élőszóban, illetve az alperes más alkalmazottai írásban a felperest 1999. évtől kezdődően többször figyelmeztették illetve felhívták, azonban ennek ellenére a jogsértő gyakorlat továbbra is fennmaradt.