[1]BKv 17.

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

Az ítélet jogerőre emelkedésekor a letartóztatásban levő terheltnek a büntetés végrehajtására nem lehet halasztást adni.

A vádemelést követően elrendelt vagy fenntartott letartóztatás - a Be. 297. § (4) bekezdésének megfelelően alkalmazandó Be. 290. §-a alapján - eljárási szakok szerint az adott eljárási szakaszt lezáró határozatig (az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, továbbá a másod-, illetve harmadfokú eljárás befejezéséig) tart.

A Be. 456. § (3) bekezdése alapján az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően kell a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés végrehajtását megkezdeni, az abban foglaltakat teljesíteni, illetve a jogerőre emelkedést követően állnak be az elítéléshez, a felmentéshez vagy az eljárás megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezmények. A Be. 458. § (1)-(3) bekezdése pedig részletesen szabályozza azt, hogy az első-, a másod-, illetve a harmadfokú bíróság ítélete mikor emelkedik jogerőre.

Ezekből a szabályokból következően a terhelt az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjától kezdve már nincs letartóztatásban.

Mindezzel összehangban állnak a végrehajtással kapcsolatos szabályok is. A szabadságvesztés végrehajtása elhalasztásának feltételeit a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 39. §-a, a halasztás engedélyezésének eljárási szabályait a Bv. tv. 44. §-a, a jogerőssé vált szabadságelvonó büntetés foganatosításának rendjét a Bv. tv. 84. §-a szabályozza.

A szabadságvesztés végrehajtására halasztás engedélyezése, eredményét tekintve nem más, mint a végrehajtandó szabadságvesztésnek a végrehajthatóvá váláshoz képest egy, a törvény által meghatározott feltételek melletti, törvényi keretek közötti, későbbi időpontban való megkezdése. A szabadságvesztés végrehajthatósága, foganatba vétele, tényleges megkezdése azonos tárgykörbe tartozó, de tartalmát tekintve nem egymást lefedő fogalmak.

A kiszabott büntetés végrehajthatóságának alapja a jogerő. A jogerő az előfeltétele - többek között - az ügydöntő határozat végrehajthatóságának és az elítéléshez fűződő jogkövetkezmények beállásának. Mindez azt is jelenti, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően az ügydöntő határozatban kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés végrehajtását meg kell kezdeni. Mindezen az alapon értelmezhetők a büntetés végrehajtásának megkezdésére adható végrehajtási kedvezmények, ekként a halasztás intézményének vagy végrehajtandó szabadságvesztés esetén a szabadságvesztés megkezdésére való behívás szabályozása.

A Bv. tv. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés végrehajtása iránt azonnal intézkedni kell, ha a szabadságvesztést kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor a terhelt akár az adott ügyben, akár más ügyben előzetes fogvatartásban van.

Ez a törvény által meghatározott olyan eset, amikor a végrehajtás megkezdése nem válik el - mert törvényi alapon nem válhat el - a végrehajthatóságtól és a kiszabott szabadságvesztést a jogerővel együtt járó végrehajthatóvá válással egyidejűleg kell megkezdeni.

A letartóztatásban lévő terheltnek tehát az ítélet jogerőre emelkedésekor a bíróság a büntetés végrehajtására halasztást nem adhat; ez a szabadságvesztés félbeszakítását jelentené, amit a Bv. tv. 116. § (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka vagy az agglomerációs központ vezetője engedélyezhet.