3/2007. Büntető jogegységi határozat

a hivatali visszaélés és a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettének egymáshoz való viszonyáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2007. év október hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

jogegységi határozatot:

I. Ha az elkövető egy cselekményével valósítja meg a hivatali visszaélés bűntettét (Btk. 225. §-a) és a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettét [Btk. 177/A. §-a (2) bekezdése], a bűnösség csak az utóbbi bűncselekményben állapítható meg; az alaki halmazat csupán látszólagos.

II. Amennyiben az ügyészség - a leírt esetben - mind a két bűncselekmény miatt vádat emel, a kimerített vád szerinti magatartást egységesen hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettének kell minősíteni, s e mellett a hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője a Be. 440. §-a (1) bekezdése a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében [Be. 439. §-a (1) bekezdése a) pontja] jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban az elvi kérdésben, hogy a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdése szerinti hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntette a Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettével alkothat-e valóságos alaki halmazatot, vagy ha az egy magatartás mind a két törvényi tényállást megvalósítja, a halmazat csupán látszólagos.

Az indítvány előterjesztésének az előzményei a következők voltak:

A Legfelsőbb Bíróság a 2007. január 16-án kihirdetett Bf. III. 880/2006/5. számú - felülvizsgálati ügyben hozott -végzésében úgy foglalt állást, hogy a két bűncselekmény valóságos alaki halmazatban megállapítható.

Ennek indokaként elvi jelleggel fejtette ki: következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az eltérő jogi tárgyakat érintő többszörös érdeksérelem miatt a két bűncselekmény alaki halmazata valóságos.

A Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa a 2007. január 30-án kelt - ugyancsak felülvizsgálati ügyben hozott -Bfv. I. 755/2006/5. számú határozatával a szóban levő kérdésben eltérően foglalt állást. A döntés szerint a Btk. 177/A. §-ának, illetve a Btk. 225. §-ának egymáshoz való viszonyát illetően a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdésében szabályozott minősített esetre vonatkozóan a két bűncselekmény tényállásának egy magatartással történő megvalósítása látszólagos alaki halmazatként értékelhető.

Figyelemmel volt a Btk. 177/A. §-ának 2003. március 1-jén bekövetkezett módosítására, amely a (2) bekezdés szerint súlyosabban- 3 évig terjedő szabadságvesztéssel -büntetendő az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény, ha azt hivatalos személyként, közmegbízatás felhasználásával vagy jogtalan haszonszerzés végett követték el.

A másodízben eljárt tanács elvi éllel fejtette ki: "már nem tartható fenn az a jogi álláspont, mely szerint az eltérő jogtárgyakat érintő többszörös érdeksérelemre tekintettel a hivatali visszaélés bűntettének és a személyes adattal hivatalos személyként elkövetett visszaélés bűntettének valóságos alaki halmazatban történő megállapítása indokolt. "

A tanács végső megállapítása szerint a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdése szerint minősülő bűncselekmény a hivatali visszaélés bűntettéhez képest speciális törvényi tényállás, s ezért a halmazat csupán látszólagos.

A Büntető Kollégium vezetője rámutatott arra, hogy az azonos hónapban - szinte párhuzamosan - eljárt tanácsok egyike sem volt abban a helyzetben, hogy a Be. 439. §-a (1) bekezdése b) pontja alapján jogegységi eljárást kezdeményezzen.

Az indítvány előterjesztőjének álláspontja szerint az elvi kérdés helyes megoldását a Bfv. I. 755/2006/5. számú határozat tartalmazza, és indítványozta, hogy a jogegységi tanács ennek megfelelő határozatot hozzon. Indítványozta ezen túl azt is, hogy a jogegységi tanács arra is térjen ki, hogy a látszólagos alaki halmazatban álló cselekmények elbírálása során a megítélt speciális cselekménnyel látszólagos halmazatot alkotó másik cselekmény tekintetében nincs helye felmentő rendelkezésnek, hanem a rendelkező részben a kimerített vád szerinti magatartást egységesen kell minősíteni.

A legfőbb ügyész a jogegységi indítványban foglaltakkal mindenben egyetértett (BF. 2180/2007. sz.) .

A jogegységi tanács álláspontja szerint a felvetett elvi kérdés jelentőségére tekintettel indokolt a jogegységi eljárás lefolytatása és jogegységi határozat hozatala.

A jogegységi indítvány alapos.

A büntetőjog elmélete és az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az egy magatartással megvalósított több bűncselekmény halmazata látszólagos, ha a szóban levő bűncselekmények az ún. specialitás viszonyában vannak egymással.

A specialitást (kiemelt törvényi tényállást) az jellemzi, hogy az elkövető egy magatartása több olyan törvényi tényállást valósít meg, amelyek közül a jogalkotó az egyiket valamely külön értékelést igénylő körülményre tekintettel a másikból emel ki.

Az adott esetben az történt, hogy a jogalkotó, amikor a Btk. 177/A. §-a (2) bekezdését beiktatva a hivatalos személyként megvalósított személyes adattal visszaélés bűntettét szankcionálta a hivatali visszaélés bűntettéhez képest speciális törvényi tényállást alkotott.

Nem kétséges ugyanis, hogy ha a hivatalos személy személyes adattal a Btk. 177/A. §-a (1) bekezdésében írt valamely módon visszaél, szükségképpen megvalósítja a Btk. 225. §-ában meghatározott törvényi tényállást is.

A Bfv. I. 755/2006/5. számú határozatot hozó tanács helyesen érvelt, amikor kifejtette, hogy az értelmezése megfelel annak az ítélkezési gyakorlatnak, amely szerint a hivatali visszaélés bűntettével az egyéb hivatali bűncselekmények, valamint azok a bűncselekmények is a specialitás viszonyában vannak, amelyek a hivatalos személy-kénti elkövetést akár az alapeseti tényállás körében, akár minősítő körülményként magukba foglalnak. Ezeknek a bűncselekményeknek a hivatali visszaélés bűntettével előforduló alaki halmazata tehát csupán látszólagos.

A jogegységi tanács az elvi kérdést a kifejtettek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntötte el.

*

A jogegységi indítvány az eljárásjogi kérdésében is helyes álláspontot fejtett ki.

A törvényes vádban írt tényállás teljes kimerítése esetén annak eldöntése, hogy a több törvényi tényállás keretei közé illeszkedő egyetlen cselekmény valóságos, vagy látszólagos alaki halmazatot valósít-e meg, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalástjelent.

Ezért a látszólagos alaki halmazatban álló cselekmények elbírálása során megállapított speciális cselekménnyel látszólagos halmazatban álló másik cselekmény tekintetében nincs helye felmentő rendelkezésnek, a terhelt bűnösségét egységesen a speciális bűncselekményben kell megállapítani.

A jogegységi tanács a határozatát - a Bszi. 32. §-a (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-a (2) bekezdése alapján - a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2007. október 15.

Dr. Kaposvári Bertalan s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Édes Tamás s. k.,

előadó bíró

Dr. Schafer Annamária s. k.,

bíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

bíró

Dr. Molnár Gábor s. k.,

bíró

a jogegységi tanács tagjai