BH 1997.3.106 A büntetés végrehajtása alatt kifogástalan magatartást tanúsító elítélt feltételes szabadságra bocsátható akkor is, ha a büntetés végrehajtása előtt indult büntetőeljárás a büntetés végrehajtása alatt is folyik ellene [Btk. 47. § (1) bek., Bv. tvr. 6. § (4) bek., 8. § (1) bek., 108/1979. (IK 8.) IM ut. 33. § (1) bek. f) pont, 34. § (1) bek.].

A megyei bíróság bv. bírája az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte. Az elítélt 1996. január 11-től töltötte a 2 évi börtönbüntetését a bv. intézetben. 1996. január 12-én munkába állították a konfekcióüzemben. A varrást azonban nem tudta megtanulni, ezért leváltották. Más jellegű munkát nem tudtak a részére biztosítani. Az intézet szabályait betartotta, a felügyelettel szemben a tiszteletet megadta, társaival jó volt a kapcsolata, jutalmazva, fenyítve nem volt.

A bv. intézet a folyamatban levő ügye miatt feltételes szabadságra bocsátását nem javasolta. Az elítélt ellen ugyanis az Sz.-i Rendőrkapitányság előtt a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének a kísérlete, továbbá a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének a gyanúja miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyben a nyomozás befejezés előtt áll. Emellett az is megállapítható, hogy az elítélttel szemben egy korábbi ügyben hozott jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati indítvány folytán hatályon kívül helyezett, és a másodfokú bíróságot új fellebbezési eljárás lefolytatására utasította. A felülvizsgálati eljárásra azért került sor, mert az első- és másodfokú bíróság - a vádtól eltérően - rablás bűntette helyett zsarolás bűntettének, illetőleg önbíráskodás vétségének minősítette a cselekményt.

A Btk. 47. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha - különösen a büntetés-végrehajtás alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A 108/1979. (IK 8.) IM utasítás 33. §-ának (1) bekezdése szerint annak eldöntéséhez, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül elérhető-e, a bv. bírónak többek között azt is vizsgálnia kell, hogy az elítélt ellen van-e újabb büntetőeljárás folyamatban.

Az elítélt a büntetés végrehajtása alatt munkát nem végzett, a munkába állítása után a varrást nem tudta megtanulni, ezért alkalmatlanság címén leváltották. Munkavégzése tehát nem értékelhető. Magatartása ellen kifogás nem merült fel. Ezek a feltételek nem indokolnák a feltételes szabadságra bocsátás mellőzését.

Az elítélt feltételes szabadságra bocsátását a megyei bíróság azért mellőzte, mert az ítélet jogerőre emelkedése után büntetőeljárás folyik ellene [Bv. tvr. 8. § (1) bek., 108/1979. (IK 8.) IM utasítás 34. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az elítélt és védője jelentett be fellebbezést a feltételes szabadságra bocsátás érdekében.

A fellebbezések alaposak.

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt - miként arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott határozatában -, hogy az elítélt munkavégzése nem volt értékelhető, mivel munkába állítása után a varrást nem volt képes megtanulni. A büntetés végrehajtása alatt azonban kifogástalan magatartást tanúsított, a felügyelettel szemben tisztelettudó volt, társaival jó kapcsolatot alakított ki, az intézet szabályait maradéktalanul betartotta, jutalmazva, fenyítve a büntetés végrehajtása alatt nem volt. Ezért helyesen jutott az elsőfokú bíróság olyan következtetésre, hogy az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartására figyelemmel a feltételes szabadságra bocsátásnak nincs törvényi akadálya.