BH 2004.11.480 A származás-megjelölés használata mindenkit megillet, aki az adott földrajzi területen olyan vendéglátóipari szolgáltatást nyújt, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják - A földrajzi név használata azonban adott szóösszetételben, az összetéveszthetőség miatt sértheti a versenytárs törvényes érdekeit, és így ellentétes az üzleti tisztesség követelményeivel [Tpvt. 6. §; 1997. évi XI. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont, 107. § (2), (3) bekezdés].

A felperes által üzemeltetett "Bugaci Csárda" mintegy 35 éve működik, bel- és külföldön egyaránt ismert, a Bugacra látogatók a puszta nevezetességeként keresik fel. A főutakról a csárdához vezető kb. 3 km-es bekötőutat megelőzi egy pusztai útelágazás, amely Bugac-Puszta bejáratához vezet. A puszta bejáratánál található a "Bugaci Karikás Csárda". Ez a vendéglátóhely ilyen néven 1993. évben nyílt meg, huzamos ideig az I. rendű alperes üzemeltette, 2002 márciusa óta üzemeltetője a II. rendű alperes.

A pusztai útleágazásnál az üzemeltetőváltás idején egy útjelző táblát helyeztek el a vendéglátóhelyet reklámozó logóval, amelyen a "BUGACI" és a "CSÁRDA" név azonos nyomtatott nagybetű-típussal van rajzolva, míg a "KARIKÁS" név ettől eltérő rajzolattal jelenik meg, mintegy a karikás ostort stilizálva.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a Tpvt. 6. §-ba ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak és jogsértést követtek el a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezés felvételével és használatával. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezés használatától pedig tiltsa el őket. Előadta, hogy a tábla elhelyezése után több külföldi vendégcsoport helyettük tévedésből a II. rendű alperes szolgáltatásait vette igénybe. Hivatkozott arra is, hogy a reklámtábla kifejezetten félrevezető, a "karikás" szó nehezen olvasható betűtípussal készült, és a tábla azt a látszatot kelti, hogy a "Bugaci Csárdáról" van szó, lévén, hogy ez a felirat az igazán figyelemfelkeltő, különösen a gépkocsival, autóbusszal érkező vendégek számára. Különösen vonatkozik ez az odalátogató külföldiekre.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy a cégnév jogsértő használatára a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény nem vonatkozik. A II. rendű alperes neve egyébként is oly mértékben különbözik a felperes nevétől, hogy az összetéveszthetőség veszélye nem reális. A "bugaci" megjelölés földrajzi név, a "csárda" köznév, amelyeket a II. rendű alperes jogszerűen használhat és attól eltiltani nem lehet. A "karikás" a cégnévben a vezérszó, amely kellően megkülönbözteti a felperes nevétől. Kiemelték, hogy a "Bugaci Karikás Csárda" 1993. április 1. óta üzemel ezen a néven, és a felperes azt ez ideig nem kifogásolta, a követelése elévült. Előadták, hogy a területen belüli elhelyezkedés, az egymástól való távolság, az épület-kialakítások és az általuk használt logók különbözőségei kizárják az összetéveszthetőséget. Hivatkoztak arra is, hogy a felperesnek módjában áll a II. rendű alperes reklámtáblája közelében elhelyezni a saját útjelzőjét, tájékoztatva a vendégeket a "Bugaci Csárdához" vezető bekötőút irányáról és távolságáról.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a Tpvt. 6. §-ára utalva először azt vizsgálta, hogy a II. rendű alperes olyan cégnevet használ-e, amelyről a felperest, illetve a szolgáltatását lehet felismerni. Ezt a kérdést nemlegesen döntötte el, miután a "karikás" vezérszó betoldásával a két cégnév oly mértékben különbözik egymástól, hogy összetéveszthetőségük kizárt. A II. rendű alperes üzleti nevét, az általa használt logót, az útjelző reklámtábláját, külső megjelenését vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a II. rendű alperes részéről jellegbitorlás és utánzás sem történt. E körben ki emelte, hogy a "bugaci" földrajzi név, a "csárda" köznév, amelyek a földrajzi elhelyezkedésre és a szolgáltatás megjelölésére utalnak, a "karikás" pedig a megkülönböztetést szolgáló vezérszó. A logókban a "karikás" szó eltérő betűtípussal íródott és egy karikás ostort formáz, a felperes logójában pedig az "U" betű ökörszarvszerűen rajzolt, tehát a két logó fizikai megjelenésében sem téveszthető össze.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság az alpereseket a "Bugaci Karikás Csárda" név használatától tiltsa el.

A fellebbezés alapos.

A keresetlevélben a felperes a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet terjesztett elő, amelyből megállapítható, hogy a felperes keresete valójában nem irányul - és nem is irányult - a cégnév jogsértő használata miatti igényre, a cégnévtől történő eltiltásra. A per tárgya nem a "cégnév", hanem az árujelző tisztességtelen piaci magatartással történő használatának megállapítása és az ettől történő eltiltás. Az elsőfokú bíróság ettől eltérő, a kereseten túlterjeszkedő jogi okfejtését az okozta, hogy a felperes a "cégnév" elnevezést, jogi fogalmat téves értelemben használta.

A cégnév egy szervezet (jogi személyek, jogi személy nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások) elnevezése, amely alatt a forgalomban megjelenik, és amely alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat [1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 1. § (1) és (2) bekezdés, az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény 2. § (1) bekezdés]. A felperes kereseti kérelme nem irányult arra, hogy a bíróság az alpereseket, mint a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokat az őket illető névtől tiltsa el. Nyilvánvalóvá teszi ezt az a tény, hogy eredetileg csak a "Bugac Tours Utazási és Kereskedelmi Kft." I. rendű alperessel szemben terjesztette elő a keresetét, amely alperes vonatkozásában a cégnevek azonossága vagy hasonlósága fel sem merül. A felperes keresetét arra alapította, hogy előbb az I. rendű, majd 2002 márciusától a II. rendű alperes olyan néven nyújtott, illetve nyújt szolgáltatást azonos tevékenységi körben és azonos területen, amelyről őt, illetve az ő szolgáltatását szokták felismerni. A felperes kereseti kérelme kezdettől egy bizonyos - az I., majd II. rendű alperes által üzemeltetett - vendég­látóipari egység, a "Bugaci Karikás Csárda" elnevezéstől való eltiltásra irányult. Ez az elnevezés ún. "árujelző" (márkanév), egy árunak, szolgáltatásnak - ideértve a ven­déglátóipari szolgáltatást is - megkülönböztető megjelölése. Áru (szolgáltatás) megjelölésére, megkülönböztetésére alkalmas lehet - egyebek között - szó, illetve szóösszetétel [a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Védjegy­törvény) 1. § (1) és (2) bekezdés]. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. § rendelkezése szerint tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját, szolgáltatását szokták felismerni.