A Szegedi Ítélőtábla Pf.21109/2015/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék P.20884/2013/94., *Szegedi Ítélőtábla Pf.21109/2015/5.*, Szegedi Ítélőtábla Pf.20633/2017/5., Kúria Pfv.21143/2018/8.

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.109/2015/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Makány Anikó ügyvéd által képviselt felperes neve Egyesület (címe) szám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Vargha László ügyvéd által képviselt alperes neve Alapítvány (címe) II/2/A. szám alatti székhelyű alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2015. augusztus 25. napján kelt – 103. szám alatt kijavított – 4.P.20.884/2013/94. számú ítélete ellen az alperes részéről 96., a felperes részéről 100. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alábbiak szerint újraszövegezi:

Megállapítja, hogy néhai (személy neve) és az alperes között 2008. július 25. napján létrejött öröklési szerződés és néhai (személy neve) 2011. október 26. napján kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek viszonylatában érvénytelen.

Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4.000.000,- (Négymillió) forint első- és másodfokú eljárási költséget.

A felperes részéről le nem rótt 4.000.000,- (Négymillió) forint elsőfokú és fellebbezési eljárási illeték, valamint az alperes részéről le nem rótt 2.500.000,- (Kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Néhai (személy neve) 2008. július 25-én öröklési szerződést kötött az alperessel. A szerződés egy lapból áll, egy A/3 nagyságú lap összehajtása után négy oldalra készült. A szövegszerkesztés folyamatos, az első oldal kivételével sorszámozott, sorkizárt, a bekezdések utolsó sora kötőjelekkel végig kitöltött. A 4. oldal végén szerepel az örökhagyó, a szerződéses örökös részéről a kuratóriumi elnök és két tanú aláírása, valamint az okiratot szerkesztő ügyvéd, (ügyvéd neve) ellenjegyzése szárazbélyegzővel. A tartalom utólagos megváltoztatására utaló nyomok nem mutathatók ki.

Az örökhagyó 2011. október 17-én írásbeli magánvégrendelettel részben a felperes javára rendelkezett némely ingatlana és kölcsönkövetelése tekintetében.

Az örökhagyó 2011. október 26-án az öröklési szerződést is szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd előtt újabb végrendeletet tett. Az ügyvédi figyelemfelhívásra, miszerint érvényes és hatályos öröklési szerződése áll fenn az alperessel, az örökhagyó kijelentette és megerősítette annak létét, tényét, azt továbbra is az abban foglaltak szerinti tartalommal érvényesnek és hatályosnak fenntartotta, kinyilvánította, hogy annak végakarata szerinti érvényesülését kívánja, de az ott megjelölt ingatlanok közül ezen okiratban megjelölt ingatlanokra nézve másként rendelkezik, és kérte ennek végrendeletbe foglalt írásbeli rögzítését. Az okirat egy lapból áll, két oldalra készült. Az első oldal kivételével sorszámmal ellátott. A második oldalon a végrendelkező, két tanú, valamint az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd írták alá.

(Személy neve) (város neve)-n, 2011. november 13-án elhalálozott.

A hagyatéki ügyben eljárt közjegyző 51016/Ü/466/2012/31. számú végzésével az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperes, mint örökös részére adta át. Indokolása szerint az örökhagyó után a 2008. július 25-én megkötött öröklési szerződés, valamint a 2011. október 17-én és 26-án kelt végrendeletek maradtak. A Ptk. 657. § (1) bekezdésében foglaltakra utalva kifejtette, az alakilag aggálytalan öröklési szerződés alapulvételével adta át ideiglenes hatállyal a hagyatékot. A törvényes örökösöknek, valamint az évekkel az öröklési szerződés után kelt végintézkedések kedvezményezettjeinek esetleges igényük érvényesítésére határidőt biztosított.

Az alperest a Kecskeméti Törvényszék tartja nyilván, 2004. július 1. napján került bejegyzésre. A szervezetet az öröklési szerződést és a 2011. október 26-án készült végrendeletet szerkesztő ügyvéd, (ügyvéd neve) alapította elhalt szülei és testvérei emlékezetére. Célja – többek között – az önhibájukon kívül nehéz, hátrányos helyzetbe került emberek, családok, az ilyen körülmények között segélyből, alacsony összegű nyugellátásból, járadékból élők, tartósan betegek, idősek támogatása. Kuratóriuma 3 tagú, tagjai az alapító fia, ú 5, valamint annak unokatestvérei, az elnök ú 8és ú 9. Az alapítvány 100.000,- forint vagyonnal indult.

A felperes módosított keresetében a 2008. július 25-én kelt öröklési szerződés és a 2011. október 26-án készített végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte azzal, hogy a 2011. október 17-én készített írásbeli magánvégrendelet érvényes. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az öröklési szerződés érvényes végrendeletnek sem tekinthető.

Keresetét mindenekelőtt az öröklési szerződés alaki hibájára alapította, nevezetesen arra, hogy mindkét lapon szerepelnie kellett volna a szerződő felek, valamint a tanúk aláírásának. Érvelt azzal is, hogy a tanúk személye az olvashatatlan aláírásokból nem állapítható meg, ők nem beazonosíthatók.

Hivatkozása szerint az öröklési szerződés ezen túlmenően nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe, illetőleg jogszabályba ütközik, továbbá színlelt.

Jóerkölcsbe ütköző voltát abban látta, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd, mint az alapítvány alapítója, az alapítvány vagyonának felhasználására közvetlen befolyással bír, és a kuratórium valamennyi tagjának hozzátartozója. Utalt arra is, hogy az alapítvány a néhai tartása, gondozása fejében több száz millió forintos vagyoni értékhez jut, melyhez képest vállalt szolgáltatása elenyésző. A szerződés tárgya ezért az általánosan elfogadott erkölcsi normákat és szokásokat nyilvánvalóan sérti.

A szerződés jogszabályba ütközését illetően kifejtette, az örökhagyóval szerződő fél javára az érintett ingatlanokra az ingatlan-nyilvántartásba az elidegenítési és terhelési tilalom nem került bejegyzésre.

A szerződést azért tartotta színleltnek, mert az örökhagyó tényleges akarata nem irányult öröklési szerződés megkötésére, hiszen lekötött vagyontárgyairól utóbb ismét rendelkezett, néhányat közülük el is idegenített. Hangsúlyozta, a néhai tartásra nem szorult, hiszen nagy értékű vagyona volt, gondozása, eltemettetése ügyében az alperes nem járt el. Álláspontja szerint az örökhagyó tévedett a hagyaték tárgyaira és mennyiségére vonatkozóan, hiszen a szerződésben olyan ingatlanok kerültek megjelölésre, amelyek értékesítés alatt álltak. Tévesen feltételezte továbbá, hogy az alperes a vállalt tartási szolgáltatásokat teljesíteni akarja és arra képes.

Végül megjegyezte, az öröklési szerződés utólagos jóváhagyására a 2011. október 26-án kelt írásbeli magánvégrendelet nem volt alkalmas, mivel azt az alperes a közjegyző előtt maga sem tekintette érvényes végrendeletnek, alakilag pedig a tanúk beazonosíthatatlansága miatt nem minősül érvényes végintézkedésnek.