A Szegedi Ítélőtábla Pf.20633/2017/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 114. §, (1) bek., 198. §, (1) bek., 200. §, 207. §, (4) bek., 591. §, (2) bek., 629. §, (2) bek., 632. §, (1) bek., 649. §, (1) bek., 653. §, 655. §, (1) bek., 656. §, 657. §, (1) bek., 658. §, (1) bek.] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.633/2017/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Endrődiné dr. Makány Anikó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti székhelyű felperesnek - a dr. Vargha László ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű székhelyű alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2015. június 22. napján kelt - 103. szám alatt kijavított - 4.P.20.884/2013/94. számú ítélete ellen az alperes részéről 96., a felperes részéről 100. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7.500.000,- (Hétmillió-ötszázezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 10.000.000,- (Tízmillió) forint elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Néhai (örökhagyó neve) 2008. július 25-én öröklési szerződést kötött az alperessel. A szerződés egy lapból áll, egy A/3 nagyságú lap összehajtása után négy oldalra készült. A szövegszerkesztés folyamatos, az első oldal kivételével sorszámozott, sorkizárt, a bekezdések utolsó sora kötőjelekkel végig kitöltött. A 4. oldal végén szerepel az örökhagyó, a szerződéses örökös részéről a kuratóriumi elnök és két tanú aláírása, valamint az okiratot szerkesztő ügyvéd, (ügyvéd neve) ellenjegyzése szárazbélyegzővel. A tartalom utólagos megváltoztatására utaló nyomok nem mutathatók ki.

Az örökhagyó 2011. október 17-én írásbeli magánvégrendelettel részben a felperes javára rendelkezett akként, hogy halála esetére 1/1 arányú kizárólagos örököseként nevezte meg a (város neve)-i, (X) hrsz. a (város neve)-i (Y) hrsz. ingatlanok tekintetében, továbbá a 2012. december 31-én esedékessé vált 6.500.000,- forint kölcsöntartozás követelése örököseként is. A végrendelet szerint az 1. pontjában megjelölt ingatlanokban fellelhető minden ingóságának kizárólagos örököse az adott ingatlant öröklő, a végrendeletben megjelölt magán- és jogi személyek legyenek.

Az örökhagyó 2011. október 26-án az öröklési szerződést is szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd előtt újabb végrendeletet tett. Az ügyvédi figyelemfelhívásra, miszerint érvényes és hatályos öröklési szerződése áll fenn az alperessel, az örökhagyó kijelentette és megerősítette annak létét, tényét, azt továbbra is az abban foglaltak szerinti tartalommal érvényesnek és hatályosnak fenntartotta, kinyilvánította, hogy annak végakarata szerinti érvényesülését kívánja, de az ott megjelölt ingatlanok közül ezen okiratban megjelölt ingatlanokra nézve másként rendelkezik, és kérte ennek végrendeletbe foglalt, írásbeli rögzítését. Az okirat egy lapból áll, két oldalra készült. Az első oldal kivételével sorszámmal ellátott. A második oldalon a végrendelkező, két tanú, valamint az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd írták alá.

(örökhagyó neve) (város 2 neve)-n, 2011. november 13-án elhalálozott.

A hagyatéki ügyben eljárt közjegyző ... számú végzésével az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperes, mint örökös részére adta át. Indokolása szerint az örökhagyó után a 2008. július 25-én megkötött öröklési szerződés, valamint a 2011. október 17-én és 26-án kelt végrendeletek maradtak. A Ptk. 657. § (1) bekezdésében foglaltakra utalva kifejtette, az alakilag aggálytalan öröklési szerződés alapulvételével adta át ideiglenes hatállyal a hagyatékot. A törvényes örökösöknek, valamint az évekkel az öröklési szerződés után kelt végintézkedések kedvezményezettjeinek esetleges igényük érvényesítésére határidőt biztosított.

Az alperest a (város neve)-i Törvényszék tartja nyilván, 2004. július 1. napján került bejegyzésre. A szervezetet az öröklési szerződést és a 2011. október 26-án készült végrendeletet szerkesztő ügyvéd, (ügyvéd neve) alapította elhalt szülei és testvérei emlékezetére. Célja - többek között - az önhibájukon kívül nehéz, hátrányos helyzetbe került emberek, családok, az ilyen körülmények között segélyből, alacsony összegű nyugellátásból, járadékból élők, tartósan betegek, idősek támogatása. Kuratóriuma 3 tagú, tagjai az alapító fia, (tanú 1), valamint annak unokatestvérei, az elnök (tanú 2) és ((tanú 4)). Az alapítvány 100.000,- forint vagyonnal indult.

A felperes módosított keresetében a 2008. július 25-én kelt öröklési szerződés és a 2011. október 26-án készített végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte azzal, hogy a 2011. október 17-én készített írásbeli magánvégrendelet érvényes. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az öröklési szerződés érvényes végrendeletnek sem tekinthető.

Keresetét mindenekelőtt az öröklési szerződés alaki hibájára alapította, nevezetesen arra, hogy mindkét lapon szerepelnie kellett volna a szerződő felek, valamint a tanúk aláírásának. Érvelt azzal is, hogy a tanúk személye az olvashatatlan aláírásokból nem állapítható meg, nem beazonosíthatók.

Hivatkozása szerint az öröklési szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe, illetőleg jogszabályba is ütközik, továbbá színlelt.

Jóerkölcsbe ütköző voltát abban látta, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd, mint az alapítvány alapítója, az alapítvány vagyonának felhasználására közvetlen befolyással bír, és a kuratórium valamennyi tagjának hozzátartozója. Utalt arra is, hogy az alapítvány a néhai tartása, gondozása fejében több száz millió forintos vagyoni értékhez jut, melyhez képest vállalt szolgáltatása elenyésző, a szerződés tárgya ezért az általánosan elfogadott erkölcsi normákat és szokásokat nyilvánvalóan sérti.

A szerződés jogszabályba ütközését illetően kifejtette, az örökhagyóval szerződő fél javára az érintett ingatlanokra az ingatlan-nyilvántartásba az elidegenítési és terhelési tilalom nem került bejegyzésre.

A szerződést azért tartotta színleltnek, mert - álláspontja szerint - az örökhagyó tényleges akarata nem irányult öröklési szerződés megkötésére, hiszen lekötött vagyontárgyairól utóbb ismét rendelkezett, néhányat közülük el is idegenített. Hangsúlyozta, a néhai tartásra nem szorult, hiszen nagy értékű vagyona volt, gondozása, eltemettetése ügyében az alperes nem járt el. Álláspontja szerint az örökhagyó tévedett a hagyaték tárgyaira és mennyiségére vonatkozóan, mivel a szerződésben olyan ingatlanok kerültek megjelölésre, amelyek értékesítés alatt álltak. Tévesen feltételezte továbbá, hogy az alperes a vállalt tartási szolgáltatásokat teljesíteni akarja és arra képes.