BH 1993.11.660 I. Az általános forgalmi adó visszaigénylése a vállalkozó részéről tényleges forgalom lebonyolítása nélkül csalásnak - és nem adócsalásnak minősül [Btk. 318. §, 310. §].

II. A forgalmi adó vonatkozásában a havonkénti folyamatos fizetési kötelezettség nem teljesítése az adóbevétel tényleges csökkenésével jár, és ezért befejezett adócsalást valósít meg [Btk. 310. §, 16. §].

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében - amely részben kísérlet -, 2 rb. adócsalás bűntettének kísérletében, devizagazdálkodás megsértésének bűntettében és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra, valamint a személygépkocsija elkobzására ítélte, és kötelezte 106 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére:

a II. r. vádlottat különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette - mely részben kísérlet - és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosítás végett, az I. r. és a II. r. vádlottak és védőik enyhítésért, a tevékeny megbánás megállapítása és a büntetés felfüggesztése érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az ügyészi fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlottak okirati bizonyítékokkal alátámasztott beismerő vallomása, valamint az adóvizsgálatot lefolytató szaktanácsadók nyilatkozata alapján megalapozottan állapította meg.

A Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól mentes tényállás - amelyet támadás nem is ért - a felülbírálat során is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A cselekmények jogi minősítése - a következőkben írt pontosítással és kiegészítéssel - törvényes. Helyesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlottaknak az általános forgalmi adó címén visszaigényelt összegek megszerzésével kapcsolatos - az adócsalás törvényi tényállásának egyes elemeivel hasonlóságot mutató - tevékenységét csalás bűntettének. Ennek indokát azonban nem adta.

Mindkét cselekmény olyan szándékos eredménybűntett, amelynek az elkövetési magatartása a megtévesztés. Az adócsalás esetén azonban a megtévesztésnek az adókötelezettség megállapításával kapcsolatban az adóhatóságra kell hatást kifejtenie. Az adócsalás elkövetőjének szándéka arra irányul, hogy az adókötelezettség - bejelentés, adóbevallás, adó megállapítás, adófizetés, illetve levonás stb. - szempontjából jelentős tény tudatos elhallgatásával, vagy valótlan adat közlésével az adóhatóságot megtévessze, és ennek eredményeként - az általa fizetendő adó vagy egy része bevételkénti elmaradása folytán - az adóbevétel csökkenését idézze elő. A csalás törvényi tényállási elemei: jogtalan haszonszerzés végett másnak tévedésbe ejtésével vagy tévedésben tartásával kár okozása.

Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott 1990. augusztus 1. és 1991. február 12. közötti időben nyolc alkalommal, a II. r. vádlott 1990. június 4. napjától 1991. február 12-ig tíz esetben nyújtott be az adóhatósághoz, folyamatos és tényleges forgalom nélkül, az APEH formanyomtatványát felhasználva, őket meg nem illető - az I. r. vádlott 9 915 000, a II. r. vádlott 8 910 000 forint összegű - általános forgalmi adóra vonatkozó visszaigénylést. Ennek eredményeként áfa-visszatérítésként az I. r. vádlott részére 4 000 310 forint, a II. r. vádlott részére 4 000 060 forint ténylegesen kifizetésre is került.

Az elkövetéskor hatályban lévő, az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 6. §-a és 7. §-a értelmében a forgalmi adó tárgya: termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás. A törvény 32. §-a alapján az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót a vásárolt termék, vagy szolgáltatás után a számlán feltüntetett mértékben levonhatja. A törvény 65. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany külön felhívás nélkül köteles az adót megállapítani, bevallani és a levonások után befizetni, illetve jogosult a levonásoknak az adófizetési kötelezettséget meghaladó részét visszaigényelni (önadózás).