A Debreceni Ítélőtábla Fkhar.248/2014/7. számú határozata rablás bűntette (CSOPORTOSAN elkövetett rablás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 20. §, 271. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 332. §, 345. §, 348. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 398. §, 2008. évi LXXIX. törvény 2. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Háger Tamás

Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Fkhar.II.248/2014/7. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben a 2014. június 3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A csoportosan elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt fk. I.rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék 2014. február 10. napján kihirdetett 14.Fkf.1099/2013/10. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett fk. I. r. vádlott tekintetében megváltoztatja a következők szerint.

fk. I. r. vádlottat bűnösnek mondja ki közösség tagja elleni erőszak bűntettében (1978. évi IV. törvény 174/B. § (1) bekezdés) és lopás vétségében (1978. évi IV. törvény 316.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat h.) pont) is.

A garázdaság bűntettét fk. I. r. vádlott társtettesként követte el.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett fk. I. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

Indokolás:

Az ügyben első fokon fiatalkorúak bíróságaként eljárt Miskolci Járásbíróság 2013. április 25. napján kihirdetett 5.Fk.1157/2012/95. számú ítéletével fk I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont), közösség tagja elleni erőszak bűntettében (1978. évi IV. törvény 174/B. § (1) bekezdés), garázdaság bűntettében (1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont), és lopás vétségében (1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés h) pont). Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 9 hónap fiatalkorúak fogházára és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Határozatában rendelkezett még a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, érdemben elbírálta a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt, döntve annak illeték vonzatáról, illetve határozott az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselése felől.

Az első fokú ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül fellebbezést az I. r. vádlott vonatkozásában is, a kiszabott szabadságvesztés valamint mellékbüntetés súlyosítása végett. Az ítéletet védelmi fellebbezés is támadta, mivel fk. I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében élt jogorvoslattal.

Az ügyben tárgyalásra áttérő Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2014. február 10. napján kihirdetett 14.Fkf.1099/2013/10. számú ítéletével az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva fk. I. r. vádlottat az ellene közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól felmentette, míg a lopás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Utóbbi döntése járulékos kérdéseként a magánfél által bejelentett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, az ezzel kapcsolatos illeték fizetési kötelezettség mellőzése mellett. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú határozat ellen az ügyész élt fellebbezéssel a közösség tagja elleni erőszak bűntettével kapcsolatos felmentő rendelkezés meghozatala miatt, bűnösség megállapítása érdekében, míg az I. r. vádlott és védője tudomásul vették az ítéletet.

Megjegyzést érdemel, miszerint az első fokú ítélet a Miskolci Törvényszék 14.Fkf.1099/2013/10. számú másodfokú határozatával az ügyben ugyancsak érintett II. r. és III. r. vádlottak vonatkozásában 2014. február 10. napján jogerőre emelkedett.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.121/2014/1-I. számú átiratában - amellett, hogy a bíróságok eljárását perrendszerűnek, és az indokoltan felvett bizonyítás következményeként megállapított tényállást megalapozottnak jellemezte - az ügyészi fellebbezést fenntartva fejtette ki azt az álláspontját, mely szerint az első fokú ítélet az I. r. vádlott tudattartalmára vonatkozó részbeni megalapozatlansága helytálló jogi következtetéssel kiküszöbölhető, mivel az a jogi indokolás részét képezi. A sértettel szemben alkalmazott erőszak motívuma ugyanis a sértett magyarsághoz tartozása volt, mely nem adódhatott a másodfokú bíróság által hivatkozott, cigaretta át nem adása miatt érzett indulatából. Ezért indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett fk. I. r. vádlott vonatkozásában akként változtassa meg, hogy a helytálló jogi következtetés levonásával mondja ki bűnösnek őt közösség tagja elleni erőszak bűntettében is, míg a határozat egyéb rendelkezéseit helyes indokai alapján hagyja helyben.

A bejelentett fellebbezésre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 393. § alapján nyilvános ülést tartott, melyen az ügyész már írásban előterjesztett indokai szerint érvelve továbbra is a másodfokú ítélet megváltoztatását, az I. r. vádlott bűnösségének megállapítását indítványozta a közösség tagja elleni erőszak bűntettében. Álláspontja szerint azzal, hogy a vádlottak megszerezték a sértett cigarettáját, a rablási cselekmény véghezvitele megtörtént, így az I. r. vádlott további cselekvősége már egy másik bűncselekmény megállapítására lehet alkalmas. Amikor a sértettel szemben sértő kifejezést használt, leköpte, illetve állon is ütötte őt, mely a sértett megalázására irányult, a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény mellett ezt már egy nemzeti csoporthoz tartozása miatt tette, mely többletcselekményként értékelhető. Ezen felül álláspontja szerint az e körben is felvett bizonyítás ellenére szükségtelen annak felderítése, hogy az I. r. vádlott általában táplál-e ellenséges érzületet a magyarsággal szemben, korábban voltak-e ilyen megnyilvánulásai, hiszen az ellenséges érzület az adott szituációban kialakulva szintén motiválhatja az elkövető cselekedetét.

Az I. r. vádlott meghatalmazott védője ezzel ellentétben a közösség tagja elleni erőszak bűntette tárgyában a Miskolci Törvényszék ítéletében lefektetett állásponttal értett egyet, továbbra is fenntartva a már az első- és másodfokú eljárásban kifejtett indokait, azaz vitatta, hogy védence részéről egyáltalán elhangzott-e az ítéleti tényállásban megállapított kijelentés. Mindezek alapján a Miskolci Törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla a másodfokú határozat ellen bejelentett perorvoslatot alaposnak találta.

Eljárása során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy fenn áll-e a lehetősége a harmadfokú eljárás lefolytatásának, azaz, hogy határozata ellen jogosan biztosított-e másodfellebbezési lehetőséget a másodfokon eljárt Miskolci Törvényszék. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatosan mindenek előtt az alábbiakra mutat rá.

A Be. 386. § (1) bekezdésének értelmében harmadfokú eljárásnak akkor van helye, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának eltérő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályát sérti. Ez a feltétel a másodfellebbezés joghatályosságának, és nem az érdemi elbírálás alaposságának a kérdése, illetve feltétele. A Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.