BH 1973.1.1 Ha a magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt hivatalból indult eljárást a magyar hatóságok folytatják le és a magyar törvények szerint a büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye, az eljáró hatóságnak a jogosult részére módot kell adnia ahhoz, hogy magánindítványát előterjeszthesse [Btk. 4., 29., 276. §-ok].

A járási ügyészség a terheltek ellen társtettesként elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt vádiratot nyújtott be.

A vádirati tényállás szerint a terheltek az NDK-ban voltak gyakorlati munkán, és ott G. városban munkásszálláson laktak. Szórakozás céljából feljárt a szállóba többek között a sértett is, aki az NDK állampolgára. A terheltek ismerték a sértettet. P. T. 100 márkát ígért az I. r. terheltnek arra az esetre, ha a sértettel közösül. Amikor ezt követően - 1971. január 29-én - a sértett megjelent a szállóban, az I. r. terhelt alkalmasnak találta az időt a közösülésre, a "fogadás" teljesítésére. Ezért a két terhelt felment abba a szobába, melyben a sértett tartózkodott, az I. r. terhelt felhívta a sértettet, hogy vetkőzzék le, mert közösülni akar vele. Amikor a sértett ezt megtagadta, a II. r. terhelt lefogta a sértett kezét, az I. r. terhelt pedig teljesen levetkőztette. A sértett segítségért kiabált; az I. r. terhelt a melleit fogdosta, majd elővette hímvesszőjét, de közösülésre nem került sor, mert a helyszínre érkezők betörték a bezárt ajtót, mire a terheltek elhagyták a szobát.

A járásbíróság büntethetőséget kizáró okból megszüntette az eljárást a terheltekkel szemben.

A végzés indokolása szerint az NDK hatóságai a magyar hatóságokhoz tették át az iratokat a bűnügy elbírálása végett. A Btk. 4. §-a szerint a magyar törvényt kell alkalmazni akkor is, ha a magyar állampolgár külföldön követ el olyan cselekményt, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. Ez vonatkozik a büntető eljárás megindításának feltételeire, az adott esetben tehát a magánindítványnak a Btk. 29. §-ában megállapított 30 napon belüli előterjesztésére is. Minthogy pedig a nyomozati iratokból megállapítható, hogy a sértett a magánindítványát 1971. március 22-én, tehát elkésetten terjesztette elő, az eljárást a járásbíróság a Be. 184. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, a Be. 176. §-a (2) bekezdésének c) pontja és a 179. § (1) bekezdése b) pontjának első tétele alapján megszüntette.

A megyei bíróság az első fokú végzés ellen bejelentett fellebbezési óvást elutasította.

A végzés indokolása szerint a sértett 1971. február 1. napján előterjesztett indítványában csupán a 15 márka kárának megtérítését kérte; az 1971. február 11. napján tanúként történt kihallgatása alkalmával pedig a hozzá intézett kérdésre megindokolta, hogy miért - éspedig önszántából - nem tett feljelentést a terheltek ellen. E nyilatkozatok magánindítványnak nem tekinthetők, az 1971. március 22-én előterjesztett magánindítvány pedig elkésett.

Az eljárás megszüntetése miatt emelt törvényességi óvás alapos.