A Szegedi Ítélőtábla Pf.20184/2009/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 13/1996. (XII. 23.) IM rendelet 1. §] Bírók: Kissné dr. Koch Ágnes, Rakita Zsuzsanna, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.184/2009/9. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A az alperesi Ítélőtábla ... pártfogó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve ... alatti tartózkodási helyű felperesnek, - ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2009. január hó 20. napján kelt 2.P.20.622/2008/29. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 32. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,-(Ötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

A le nem rótt 900.000,-(Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 1981. szeptember 14. napjától 1990. január 4. napjáig szabadságvesztés büntetését töltötte az alperesi Fegyház és Börtönben. Megfázásos tünetek miatt 1983. október 17. napján kórházba szállították, ahol megállapították, hogy vizes mellhártyagyulladásban szenved, és preventív jelleggel az esetleges TBC-s megbetegedés ellen gyógyszeres kezelésben részesítették. Az 1983. november 21. napján kelt zárójelentés szerint egyéb megbetegedései is voltak (ulcus, neurózis), elbocsátásakor további 3 hónap gyógyszeres kezelést írtak elő és visszarendelték ellenőrző vizsgálatra. Az alperes az előírt kezelést biztosította, majd a felperest börtön-2-be szállította, ahol 1984. február 20. napján diagnosztizálták TBC-s megbetegedését. A ...-i Tüdőgondozó Intézetben 1985. január 25. napján és 1985. november 1. napján mellkasfelvételeket készítettek, az utóbbiból megállapíthatóan a felperes egészségi állapota lényeges javulást mutatott. Az 1988.

-2-

és 1989. években tartott ellenőrző vizsgálatok során mellkasi lelete negatív volt. A bv. intézetből történt szabadulását követően mintegy 9 évvel, 1999. október 3. napjától az Országos Korányi TBC Pulmonológia Intézetben részesült ellátásban TBC-s betegségének kiújulása miatt. Az orvosi dokumentáció szerint a kezelések különböző okokból többször megszakadtak. 2003. február 12. napján ismét ebben az intézetben gyógykezelték, és kórelőzményként leírták, hogy a kezelések nem voltak folyamatosak. Ekkor átvilágítás során a jobb felső tüdőlebenyben diónyi carernat, körülötte aprógócos szórást észleltek. 2005. március 30. napjától is ez az intézmény látta el a felperest, a mellkasröntgen felvétele szerint mindkét oldalon a tüdőben gócos elváltozást találtak. Időközben a felperes újabb szabadságvesztés büntetésének letöltését kezdte meg, és 2006. augusztus 4. napján a Börtön-2. Központi Kórház feljegyzése szerint kiújult TBC megbetegedését diagnosztizálták.

A felperes keresetében 20.000.000,-Ft egyösszegű és havi 123.000,-Ft járadék nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 1983. évben jelezte egészségügyi problémáját, azonban a mellhártyagyulladást nem kellő gondossággal látták el, és ezért TBC megbetegedést kapott, amelyet 1984. februárjában diagnosztizáltak. Amíg az alperesi bv. intézetben tartózkodott betegségét nem megfelelően kezelték, továbbá olyan munkakörben dolgoztatták, amely egészségi állapotát súlyosbította és ma már gyógyíthatatlan megbetegedésben szenved.

Az alperes elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a felperes 1990. évben a bv. intézetet elhagyta és ezt követően több mint 5 év elteltével terjesztette elő a kártérítés igényt. Érdemi előadása szerint a felperes betegségét megfelelő módon ellátták, az orvosi utasításokat betartották, és a gyógyszeres kezelését biztosították. Az orvosi javallatra figyelemmel történt a foglalkoztatása, és utalt arra, hogy 1985. szeptember 2. napján kelt nevelői feljegyzés alapján maga a felperes kérte a munkába állítását, és miután ezt megtagadták, az étkezés visszautasításával tiltakozott. Szabadulását követően elhanyagolta az egészségi állapotát és olyan életmódot folytatott, amelynek következtében a TBC kiújult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte 100.000,-Ft perköltségnek az alperes javára történő megfizetésére. Indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a mellhártyagyulladás és a TBC megbetegedés között összefüggés van, továbbá azt a tényt, hogy az alperes az orvosi utasításokat nem tartotta be, a gyógykezelését nem biztosította, és olyan munkakörben alkalmazta, amely állapotrosszabbodáshoz vezetett. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint nem a korábbi mellhártyagyulladásból eredt az 1985. évben diagnosztizált TBC megbetegedés. Az alperes biztosította a felperes számára a rendszeres orvosi ellátást és kezelést, illetőleg a megfelelő gyógyszerezést. Ennek eredményeként az egészségügyi iratokból dokumentáltan feljegyezték, hogy a felperes gyógyultnak tekinthető. Kiemelte a bíróság a szakértői vélemény azon utalását, hogy a TBC-s megbetegedések hosszú távú kombinált kezelést tesznek szükségessé, a gyógyszerek rendszeres és pontos szedése elengedhetetlen, és a rendszertelenség

-3-