62003CJ0410[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2005. április 28-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Az 1999/95/EK irányelv - Tengerészek munkaideje a hajók fedélzetén- Az átültetés elmaradása az előírt határidőn belül. C-410/03. sz. ügy

C-410/03. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

"Tagállami kötelezettségszegés - Az 1999/95/EK irányelv - Tengerészek munkaideje a hajók fedélzetén - Az előírt határidőn belüli átültetés elmaradása"

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2005. április 28. ..

Az ítélet összefoglalása

1. Intézmények jogi aktusai - Irányelvek - A tagállamok általi végrehajtás - A teljes átültetés szükségessége - 1999/95 irányelv - Csak a tagállamok és a Bizottság közötti kapcsolatokat érintő rendelkezés - Sajátos átültető intézkedéseket nem szükségszerűen igénylő rendelkezés - Az irányelv hatékonysága biztosításának szükségessége - Egyszerű értesítési kötelezettség - Hiány

(1999/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, első bekezdés)

2. Intézmények jogi aktusai - Irányelvek - A tagállamok általi végrehajtás - A teljes átültetés szükségessége - 1999/95 irányelv - A nemzetközi közjogból eredő értesítési kötelezettséget előíró rendelkezés - A tengeren a biztonság nyilvánvaló veszélyhelyzetben való fenntartását célzó értesítés - Teljes érvényesülés

(1999/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)

1. Az olyan rendelkezést, amely csupán valamely tagállam és a Bizottság vagy a többi tagállam közötti kapcsolatokat érinti, elvileg nem kell átültetni. Mindazonáltal, valamennyi tagállam, amely egy irányelv címzettje, köteles nemzeti jogrendjében az irányelv teljes - és céljának megfelelő - érvényesülése biztosítása végett szükséges minden intézkedést megtenni.

Nem ez a helyzet a tengerészeknek a közösségi kikötőkbe befutó hajók fedélzetén töltött munkaidejére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1999/95 irányelv 3. cikkének első bekezdése esetében, amelynek célja különösen a tengerészek élet- és munkafeltételeinek javítása, valamint a tengeren a biztonság fokozása. A hajót lajstromba vevő állam kormánya részére készített beszámoló arra szolgál, hogy jelezze a legénység egészségét vagy biztonságát nyilvánvalóan veszélyeztető helyzetet. E kockázat azonnali kiiktatását célozza, és nemcsak egyszerű értesítési kötelezettségekre vonatkozik. A norma teljes érvényesüléséhez szükség van tehát az átültetésre.

(vö. 38-40. pont)

2. A tengerészeknek a közösségi kikötőkbe befutó hajók fedélzetén töltött munkaidejére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1999/95 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy azon állam hatóságainak, konzuljának vagy annak hiányában legközelebbi diplomáciai képviseletének értesítése, amelynek lobogója alatt valamely hajó közlekedik, vagy amelyben a hajót lajstromba vették, az említett állam nemzetközi közjogból következő felelősségeiből szükségszerűen következő kötelezettsége. Az Egyesült Nemzetek Montego Bayben, 1982. december 10-én aláírt, 1994. november 16-án hatályba lépett és a 98/392 határozattal jóváhagyott Tengerjogi Egyezményének a lobogó szerinti állam kötelezettségeiről szóló 94. cikke (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a közigazgatási, műszaki és jóléti kérdések vonatkozásában minden állam ténylegesen gyakorol joghatóságot és végez ellenőrzést azokon a hajókon, amelyek a lobogója alatt közlekednek. Jelesül, az említett cikk (2) bekezdése b) pontjának és (3) bekezdése b) pontjának megfelelően, minden állam saját belső jogának megfelelően gyakorolja - a hajóra vonatkozó közigazgatási, műszaki és jóléti kérdések tekintetében - joghatóságát minden hajón, amely lobogója alatt közlekedik, valamint a kapitány, a tisztek és a legénység felett, és minden állam a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a tengeren a biztonságot, különösen a legénység összetétele, munkafeltételei és kiképzése vonatkozásában, figyelembe véve az alkalmazandó nemzetközi okmányokat. Az említett cikk (6) bekezdéséből úgyszintén kitűnik, hogy a lobogó szerinti állam, miután értesítést kap arról a tényről, hogy egy hajón a megfelelő ellenőrzést nem végezték el, vizsgálatot folytat le, és - amennyiben szükséges - megteszi a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket. Ebből az következik, hogy az 1999/95 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt értesítés közvetlenül a tengeren a biztonság nyilvánvaló veszélyhelyzetben való fenntartását célozza. E rendelkezés teljes érvényesüléséhez tehát követelmény a nemzeti jogba való kifejezett átültetés.

(vö. 53-56. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2005. április 28.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Az 1999/95/EK irányelv - Tengerészek munkaideje a hajók fedélzetén - Az előírt határidőn belüli átültetés elmaradása"

A C-410/03. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. október 1-jén

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: K. Banks és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Cingolo avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, N. Colneric (előadó) és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága a Bíróságtól annak megállapítását kéri, hogy az Olasz Köztársaság - mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a tengerészeknek a közösségi kikötőkbe befutó hajók fedélzetén töltött munkaidejére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2000. L 14., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 407. o.), vagy legalábbis a Bizottsággal ezeket a rendelkezéseket nem közölte - nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2 Az Olasz Köztársaság a Bizottság keresetének megalapozatlanság miatti elutasítását kéri.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelv (HL L 167., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 363. o.) célja az ezen irányelv mellékletében szereplő, említett megállapodás (a továbbiakban: a Megállapodás) hatálybaléptetése; a Megállapodás tartalma a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (a továbbiakban: ILO) a hajók fedélzetén a tengerészek munkaidejéről és a személyzet létszámáról szóló, 1996. október 22-én elfogadott 180. egyezménye egyes rendelkezéseit tükrözi.

4 A Megállapodás 4. szakasza úgy rendelkezik, hogy:

"Az 5. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül a tengerészek rendes munkaideje alapvetően nyolcórás napi munkaidőn alapul heti egy pihenőnappal és a munkaszüneti napokon biztosított pihenőnappal. A tagállamok alkalmazhatnak olyan eljárásokat, amelyek keretében az itt feltüntetett mértéknél nem kedvezőtlenebb rendes munkaidőt előíró kollektív szerződések kötését engedélyezik, vagy az ilyen szerződést nyilvántartásba veszik."

5 A Megállapodás 5. szakasza előírja, hogy:

"1. A munkaidő vagy pihenőidő korlátozásai a következők szerint határozhatók meg [helyesen: A munkaidő vagy pihenőidő korlátainak az alábbiaknak kell lenniük]:

a) a munkaidő maximális időtartama, amely nem haladhatja meg [helyesen: a maximális munkaidő nem haladhatja meg]:

i. a 14 órát bármely 24 órás időszak vonatkozásában; és

ii. a 72 órát bármely 7 napos időszak vonatkozásában;

vagy

b) a pihenőidő minimális időtartama, amely nem lehet kevesebb, mint [helyesen: a minimális pihenőidő nem lehet kevesebb]:

i. 10 óra [óránál] bármely 24 órás időszak vonatkozásában; és

ii. 77 óra [óránál] bármely 7 napos időszak vonatkozásában.

2. A pihenőidő legfeljebb két szakaszra osztható, amelyek közül az egyik legalább 6 óra időtartamú, és az egymás után következő pihenőidők közötti időköz nem lehet hosszabb 14 óránál.

3. A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, illetve a nemzetközi megállapodásokban előírt szemléket, tűzoltási és mentőcsónak-gyakorlatokat úgy kell megszervezni, hogy az a pihenőidő eltöltését csak minimális mértékben zavarja, és ne idézzen elő kimerültséget.

4. Olyan esetekben, amikor egy tengerész készenléti szolgálatot lát el, például felügyelet nélkül üzemeltetett géptérben teljesített szolgálat esetében, a tengerész számára kiegészítő pihenőidőt kell biztosítani, ha a készenléti szolgálat közben munkavégzés miatt a tengerésznek meg kellett szakítania szokásos pihenőidejét.

5. A 3. és 4. pont vonatkozásában olyan esetekben, amikor nincs kollektív szerződés vagy választottbírósági ítélet, vagy az illetékes hatóság megítélése szerint a kollektív szerződés vagy az ítélet rendelkezései nem kielégítőek, az illetékes hatóság állapítja meg azokat a rendelkezéseket, amelyek biztosítják az érintett tengerészek megfelelő mértékű pihenőidejét.

6. A munkavállalók egészségvédelme és munkabiztonsága alapelveinek messzemenő figyelembevételével a tagállamok alkalmazhatnak olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, illetve az illetékes hatóság által végrehajtandó eljárásokat, amelyek alapján engedélyezik az 1. és 2. pontban előírt korlátozások alól kivételek alkalmazását engedélyező kollektív szerződések használatát vagy nyilvántartásba vételét. Az ilyen kivételek alkalmazásában a lehető legmesszemenőbben követni kell az előírt követelményeket, de azokban gyakoribb vagy hosszabb időtartamú szabadságok vehetők figyelembe, illetve az őrszolgálatot ellátó vagy rövid utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek számára kiegészítő pihenőidők biztosíthatók.

7. A hajókon könnyen hozzáférhető helyeken ki kell függeszteni a szolgálati beosztásról szóló áttekintést, amely minden szolgálati beosztásra vonatkozóan legalább a következő információkat tartalmazza:

a) a tengeri és kikötői szolgálati beosztásokat;

b) az egyes tagállamokban hatályos törvények, rendeletek vagy kollektív szerződések rendelkezéseiben előírt maximális időtartamú munkaidőket vagy minimális időtartamú pihenőidőket.

8. A 7. pontban említett szolgálati beosztást egységes minta alapján a hajón szokásosan használt munkanyelven és angol nyelven függesztik ki."

6 A Megállapodás 8. szakaszának szövege a következő:

"1. A tengerészek napi munka- vagy pihenőidejéről nyilvántartást kell vezetni, hogy az 5. szakaszban foglalt rendelkezések betartása nyomon követhető legyen. A vonatkozó nyilvántartások másolati példányait a tengerészek rendelkezésére bocsátják, és azt a hajóparancsnok vagy a hajóparancsnok által megbízott személy és az érintett tengerész aláírja.

2. Az ilyen nyilvántartások vezetésére megfelelő eljárásokat határoznak meg, beleértve az információk bejegyzési idejét is. A tengerészek munka- vagy pihenőidő-nyilvántartásainak formai követelményeit az összes rendelkezésre álló nemzetközi útmutatás figyelembevételével alakítják ki. A nyilvántartásokat az 5. szakasz 8. pontjában előírt nyelve(ke)n vezetik.

3. Az e megállapodásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat és a hatályos kollektív szerződéseket a hajók fedélzetén, a személyzet számára könnyen hozzáférhető helyen tartják."

7 A Megállapodás 9. szakasza értelmében:

"A 8. szakaszban említett nyilvántartásokat rendszeres időközönként ellenőrzik és ellenjegyzik, így biztosítva, hogy az e megállapodásban előírt munkaidők vagy pihenőidők betartása követhető legyen."

8 Az 1999/95 irányelv (4) preambulumbekezdése emlékeztet arra, hogy a Megállapodás a tagállamok bármelyikének területén lajstromozott, akár állami, akár magántulajdonban lévő, rendszerint kereskedelmi tengerészeti tevékenységeket végző tengerjáró hajó fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerészekre vonatkozik.

9 Az 1999/95 irányelv (5) preambulumbekezdésének alapján az irányelv célja, hogy az olyan helyzetek felismerése és elkerülése érdekében, amelyek a tengerészek biztonságára vagy egészségére nyilvánvalóan veszélyt jelentenek, az 1999/63/EK irányelvnek a 180. ILO-egyezmény rendelkezéseit átvevő rendelkezéseinek hatálya minden, a Közösség kikötőibe befutó hajóra kiterjedjen, függetlenül annak lobogójától.

10 Az 1999/95 irányelv 1. cikkének rendelkezése szerint:

"1. Ezen irányelv célja a tengeri biztonság, a hajók fedélzetén a tengerészek munkafeltételeinek, valamint egészségének és biztonságának javítása érdekében egy annak ellenőrzésére és kikényszerítésére szolgáló rendszer létrehozása, hogy a tagállamok kikötőibe befutó hajók megfelelnek az 1999/63/EK irányelvnek.

2. A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a nem a területükön lajstromozott vagy nem az ő lobogójuk alatt futó [helyesen: közlekedő] hajók megfeleljenek az 1999/63/EK irányelvhez csatolt megállapodás 1-12. szakaszának."

11 Az 1999/95 irányelv "Beszámolók elkészítése" címet viselő 3. cikkének előírása szerint:

"Az 1. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben egy tagállamhoz, amelynek kikötőjébe egy hajó önkéntesen, vagy rendes üzleti tevékenysége folytatása során, vagy pedig üzemi okokból befut, olyan panasz érkezik, amelyet nem tekint nyilvánvalóan megalapozatlannak, vagy amennyiben ez a tagállam bizonyítékot szerez arra, hogy a hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelvben említett előírásoknak, a tagállam a hajót lajstromba vevő állam kormánya részére beszámolót készít, és ha egy, a 4. cikk szerint végrehajtott ellenőrzés megfelelő bizonyítékot szolgáltat, megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a legénység egészségét vagy biztonságát nyilvánvalóan veszélyeztető körülményeket kiküszöböljék.

A beszámolót vagy panaszt benyújtó személyazonossága az érintett hajó parancsnoka vagy tulajdonosa előtt nem fedhető fel."

12 Az 1999/95 irányelv "Ellenőrzés és részletesebb ellenőrzés" című 4. cikke értelmében:

"1. Az ellenőrzés során, annak érdekében, hogy bizonyítékot szerezzen arra, ha egy hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelv előírásainak, az ellenőr megvizsgálja, hogy:

- rendszeresítettek-e egy, a munkavégzés nyelvén vagy nyelvein, valamint angol nyelven a fedélzeti munkarendet tartalmazó táblázatot az I. mellékletben szereplő mintának megfelelően vagy valamely más, azzal egyenértékű formában, és hogy azt a fedélzeten könnyen hozzáférhető helyen helyezték-e el,

- elkészítettek-e egy, a munkavégzés nyelvén vagy nyelvein, valamint angol nyelven a tengerészek munka- és pihenőidejének feljegyzésére szolgáló nyilvántartást a II. mellékletben szereplő mintának megfelelően, vagy valamely más, azzal egyenértékű formában, azt a fedélzeten tartják-e, s van-e arra bizonyíték, hogy a nyilvántartást a hajót lajstromozó államnak az illetékes hatósága megvizsgálta és ellenjegyezte.

2. Amennyiben panasz érkezett, vagy az ellenőr saját, a fedélzeten végzett megfigyeléseiből arra a következtetésre jut, hogy a tengerészek valószínűleg rendellenesen kimerültek, az ellenőr - a hajó üzemelésére vonatkozó egyéb feljegyzéseket is figyelembe véve - egy részletesebb ellenőrzést végez el az (1) bekezdés szerint annak meghatározására, hogy a munka- és a pihenőórák száma megfelel-e az 1999/63/EK irányelvben megállapított követelményeknek, és azokat megfelelően betartották-e."

13 Az 1999/95 irányelv "A hiányosságok kiküszöbölése" címet viselő 5. cikkének szövege a következő:

"1. Amennyiben az ellenőrzés vagy a részletesebb ellenőrzés azt tárja fel, hogy a hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelv előírásainak, a tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a tengerészek biztonságát vagy egészségét nyilvánvalóan veszélyeztető körülményeket kiküszöböljék. Az ilyen intézkedések között szerepelhet a kikötő elhagyásának megtiltása mindaddig, amíg a hiányosságokat ki nem küszöbölték, vagy a tengerészek elegendő pihenőidőt nem kaptak.

2. Amennyiben egyértelmű bizonyíték van arra nézve, hogy az első őrszolgálatot teljesítő személyzet vagy a soron következő váltások kimerültek, a tagállam gondoskodik arról, hogy a hajó mindaddig ne hagyhassa el a kikötőt, amíg az észlelt hiányosságokat ki nem küszöbölték, vagy a tengerészek elegendő pihenőidőt nem kaptak."

14 Az 1999/95 irányelv "Egyéb intézkedések" című 6. cikke úgy szól, hogy:

"1. Amennyiben egy hajónak az 5. cikk alapján megtiltják a kikötő elhagyását, a tagállam illetékes hatósága a 4. cikkben említett ellenőrzés eredményeiről, az ellenőr határozatairól és ha szükséges, a meghozott, a rendellenességet orvosló intézkedésekről értesíti a parancsnokot, a hajótulajdonost vagy a hajó üzemeltetőjét, annak az államnak a közigazgatását, konzulját vagy annak hiányában legközelebbi diplomáciai képviseletét, amelynek lobogója alatt a hajó fut [helyesen: közlekedik], vagy amelyben a hajót lajstromba vették.

2. [... A]z ezen irányelv szerinti ellenőrzés elvégzésekor mindent meg kell tenni a hajók indokolatlan feltartóztatásának elkerülése érdekében. Ha egy hajót indokolatlanul feltartóztatnak, a tulajdonos vagy a hajó üzemeltetője az elszenvedett károkért és veszteségekért kártalanításra jogosult. Bármely állítólagos indokolatlan késlekedés esetén a bizonyítás a hajó tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli."

15 Ugyanezen irányelv "Fellebbezési jog" című 7. cikke értelmében:

"1. Egy hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének, illetve adott tagállambeli képviselőjüknek joga van fellebbezni az illetékes hatóság által hozott feltartóztatási határozat ellen. A fellebbezés nem jár a feltartóztatás felfüggesztésével.

2. A tagállamok e célból nemzeti jogszabályaikkal összhangban megfelelő eljárásokat állapítanak meg és alkalmaznak.

3. Az illetékes hatóság köteles az (1) bekezdésben említett hajó kapitányát fellebbezési jogáról megfelelően tájékoztatni."

16 Az említett irányelv "Közigazgatási együttműködés" címet viselő 8. cikkének szövege a következő:

"1. A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a hajózás biztonságára, a szennyezések megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó nemzetközi szabványoknak a közösségi kikötőkbe befutó és a tagállamok felségvizein közlekedő hajók tekintetében történő érvényesítéséről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelv1 14. cikkében megállapítottak szerinti feltételek mellett biztosítsák az együttműködést illetékes hatóságaik és a többi tagállam illetékes hatóságai között az irányelv hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében, és a meghozott intézkedésekről értesítik a Bizottságot.

2. A 4. és 5. cikk alapján hozott intézkedésekre vonatkozó információkat a 95/21/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított eljárásoknak megfelelő eljárásokkal összhangban közzé kell tenni."

17 Az 1999/95 irányelv "»Nem kedvezőbb« bánásmód záradék" című 9. cikke úgy szól, hogy:

"Egy, a 180. ILO-egyezményben vagy a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben nem részes államban lajstromozott vagy az ilyen állam lobogója alatt [közlekedő] hajó ellenőrzésekor a tagállamok, amint az Egyezmény és a jegyzőkönyv hatályba lépett, gondoskodnak arról, hogy az ilyen hajót és annak legénységét megillető bánásmód ne legyen kedvezőbb, mint az, amelyben a 180. ILO-egyezményben vagy a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben vagy mindkettőben részes államok lobogója alatt [közlekedő] hajó részesül."

18 Az 1999/95 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében előírja, hogy a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2002. június 30-a előtt megfeleljenek. Ugyanezen cikk (3) bekezdése szerint a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. A Bizottság értesíti erről a többi tagállamot.

A nemzeti szabályozás

19 Az olasz kereskedelmi halászhajók fedélzetén foglalkoztatott tengeri munkavállalók biztonságára és egészségére vonatkozó szabályozásnak az 1998. december 31-i 485. sz. törvénnyel való összhangba hozásáról szóló, 1999. július 27-i 271. sz. törvényerejű rendelet (decreto legislativo n° 271, recante adeguamento della normativa sulla sicurezza e salute dei lavoratori marittimi a bordo delle navi mercantili da pesca nazionali, a norma della legge 31 dicembre 1998, n° 485) (a GURI 151. számához [1999. augusztus 9.] kiadott rendes melléklet, a továbbiakban: törvényerejű rendelet) 2. cikke szerint minden új és építés alatti - tengeri hajózásra és halászatra szánt - kereskedelmi hajóra, valamint lobogóhasználat átmeneti felfüggesztésének hatálya alá tartozó hajóra szállt, továbbá gyorshajón vagy úszó platformon dolgozó tengeri munkavállalóra vonatkozik.

20 A törvényerejű rendelet 11. cikke (1) és (3)-(10) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:

"(1) »A hajó fedélzetén töltött munkaidő« alatt azt az időt kell érteni, amelynek során a tengeri munkavállaló köteles a hajózással kapcsolatos szakmai tevékenységet végezni. A szokásos hajózási és kikötőbeli tevékenységeken kívül a fedélzeti munkaidőbe beleszámít:

a) a tűzvész esetén felmerülő vészhelyzet és a hajó elhagyása gyakorlat elrendelése, valamint a biztonsági szabályozásban és az 1980. május 23-i 313. sz. törvénnyel érintett »Életbiztonság a tengeren« tárgyú Londoni egyezményben és későbbi módosításaiban (együttesen: Solas Egyezmény) előírt összes gyakorlat;

b) a parancsnok által elrendelt, a hajózás biztonságához szorosan hozzátartozó tevékenységek, a legénységet és a hajót érintő veszélyhelyzet esetén;

c) az ellátott munkakörrel kapcsolatos higiéniai és a fedélzeti munkabiztonsági képzések;

d) a hajó szokásos karbantartására irányuló tevékenység;

e) a kapitány által más kereskedelmi vagy halászhajók, illetőleg személyek részére történő segítségnyújtási műveletek esetén elrendelt tevékenységek.

[...]

(3) A tengeri munkavállalói réteg országos kollektív szerződéseiben foglalt eltérő rendelkezéseket leszámítva, a kereskedelmi hajók és a halászhajók fedélzetén foglalkoztatott tengeri munkavállalók munkaideje napi nyolc órában kerül megállapításra, a munkaszüneti napokon kívül heti egy pihenőnappal.

(4) A munkaidő vagy pihenőidő korlátai az alábbiak szerint kerülnek megállapításra:

a) a fedélzeti maximális munkaidő nem haladhatja meg:

1. a 14 órát bármely 24 órás időszak vonatkozásában; és

2. a 72 órát bármely hétnapos időszak vonatkozásában;

vagy

b) a minimális pihenőidő nem lehet kevesebb:

1. 10 óránál bármely 24 órás időszak vonatkozásában;

2. 77 óránál bármely hétnapos időszak vonatkozásában.

(5) A pihenőidő legfeljebb két szakaszra osztható, amelyek közül az egyiknek legalább hat egybefüggő órát kell kitennie, és két egymást követő pihenőidő közötti időköz nem haladhatja meg a 14 órát.

(6) A fenti (1) bekezdés a), b), c), d) és e) pontjában foglalt tevékenységeket úgy kell megszervezni, hogy az a pihenőidő eltöltését csak minimális mértékben zavarja, és ne idézzen elő kimerültséget.

(7) Olyan esetekben, amikor egy tengeri munkavállaló készenléti szolgálatot lát el, a tengeri munkavállaló számára kiegészítő pihenőidőt kell biztosítani, ha a készenléti szolgálat közben munkavégzés miatt a tengerésznek meg kellett szakítania szokásos pihenőidejét.

(8) A rövid utazásokra használt hajók és a kikötői szolgálatban használt különleges hajófajták esetében a kollektív szerződés eltérhet a (4) és (5) bekezdésben foglaltaktól, figyelembe véve a gyakoribb vagy hosszabb pihenőidőket, vagy az ügyeletben foglalkoztatott, illetőleg a fedélzeten dolgozó tengerészeknek nyújtott kiegyenlítő pihenőidőt.

(9) Minden olasz kereskedelmi és halászhajón könnyen hozzáférhető helyen olasz és angol nyelven ki kell függeszteni a fedélzeti szolgálati rendet tartalmazó táblázatot, amelyben megtalálható minden fokozatra és szolgálati beosztásra:

a) a hajózás alatti szolgálati idő és a kikötőben teljesített szolgálati idő;

b) a jelen törvényerejű rendeletben vagy a hatályos kollektív szerződésekben előírt maximális munkaidő vagy minimális pihenőidő.

(10) A kollektív szerződés egy példányát a fedélzeten, a hajóra szállt összes munkavállaló és a felügyeleti szervek rendelkezésére bocsátva kell őrizni."

21 A törvényerejű rendelet 18. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy "[a] jelen törvényerejű rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazásának ellenőrzésére, a 2. cikk szerinti hajók a következő ellenőrzések alá vethetők:

[...]

c) alkalmi ellenőrzés:

[...]

5) a külföldi kereskedelmi hajók".

22 A törvényerejű rendelet 21. cikke (1) és (3) bekezdése értelmében:

"(1) Valahányszor szükségesnek mutatkozik, annak ellenőrzésére, hogy a munkakörnyezet jogszabályoknak való megfelelősége továbbra is fennáll-e, az illetékes tengeri hatóság alkalmi ellenőrzést végez a hajó fedélzetén, a 18. cikk (1) bekezdése c) pontjának előírása szerint akár hivatalból, akár az illetékes helyi egészségügyi hatóság (Azienda unità sanitaria locale), a szakszervezetek képviselői, a hajótulajdonosok vagy a tengerészek kezdeményezésére. Az ellenőrzést rajtuk kívül kérhetik még közvetlenül a munkavállalók is, a 16. cikkben említett, a munkakörnyezet biztonságát felügyelő képviselőjük útján.

[...]

(3) A külföldi kereskedelmi hajók fedélzetén végzett alkalmi ellenőrzés a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzésről szóló egyetértésben megállapított eljárásnak megfelelően történik."

A pert megelőző eljárás

23 A Bizottság, mivel semmilyen értesítést nem kapott azokra az intézkedésekre vonatkozólag, amelyeket az Olasz Köztársaság tett azért, hogy megfeleljen az 1999/95 irányelvnek, megindította az EK 226. cikkben foglalt eljárást. Miután e tagállamot felszólította észrevételei megtételére, a Bizottság 2002. december 19-i levelében indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy az illető irányelv átültetésére az előírt határidőben nem került sor, és felhívta az Olasz Köztársaságot, hogy - a vélemény közlésétől számított két hónapos határidőn belül - tegye meg az említett véleménynek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

24 Az olasz hatóságok 2003. február 14-i válaszukban arról értesítették a Bizottságot, hogy egy törvényerejű rendelet van előkészület alatt.

25 2003. július 1-jei levelükben az olasz hatóságok utaltak egy fedélzeti munkarendet tartalmazó táblázat, illetőleg egy fedélzeti munka- és pihenőidő feljegyzésére szolgáló nyilvántartás hatósági megalkotására, az 1999/95 irányelv I. és II. mellékletének megfelelően.

26 A Bizottság, minthogy semmilyen más értesítést nem kapott az olasz hatóságoktól, benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

A felek érvei

27 A Bizottság állítása szerint az a levél, amelyet az olasz hatóságok 2003. július 1-jén küldtek meg neki, nem tesz említést egyetlen, az 1999/95 irányelv 3-9. cikke által előírt szabályok megalkotásához szükséges intézkedésről sem. Szerinte egy táblázat vagy egy nyilvántartás megalkotása legfeljebb az irányelv 4. cikkében előírt kötelezettségeknek megfelelő szabályok megalkotására irányuló előkészületi intézkedés jellegét öltheti. Álláspontja szerint az Olasz Köztársaság még nem fogadta el az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, vagy legalábbis azokat a Bizottsággal nem közölte.

28 Az olasz kormány előadja, hogy az 1999/95 irányelv az 1999/63 irányelv rendelkezései betartásának ellenőrzésére szolgáló rendszer megteremtését célozta. Ez utóbbi irányelv - lényeges rendelkezései tekintetében történő - végrehajtására a törvényerejű rendelet 11. cikke révén került sor. Szerinte az olasz közigazgatás már hatóságilag megállapította - az 1999/95 irányelv I., illetőleg II. mellékletében előírt mintáknak megfelelő - fedélzeti munkarendre vonatkozó táblázatot és fedélzeti munka- és pihenőidő feljegyzésére szolgáló nyilvántartást. Az olasz kormány előadja, hogy a végrehajtással kapcsolatban esetleg még szükségesként felmerülő minden további részlet beiktatásra kerül majd a 2003. október 31-i 306. sz. (olasz) közösségi törvénybe, amelynek B. mellékletébe be fogják illeszteni az 1999/63 irányelvet.

29 A törvényerejű rendelet 2. és 18. cikkével kapcsolatban az olasz kormány viszonválaszában hozzáteszi, hogy az 1999/63 irányelv rendelkezéseinek ellenőrzését szolgáló, már életbe léptetett rendszer nemcsak az olasz lobogó alatt [közlekedő] hajókra, hanem a Közösség kikötőibe befutó valamennyi hajóra vonatkozik. Álláspontja szerint ezért az 1999/95 irányelv lényeges részei a belső jogba már átültetésre kerültek.

A Bíróság álláspontja

Előzetes észrevételek

30 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy valamely kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamnak az indokolással ellátott véleményben szabott határidő végén mutatkozó helyzete függvényében kell elbírálni (lásd különösen a C-71/99. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2001. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5811. o.] 29. pontját és a C-110/00. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2001. október 11-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-7545. o.] 13. pontját). Ennélfogva a 2003. október 31-i 306. sz. közösségi törvényt a Bíróság nem veheti figyelembe.

31 Minthogy keresete indokolásában a Bizottság az olasz kormánynak csupán azt rótta fel, hogy nem bizonyította a tagállamok részére az 1999/95 irányelv 3-9. cikkében előírt kötelezettségeknek megfelelő intézkedések elfogadását, a keresetet oly módon kell érteni, hogy az csak ezekre a rendelkezésekre vonatkozik.

Az 1999/95 irányelv 4. cikkéről

32 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, az irányelvek teljes jogi és nemcsak tényleges érvényesülésének biztosításához a tagállamoknak az érintett területen pontos jogi szabályozást kell alkotniuk (a C-360/87. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1991. február 28-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-791. o.] 13. pontja és a C-429/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 27-én hozott ítélet [EBHT 0000., 0. o.] 40. pontja).

33 Meg kell állapítani, hogy a törvényerejű rendelet az 1999/95 irányelv 4. cikke vonatkozásában nem tesz eleget ennek a követelménynek.

34 E rendelkezés különleges ellenőrzéseket ír elő az arra vonatkozó bizonyítékok megszerzése érdekében, hogy egy hajó nem felel meg az 1999/63 irányelv előírásainak. Részletesen felsorolja azokat a körülményeket, amelyekre az ellenőrzésnek irányulnia kell, és megköveteli, hogy a "részletesnek" mondott ellenőrzések során végezzenek például keresztellenőrzéseket egyrészt a munka- vagy pihenőidő feljegyzésére szolgáló nyilvántartások, másrészt pedig az érintett hajó üzemeltetésére vonatkozó egyéb nyilvántartások között.

35 Márpedig a törvényerejű rendelet nem tartalmaz ilyen követelményeket.

36 Ennélfogva a keresetnek az 1999/95 irányelv 4. cikkére vonatkozó részét megalapozottnak kell tekinteni.

Az 1999/95 irányelv 3. cikkéről

37 Az 1999/95 irányelv 3. cikkének első bekezdése kettős kötelezettséget állapít meg a tagállamok számára. Az első kötelezettség abban áll, hogy amennyiben egy tagállamhoz olyan panasz érkezik vagy amennyiben bizonyítékot szerez arra, hogy a hajó nem felel meg az 1999/63 irányelvben említett előírásoknak, köteles a hajót lajstromba vevő állam kormánya részére beszámolót készíteni.

38 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az olyan rendelkezést, amely csupán valamely tagállam és a Bizottság vagy a többi tagállam közötti kapcsolatokat érinti, elvileg nem kell átültetni (lásd a C-296/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 20-án hozott ítélet [EBHT 0000., 0. o. 92. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 27-én hozott ítélet 68. pontját).

39 Emlékeztetni kell arra, hogy a szintén töretlen ítélkezési gyakorlat szerint, valamennyi tagállam, amely egy irányelv címzettje, köteles nemzeti jogrendjében az irányelv teljes - és céljának megfelelő - érvényesülése biztosítása végett szükséges minden intézkedést megtenni (lásd különösen a C-336/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-3771. o.] 19. pontját; a C-97/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. március 8-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2053. o.] 9. pontját és a C-478/99. sz., Bizottság kontra Svédország ügyben 2002. május 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-4147. o.] 15. pontját).

40 Az 1999/95 irányelv (2) és (7) preambulumbekezdése szerint az irányelv célja különösen a tengerészek élet- és munkafeltételeinek javítása, valamint a tengeren a biztonság fokozása. A hajót lajstromba vevő állam kormánya részére készített beszámoló arra szolgál, hogy jelezze a legénység egészségét vagy biztonságát nyilvánvalóan veszélyeztető helyzetet. E kockázat azonnali kiiktatását célozza, és nemcsak egyszerű értesítési kötelezettségekre vonatkozik. A norma teljes érvényesüléséhez szükség van tehát az átültetésre.

41 Következésképpen a Bizottság keresetének az említett kötelezettségre vonatkozó részében helyt kell adni.

42 Az 1999/95 irányelv 3. cikkének első bekezdésében foglalt második kötelezettség előírja a tagállam számára - amennyiben a 4. cikk szerint végrehajtott ellenőrzés megfelelő bizonyítékot szolgáltat az 1999/63 irányelv által célzott előírások be nem tartására - a hiányosság kiküszöböléséhez szükséges intézkedések megtételét. Minthogy, amint az a jelen ítélet 36. pontjában megállapításra került, e 4. cikket nem ültették át az olasz jogba, a Bizottság keresetét az említett kötelezettségre vonatkozó részében is megalapozottnak kell tekinteni.

43 Az 1999/95 irányelv 3. cikkének második bekezdése előírja, hogy a beszámolót vagy panaszt benyújtó személyazonossága az érintett hajó parancsnoka vagy tulajdonosa előtt nem fedhető fel.

44 Az olasz kormány által hivatkozott egyik belső jogi rendelkezés sem veszi át ezt a tilalmat.

45 Következésképpen, a kereset e tekintetben megalapozott.

Az 1999/95 irányelv 5. cikkéről

46 E rendelkezés előírja többek között, hogy a hiányosságok kiküszöbölését célzó intézkedések között szerepelhet az érintett hajó számára a kikötő elhagyásának megtiltása mindaddig, amíg az észlelt hiányosságokat ki nem küszöbölték, meghatározott feltételek esetén pedig az intézkedéseknek ki kell terjedniük a kikötőelhagyási tilalomra mindaddig, amíg e hiányosságokat ki nem küszöbölték.

47 Az bizonyos, hogy ilyen intézkedések nem szerepelnek az olasz kormány által felhozott belső jogi rendelkezések között.

48 Ezért a keresetnek az 1999/95 irányelv 5. cikkére vonatkozó részében helyt kell adni.

Az 1999/95 irányelv 6. cikkéről

49 Az 1999/95 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az érintett tagállam illetékes hatósága részére értesítési kötelezettséget ír elő, amennyiben egy hajónak - az 5. cikk alkalmazásával - megtiltják a kikötő elhagyását.

50 Az ilyen értesítés címzettjei egyrészt a parancsnok, a hajótulajdonos vagy a hajó üzemeltetője, másrészt pedig annak az államnak a hatóságai, konzulja vagy annak hiányában legközelebbi diplomáciai képviselete, amelynek lobogója alatt a hajó fut [helyesen: közlekedik], vagy amelyben a hajót lajstromba vették.

51 Az olasz kormány által felhozott nemzeti szabályozás e tekintetben semmilyen értesítési kötelezettséget nem hoz létre.

52 Természetesen, amint arra a Bíróság a jelen ítélet 38. pontjában emlékeztetett, a tagállamnak elvileg nem kötelessége a kizárólag a tagállamok közötti kapcsolatokra vonatkozó rendelkezések átültetése.

53 Rá kell mutatni arra, hogy jelen ügyben azon állam hatóságainak, konzuljának vagy annak hiányában legközelebbi diplomáciai képviseletének értesítése, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, vagy amelyben a hajót lajstromba vették, az említett állam nemzetközi közjogból következő felelősségeiből szükségszerűen következő kötelezettsége.

54 Az Egyesült Nemzetek Montego Bayben, 1982. december 10-én aláírt, 1994. november 16-án hatályba lépett és az 1998. március 23-i 98/392/EK tanácsi határozattal (HL L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 3. kötet, 260. o.) jóváhagyott Tengerjogi Egyezményének a lobogó szerinti állam kötelezettségeiről szóló 94. cikke (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy a közigazgatási, műszaki és jóléti kérdések vonatkozásában minden állam ténylegesen gyakorol joghatóságot és végez ellenőrzést azokon a hajókon, amelyek a lobogója alatt közlekednek. Jelesül, az említett cikk (2) bekezdése b) pontjának és (3) bekezdése b) pontjának megfelelően, minden állam saját belső jogának megfelelően gyakorolja - a hajóra vonatkozó közigazgatási, műszaki és jóléti kérdések tekintetében - joghatóságát minden hajón, amely lobogója alatt közlekedik, valamint a kapitány, a tisztek és a legénység felett, és minden állam a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a tengeren a biztonságot, különösen a legénység összetétele, munkafeltételei és kiképzése vonatkozásában, figyelembe véve az alkalmazandó nemzetközi okmányokat.

55 Az említett cikk (6) bekezdéséből kitűnik, hogy a lobogó szerinti állam, miután értesítést kap arról a tényről, hogy egy hajón a megfelelő ellenőrzést nem végezték el, vizsgálatot folytat le, és - amennyiben szükséges - megteszi a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket.

56 Ebből az következik, hogy az 1999/95 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt értesítés közvetlenül a tengeren a biztonság nyilvánvaló veszélyhelyzetben való fenntartását célozza. E rendelkezés teljes érvényesüléséhez tehát követelmény a nemzeti jogba való kifejezett átültetés.

57 Következésképpen a keresetnek az 1999/95 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó részében helyt kell adni.

58 Az 1999/95 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése az irányelv alapján végzett ellenőrzéssel érintett személyek pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó szabályokat állapít meg. E szabályoknak semmilyen megfelelőjük nincs azokban a belső jogi rendelkezésekben, amelyekre az olasz kormány hivatkozik.

59 Következésképpen a keresetnek az 1999/95 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó részében helyt kell adni.

Az 1999/95 irányelv 7. cikkéről

60 E sérelemről szólva emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett vagy sajátos jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá egy általános jogi szövegkörnyezet, amennyiben ez az irányelv - eléggé világos és pontos - teljes érvényesülését hatékonyan biztosítja annak érdekében, hogy abban az esetben, ha ez az irányelv a magánszemélyek számára jogok keletkeztetését célozza, a kedvezményezetteknek lehetőségük legyen jogaik teljességének megismerésére és - adott esetben - a nemzeti bíróságok előtti érvényesítésére (a C-131/88. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1991. február 28-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-825. o.] 6. pontja és a C-49/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2001. november 15-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-8575. o.] 21. és 22. pontja).

61 Márpedig az olasz hatóságok által felhozott egyetlen belső jogi rendelkezés sem utal a valamely hajót érintő, az illetékes nemzeti hatóság által hozott feltartóztatási határozat elleni fellebbezési jogra, sem pedig a nemzeti hatóság azon kötelességére, miszerint értesítenie kell az érintett hajó kapitányát fellebbezési jogáról.

62 Következésképpen a Bizottság keresetének az 1999/95 irányelv 7. cikkére vonatkozó részét megalapozottnak kell tekinteni.

Az 1999/95 irányelv 8. cikkéről

63 Ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése csak a tagállamok egymás közötti, illetőleg a tagállamok és a Bizottság közötti kapcsolatokat érinti. Amint arra a Bíróság a jelen ítélet 38. pontjában emlékeztetett, az ilyen rendelkezéseket elviekben nem kell átültetni.

64 Mivel azonban a tagállamoknak kötelességük a közösségi jog teljes betartásának biztosítása, a Bizottságnak lehetősége van annak bizonyítására, hogy e kapcsolatokat szabályozó irányelv valamely rendelkezésének betartása a nemzeti jogrendbe való átültetésére szolgáló sajátos intézkedés megtételét követeli meg (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 20-án hozott ítélet 92. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 27-én hozott ítélet 68. pontját).

65 Jelen esetben a Bizottság nem hozott fel érveket annak bizonyítására, hogy az olasz hatóságok az 1999/95 irányelv 8. cikkének (1) bekezdéséből fakadó tagállami kötelezettségekkel ellentétes gyakorlatot folytatnának.

66 Következésképpen a Bizottság keresetét e tekintetben el kell utasítani.

67 Ezzel szemben a keresetet megalapozottnak kell tekinteni az 1999/95 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt közzétételi kötelezettségre vonatkozó részében, minthogy az olasz hatóságok által felhozott rendelkezések egyáltalán nem utalnak a belső jogban ilyen kötelezettség létére.

Az 1999/95 irányelv 9. cikkéről

68 Az olasz kormány által felhozott belső jogi rendelkezések nem tartalmaznak egyetlen, az 1999/95 irányelv 9. cikke szerinti "nem kedvezőbb" bánásmód záradékot sem.

69 Ezért a keresetnek e rendelkezésre vonatkozó részében helyt kell adni.

70 Az előzőekben foglalt összes szempontra tekintettel meg kell állapítani egyrészt, hogy mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az 1999/95 irányelv 3-7. cikkének, 8. cikke (2) bekezdésének és 9. cikkének, az Olasz Köztársaság nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit, másrészt pedig a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

A költségekről

71 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Olasz Köztársaság - mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a tengerészeknek a közösségi kikötőkbe befutó hajók fedélzetén töltött munkaidejére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3-7. cikkének, 8. cikke (2) bekezdésének és 9. cikkének - nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.