A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35344/2008/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 65. §, 66. §, 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (Utevr.) 1. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Madarász Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33328/2007/10., *Kúria Kfv.35344/2008/7.* (AVI 2012.11.119)

***********

Kfv.I.35.344/2008/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az Oszkó és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Drabos Erik Kasszián ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Minya Krisztián és Dr. Pecséri Melinda jogtanácsosok által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 4.K.33.328/2007. számon indított és ugyanezen bíróság 2008. március 19-én kelt 4.K.33.328/2007/10. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4.K.33.328/2007/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes nemzetközi, illetve belföldi utazásszervező és közvetítő tevékenységet végez. 2005 évben azokra a termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira, amelyeket az utas részére saját nevében utazási csomagként értékesített, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használt fel az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös szabályokat alkalmazta.

A felperes az utazási csomagokat a megrendelésekor képezte, és annak részeként a C. T. F. Szövetkezettől (továbbiakban Szövetkezet) - általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) körön kívül - 6.000 db 500 Ft-os címletű utazási utalványt (taxicsekket) értékesített ügyfeleinek. A felperes az utazási utalványok felhasználását érték alapján főkönyvi könyvelésében tartotta nyilván, és az év közben felhasznált utazási utalványokat az év végi leltár alapján állapította meg. A Szövetkezet a felperesnek értékesített utazási utalványok közül taxis alvállalkozóktól 2470 db-ot vett át, amelyek címletértékét részükre készpénzben kifizette.

Az adóhatóság a felperesnél 2005 évre áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott első fokú határozatot az alperes a 8529530903 számú határozatában megváltoztatta és kötelezte a felperest 40.428.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 17.942.000 Ft adóbírság, 5.036.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes érdemi döntésében - az első fokú határozat 5. és 6. pontját érintően - elmarasztalta a felperest amiatt, hogy az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 65-66. §-ai szerinti különös -árrés utáni- adózást alkalmazta olyan utazási csomagok tekintetében is, ahol az utas a szállás, autóbérlés, síbérlet, múzeumbérlet, vagy repülőjegy szolgáltatás mellé kizárólag taxiszolgáltatás igénybevételére vonatkozó utazási utalványt kapott. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes által utazási csomagnak minősített szolgáltatás nem felel meg az utazásszervezésről, közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban R.) 1. § (2) bekezdés f) pontja szerinti feltételeknek. Az utazási utalványok megvásárlása és az utasnak történő átadása ugyanis nem minősíthető szolgáltatásnak, azt közvetített szolgáltatásként nem lehet értékelni. A felperes utasai részére az egyes taxis alvállalkozókkal és nem a Szövetkezettel szembeni kötelezettség részbeni kiegyenlítésére alkalmas készpénzt helyettesítő eszközt biztosított, és az utasok részére áfa-körön kívüli értékesítést végzett. A felperes számlái csak egy komponensét tartalmazzák azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket az utazási csomag minősítéséhez a jogszabály előír, ezért azok nem tekinthetők utazási csomagnak. A felperes tévesen alkalmazta az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózás szabályait, szolgáltatásnyújtásai esetén ugyanis az áfa-fizetési kötelezettség az általános szabályok szerint keletkezett. Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 70/A. §-ában rögzített jogharmonizációs záradék szerint az Áfa tv. összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelvvel (Hatodik Irányelv) és annak módosításával, az implementálás teljes rendben megtörtént, így a Hatodik Irányelvre, és eseti bírósági döntésekre a felperes közvetlenül jogot, illetve kötelezettséget nem alapíthat. Hivatkozott arra is, hogy a határozatában megállapított tényállás és Európai Bíróság C-163/91. (Van Ginkel ügy) ítéletében megállapított tényállás nem azonos, ezért az Európai Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont a felperes ügyében nem alkalmazható.

A felperes keresetében kérte az alperes határozatának az első fokú határozat 5., 6. pontjára is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és annak megállapítását, hogy jogosan alkalmazta az árrés szerinti adózást. Azzal érvelt, hogy a taxiszolgáltatás igénybevételére jogosító utalványok tényleges szolgáltatást testesítettek meg, az utazási csomag részei voltak. Az a tény, hogy az utazási csomagban az utalványok nem számlázható tételként jelentek meg, nem akadálya az utazási csomagként való minősítésnek. Az alperesnek akkor is meg kellett volna állapítania, hogy az általa kifogásolt szolgáltatások önmagukban is több szolgáltatást testesítenek meg, ha a taxiszolgáltatást nem tekinti az utazási csomag részének. Az utazási csomagban ugyanis már létezik a szálláshely más adóalany által való nyújtása és az utazási iroda saját szervezési díja is, mint két komponens. Az alperes tévesen mellőzte a javára szóló közösségi jog és joggyakorlat értelmezését és alkalmazását. Hangsúlyozta, hogy azért tud magas színvonalú szolgáltatást nyújtani utasai részére, mivel olyan többletszolgáltatást végez, amelyek tekintetében a C-163/91. ítélet megállapításai szerint is jogszerűen alkalmazta az árrés szerinti adózást.