A Fővárosi Törvényszék K.33328/2007/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 9. §, 13. §, 65. §, 66. §] Bíró: Albert Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.33328/2007/10.*, Kúria Kfv.35344/2008/7. (AVI 2012.11.119)

***********

Fővárosi Bíróság 4.K.33.328/2007/10.

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Fővárosi Bíróság az Oszkó és Társa Ügyvédi Iroda - dr. Oszkó Péter ügyvéd helyett eljárt dr. Drabos Erik Kasszián ügyvéd - (cím) által képviselt felperes(cím.) a dr. Minya Krisztián jogtanácsos helyett eljárt dr. Horváth Kálmán osztályvezető által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály (cím.) alperes ellen adóügyben hozott 8529530903 számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A bíróság az alperes 2007. június 11. napján kelt 8529530903 számú határozatának az elsőfokú adóhasági határozat indokolási rész 5. és 6. pontjában foglaltakra vonatkozó megállapítását - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárás lefolytatására kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint perköltséget.

A feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A bíróság az ügyben a közigazgatási és peres iratok alapján a következőket állapította meg.

Az első fokú adóhatóság a felperesnél a 2005. évre vonatkozó általános forgalmi adó bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeként 9194240522 számú határozatával 37.694.000 forint adóhiánynak minősülő általános forgalmi adó adókülönbözetet, jogkövetkezményként 17.156.000 forint adóbírságot és 5.050.000 forint késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére. A határozat indokolási részének 5. (ca., cb., cc. és részben ezekkel összefüggésben d. alpontok) és 6. pontja szerint a felperes a vizsgált időszakban jogszabályba ütköző módon alkalmazta az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXTV. törvény (a továbbiakban: Afatv.) XVI. fejezetében szabályozott, idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó speciális rendelkezéseket, azokban az esetekben, amikor az utas részére utazási csomagként értékesített szolgáltatások két csomagképző egysége közül az egyik taxi-utalvány volt.

Az első fokú adóhatóság - határozatában részletesen kifejtett - álláspontja szerint a taxi-utalvány megvásárlása és az utas részére változatlan formában értékesítése nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ennélfogva a kifogásolt esetekben - figyelemmel az Áfatv. 65. § (2) bekezdésére és az utazásszervező és közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII.23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: K.r.) l.§ (2) bekezdésének f) pontjára - hiányzik az utazási csomagnak történő minősítéshez szükséges feltétel, a turisztikai szolgáltatások közül legalább kettőnek az előre meghatározott együttese. E megállapításokra alapítottan az első fokú adóhatóság a felperes által utazási csomagként kezelt tevékenységet megbontva a taxi-utalványokat áfa körön kívüli értékesítésnek, az utazási csomagban a taxi-utalványokkal együtt szereplő szolgáltatásokat pedig az Áfatv. 8.§ (4) bekezdése szerinti közvetített szolgáltatásoknak minősítette. Az első fokú adóhatóság a minősítés folytán mind a felperes javára, mind a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, és e tételek az 5.a. és 5.b. alpontokban, valamint a 2., 3., 4. és 7. pontokban rögzített megállapításokkal együttesen eredményezték a határozat rendelkező részében rögzített adóhiánynak minősülő adókülönbözet összegét.

A felperes az első fokú határozat elleni fellebbezésében a határozat 5. és 6. pontjában foglaltakat és a határozat - fellebbezésben részletezett - számszaki megállapításait sérelmezve, annak megváltoztatását kérte. Az első fokú határozat 5. és 6. pontja kapcsán arra hivatkozott, hogy egyrészt az adóhatóság tévesen értelmezte az utazási csomag fogalmát, amikor a csomagképző szolgáltatások köréből a taxi szolgáltatás igénybevételére jogosító, taxi szolgáltatást megtestesítő utalványt kizárta, másrészt - figyelemmel az Európai Közösségek Bírósága C-163/91. számú ügyben hozott ítéletére a Tanács 1977. május 17.-i 77/388/EGK irányelv (a továbbiakban: Hatodik irányelv) 26. cikkének alapján az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó árrés szerinti adózás alkalmazására akkor is jogosult - az Áfatv. 65.§ (1) bekezdéséből következően egyben köteles -, ha a kifogásolt taxi szolgáltatás (taxi-utalvány) nem lehet az utazási csomag része. Utóbbival kapcsolatban kifejtette, a másodfokú adóhatóság a magyar jogszabályokat az európai szabályozás tükrében köteles értelmezni, és e jogalkalmazói kötelezettsége alól nem ad felmentést az, hogy az esetlegesen hibásan implementált jogszabály jogharmonizációs záradéka kijelenti a közösségi szabályozásnak való megfelelőségét.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. június 11. napján kelt 8529530903 számú határozatával az első fokú határozatot - számszaki hibák miatt - megváltoztatva a felperes terhére 40.428.000 forint adóhiánynak minősülő általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg, valamint a bírság és késedelmi pótlék összegeket 17.942.000 forintra és 5.036.000 forintra módosította.

Az alperes az első fokú határozat indokolási részének 5. és 6. pontjaival kapcsolatos felperes érvelést alaptalannak találta. Megállapította, a felperes a kifogásolt esetekben bizonyítottan nem rendelt meg az utasai javára szóló taxi szolgáltatást, a felperesnek taxi-utalványokat értékesítő szövetkezettől, és e szövetkezet nem is teljesített a felperes utasai részére szolgáltatást. Rögzítette, a szövetkezett 500 forintos címletű taxi-utalványokat értékesített a felperesnek, a felperes az utalványokat változatlan formában értékesítette utasainak, akik a szövetkezet egyes alvállalkozóinál - a taxi szolgáltatások közismert díjaira is tekintettel - csak részben egyenlíthették ki az általuk igénybe vett szolgáltatást a felperestől megvásárolt utalvánnyal. Mindezekből következően az alperes álláspontja szerint a taxi-utalványok értékesítése áfa körön kívüli értékesítésnek, és nem szolgáltatásnyújtásnak minősül, ezért az nem képezheti az utazási csomag részét. Az alperes álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a Hatodik irányelvre és ezzel összefüggésben az Európai Bíróság (a továbbiakban: EB) C-l 63/91. számú ügyben hozott ítéletére, mivel az EB ítéletében elbírált ügy részletei és a felperes adóügyében megállapított tények között alapvető különbségek vannak, a felperes helytelen fordítás miatt az EB ítéletének egyes pontjait tévesen értelmezi. Kifejtette, az irányelv nem közvetlenül gyakorol hatást az egyes tagállamok jogrendjére, az irányelvek címzettjei a tagállamok. A jogalanyok és a jogszolgáltatók számára jogként a tagállam, illetve a tagállamok által alkotott jog jelenik meg a közösségi jog, jogi eredet a gyakorlatban alig játszik szerepet. Az irányelv közvetlen hatályának kérdése csak akkor merül fel egyáltalán, ha a tagállam az implementálást elmulasztotta, vagy az implementálást hibásan végezte el. Az Áfatv. 70/A. §-ában rögzített jogharmonizációs záradék szerint az Áfatv. a Hatodik irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, ezért az űnplementálás rendben megtörtént, az irányelvre közvetlenül jogot, illetve kötelezettséget alapítani nem lehet. A Hatodik irányelv az utazási csomag fogalmát nem szabályozza, így az utazási csomag fogalmának meghatározása az egyes tagállamok jogosultsága, a K.r. l.§ (2) bekezdés f) pontja szerint pedig az utazási csomag legalább két komponensből álló szolgáltatás.