BH 2020.2.49 Ha a közalkalmazotti jogviszony (munkaviszony) megszüntetése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, az Mt. nem a semmisség, hanem a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményét rendeli alkalmazni [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 29. § (5) bekezdés, 82-84. §].

A tényállás

[1] A felperes 1981-től ápoló-gondozó munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 1987-ben vezetői megbízást kapott, majd 2011-től megbízott vezető lett. A felperes 2016. évtől több alkalommal kívánt lemondani vezetői megbízásáról, amelyet azonban a polgármesterrel történő egyeztetést követően visszavont. 2016. október 14-én kelt és a polgármesteri hivatalba 2016. október 27-én érkezett levelében a felperes vezetői megbízásáról a véglegesség szándékával lemondott.

[2] A munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület a felperes lemondását megtárgyalta, majd határozatában azt tudomásul vette és megállapította, hogy a felperes lemondási ideje 2016. november 1-től 2016. december 31-ig tart. Ezen időpontig a felperes havi 80 000 forint vezetői pótlékban részesült.

[3] A polgármester a felperes részére 2016. november 21-én gazdasági ügyintézői munkakört ajánlott fel, amit azonban a felperes a 2016. november 23-án kelt levelében visszautasított.

[4] 2016. december 19-én a polgármester határozattal a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozással 2017. január 1. napjától kezdőd 8 hónapos felmentési idővel 2017. augusztus 31. napjával megszüntette. A határozat indokolása kitért az intézményvezetői jogviszony kezdetére, a lemondás körülményeire, illetve a felajánlott munkakörre és annak visszautasítására.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[5] A felperes a keresetében felmentési időre járó illetménykülönbözet jogcímén 640 000 forint, végkielégítés-különbözet jogcímén 640 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete kiegészítésében felmentése érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy az a Kjt. 25. § (2) bekezdés a) pontjában és a Kjt. 30. § (1) bekezdésébe ütközően semmis. Állította, hogy a felmentési okiratot nem a munkáltató adta ki, mivel azt a polgármester írta alá és az önkormányzatával fennálló közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg. A felperes a felmentés semmisségére hivatkozással a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (5) bekezdésének alkalmazásával az Mt. 82. § (4) bekezdése alapján 8 havi felmentési időre járó távolléti díj jogcímén 2 264 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[6] Az alperes a felperes végkielégítés-különbözetre vonatkozó igényét elismerte, egyebekben a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 640 000 forint felmentési időre járó illetménykülönbözet és késedelmi kamata, 640 000 forint végkielégítés-különbözet és késedelmi kamata, valamint 8 havi felmentési időre járó távolléti díj jogcímén 2 264 000 forint megfizetésére.

[8] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező felmentés körében megállapította, hogy az alperes a Kjt. 30. § (1) bekezdésében nem szereplő okra alapította a jogviszonyt megszüntető intézkedését, továbbá azt a polgármester a munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület döntése nélkül adta ki, ekként jogszabályba ütközik, így semmis. Álláspontja szerint ezért az Mt. 27. és 29. §-a, továbbá az Mt. 15. § (3) bekezdése alapján a munkáltatói felmentés érvénytelen, amelyre határidő nélkül lehet hivatkozni. A semmis munkáltatói jognyilatkozat esetében nem irányadó az alperes által hivatkozott Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjában írt 30 napos keresetindítási határidő, ezért az alperes alaptalanul indítványozta a per megszüntetését. Az elsőfokú bíróság az Mt. 29. § (5) bekezdésében foglalt szabályozás alapján az alperest az Mt. 82. § (4) bekezdése alapján 8 havi felmentési időre járó távolléti díj összegében marasztalta.

[9] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Rögzítette, hogy az alperes fellebbezésével szemben az elsőfokú bíróság olyan lényeges eljárási szabályt nem sértett, amely indokolhatná a tárgyalás megismétlését, annak kiegészítését, avagy nagyobb terjedelmű bizonyítás lefolytatását, ezért az ítélet hatályon kívül helyezésének nem volt helye.

[10] A másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 235. § (1) bekezdésére figyelemmel nem értékelte az alperes által a fellebbezés mellékleteként benyújtott képviselő-testületi határozatot, mert álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy annak tartalma az elsőfokú ítélet meghozatalát követően jutott volna az alperes tudomására, ezért alapos ok nélkül nyújtotta be késedelmesen.

[11] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróságnak a perbeli felmentés érvénytelenségére levont álláspontját. Rögzítette, hogy az Mt. 29. § (5) bekezdése külön szabályozza azt az esetet amikor a jogviszonyt megszüntető jognyilatkozat semmis, amely esetben - a munkáltató saját jognyilatkozatának sikeres megtámadását kivéve - az Mt. 82-84. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A jogszabály külön utalást azonban nem tartalmaz a keresetindítási határidőt szabályozó Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjára, amely rendelkezést a bírói gyakorlat értelmében nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a jognyilatkozat semmisségére történő hivatkozás esetén lehetőség van az általános elévülési határidőn belüli igényérvényesítésre, így nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy a per megszüntetése iránti alperesi indítványt elutasította.

[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes nem igazolta, mely szerint a felmentés a munkáltatói jogkört gyakorlótól származott volna. A perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a munkáltató intézkedése a jogszabályoknak megfelelt, az okiratcsatolási kötelezettségének azonban az elsőfokú eljárásban kellett volna eleget tennie, e körben benyújtott okirati bizonyítéka a másodfokú eljárásban már nem volt figyelembe vehető.

[13] A felperest a vezetői megbízása megszűnését követően eredeti munkakörében kellett volna foglalkoztatni, e szabályok a Kjt.-ben kógensek, amelytől a felek megállapodás alapján sem térhettek el. A Kjt. tételes felsorolása tartalmazza a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének lehetséges módjait, amelytől érvényesen nem lehet eltérni.

A felülvizsgálati kérelem és a ellenkérelem

[14] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú, a 8 havi felmentési időre járó távolléti díj jogcímén 2 264 000 forint megfizetésére kötelező rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a Pp. 130. § g)-h) pontjára utalással a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetését kérte.