2/2000. Büntető jogegységi határozat
bűncselekmény csoportosan elkövetettnek minősítéséről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a 2000. június 21. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény (Btk. 137. § 13. pont), ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve - a tettes (társtettes) mellett - részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében.
A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét észlelik-e.
INDOKOLÁS
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta abban az elvi kérdésben, hogy a rablás, amelyet három vagy több személy visz véghez, milyen feltételekkel minősül csoportosan elkövetettnek.
Az eltérő elvi álláspontok a következőkben foglalhatók össze:
I.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának tagjai, valamint a megyei bíróságok büntető kollégiumának vezetői az 1991. december 2. napján tartott együttes értekezletükön a következő álláspontot alakították ki (lásd a Bírósági Határozatok 1992/4. számának Fórum rovatában):
"A Btk. 137. §-ának 11. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. E törvényhelyhez fűzött indokolás - a törvényi rendelkezést szűkítve - kifejti, hogy csoportos az elkövetés a bűncselekménynek három vagy több személy általi egyidejű együttes megvalósítása esetén.
Mindezekből következően az elkövetőknek a tettesi, társtettesi vagy bűnsegédi magatartást a bűncselekmény helyszínén felismerhetően együtt tevékenykedve kell megvalósítani ahhoz, hogy a csoportos elkövetés - mint minősítő körülmény - a terhükre megállapítható legyen.
Az időben és térben kifejezetten elkülönülő, pl. a már befejezett bűncselekményhez kapcsolódó magatartás a csoportos elkövetés megállapítását nem alapozza meg. Ez a magatartás az adott tényállástól függően más bűncselekmények (pl. orgazdaságnak vagy tárgyi bűnpártolásnak stb.) minősülhet. Azokban az esetekben azonban, amikor három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket egymás között elosztotta, és valamelyikük csupán figyelést vagy szállítást végzett, a csoportos elkövetés megállapítható. A tényállástól függően ugyanis ez a magatartás bűnsegédi magatartásként értékelhető.
A Btk. 137. §-ának 6. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy abban megállapodik.
A bűnszövetség és a csoportos elkövetés ismérvei tehát egymástól eltérőek. A fentebb írtakra is figyelemmel azonban esetenként előfordul, hogy mindkét minősítő körülmény megállapításának a feltételei fennállanak. Ilyen esetekben nincs akadálya a bűnszövetség és a csoportos elkövetés együttes megállapításának; ez nem jelenti az ugyanazon körülmények kétszeres értékelését.
II.
A Fővárosi Bíróság kollégiumvezetője arra hivatkozva kezdeményezte a jogegységi eljárást, hogy a bírói gyakorlat nem egységes abban a kérdésben, vajon a csoportosan elkövetés mint minősítő körülmény megállapíthatósága szempontjából kizárólag az elkövetői oldalra kell-e tekintettel lenni, vagy figyelembe veendő-e a sértetti oldal is.
1. A Bírósági Határozatok 1993. évi 8. számában 482. számon közzétett döntésben a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen foglalt állást:
"A rablás csoportos elkövetése akkor valósul meg, ha három vagy több személy - akár tettesi, akár részesi minőségben - a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve valósítja meg a bűncselekményt; az időben és térben elkülönülő magatartás nem alapozza meg a csoportos elkövetés megállapítását."
A jogesetben irányadónak tekintett tényállás és jogi indokolás lényege a következő:
"A III. r. terhelt a vádbeli napon este a vendéglőben észlelte, hogy az ittas sértettnél nagyobb összegű pénz van. Ezt közölte a vendéglőben tartózkodó fk. I. r. és az fk. II. r. terheltekkel, és egyidejűleg felhívta őket, hogy akár erőszakkal vegyék el a sértett pénzét. Ekkor az fk. I. r. és a fk. II. r. terhelt megállapodott abban, hogy a sértettet leütik, és úgy veszik el a pénzét. A III. r. terhelt a megállapodáskor az eltulajdonított pénzösszeg 20 százalékát kérte a maga részére. Ezt követően az I. r. és a II. r. terhelt a vendéglőből eltávozott sértett után ment, és amikor utolérték őt, bántalmazták, a földre lökték, és eközben elvették a pénztárcáját a 8600 Ft-tal együtt, majd elmenekültek. A sértettől elvett pénzből az I. és III. r. terhelt később 1600 Ft-ot átadott a II.r. terheltnek."
Az ítéleti tényállás szerint a III. r. terhelt nem volt jelen a bűncselekmény helyszínén. A tényállás ugyan nem tartalmazza, de a bizonyítás anyagából megállapítható, hogy a III. r. terhelt a felbujtói magatartás kifejtése után - de még a sértett bántalmazása előtt - eltávozott a vendéglőből.
A másodfokú bíróság a rablási cselekmény minősítésénél hivatkozva a Bírósági Határozatok 1992. évi 4. számának Fórum rovatában közzétett állásfoglalásra, abból azt emelte ki, hogy amikor három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket egymás között elosztotta, és valamelyikük csupán figyelést vagy szállítást végzett, a csoportos elkövetés megállapítható. A másodfokú bíróság határozatának indokolása szerint a terheltek elosztották egymás között a szerepeket, a III. r. terhelt felbujtására az I. és II. r. terheltek megállapodtak a sértett kirablásában, és bár a III. r. terhelt a sértett bántalmazásánál és a pénzének elvételénél nem volt jelen, már előre kérte az eltulajdonított pénz 20 százalékát, és azt meg is kapta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a rablási cselekmény véghezvitelében az ahhoz szükséges törvényi tényálláselemek megvalósításában játszott szerepek elosztását indokolt figyelembe venni a csoportos elkövetés megállapításánál. A figyelés és a szállítás is a szerepek elosztásának egyik lehetséges formája, és bűnsegédi magatartásként értékelhető. A felbujtó akkor vehető figyelembe a csoportos elkövetés megállapításánál, ha társtettesi vagy bűnsegédi magatartást is megvalósít. A terheltek magatartása csak a Btk. 320. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének az alapesetét valósította meg, amelyeket a fk. I. r. és a fk. II. r. terhelt társtettesként, míg a III. r. terhelt felbujtóként követte el.
2. A Csongrád Megyei Bíróság a Bírósági Határozatok 1997. évi 7. számában, 320. számon közzétett döntésében a következőképpen döntött:
A rablás bűnsegéde is csoportosan elkövetettként valósítja meg a bűncselekményt, ha a bűntett két másik elkövetőjét - a bűncselekményre vonatkozó elhatározásuk ismeretében - a helyszínre szállítja, majd ott várakozik, amíg egyik társa a bűncselekményt végrehajtja, ezt követően pedig elszállítja őket.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terheltek a bűncselekmény elkövetése előtt már ismerték egymást, részben üzleti, részben pedig baráti kapcsolatban álltak egymással. 1995 áprilisában az I. r. és a II. r. terheltek megbeszélték, hogy nagyobb összegű pénzt fognak szerezni, akár erőszakkal elkövetett bűncselekmény útján is.
A II. r. terhelt már ekkor tájékoztatta az I. r. terheltet arról, hogy tud egy olyan személyt, akit meg lehetne fosztani egymillió forint feletti összegtől is, és ezt a személyt ő még a brókertevékenysége alatt ismerte meg. Már ekkor felmerült bennük, hogy a bűncselekmény elkövetését meg kell szervezni, és a kivitelezéséhez több személy szükséges, továbbá megállapodtak abban is, hogy a cselekmény elkövetéséhez fegyverre és gépkocsira egyaránt szükség lesz.
Ezután az I. r. terhelt a II. r. terhelt jelenlétében felhívta telefonján a sértettet, akinek hamis néven mutatkozott be, és olcsó háztartási tüzelőolajat ajánlott fel megvételre. A sértett a telefonáló I. r. terhelt hangjában régi ismerőse hangját vélte felfedezni, így beleegyezett abba, hogy az I. r. terhelt által megjelölt helyre elmegy, és pénzt is visz magával.
A továbbiakban a II. r. terhelt felkereste a IV. r. terheltet, akinek elmondta, hogy rablás bűncselekményének az elkövetéséhez kéri a segítségét, mégpedig úgy, hogy a IV. r. terhelt 100 000 Ft ellenében a saját személygépkocsijával fogja szállítani a helyszínre a cselekmény résztvevőit. A IV. r. terhelt elvállalta a feladatot. Ezzel egyidőben az I. r. terhelt felkereste a III. r. terheltet és felkérte őt arra, hogy ő hajtsa végre a sértett kirablását úgy, hogy fegyvert is szerezzen. A III. r. terhelt elvállalta a felkínált lehetőséget, és vállalta a fegyver beszerzését is. Ez utóbbi érdekében megkereste régebbi ismerősét, akiről tudta, hogy fegyverrel rendelkezik és anélkül, hogy megmondta volna az illetőnek, hogy mire kell a fegyver, elkérte tőle az 5,6 mm kaliberű pisztolyát, valamint 10 db ehhez való lőszert.
Miután a fentiek szerint a terheltek megtervezték a cselekmény elkövetését, az I. és a III. r. terheltek a megbeszélt helyre mentek, a IV. r. terhelt által vezetett gépkocsival. A IV. r. terhelt sem akkor, sem később nem tudta, hogy a III. r. terheltnél lőfegyver vagy lőszer van. Megálltak a sértett által vezetett tartálykocsi mögött. A III. r. terhelt a fegyvert és lőszereket tartalmazó diplomatatáskával a kezében, kiszállt a gépkocsiból, odament a sértetthez, vele beültek a vezetőfülkébe, majd a III. r. terhelt elővette a lőfegyvert, annak elsütő szerkezetét felhúzta és felszólította a sértettet, hogy adja át a nála levő pénzt. Az ilyen módon alkalmazott, lenyűgöző hatású kényszer alatt álló sértett 1 410 000 Ft készpénzt adott át a III. r. terheltnek, aki azt magához vette, majd visszament a személygépkocsihoz és eltávoztak. A cselekmény elkövetése után felkeresték a II. r. terheltet, és megosztoztak a zsákmányon. A II. r. terhelt 500 000 Ft-ot, az I. r. terhelt 400 000 Ft-ot, a III. r. terhelt szintén 400 000 Ft-ot, míg a IV. r. terhelt 100 000 Ft-ot kapott.
A vádlottak és védők a fellebbezéseikben hivatkoztak arra, hogy a csoportos elkövetést - mint minősítő körülmény - a jelen ügyben nem valósult meg, mivel a sértett nem tudott arról, hogy a helyszínen három elkövető tartózkodik, ő csak a III. r. terhelttel került kapcsolatba.
A megyei bíróság álláspontja szerint a csoportos elkövetés megvalósult, mert a csoportos elkövetés azért minősítő körülménye a rablásnak, mert a három vagy több elkövető jelenléte a szervezettséget, a feladatok megosztását feltételezi, s ezáltal az elkövetési mód nagyobb tárgyi súlyú. Ez indokolja, hogy a cselekménynek súlyosabb legyen a büntetőjogi megítélése, nem pedig az, hogy a sértettnek a legalább három elkövetőről volt-e tudomása.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint a csoportos elkövetés megvalósulását a rablási cselekménynél nem a sértett, hanem az elkövetők oldaláról kell vizsgálni. Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásában (BH 1993/8. - 482., BH 1992/4. Fórum) megkívánt térbeli és időbeli együttes jelenlét megvalósult, mivel a helyszínen tartózkodott a rablás tettese és két bűnsegéde, akik a szállítást, illetőleg a figyelést végezték.
A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság a csoportos elkövetés megállapítását valamennyi terheltnél helyesnek találta, mivel a helyszínen nem lévő II. r. vádlott is tudta, hogy három személynek mint "tippadó" nyújt segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez.
3. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1.B.III.1276/1998. számú ügyében az ítéleti tényállás a következő:
K. J. és Sz. A. terheltek elhatározták, hogy egy postahivatal sérelmére rablást követnek el. Sz. A. terhelt megkérte ismerősét, T. I. terheltet, hogy vegyen részt a cselekmény elkövetésében úgy, hogy Sz. A. terhelt személygépkocsiját ő vezeti. Ezt követően a három terhelt a gépkocsival egy postahivatalhoz tartott, K. J. és Sz. A. terheltek bementek a hivatalba, majd K. J. a pénztárhoz lépett, és egy Flóbert kaliberű pisztollyal a pénztárost felszólította a pénz átadására. A pénztáros a nála levő 15 000-20 000 Ft-ot átadta K. J.-nek, aki azonban a pénzt kevesellte, ezért a hivatal belső részébe vezető ajtó üvegét berúgta, a lyukon keresztül benyúlt, és az ajtót kinyitotta, s a páncélszekrényhez ment. A pisztollyal a kezében K. J. tovább fenyegetődzött, és pénzt követelt. A postahivatal másik dolgozója K. J. terhelt felszólításának eleget téve a páncélszekrény ajtaját kinyitotta, és abból a nála lévő szatyorba pénzt pakolt bele, majd kifelé indult, és még az asztalon levő pénzből is felmarkolt. Sz. A. terhelt a posta fogadóterében állt, és fenyegető jelenlétével biztosította a társa tevékenységét.
A terheltek, miután elhagyták a postahivatalt, beszálltak az ott várakozó és T. I. által vezetett gépkocsiba, majd elhajtottak.
A terheltek cselekményét a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a Btk. 321. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerinti csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette, melyet T. I. terhelt bűnsegédi minőségben valósított meg.
Az elsőfokú bíróság a minősítésre vonatkozó jogi álláspontját azzal indokolta, hogy az elkövetők a tettesi, társtettesi, illetve bűnsegédi magatartást együtt tevékenykedve valósították meg, a csoportos elkövetés nem a sértetti oldalról, hanem az elkövetői oldalról közelíthető meg.
A cselekmény fokozottabb társadalomra veszélyességét nem az jelenti, hogy a sértett hány személy részvételéről bír tudomással, hanem az, hogy az elkövetők hogyan és milyen módon szervezik meg a bűncselekmény elkövetését. Ez a szervezettség nyilvánul meg akkor, amikor az egyik elkövető járó motorral a postahivatal előtt várakozik, biztosítva azt, hogy a társai miután a pénzt megszerezték, beugorva a járműbe, nyomban el tudjanak menekülni a helyszínről. Ehhez társul, hogy két elkövető alkalmazza a sértettekkel szembeni fenyegetést, ami nyilvánvalóan komolyabb fenyegetést jelent, mint egy személy megjelenése. Így nincs jelentősége annak, hogy a sértettek együttesen valamennyi elkövetőt látják-e, felmerül e a tudatukban, hogy hányan lehetnek, hanem döntő jelentősége annak van, hogy a terheltek tudatában a többes elkövetés mint az elkövetést megkönnyítő mód jelent meg.
A terheltek az adott esetben időben és térben együtt voltak jelen, jóllehet a sértettek a postahivatal belső kialakítása miatt közvetlenül nem láthattak rá a kint várakozó harmadik személyre. A szerepek elosztása, a szervezettség követelménye nem jelenti azt, hogy ez azonos lenne a bűnszövetségben való elkövetéssel.
Mindezek alapján a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság K. J. I. r., Sz. A. II. r. és T. I. V. r. terheltek cselekményét a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontjának II. fordulata szerint minősülő csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette azzal, hogy e cselekményt K. J. I. r. és Sz. A. II. r. terheltek a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként, T. I. V. r. terhelt pedig a Btk. 21. § (2) bekezdésére figyelemmel bűnsegédként valósította meg.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a 24.Bf.III.6707/1999/6. számú ítéletével a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelteknek a tényállásban írt cselekményét a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette alapesetének minősítette, melyet K. J. I.r. terhelt tettesként, Sz. A. II. r. terhelt bűnsegédként követett el.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a csoportos elkövetés megállapíthatóságának alapfeltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésében - akár tettesi, akár részesi minőségben - legalább hárman vegyenek részt, de további szükséges követelmény a szándékegységben való elkövetés, amelynek során az elkövetők a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve valósítják meg a bűncselekményt. Időben és térben elkülönülő magatartás azonban az említett körülmény megállapíthatóságát nem alapozza meg. (BH 1993. évi 482. számú jogeset).
Ez az állásfoglalás a csoportos elkövetés előfeltételeként említi ugyanis, hogy "három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén felismerhetően együtt tevékenykedve valósítsa meg a bűncselekményt". Ebből az értelmezésből pedig egyértelműen az következik, hogy a csoportos elkövetés megállapíthatósága szempontjából kizárólag a sértetti oldal vizsgálható, hiszen az elkövetők nyilvánvalóan tisztában vannak társaik jelenlétével. Amint azt az elsőfokú bíróság is rögzítette, az adott ügyben a sértettek nem ismerhették fel, hogy az elkövetésben hárman vesznek részt. Az adott ügyben az időbeli egység kétség kívül megállapítható, azonban a térbeli egységet nem lehet megállapítani abban az esetben, ha a harmadik elkövető a bűnös magatartást olyan helyszínen tanúsítja, amely a bűncselekmény elkövetésének helyszínétől (jelenleg a postahivatal épületétől) fizikailag elkülönül. Nem lehet azonos térnek tekinteni azokat a helyszíneket, amelyek ugyanarról a helyről semmilyen módon nem tekinthetők át, az egyes helyszínen történteket a másik helyszínről nem lehet észlelni.
A csoportos elkövetés fokozottabb társadalomra veszélyességét a csoport által keltett komolyabb félelem, illetve a csoporttal szembeni védekezés nehezebb volta alapozza meg, nem pedig az elsőfokú bíróság által hivatkozott szervezettség. A csoportos elkövetés ugyanis korántsem jár együtt szervezettséggel, illetve a szerepek kiosztásával. A csoportosan elkövetett rablás megvalósítható kifejezetten ötlet- és alkalomszerű magatartással is. Bár rablás esetében nem kerülhet szóba, de megemlítendő, hogy az ugyancsak a Btk. 137. §-ának 13. pontján alapuló csoportos elkövetés megállapíthatóságának még az sem akadálya, hogy az elkövetők egymással szemben állva követik el a bűncselekményt. (BH 1995. évi 299. számú jogeset).
Amennyiben a csoportos elkövetés megállapíthatóságát kizárólag elkövetői oldalról vizsgálnánk - nevezetesen a terheltek tudatában a többes elkövetés az elkövetést könnyítő módként jelenik meg -, úgy a bűncselekmény helyszínén való együttes jelenlét sem lenne követelmény. Kétségkívül az elkövetés könnyíti ugyanis pl. egy a menekülést segítő, kilométerekkel távolabb várakozó vagy - előzetes megbeszélés alapján - egy, a bűncselekményből származó előnyt biztosító személy is. A jelen ügyben azonban a harmadik elkövető részvétele a tényleges elkövetést nem könnyítette. Mivel a postahivatalban történteket ő sem észlelhette, az elkövetésben még csak "szükség esetén" sem nyújthatott volna segítséget, az elkövetés után pedig a gépkocsit elvileg vezethette volna bármelyik másik terhelt is. Tekintettel arra, hogy a felismerhetőség, valamint az időbeli és térbeli egység hármas követelményéből az adott ügyben - a kifejtettek szerint - csupán egy valósult meg, ezért a másodfokú bíróság a tényállásban írt cselekményt a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette alapesetének minősítette.
4. Ugyanebben a kérdésben a Nógrád Megyei Bíróság a Bírósági Határozatok 1999. évi 4. számában, 148. számon közzétett döntésében a következőképpen foglalt állást:
"A rablás csoportosan elkövetettként minősül, ha három vagy több személy - akár tettesként, akár részesként - a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve követi el a bűncselekményt; nem zárja ki a rablásnak csoportosan elkövetettként megállapítását az a körülmény, hogy a három elkövető közül az egyik (bűnsegéd) nem ment be a postahivatal helyiségébe, hanem a gépkocsiban várt a társaira, és a jelenlétét a sértettek nem is észlelték."
A megállapított tényállás lényege e jogkérdés elbírálása szempontjából a következő:
Az I. és a II. r. terhelt megállapodott a III. r. terhelttel abban, hogy rablás útján pénzt fognak szerezni. Ennek megfelelően a II. r. terhelt tulajdonában levő személygépkocsival Sz. községbe utaztak. A helyi postahivatal előtt megálltak, itt az I. és a III. r. terhelt kiszállt az autóból, maszkot tettek fel és egy-egy lőfegyvernek látszó öngyújtóval, illetve riasztópisztollyal fenyegetőzve pénzt követeltek a postai alkalmazottaktól. Összesen több mint 8 millió forintot tulajdonítottak el. Eközben a II.r. terhelt az autóban maradt, s amikor a társai visszatértek, elszállította őket a helyszínről.
A fellebbezési tárgyaláson előterjesztett védelmi álláspont szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a terheltek cselekményeit csoportosan elkövetettnek minősítette. A védők érvelése az volt, hogy a csoportos elkövetés megállapításának az a feltétele, hogy legalább három személy együttesen legyen jelen a bűncselekmény helyszínén, és valamennyi elkövető jelenléte a külső személyek számára is észrevehető, érzékelhető legyen, hogy az elkövetők jelenléte a sértettekre bénítólag hasson. Miután a II.r. terhelt a gépkocsiban várakozott, és nem volt jelen a cselekmény elkövetésének a színhelyén, így nincs törvényes alap a csoportos elkövetés megállapítására.
A megyei bíróság a határozatában kifejtette, hogy a védők álláspontja nem helytálló. A Btk. 137. §-ának 13. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint ugyanis csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Az irányadó bírói gyakorlat szerint csoportos az elkövetés, ha három vagy több személy - akár tettesi, akár részesi minőségben - a bűncselekmény helyszínén együtt tevékenykedve valósítja meg az elkövetési magatartást; az időben és térben kifejezetten elkülönülő magatartás viszont nem alapozza meg a csoportos elkövetés megállapítását. Azokban az esetekben azonban, amikor három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket egymás között megosztotta, és valamelyikük csupán megfigyelést vagy szállítást végzett, a csoportos elkövetés aggály nélkül megállapítható, és ez a tevékenység bűnsegédi magatartásként értékelendő.
III.
Az ismertetett döntésekből megállapítható, hogy a bíróságok egyaránt a Bírósági Határozatok 1999/4. számának Fórum rovatában megjelent megállapodásból indultak ki, és erre is hivatkoztak a döntéseik során, de a jogi álláspontjukban jelentős eltérések ismerhetők fel abban a kérdésben, hogy ha két elkövető volt a támadó, a harmadik pedig a gépkocsiban várakozott, a rablás csoportos elkövetése mint minősített eset megállapítható-e. Ez a két álláspont szembetűnő a 3. és 4. szám alatt ismertetett ügyekben: lényegében azonos tényállás alapján a Fővárosi Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elkövetők tevékenysége csak a rablás alapesetét valósította meg, míg a Nógrád Megyei Bíróság szerint, ha három vagy több személy az elkövetésben játszott szerepeket egymás között megosztotta, a csoportos elkövetés aggály nélkül megállapítható akkor is, ha az egyik elkövető csupán megfigyelést vagy szállítást végzett, s ezzel a rablás bűnsegédi magatartását valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese mint indítványozó a jogegységi tanács ülésén az utóbbi elvi állásponttal értett egyet, és a jogegységi tanács álláspontja szerint is ez felel meg a törvény helyes értelmének.
A Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. Az e törvényi rendelkezésen alapuló egységes gyakorlat szerint a csoportos elkövetésnek az a feltétele, hogy legalább három személy egyidejűleg, együttesen vegyen részt az elkövetési tevékenység végrehajtásában, de nem szükséges, hogy valamennyien csak tettesi, illetve társtettesi tevékenységet valósítsanak meg, hanem e súlyosabb minősítést a részesi közreműködés is megalapozza. A cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az elkövetésében való részvétel a döntő, nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkövető közül a bűncselekményben melyik, milyen magatartással működött közre, tehát hogy ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott, mint a 4. alatti tényállás esetében.
A csoport tagjain tehát az elkövetőt, a tettest, a társtettest, valamint a felbujtót és a bűnsegédet is egyaránt érteni kell. Az elkövetői minőséget pontosan meg kell állapítani, és ehhez eltérő jogkövetkezmények fűződhetnek, mint pl. a bűnsegédnél az enyhítő rendelkezés szélesebb körű alkalmazásának a lehetősége, ami kihatással lehet a büntetés kiszabására.
A csoportos elkövetés annyiban eltér az egyszerű többes elkövetéstől, hogy legalább három személy közreműködését feltételezi. Ennél lényegesebb további különbség, hogy a csoport tagjai a bűncselekmény, pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás helyszínén, vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A csoport tagjainak együttes jelenléte és összehangolt tevékenysége egyfelől megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését, másfelől megnehezíti az ellene való védekezést. Ebben nyilvánul meg a csoportos elkövetés fokozott társadalomra veszélyessége az egyszerű többes elkövetéshez képest.
A bűncselekmény részesei csak akkor tekinthetők a csoport tagjainak, ha a tettes (társtettesek) mellett maguk is a bűncselekmény helyszínén működnek közre a bűncselekmény elkövetésében: a felbujtó a helyszínen bírja rá a tettest a bűncselekmény véghezvitelére, a bűnsegéd pedig a helyszínen nyújt ahhoz segítséget. A felbujtó azonban akkor is a csoport tagjának tekintendő, ha a tettest ugyan nem a helyszínen bírja rá a cselekmény elkövetésére, de a helyszínen - a felbujtásba beolvadó - bűnsegédi magatartást fejt ki.
A rablás és más erőszakos bűncselekmény esetében a tettesi magatartás mindig közvetlenül érinti a sértettet, de a sértettre hatással lehet a csoport más tagjainak magatartása is, a sértett a jelenlétüket és az elkövetésben való közreműködésüket legalábbis felismerheti. Ez azonban nem feltétele a csoportos elkövetés megállapításának, és így nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét ténylegesen észlelik-e.
A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és a döntését a Bszi. 32. § (4) bekezdése alapján közzéteszi.
Budapest, 2000. június 21.
Dr. Berkes György s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Kónya István s. k.,
bíró
Miszlayné dr. Lányi Éva s. k.,
előadó bíró
Dr. Váczi István s. k., bíró
Dr. Tóth Éva s. k.,
bíró
Magyar Közlöny 2000/70 (VI. 30.)