8/1998. (III. 20.) AB határozat
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 116. § (2) bekezdésének "ha jogszabály kivételt nem tesz" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 33. § (2) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 116. § (2) bekezdésének "ha jogszabály kivételt nem tesz" szövegrésze a közérdekű adatok hiteltérdemlőségének alkotmányos követelményét, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében garantált hitelesen nyilvántartott tulajdonhoz fűződő jogok érvényesülését sérti, ezért alkotmányellenes.
Ugyancsak alkotmányellenes az, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 33. § (2) bekezdése szerint jogszabály kivételt tehet az ingatlan-nyilvántartásba bárki által történő betekintés és feljegyzés készítésének joga alól, mert ez a korlátozás csorbítja a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos alapjogot.
2. A Ptk. 116. § (2) bekezdése szerint: "Az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja." A Ptk. 685. § a) pontja értelmében a Ptk. alkalmazásában minden esetben - így a 116. § (2) bekezdése szempontjából is - jogszabálynak minősül a törvény és a kormányrendelet.
Az Inytvr. 33. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy: "Az ingatlan-nyilvántartást - jogszabályban meghatározott kivétellel - bárki megtekintheti, és tartalmáról feljegyzést készíthet, illetőleg másolatot kérhet." Az Inytvr. 2. § (1) bekezdése szerint pedig: "Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, ha törvény kivételt nem tesz, és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását."
3. Az Alkotmány 61. §-a biztosítja a közérdekű adatok megismerésének jogát. Az Alkotmánybíróság 15/1995. (III. 13.) AB határozata szerint az ingatlan-nyilvántartás adatai közérdekű adatok. A közhiteles és nyilvános ingatlan-nyilvántartás a tulajdonhoz való jog egyik biztosítéka (ABH 1995, 90.). Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése pedig garantálja a tulajdonhoz való jogot.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt - az alábbiak szerint - megalapozatlannak találta:
1. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetőleg ezeknek az alkotmányos jogoknak törvényi biztosításáról az 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezik. E törvény 2. § 3. pontja szerint közérdekű adat az állami vagy önkormányzati szerv kezelésében levő, a személyes adat fogalma alá nem eső és a törvényben meghatározott kivételek körébe nem tartozó adat. Miként azt az Alkotmánybíróság a 15/1995. (III. 13.) AB határozatában megállapította, az ingatlan-nyilvántartás adatai közérdekű adatok, az ingatlan-nyilvántartás közhitelű nyilvántartás (ABH 1995, 89-90.). Az ingatlan-nyilvántartás - mint a nemzeti ingatlanvagyon leltára - egyebek között csak akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az a közhitelesség és a nyilvánosság elve alapján működik. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága - az Alkotmánybíróság határozata szerint - az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog - közelebbről az ingatlantulajdonhoz való jog - egyik garanciája.
Az ingatlan-nyilvántartásra tehát mint közhitelű nyilvántartásra vonatkozik az Alkotmány 61. § (1) bekezdése, és irányadó az Avtv. 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amelyek szerint a közérdekű adatok vonatkozásában lehetővé kell tenni, hogy a közérdekű adatot bárki megismerhesse. A közérdekű adatokhoz való hozzáférhetőség alkotmányos követelménye azonban nem jelent egyúttal feltétlen alkotmányos garanciát a közérdekű adatok közhitelességére. A közérdekű adatok hitelességét és a valósággal való megegyezését már külön törvényi rendelkezések biztosítják.
Ilyen az ingatlan-nyilvántartás közhitelességét garantáló szabály az ingatlan-nyilvántartásról szóló - 1999. január 1-jén hatályba lépő - 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. §-a, amely törvényi rendelkezés egyúttal az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak - tehát a tulajdonhoz való jognak - is törvényi biztosítéka. És ilyen szabályt tartalmaz a még hatályos Inytvr. 2. § (1) bekezdése, amely szerint az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatokat, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását.
Ám az Alkotmány 13. § (1) bekezdéséből sem következik kényszerítően a nyilvántartás adatainak feltétlen hitelessége, mert a tulajdonhoz való jognak, mint alapjognak az alkotmányi biztosítása - ideértve az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogot is - nem feltétlenül és nem kizárólag az ingatlan-nyilvántartás hatályos rendszere útján valósítható meg. Az ingatlan-nyilvántartás (telekkönyv) alapvetően jogtechnikai konstrukció, intézmény, amely az ingatlantulajdonra és ingatlanforgalomra vonatkozó hatályos jog szerint az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog, használati és más jogok nyilvántartására, valamint fontosabb tények és körülmények feltüntetésére szolgál, sőt az ingatlanra vonatkozó egyes jogok keletkezésének az alapja is, de magának e rendszernek a létezése közvetlenül az Alkotmányból nem vezethető le. Az Alkotmányból mindössze az következik, hogy a jogalkotónak olyan rendszert kell működtetnie, amelyből az ingatlanra vonatkozó különböző jogok és tények - az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított alapjog érvényesüléséhez - hozzáférhetővé, megismerhetővé válnak. Téves ezért az indítványozónak az az álláspontja, hogy a támadott felhatalmazás önmagában sérti a felhívott alkotmányi rendelkezéseket és ezért alkotmányellenes.
2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a nyilvántartás közhitelessége az ingatlan-nyilvántartás fontos - nélkülözhetetlen - alapelve. Ez az alapelv nem jelenti azonban az ingatlan-nyilvántartás közérdekű adatainak kétségtelen és kivételt nem tűrő valódiságát, hitelét. A közhitelesség meghatározóan harmadik személyekkel szemben érvényesülő elv és tágabb értelemben annyit jelent, hogy ha valamely jogot, tényt vagy körülményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. Szűkebb értelemben pedig az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének szempontja abban fejeződik ki, hogy az ingatlan-nyilvántartást a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző személy javára - az ellenkező bizonyításáig - valónak kell elfogadni. Az ingatlan-nyilvántartás adatainak a valósággal való megegyezése tehát csak az ellenkező bizonyításáig áll fenn, mert hisz ingatlanra vonatkozó jogok és tények az ingatlan-nyilvántartáson kívül is keletkezhetnek. Így a valósággal való egyezőség szempontja, amely a közhitelességnek csak egyik - korlátozottan érvényesülő - vonatkozása, a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogból közvetlenül nem vezethető le.
3. Mindazonáltal hangsúlyozottan utal az Alkotmánybíróság arra, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos alapjog csak akkor és annyiban minősül valóságos jognak, ha a közérdekű adatok tartalmilag megfelelnek a közhitelesség garanciális törvényi feltételeinek. Így az a törvényi rendelkezés, amely törvénynél alacsonyabb szintű jogforrásnak felhatalmazást ad arra, hogy kivételt tegyen a közhitelesség elve alól, csak abban a keretben alkotmányos, amelyben a felhatalmazás alapján meghozott konkrét jogszabály nem érinti a közhitelesség lényeges tartalmát, vagyis ha az nem sérti az ingatlan-nyilvántartás közhitelességét abban a körben, amely körben az az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog egyik garanciális biztosítéka.
A Ptk. 116. § (2) bekezdésének támadott konstrukciója tehát alkotmányosan nem jelent korlátlan felhatalmazást a jogalkotó számára a tekintetben, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége alól bármilyen vonatkozásban kivételt tegyen. Mivel a közhitelesség nemcsak jogokra, hanem tényekre, egyéb adatokra is vonatkozik, nincs alkotmányos akadálya például annak, hogy a törvényhozó - akár alacsonyabb szintű jogforrásban, így kormányrendeletben - az egyes ingatlanadatok hitelessége, például az ingatlanok térmértéke tekintetében - kivételt állapítson meg. Ilyen kivételt tartalmaz például az Inytv. 5. §-ának (6) bekezdése, amely szerint külön jogszabály meghatározhatja az ingatlan térmértékét, területnagyságát, határvonalait, amely jogszabályi rendelkezés fennállása esetén nem az ingatlan-nyilvántartásba vett adat, hanem a külön jogszabályi meghatározás lesz az irányadó. A jogalkotó feladata meghatározni, és felelőssége eldönteni, hogy az ingatlan-nyilvántartás hitelessége alól - a Ptk. 116. § (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján - milyen kivételeket állapít meg. Minthogy azonban a felhatalmazás alkotmányosan nem tekinthető korlátlannak, az Alkotmánybíróság feladata esetenként annak eldöntése, hogy a jogalkotó a konkrét jogszabállyal nem lépte-e túl a felhatalmazás alkotmányos kereteit, és ezért az nem minősül-e alkotmányellenesnek.
A kifejtettekre tekintettel - annak hangsúlyozásával, hogy a Ptk. 116. § (2) bekezdésében adott felhatalmazás alkotmányosan az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége alól csak szűkkörű kivételeket enged - az Alkotmánybíróság a támadott törvényi rendelkezést önmagában nem találta alkotmányellenesnek, viszont nyomatékosan utal arra, hogy a felhatalmazás alapján megalkotásra kerülő jogszabályok alkotmányosságát esetről-esetre egyedileg fogja vizsgálni és eldönteni.
4. Az Inytvr. 33. § (2) bekezdését - az indítvány benyújtását követően - az adóazonosító jel, a Társadalombiztosítási Azonosító Jel és a személyi azonosító használatával kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi LXVI. törvény 16. §-a 1996. szeptember 1-jei hatállyal akként állapította meg, hogy: "Az ingatlan-nyilvántartást bárki megtekintheti, és tartalmáról - az 5/A. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - feljegyzést készíthet, illetve másolatot kérhet." Az Inytvr. 5/A. § (2) bekezdésében meghatározott kivétel szerint csak a személyi azonosító az, amely - az érintett kivételével - nem juthat a betekintő tudomására, és a kiadott másolat általában nem tartalmazhatja a személyazonosító jelet. Az Inytvr. hatályos szövege szerint tehát a betekintés, a feljegyzés készítésének és a másolat kérésének joga - a személyazonosító jeltől eltekintve - külön jogszabályban már nem korlátozható. Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1999. január 1-jén hatályba lépő Inytv. 4. § (2) bekezdése, amely szerint az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető: azt bárki megtekintheti, arról feljegyzést készíthet, vagy hiteles másolatot kérhet. Az Inytv. 91. § (3) bekezdés a) pontja szerint az Inytvr. a törvény hatálybalépésével hatályát veszti.
Mivel az Inytvr. 33. § (2) bekezdése az indítvány előterjesztését követően tartalmilag megváltozott, és e változás folytán az indítványban kifogásolt alkotmányossági kérdés okafogyottá vált, az Alkotmánybíróság az indítvány e része tárgyában az eljárást megszüntette.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 300/B/1995/3.