15/1995. (III. 13.) AB határozat

az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet, továbbá a törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 2. § (1) bekezdésének "ha jogszabály kivételt nem tesz" szövegrésze, továbbá a törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 113. § (4) bekezdése és 115. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket 1995. szeptember 30. napjával megsemmisíti.

Az Inytvr. 2. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

Tvr. 2. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá bejegyzett jogok és tények fennállását.

Az Alkotmánybíróság a Vhr. 113. § (1)-(2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók álláspontja szerint az Inytvr. 2. § (1) bekezdésének "ha jogszabály kivételt nem tesz" szövegrésze alkotmányellenes, mert sérti az Alkotmánynak a tulajdoni formák egyenlőségét deklaráló 9. § (1) bekezdését. Az Inytvr. e felhatalmazása alapján ugyanis a Vhr. 113. §-ának (1)-(4) bekezdései az állami, a szövetkezeti és a társadalmi szervezetek tulajdonában, kezelésében, illetőleg a termelőszövetkezet használatában levő ingatlanok nyilvántartásába való betekintésre külön szabályokat - korlátozásokat - állapít meg.

A Vhr. 113. § (1) bekezdését 1994. május 19-i hatállyal hatályon kívül helyezte a 25/1994. (V. 19.) FM rendelet 41. § (4) bekezdésének b) pontja, a 113. § (3) bekezdését 1994. december 1-jei hatállyal a 63/1994. (XI. 18.) FM rendelet 4. §-a, míg ugyanezen rendelet 3. §-a a 113. § (2) bekezdésének szövegét új tartalommal - a korábbi korlátozás kiiktatása mellett - állapította meg. A támadott rendelkezések közül tehát csak a 113. § (4) bekezdése van hatályban, amely szerint honvédelmi, rendészeti és büntetés-végrehajtási célra szolgáló ingatlanok nyilvántartását megtekinteni, arról adatot szolgáltatni csak a kezelő szerv írásbeli megkeresése alapján lehet. Hatályban van továbbá a Vhr. 115. § (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy megszűnt tulajdoni lapról hiteles másolat a hatóságok (bíróság, közjegyző, ügyész stb.) megkeresésére, mások részére pedig a földhivatal vezetőjének engedélyével adható.

Az indítványozók kérték e támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat részben megalapozottnak találta.

1. Elöljáróban rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések még közvetett összefüggésben sem állnak az Alkotmánynak a tulajdoni formák egyenlőségét garantáló rendelkezésével. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül. A sérelmezett rendelkezések nem a különböző, köz- és magántulajdoni formákra, hanem az ingatlantulajdon nyilvántartási adatainak kezelésére vonatkozó jogi szabályokat tartalmazzák, így azok értékelhető összefüggésben a hivatkozott alkotmányi rendelkezéssel nincsenek. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ezen az alapon megalapozatlannak találta.

2. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogot alkotmányos alapjogként garantálja, amely a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, illetőleg biztosítását jelenti. Ahogy az Alkotmánybíróság a 32/1992. (V. 29.) AB határozatában kifejtette, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés, a közérdekű adatok nyilvánossága egyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiság alapvető alkotmányos biztosítéka (ABH 1992, 183.).

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetőleg ezeknek az alkotmányos jogoknak törvényi biztosításáról az 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezik. E törvény 2. § 3. pontja szerint közérdekű adat az állami vagy önkormányzati szerv kezelésében levő, a személyes adat fogalma alá nem eső, és a törvényben meghatározott kivételek körébe nem tartozó adat. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai közérdekű adatok, az ingatlan-nyilvántartás közhitelű nyilvántatás. Az ingatlan-nyilvántartás - mint a nemzeti ingatlanvagyon leltára - egyebek között csak akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az a közhitelesség és a nyilvánosság elve alapján működik. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog - közelebbről az ingatlantulajdonhoz való jog - egyik garanciális biztosítéka. Mivel az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanra vonatkozó jogok és tények nyilvántartására, sőt gyakran a jogok létrehozására is szolgál, az ingatlanforgalom alapvető garanciája a nyilvántartás nyilvánossága. Egyedül ennek alapján biztosítható a vélelem, hogy ingatlanra vonatkozó jogok, tények és egyéb adatok a jogszerzők - és bárki - előtt ismertek, vagyis, hogy senki nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy valamely adatról, amely az ingatlan-nyilvántartásban szerepel, nem volt tudomása.

Az ingatlan-nyilvántartásra tehát mint közhitelű nyilvántartásra vonatkozik az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének hivatkozott rendelkezése, de irányadó az Avtv. 19. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely szerint a közérdekű adatok vonatkozásában lehetővé kell tenni, hogy a közérdekű adatot bárki megismerhesse. Erre figyelemmel az Alkotmány idézett rendelkezéséből és az Avtv.-ből is következik, hogy az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága, az abban levő információk megszerezhetősége, az azokhoz való hozzáférhetőség alkotmányos követelmény.

A közérdekű adatok nyilvánosságának azonban lehetnek törvényi korlátai. Az Avtv. 19. § (3) bekezdése szerint honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi, vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, illetőleg bírósági eljárásra tekintettel a közérdekű adatok nyilvánosságát törvény korlátozhatja. Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. Cikkének 2. pontja, amely szerint az információszabadság gyakorlása csak törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sérthetetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme stb. céljából.

Az Alkotmánybíróság a 34/1994. (VI. 24.) AB határozatában (ABK 1994, június, 258.) rámutatott arra, hogy az információszabadság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően indokolja, illetőleg ha az alapjogi korlátozást a fent idézett szempontok elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Az információknak a nyilvánosságtól való elzárása tehát ugyancsak alá van vetve az alapjogi korlátozásokkal szemben támasztott alkotmányossági követelményeknek. Eszerint irányadó az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt rendelkezés is, amely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. A szükségtelen, elkerülhető és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan korlátozás, továbbá a nem törvényi korlátozás alkotmányosan megengedhetetlen, ezért alkotmányellenes.

Az Inytvr. 2. § (1) bekezdése a korlátozásra általában felhatalmazást ad bármilyen jogszabálynak. Ez a felhatalmazás az idézett alkotmányi rendelkezésekkel ellentétben áll, mert a közérdekű információk megszerezhetőségének korlátozása csak törvényhozási szinten történhet. Ezzel összefüggésben utal az Alkotmánybíróság arra, hogy a támadott Inytvr. ugyan az Alkotmány hatálybalépése előtti időben született, azt azonban a törvényhozó több alkalommal már az Alkotmány hatálybalépése után, egyebek között legutóbb az 1994. évi V. törvény egyes rendelkezéseivel módosította. Ezek a törvényi módosítások azonban a támadott, illetőleg kifogásolt rendelkezést nem érintették.

3. A kifejtettekből következik, hogy a Vhr. 113. § (4) bekezdésében foglalt korlátozás - a korlátozás jogszabályi szintje miatt - alkotmányellenes, azért is, mert a jogalkotó 1994-ben a Vhr. 113. §-ának további rendelkezéseit módosította, tehát ugyanekkor sor kerülhetett volna a korlátozó rendelkezés kiiktatására és törvényi szintű megfogalmazására. Alkotmányellenes korlátozást tartalmaz a Vhr. 115. § (3) bekezdése is, mert a megszűnt tulajdoni lapok nyilvánosságához is alapvető, lényegében ugyanolyan érdek fűződik, mint a hatályos tulajdoni lapok nyilvánosságához, mert az ingatlanforgalomnak ez éppúgy garanciális biztosítéka, mint általában az ingatlan-nyilvántartás nyilvánossága. Ezért az Alkotmánybíróság e vonatkozásban is megállapította a korlátozás alkotmányellenességét.

4. A Vhr. 113. § (1) és (3) bekezdését a jogalkotó 1994-ben - tehát az indítványok beérkezését követően - hatályon kívül helyezte, a Vhr. 113. § (2) bekezdését pedig - a korábbi alkotmányellenes tartalom kiküszöbölésével - módosította, ezért az Alkotmánybíróság az indítványok e részében az eljárást megszüntette.

A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapszik.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró