A Kúria Mfv.10508/2013/3. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 206. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 66. §, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, a bíró utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztésére jogorvoslati úton nem kötelezhető. 1952. III. Tv. 155/B. § (1), 1952. III. Tv. 155/B. § (3), 1952. III. Tv. 163. § (2), 1952. III. Tv. 206. § (1), 2011. CLI. Tv. 25. § (1), Alaptörvény 26. cikk (1), 1997. LXXXI. Tv. 66. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.135/2013/5., *Kúria Mfv.10508/2013/3.* (BH 2014.10.317), 3048/2023. (II. 8.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.508/2013/3.szám

A Kúria a dr. Ungvári Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ungvári Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a szakügyintéző által képviselt Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 11.M.135/2013. szám alatt indított és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 16-án kelt 11.M.135/2013/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.135/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes jogelődje a felperes 2012. február 21-én előterjesztett, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmt.) szerinti ellátás iránti igénybejelentését a 2012. április 3-án kelt határozatával - az Mmt. 2. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában - elutasította, mert a felperes a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át nem volt biztosított. A határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta, mert a felperes a vizsgálandó időszakban csak 127 nap biztosítási időt szerzett, és mert az Mmt. az igénylő egészségi állapotára tekintettel nem biztosít lehetőséget a megváltozott munkaképességűek ellátásának méltányosságból történő megállapítására.

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét - az Mmt. 2. § (1)-(2) bekezdése, 30. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította. Megállapította, hogy a felperes 2010. novemberében előterjesztett rokkantsági nyugdíjigényét elutasító társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perben a munkaügyi bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2011. szeptember 1-től 53%-ban véleményezte, amelynek alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét a 2012. február 8-án kelt, 6.M.413/2011/5. számú ítéletével azért utasította el, mert az egészségkárosodása a felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor nem érte el a rokkantság megállapításához szükséges mértéket.

A bíróság a felperes által a rokkantsági nyugdíj iránti perrel és az alperes eljárásával kapcsolatban felhozott kifogások alapján (nevezetesen, hogy az alperesnek a korábbi perben beszerzett szakvélemény alapján 2011-ben hivatalból vissza kellett volna vonnia határozatait és 2011. szeptember 1-től rokkantsági nyugdíjat kellett volna megállapítania) a jelen perben felülvizsgált, megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott határozatok jogszabálysértő voltát nem találta megállapíthatónak. Kiemelte, hogy a felperes által vitatott körülmények és a hivatkozott eljárási jogszabálysértések a korábbi per tárgyát képezték, azok a 2012. február 20-i igénybejelentést elbíráló határozat jogszabálysértő voltát nem alkalmasak alátámasztani. Nem teszi a határozatot jogszabálysértővé az sem, hogy az Mmt. az új ellátásokra új követelményrendszert állított fel.

A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 66. § (1) bekezdés a) pontja alperes általi megsértését sem állapította meg, mert kivételes nyugellátás az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő, a megváltozott munkaképességű özvegy és az árva részére állapítható meg, a felperes azonban nem minősül ilyen személynek.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság új eljárásra és arra való utasítására kérte, hogy a Pp. 155/B. § (1) bekezdése alapján az Mmt. "hatályba lépésével kapcsolatosan kialakult helyzet" alaptörvény-ellenességének, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésének tisztázása céljából kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását. Másodlagosan - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett -, arra hivatkozással, hogy a Tny. 66. § (1) bekezdésében írt, különös méltánylást érdemlő körülmények fennállnak, kérte, hogy a Kúria kötelezze a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervet, illetve annak vezetőjét kivételes és méltányos nyugellátás felperes részére történő megállapítására.

A felperes - az alábbi indokok alapján - mindenek előtt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 163. § (2) bekezdését, 206. § (1) bekezdését.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak és a munkaügyi bíróságnak is tudomása volt arról, hogy házastársa 2012. június 5-én elhúnyt, és a felperes 2011. szeptember 9-től 53%-os egészségkárosodással rendelkezett, vagyis esetében fennálltak a különös méltánylást érdemlő körülmények, így a bíróság helytelenül foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperesre a Tny. 66. § (1) bekezdését nem lehetett alkalmazni.

A felperes szerint a munkaügyi bíróság megsértette a Pp. 155/B. §-át is, mert annak ellenére nem fordult hivatalból az Alkotmánybírósághoz, hogy az Mmt. hatályba léptetése során sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve.

Érvelése szerint az alperesnek abban azt esetben, ha 2011. december 31-ig döntést hozott volna, rokkantsági nyugdíjat, 2012. január 1-től pedig - az Mmt. 2. § (2) bekezdés c) pontja alapján - rehabilitációs járadékot kellett volna megállapítania. A 2011. december 29-én kihirdetett Mmt. 2012. január 1-jén lépett hatályba, a kihirdetéskor a felperes a korábbi, rokkantsági nyugdíj iránti perének elbírálására "várakozott". A felperes számára az lett volna az "optimális" eljárás, ha a határozat felülvizsgálata iránti kérelmének visszavonásával egyidejűleg kéri a rokkantsági nyugdíj megállapítását, amire - feltételezve, hogy a törvény kihirdetéséről azonnal tudomást szerez - mindösszesen egy nap állt volna rendelkezésére. Közismert tény, hogy a törvény szövege ténylegesen 2012. január első harmadában volt megismerhető; mindez azt jelenti, hogy a felperesnek esélye sem volt arra, hogy átgondolja, mi lett volna számára az "optimális" választás. Ez pedig alátámasztja, hogy az Mmt. megalkotása csupán formálisan felelt meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (3) bekezdésének, a jogszabály alkalmazására való kellő felkészülési idő követelményének, ami által sérült a jogbiztonság, ez pedig az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését indokolta volna. A felperes végül hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével vagy megváltoztatásával juthat csak hozzá a 40 éven keresztül megfizetett társadalombiztosítási járulékokkal megalapozott ellátáshoz, amelynek alapján nem szorul szociális ellátásokra.