BH 2014.10.317 Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, a bíró utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztésére jogorvoslati úton nem kötelezhető [1952. évi III. tv. 155/B. § (1) bek., 155/B. § (3) bek., 163. § (2) bek., 206. § (1) bek.; 2011. évi CLI. tv. 25. § (1) bek.; Alaptörvény 26. Cikk (1) bek.; 1997. évi LXXXI. tv. 66. § (1) bek.].

[1] Az alperes jogelődje a felperes 2012. február 21-én előterjesztett, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmt.) szerinti ellátás iránti igénybejelentését a 2012. április 3-án kelt határozatával - az Mmt. 2. § (1) bekezdésében írt feltétel hiányában - elutasította, mert a felperes a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át nem volt biztosított.

[2] A határozatot a másodfokú szerv helybenhagyta, mert a felperes a vizsgálandó időszakban csak 127 nap biztosítási időt szerzett, és mert az Mmt. az igénylő egészségi állapotára tekintettel nem biztosít lehetőséget a megváltozott munkaképességűek ellátásának méltányosságból történő megállapítására.

[3] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét - az Mmt. 2. § (1)-(2) bekezdése, 30. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította.

[4] Megállapította, hogy a felperes 2010 novemberében előterjesztett rokkantságinyugdíj-igényét elutasító társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perben a munkaügyi bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2011. szeptember 1-jétől 53%-ban véleményezte, amelynek alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét a 2012. február 8-án kelt ítéletével azért utasította el, mert az egészségkárosodása a felülvizsgált társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor nem érte el a rokkantság megállapításához szükséges mértéket.

[5] A bíróság a felperes által a rokkantsági nyugdíj iránti perrel és az alperes eljárásával kapcsolatban felhozott kifogások alapján (nevezetesen, hogy az alperesnek a korábbi perben beszerzett szakvélemény alapján 2011-ben hivatalból vissza kellett volna vonnia határozatait és 2011. szeptember 1-jétől rokkantsági nyugdíjat kellett volna megállapítania) a jelen perben felülvizsgált, megváltozott munkaképességű személyek ellátása tárgyában hozott határozatok jogszabálysértő voltát nem találta megállapíthatónak.

[6] Kiemelte, hogy a felperes által vitatott körülmények és a hivatkozott eljárási jogszabálysértések a korábbi per tárgyát képezték, azok a 2012. február 20-i igénybejelentést elbíráló határozat jogszabálysértő voltát nem alkalmasak alátámasztani. Nem teszi a határozatot jogszabálysértővé az sem, hogy az Mmt. az új ellátásokra új követelményrendszert állított fel.

[7] A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 66. § (1) bekezdés a) pontja alperes általi megsértését sem állapította meg, mert kivételes nyugellátás az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő, a megváltozott munkaképességű özvegy és az árva részére állapítható meg, a felperes azonban nem minősül ilyen személynek.

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a munkaügyi bíróság új eljárásra és arra való utasítását kérte, hogy a Pp. 155/B. § (1) bekezdése alapján az Mmt. "hatálybalépésével kapcsolatosan kialakult helyzet" alaptörvény-ellenességének, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésének tisztázása céljából kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.

[9] Másodlagosan - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett -, arra hivatkozással, hogy a Tny. 66. § (1) bekezdésében írt, különös méltánylást érdemlő körülmények fennállnak, kérte, hogy a Kúria kötelezze a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szervet, illetve annak vezetőjét kivételes és méltányos nyugellátás felperes részére történő megállapítására.

[10] A felperes - az alábbi indokok alapján - mindenekelőtt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 163. § (2) bekezdését, 206. § (1) bekezdését.

[11] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak és a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak is tudomása volt arról, hogy házastársa 2012. június 5-én elhunyt, és a felperes 2011. szeptember 9-től 53%-os egészségkárosodással rendelkezett, vagyis esetében fennálltak a különös méltánylást érdemlő körülmények, így a bíróság helytelenül foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperesre a Tny. 66. § (1) bekezdését nem lehetett alkalmazni.

[12] A felperes szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 155/B. §-át is, mert annak ellenére nem fordult hivatalból az Alkotmánybírósághoz, hogy az Mmt. hatályba léptetése során sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve.

[13] Érvelése szerint az alperesnek abban azt esetben, ha 2011. december 31-ig döntést hozott volna, rokkantsági nyugdíjat, 2012. január 1-jétől pedig - az Mmt. 2. § (2) bekezdés c) pontja alapján - rehabilitációs járadékot kellett volna megállapítania. A 2011. december 29-én kihirdetett Mmt. 2012. január 1-jén lépett hatályba, a kihirdetéskor a felperes a korábbi, rokkantsági nyugdíj iránti perének elbírálására "várakozott". A felperes számára az lett volna az "optimális" eljárás, ha a határozat felülvizsgálata iránti kérelmének visszavonásával egyidejűleg kéri a rokkantsági nyugdíj megállapítását, amire - feltételezve, hogy a törvény kihirdetéséről azonnal tudomást szerez - mindösszesen egy nap állt volna rendelkezésére.

[14] Közismert tény, hogy a törvény szövege ténylegesen 2012. január első harmadában volt megismerhető; mindez azt jelenti, hogy a felperesnek esélye sem volt arra, hogy átgondolja, mi lett volna számára az "optimális" választás. Ez pedig alátámasztja, hogy az Mmt. megalkotása csupán formálisan felelt meg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (3) bekezdésének, a jogszabály alkalmazására való kellő felkészülési idő követelményének, ami által sérült a jogbiztonság, ez pedig az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését indokolta volna.

[15] A felperes végül hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével vagy megváltoztatásával juthat csak hozzá a 40 éven keresztül megfizetett társadalombiztosítási járulékokkal megalapozott ellátáshoz, amelynek alapján nem szorul szociális ellátásokra.

[16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[17] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy az alperes jogelődjének - a felülvizsgálati kérelem érvelésével ellentétben - 2011-ben, a felperes korábbi rokkantságinyugdíj-igényét elbíráló határozatok felülvizsgálata iránti per folyamatban léte alatt nem volt döntéshozatali (korábbi döntése visszavonására vonatkozó) kötelezettsége.

[18] A felperesnek 2011-ben nem volt olyan igénybejelentése, amelyet az alperes jogelődjének el kellett volna bírálnia, döntéshozatali (visszavonási) kötelezettség, ez irányú jogszabályi rendelkezés hiányában, nem terhelte amiatt sem, mert a 2010-ben kelt határozatok felülvizsgálata iránt folyamatban lévő perben beszerzett szakvélemény a felperes 53%-os egészségkárosodását 2011. szeptember 1-jétől alátámasztotta.