25/1991. (V. 18.) AB határozat
az igazságügyminiszter által kiadott, az Igazságügyi Minisztériumban és a bíróságokon az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás, továbbá a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az igazságügyminiszter által kiadott, az Igazságügyi Minisztériumban és a bíróságokon az államtitok és a szolgálati titok védelméről szóló, a 103/1980. (IK. 2.) IM utasítással módosított 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 1. számú mellékletének 39. §-a, 41. §-a, 43. § (1) bekezdésének második mondata, továbbá a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló, a 113/1979. (IK. 11.) IM utasítással módosított 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 67. §-ának a titkos ügy tárgyalásán készült "jegyzetekre" vonatkozó rendelkezése, 68. §-a, 73. § (2) bekezdése és 75. §-a alkotmányellenes, ezért azokat 1991. december 31-ei hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Dr. Róth Miklós ügyvéd a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló 109/1978. (IK. 11.) IM igazságügy-miniszteri utasítás azon rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amelyek korlátozzák az Alkotmány 57. § (3) bekezdése által biztosított védelemhez való jogot. Utóbb indítványát kiterjesztette a nem katonai bíróságokra irányadó, a 103/1980. (IK. 3.) IM utasítással módosított 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás vonatkozó rendelkezéseire is.
Az Alkotmánybíróság megkeresésére az igazságügy-miniszter nyilatkozatában elismerte, hogy az utasítások egyes előírásai nem kifejezetten ügyviteli jellegűek, hanem ténylegesen olyan különleges eljárási szabályok, amelyek nincsenek összhangban a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény egyes rendelkezéseivel. Jelezte, hogy az államtitok és a szolgálati titok megóvását célzó törvényi szintű büntetőeljárási szabályok előkészítése folyamatban van.
II.
Az indítvány az alábbiakra tekintettel megalapozott.
1. Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése az alapvető jogok között rögzíti, hogy a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga.
A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 6. §-a a büntetőeljárás alapelvei között fogalmazza meg a védelemhez való jog legáltalánosabb szabályait: a terheltet megilleti a védelem joga, a hatóságok kötelesek biztosítani, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, a törvényben meghatározott módon védekezhessék. A terhelt érdekében az eljárás bármely szakaszában védő járhat el, a terhelt az eljárás megindításától kezdve védőt választhat.
A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik.
2. Az igazságügy-miniszteri utasítások egyes szabályai a büntetőeljárásról szóló törvénynek ellentmondóak, a törvényi rendelkezések tartalmát szűkítik és ezzel részben korlátozzák az ügy megismerésére irányuló terhelti és védői jogokat, részben megnehezítik a terhelt és a védő megfelelő felkészülését jogaik gyakorlására.
a) A Be. 44. § (4) bekezdése szerint a terhelt az ügy iratait a nyomozás befejezését követően megtekintheti. Az iratmegtekintési jog csupán a nyomozás befejezését megelőzően korlátozott. A Be. 52. § (3) bekezdése értelmében a védő iratmegtekintési jogára a 44. § (4) bekezdése irányadó. A terhelt és védője tehát a nyomozás befejezését követően minden korlátozás nélkül megtekintheti az ügy iratait.
A nem katonai bíróságok eljárásában irányadó 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 1. számú melléklete 43. § (1) bekezdésének második mondata a következő: "Az iratok megtekintése és felvilágosítás adása csak az érintett személyek jogainak gyakorlásához vagy kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges körben és mértékben engedélyezhető." A katonai bíróságok ügyviteli szabályzatáról szóló 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 73. § (2) bekezdése ugyanezt írja elő. Mindkét bíróság előtti eljárásban az engedély terjedelmének mérlegelésére az eljáró bírósági tanács elnöke jogosult [114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 43. § (1) bek. első mondat, 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 73. § (1) bek.].
E rendelkezések a tanács elnökének biztosított diszkrecionális jogkörrel korlátozzák a terhelt és a védő megismerési jogosultságát, amely a védelemhez való jog fontos eleme.
b) Ugyancsak a megismerési jog bizonyos mértékű korlátozását, illetve a védelemre való felkészülés megnehezítését jelentik az utasítás azon rendelkezései, amelyek a vádirat, illetve a bírósági határozatok kézbesítésére vonatkoznak.
ba) A Be. 181. § (1) bekezdése alapján a vádlott és a védő számára meg kell küldeni a vádiratot.
A 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 39. §-a szerint: "A büntetőügyben a terhelt részére a vádiratot a bíróság épületében (a TÜK erre szolgáló helyiségében) kell kézbesíteni. A bíróságnak biztosítania kell, hogy a terhelt és a védő a vádiratot és az iratokat tanulmányozhassa. A terhelt, illetve a védő a vádiratot nem viheti magával. A vádirat tanulmányozásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, s ezt a terhelttel is alá kell íratni."
A 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 75. §-a tartalmilag azonosan szabályoz:
"(1) Titkos ügyben a vádiratot a terhelt és a védő részére a bíróság épületében kell kézbesíteni. A fogva levő terheltet ebből a célból a bíróságra elő kell állítani. Biztosítani kell, hogy a terhelt és a védő a vádiratot és az iratokat tanulmányozhassa, a vádiratot azonban nem vihetik magukkal.
(2) A vádirat tanulmányozásáról jegyzőkönyvet kell felvenni, s ezt a terhelttel is alá kell íratni."
Ezen rendelkezések alapján tehát maga a megismerés biztosított, azonban a védelemre való felkészülés jelentős mértékben megnehezül. Mivel a vádiratban foglaltak képezik a bíróság eljárásának és ítélkezésének ténybeli alapját és jelölik meg a vád által felhasználni kívánt bizonyítási eszközöket [Be. 146. § (2) bek.], a vádirat "birtoklása" alapvető fontosságú a tárgyalásra felkészüléshez mind a terhelt, mind a védő számára.
bb) A Be. 166. § (2) bekezdése előírja: "Az ügydöntő határozat rendelkező részét a vádlottnak akkor is kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték. Ha az ügydöntő határozat ellen fellebbezést jelentettek be, a fellebbezőnek, továbbá a vádlottnak és a védőnek az indokolást is tartalmazó példányt kell kézbesíteni. Egyébként az indokolást is tartalmazó határozatot a vádlottnak, illetőleg a védőnek a kihirdetéskor előterjesztett külön kérelmére kell kézbesíteni." A (3) bekezdés szerint: "A jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó vádlottal az ügydöntő határozatot hirdetményi kézbesítéssel kell közölni."
Ezzel szemben a katonai bíróságok ügyviteli szabályzatának a 113/1979. (IK. 11.) IM utasítás 4. §-ával kiegészített 68. § (2) bekezdésében előírja: "A Be.-ben és más jogszabályban meghatározott személyeknek és szerveknek - a katonai ügyészség kivételével - titkos adatot nem tartalmazó határozatkivonatot kell küldeni." [A 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás e tekintetben megszorítást nem tartalmaz.]
Nyilvánvaló, hogy e rendelkezés ellentétes a Be szabályával, amely kötelezően vagy kérelemre a teljes határozat (rendelkező rész és teljes indokolás) kézbesítését írja elő.
c) Alapvető garanciális érdekek fűződnek annak megismeréséhez, hogy a bíróság milyen tényállás alapján, a bizonyítékok mikénti mérlegelése után jutott el döntéséhez a vádlott bűnösségének, illetve az alkalmazott jogkövetkezményeknek kérdésében.
A Be. 163. § (4) bekezdése szerint: "A határozat indokolása - ha e törvény másképp nem rendelkezik - tartalmazza a tényállást, és a bizonyítékok értékelésével számot ad arról, hogy a bíróság azt miért állapította meg: kifejti a határozat rendelkezéseinek indokait, és megjelöli az azok alapjául szolgáló jogszabályokat." Ezt egészíti ki a 220. § (3) bekezdése: "Az ítélet indokolása a 163. § (4) bekezdésében szabályozottakon kívül tartalmazza a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat, a bizonyítás kiegészítése iránti vagy egyéb indítvány elutasításának okát: amennyiben a bíróság a szakvéleményt nem fogadja el, ennek okait."
E rendelkezésekkel szemben a 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás 41. §-a így szól: "A TÜK ügyben a határozatot úgy kell megszövegezni, hogy az államtitoknak minősülő adat abban ne szerepeljen. A határozatban csak utalni kell az ügyben felmerült államtitokra, s meg kell jelölni azt az okiratot, mellékletet, illetőleg jegyzőkönyvrészt, amely az államtitkot tartalmazza."
Tartalmilag azonos a 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 68. § (1) bekezdése: "Titkos ügyben a határozatot úgy kell megszövegezni, hogy abban államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő adat csak a legszükségesebb esetben és mértékben szerepeljen."
d) Végül a védelem joga gyakorlásának jelentős megnehezülése a következménye a 109/1978. (IK. 11.) IM utasítás 67. §-a azon rendelkezésének, amely előírja, hogy a titkos ügy tárgyalásán készült jegyzeteket titkos iratként kell kezelni és azokat a tárgyalási nap végén a tanács elnökének, az ügy befejezésekor pedig a TÜK iroda vezetőjének kell átadni. [A 114/1973. (IK. 11.) IM utasítás a tárgyalási jegyzetek tekintetében ilyen előírást nem tartalmaz.]
3. Az Alkotmánybíróság elismeri, hogy a büntetőeljárásban szükség lehet az államtitok és a szolgálati titok megfelelő védelmére.
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. tvr. e tekintetben rendelkezéseket nem tartalmaz. Maga a Be. az államtitok és a szolgálati titok védelme érdekében csupán a tárgyalás nyilvánosságának alapelve alól enged kivételt, azzal a megszorítással azonban, hogy a bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan köteles kihirdetni, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta [Be. 11. § (2)-(3) bek.]. A Be. 404. § (1) bekezdésének m) pontjában foglalt felhatalmazás végrehajtásaként a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 4/1991. (III. 14.) IM-BM rendelet (a továbbiakban: rendelet) kizárja a másolat adását az államtitkot, illetőleg szolgálati titkot tartalmazó iratokról [ rendelet 4. § a) pont], valamint azon tárgyalások jegyzőkönyveiről, amelyekről a nyilvánosságot kizárták [rendelet 4. § c) pont].
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése előírja, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
A büntetőeljáráson belül az államtitoknak és a szolgálati titoknak védelmét célzó olyan rendelkezéseket, amelyek az eljárás alanyainak jogait érintik, korlátozzák vagy gyakorlásukat megnehezítik, törvényi szinten és magában a büntetőeljárásról szóló törvényben kell elhelyezni. A szabályozás során azonban az alapvető jogoknak csak az elkerülhetetlenül szükséges, arányos és a lényeges tartalmat nem érintő korlátozása felel meg az alkotmányosság követelményeinek. Itt is irányadó az Alkotmánybíróság 20/1990. (X. 4.) AB határozatában kifejtett azon álláspont, amely szerint az alapjogok korlátozása esetén elengedhetetlen, "hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani."
4. Mivel az államtitok és a szolgálati titok védelméhez a Magyar Köztársaságnak valós érdekei fűződnek, az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdésének alapján a rendelkező részben felsorolt jogszabályi előírások megsemmisítését 1991. december 31-ei hatállyal mondta ki.
A Magyar Közlönyben közzététel elrendelése az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 41. §-án alapul.
Budapest, 1991.05.08
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
előadó alkotmánybíró