20/1990. (X. 4.) AB határozat
az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-a alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága dr. Kerekes Zsuzsa budapesti (1119 Fehérvári út 115.) lakosnak az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-ának az a rendelkezése, amely a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetőit vagyonnyilatkozatra kötelezi, alkotmányellenes, ezért a jogszabályt ebben a részében hatályba lépése időpontjára visszamenően megsemmisíti.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó szerint az egyes állami és pártvezetők vagyonnyilatkozat tételére kötelezésének kiterjesztése a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek állami tisztséget nem viselő országos vezetőire sérti az állampolgároknak az Alkotmány 59. §-ában foglalt jogát a magántitokhoz és a személyi adatok védelméhez. Míg ugyanis az állami pénzek felett rendelkező magas beosztású állami hivatalnokok esetében fontos közérdek indokolja a szigorú pénzügyi ellenőrzést, az állami tisztséget nem viselő párt- és társadalmi szervezeti vezetők magánvagyona a magántitok körébe tartozik mindaddig, amíg e vagyon megszerzésével kapcsolatban bűncselekmény gyanúja nem merül fel.
II.
Az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-a szerint "akik az 1980. június 8-ától számított két parlamenti ciklus idején magas állami, illetőleg párttisztséget töltöttek vagy töltenek be - az Elnöki Tanács, elnökei, titkárai és tagjai, a Minisztertanács elnöke és tagjai, az államtitkárok; az Országgyűlés elnökei és alelnökei, a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok elnökei, illetőleg az MSZMP volt elnöke, főtitkára, titkárai, politikai bizottsági tagjai, valamint fővárosi és megyei első titkárai, továbbá a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői - 1990. február 25-ig kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni".
III.
Az Alkotmánybíróság döntésének kialakítása során abból indult ki, hogy az Alkotmány 59. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma az, hogy mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. A vagyonra vonatkozó adatok az ember magántitkát képezik és személyes adatának minősülnek.
Ahogy azt az Alkotmánybíróság 2/1990. (II. 18.) AB határozata (Magyar Közlöny 16. szám) is megállapította, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, tehát kivételesen a törvény elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jognak ilyen törvényi korlátozása azonban csak abban az esetben minősíthető alkotmányosnak, ha megfelel az Alkotmányban a korlátozásokkal szemben támasztott követelményeknek.
Az Alkotmány 8. §-ának - az 1990. évi XL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése által időközben hatályon kívül helyezett - (3) bekezdése az 1990. évi III. törvény elfogadásának idején az alapvető jogok gyakorlásának csak olyan korlátozását tette lehetővé, amely az állam biztonsága, a belső rend, a közbiztonság, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogainak és szabadságának védelme érdekében szükséges. A "jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői" esetében, akik állami funkciókat nem töltenek be, az Alkotmányban felsorolt célok egyike sem indokolta a magántitkaik és személyes adataik védelméhez fűződő alapvető joguk korlátozását.
IV.
Az Alkotmány 8. §-ának változatlanul hatályban lévő (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az Alkotmány 8. §-a (2) bekezdésének az 1990. évi XL. törvény 3. § -ának (1) bekezdésével megállapított szövege szerint alapjog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.
A törvényalkotó, amikor az állami funkciót betöltők körén kívüli személyekre is kiterjesztette a vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget, kényszerítő ok nélkül korlátozta az Alkotmány 59. §-ában biztosított jogokat, és ezzel az alapjog lényeges tartalmát korlátozta. A rendelkezés nem felel meg az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek sem. Ez ugyanis megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.
Az 1990. évi III. törvény 1. §-a által előírt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség nyilvánvaló célja a közélet tisztaságának megóvása. Ennek elérésére a nem állami szféra részét képező pártok és társadalmi szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozatra kötelezése alkalmatlan és szükségtelen eszköz, ennyiben nem elégíti ki az arányosság kritériumát. Alkalmatlan az eszköz, hiszen az érintett párt- és egyesületi stb. vezetők nem rendelkeznek szükségképpen közfunkciókkal, s még kevésbé olyanokkal, amelyek állami pénze fölötti rendelkezéssel vagy annak befolyásolásával járnának. A közszereplés vállalásával együttjárhat a magánszférához való jog bizonyos korlátozása, mint például a nyilvános közszereplés alkalmával készült kép- és hangfelvétel nyilvánosságra hozásának lehetősége az érintett hozzájárulása nélkül. Ez mindazok számára, akik a nyilvánosság elé lépnek, természetes következménye eme szerepüknek, vagyis számolniuk kell vele. Másrészt a korlátozás a közönség tájékozódáshoz való jogával kielégítően indokolható. Elvileg más a helyzet azonban a sérelmezett törvényhely esetében.
A törvény kifogásolt része által meghatározott személyi körre nézve a vagyoni helyzetre vonatkozó személyes adatok feltárása ugyanis sem az érintettek részére nem előrelátható következmény, sem más törvényes érdekkel egységesen nem indokolható. A közélet tisztasága, a korrupció megelőzése adott társadalmi helyzetben megkövetelheti a vagyonnyilatkozatot. Ez a cél, és a törvényben kötelezettek köre - "a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői" - azonban nem fedik egymást: például hobbiegyesület vezetőjének vagyonnyilatkozatra kötelezése nem indokolható az állami korrupció elleni harccal, ahogy az olyan pártvezetők kötelezése sem, akiknek nincs lehetőségük állami pénzek feletti rendelkezésre, vagy annak befolyásolására. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása a törvény által nem differenciált kötelezetti körre tekintettel aránytalan beavatkozás az alapvető jogokba, s mint ilyen, alkotmányellenes.
Nem elkerülhetetlenül szükséges eszköz a nyilatkozat tételére kötelezés a közélet tisztasága megóvásának, hiszen mind a pártok, mind pedig a társadalmi szervezetek tevékenységének állami felügyelete - beleértve az állami költségvetési támogatásban részesülő pártok gazdasági tevékenységének ellenőrzését - törvényi úton szabályozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a cél eléréséhez nem elkerülhetetlen eszköz alkalmazásával a törvényhozó az Alkotmány 59. §-ában foglalt magántitok és személyes adatok védelméhez való jog lényeges tartalmát érintette, ezért az 1990. évi III. tv. 1. §-a a kifogásolt részében alkotmányellenes.
V.
A jogbiztonság megköveteli az alkotmánysértő módon keletkezett vagyonnyilatkozatok későbbi felhasználhatóságának megakadályozását. Ez is indokolja, hogy az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (4) bekezdése alapján hatálybalépésére visszamenően semmisítse meg a kifogásolt rendelkezést.
VI.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hercegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró