A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3179/2011/24. számú határozata jogviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 233. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 40. §, 43. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Baldaufné Gerő Judit, Bodó Lászlóné, Farkas Gabriella

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1027 Budapest, Királyfürdő u. 4.

1255 Budapest, Pf.: 2.

Tel.: 393-5400

Fax: 393-5401, 393-5402

6. M. 3179/2011/24.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

dr. Nádas György ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

Pappné dr. Bősz Csilla jogtanácsos által képviselt

Nemzeti Adó- és Vámhivatal (alperes címe) alperes ellen

jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 100.000,- (százezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 példányban előterjeszteni.

A munkaügyi bíróság tájékoztatja a feleket, amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg a tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha

- a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

- a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

- a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s :

A bíróság a rendelkezésre álló okiratok, valamint a perben kihallgatott tanúk vallomása alapján az alábbiakat állapította meg.

Felperes 2000 novemberétől állt alkalmazásban az alperesnél, illetve jogelődjénél köztisztviselő, majd kormánytisztviselői jogviszonyban. Felperes a jogelőd Szerencsejáték Felügyeletnél főosztályvezetői munkakörben került foglalkoztatásra. 2007. január 1. napjával a Szerencsejáték Felügyelet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalba integrálódott, melynek következtében felperes főosztályvezetői megbízása főosztályvezető-helyettesi megbízássá alakult át. Az akkor hatályos Ktv. 31. § (8) bekezdése alapján felperes 2007. június 2-áig a korábbi vezetői illetményével azonos illetményre volt jogosult.

Felperes illetményét alperes illetményalap növekedés miatt 2008. január 1-jei napjával ismételten megállapította.

Alperes 2008. szeptember 30-ával a felperes főosztályvezető-helyettesi megbízását visszavonta, osztályvezetői munkakörbe került. Felperes az akkor hatályos Ktv. 31. § (8) bekezdése alapján 2009. március 30-ig még a korábbi vezetői illetményével azonos illetményre volt jogosult.

Felperes részére 2010. április 1. napjával szakmai főtanácsadói cím került adományozásra.

Felperes 2010. május 7. napján a teljesítményértékelésével kapcsolatban keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.

2011. január 1. napjával a jogelőd Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség összeolvadásával létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII törvény határozta meg a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban alkalmazandó illetményeket mind az alapilletmény szorzószám, mind a vezetői pótlék mértéke tekintetében.

Felperes 2011. január 27. napján levélben fordult 1. sz. tanú főosztályvezetőhöz tájékoztatást kérve az illetmény harmonizációról. 1. sz. tanú főosztályvezető 2011. február 2-án kelt levelében tájékoztatta felperest arról, hogy az osztályvezetők illetményharmonizációját központilag döntötték el, arra a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tett javaslatot.

Alperes 2011. április 1-jével kelt és közölt intézkedésével a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát felmentéssel megszüntette. A felmentési idő 2011. április 1. napjától 2011. június 1. napjáig tartott. Alperes a felmentést nem indokolta.

Felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felmentés jogellenességét. A jogellenes jogviszony megszüntetés kapcsán előadta, hogy az Europai Unió Chartájának 30. cikke megteremti a munkavállalók védelmét az indokolatlan elbocsátással szemben és ezen rendelkezéshez a Módosított Európai Szociális Charta a 24. cikkében értelmező magyarázatot fűz és egyebek mellett rögzíti, hogy a Charta elfogadói elismerik a foglalkoztatás megszűnése esetén a dolgozók jogát ahhoz, hogy a munkaviszonyukat ne lehessen megszüntetni tényleges indok nélkül, valamint azon dolgozók jogát a kártérítésre, vagy a megfelelő segítségre akiknek a munkaviszonyát tényleges ok nélkül szüntették meg.

A Lisszaboni Szerződés 6. cikkének (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a szerződések. Arra az esetre, ha a bíróság nem fogadja el az Alapjogi Chartával kapcsolatosan megfogalmazott érvelését, a felperes indítványozta, hogy a bíróság az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett intézzen kérdéseket az Európai Bírósághoz. Indítványozta továbbá a felperes, hogy amennyiben a bíróság nem fogadná el a fenti jogi érvelését, úgy függessze fel az eljárást és forduljon az Alkotmánybírósághoz az egyedi alkalmazhatóság kizárása érdekében.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.