A Fővárosi Törvényszék Mf.635965/2014/3. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 2. §, 77. §, 163. §, 167. §, 221. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 6. §, 12. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. §, 34. §, 36. §, 71. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 11. §, 2006. évi LXI. törvény 248. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Berkiné dr. Lakatos Katalin, Kovács Edit

Fővárosi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

....Mf. ..../2014/3.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

dr. Nádasd György ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, képviselő neve által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...M. .../2011/24. számú ítélete ellen, a felperes 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.

A felperes kormánytisztviselői jogviszonya 2011. április 1-jén szűnt meg.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

I.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2013. január 17-én kelt .... M. .../2011/24. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet indokolása

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 2000. novemberétől állt közszolgálati jogviszonyban a ....tel, amely felügyelet 2006. december 15. napján kelt tájékoztatás alapján, figyelemmel a 2006. évi LXI. törvény 248. §-ára egybeolvadt az .... Hivatalával, majd 2011. január 1. napjától alperes neve alakult át. A felperes a jogelőd ....nél főosztályvezetői munkakörben dolgozott, majd 2007. január 1. napjával főosztályvezetői megbízása főosztályvezető-helyettesi megbízássá alakult át. Az ebben az időben hatályos köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. § (8) bekezdése alapján a felperes 2007. június 2-ig a korábbi vezetői illetményével azonos illetményére volt jogosult. A felperes illetményét az alperes illetményalap-növekedés miatt 2008. január 1. napjával ismételten megállapította. A munkáltató 2008. szeptember 30-val a felperes főosztályvezető-helyettesi megbízását visszavonta, osztályvezetői munkakörbe került. A felperes az ebben az időben hatályos Ktv. 31. § (8) bekezdése alapján 2009. március 30-ig még a korábbi vezetői illetményével azonos illetményre volt jogosult. A munkavállaló 2010. május 7. napján a teljesítményértékelésével kapcsolatban keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz. Az .... Hivatal, valamint a .... összeolvadásával 2011. január 1. napjával létrejött a alperes neve. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ról szóló 2010. évi CXXII. törvény határozta meg a alperes neve alkalmazandó illetményeket mind az alapilletmény szorzószám, mind a vezetői pótlék mérték tekintetében. A felperes 2011. január 27. napján levélben fordult 1. személy főosztályvezetőhöz tájékoztatást kérve az illetmény harmonizációról, aki válaszlevelében tájékoztatta a felperest arról, hogy az osztályvezetők illetményharmonizációját központilag döntötték el, arra a munkáltatói jogkörgyakorlója nem tett javaslatot. Az alperes a 2011. április 1-jén kelt és közölt intézkedésével a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát indokolás nélküli felmentéssel megszüntette.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes kereste nem volt alapos. Az Alkotmánybíróságról szóló perbeli felmentéskor hatályos 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: AB törvény) 40. §-a előírja, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti. A 43. § (1)-(2) bekezdése szerint azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatával megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzétételét követő naptól nem lehet alkalmazni. A jogszabály megsemmisítése nem érinti a határozat közzététele napján, vagy azt megelőzően létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Az AB törvény fő szabályként az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét követő naptól (ex nunc) rendeli el a hatályvesztést, amellyel az alkotmányellenes jogszabály kikerül a jogrendből. Ettől eltérően is rendelkezhet azonban az Alkotmánybíróság, ha azt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Jelen esetben az Alkotmánybíróság a Kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdésrendelkezését a jövőre nézve semmisítette meg. A jogszabály megsemmisítése tehát nem érintette a határozat közzététele napján, vagy azt megelőzően létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket.

Az elsőfokú bíróság további jogi álláspontja szerint a felperes nem alapíthatott közvetlenül jogot az Alapjogi Chartára, illetve az Európai Szociális Chartában foglaltakra. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre, így jelen esetben a Charta rendelkezései nem bírnak kötelező erővel. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét is, tekintettel arra, hogy az értelmezni kért közösségi norma Az Európai Bizottság jelentésének folytán is a bíróság számára egyértelmű tartalommal bír. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesnek az Alkotmánybírósághoz fordulás iránti kérelmét, figyelemmel arra, hogy a pro futuro megsemmisítés az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály határozott idejű alkalmazása lehetőségével és kötelezettségével jár mindenki számára, ha csak az Alkotmánybíróság az ügyre okot adó, konkrét esetre alkalmazási tilalmat nem rendelt el.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az indokolás nélküliséggel összefüggésben jogellenességre és rendeltetésellenességre egyidejűleg hivatkozni nem lehet. A rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására akkor van mód, ha valamely intézkedés jogszerű volt, de a jogot nem rendeltetésének megfelelően gyakorolták. A felperesnek a rendeltetésellenessége körében előadott tényállása alapján a perben meghallgatott tanúk nem erősítették meg a felperes által előadottakat, miszerint a jogviszonya megszüntetésére a korábban indult perrel összefüggésben került volna sor.

A felperes fellebbezése

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének helyt adását kérte. Hivatkozott arra, jelentősége van annak, hogy a jogviszonya az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése és a megsemmisítés határnapjaként megjelölt időpont között került megszüntetésre, mert a munkáltató előtt ekkor már ismert volt a határozat tartalma. A munkáltató ezzel a magatartásával megsértette a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. § (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Az a tény, hogy az alperesi munkáltató a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát indokolás nélkül akkor szüntette meg, amikor az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben már közzétette a Kjtv. 8. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét megállapító határozatát, önmagában megalapozza a jogellenességet. A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A felperes álláspontja szerint az Alapjogi Charta 24. cikke alapján közvetlenül jogot alapíthat. A felperes hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága ... kontra .... ügyben ..../11. számú ítéletére, mely szerint .... megsértette a Rómá ban 1950. november 4-én kelt egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárásra vonatkozó rendelkezését. A felperes álláspontja szerint a felmentés közlésekor még hatályban volt Ktjv. 8. § (1) bekezdésének b) pontja ellentétes az uniós joggal. Az Európai Unió Bíróságának ..../00, ..../03 és ..../09 számú határozatai értelmében a nemzeti bíróságnak az előtte folyó jogvitákban fő szabály szerint a saját nemzeti jogszabályát kell alkalmaznia, de biztosítania kell egyidejűleg az uniós jog teljes érvényesülését, ami arra késztetheti, hogy szükség esetén figyelmen kívül hagyja azt a nemzeti jogszabályt, amely ennek akadályát képezi. Mindezeken túl hivatkozott az EU szerződés 4. cikkében előírt együttműködés elvének alkalmazási kötelezettségére. Az elsőfokú bíróságnak kötelessége lett volna az uniós joggal ellentétes, a felmentés közlésekor hatályban volt Kjtv. 8. § (1) bekezdésében szabályzott kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetésére vonatkozó nemzeti szabály félretétele, amely az Alapjogi Charta 30. cikkébe ütközött. A felperes továbbra is fenntartotta azon előadását, miszerint a felmentésére a miatt került sor, mert a közvetlen felettese és közötte személyes ellentét alakult ki, többek között azért, mert peres eljárást kezdeményezett a jelen per alperesével. A felperes a fellebbezés kiegészítésében változatlanul indítványozta, hogy a bíróság a per tárgyalását függessze fel. Mindezeken túl hivatkozott a Ktv. perbeli időszakban hatályos 71. § (2) bekezdésére, mely szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 5, 12.§-ait alkalmazni kell a köztisztviselői jogviszony vonatkozásában. Az Mt. 6. § (3) bekezdése szerint a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha ez ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. A fenti jogszabályi levezetésből megállapítható, hogy az alperes köteles lett volna a munkáltatói intézkedést megindokolni, melynek nem tett eleget, így a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazandók.